A gonosz extraprofitos vállalkozók? Ja. Meg még száz dolog

Orbán nekimegy az építőiparnak, a vonatozás éve Európában, és pár olvasnivaló: ez a szerdai Reggeli fekete!

Jó reggelt kívánok!

A sci-fikben általában teleportkapuk, űrhajók, na meg repülő, vagy ha nem is repülő, de valamilyen formában futurisztikussá varázsolt személygépjárművek jelentik a közlekedés jövőjét.

Miközben azonban a repülő autók már a szomszédban szelik az eget – elképesztő hely lehet ez a Szlovákia –, érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon tényleg ez a vonal jelenti-e a közlekedés jövőjét.

A vonatozás éve Európában

Tudtátok? Én nem, itt a honlapja. De ez jó ürügy, hogy kifejtsem: a repülő autó nem biztos, hogy az emberi közlekedés jövője. Azt ugyanis úgy kell elkezdenünk megszervezni most, hogy beleszámoljuk:

ha túl akarunk élni, és meg akarjuk őrizni a Föld bolygót, akkor rövid időn belül le kell állnunk mindenféle üzemanyagok égetésével.

A sci-fi pedig egyre több támponttal szolgál a zöld jövőhöz, bár az elmúlt évek egyik legelgondolkodtatóbb könyvsorozatában a világ egyik alapját éppen az adja, hogy létrejön egy olyan bérrepülőautós rendszer, ami lehetővé teszi, hogy végleg búcsút mondjunk a nemzetállamoknak és a geográfiai kötöttségeknek. Ada Palmer könyvsorozatának erről a vonatkozásáról épp most született egy tök jó cikk, itt lehet elolvasni.

A közlekedés fenntartható jövőjét jó eséllyel az elektromos eszközök, a kötöttpályás tömegközlekedés és a kerékpár jelenti. A vonatozás évére felfűzve Jon Worth blogger például kampányba kezdett az éjszakai vonatozás fejlesztéséért Európában. A kampány honlapja szerint egy Brüsszel-Bécs-távon vasúton tizedannyi szén-dioxidot termelünk, mintha repülővel tennénk meg ugyanazt az utat.

A vonatozás éve alkalmából egyébként indul egy Connecting Europe Express nevű, egész Európát bejáró vonat Lisszabonból szeptember elején, ami végül Párizsba fut majd be. Jon Worth-nek arra is van javaslata, hogy itt miről kéne beszélgetni: minden egyes szakaszon adott, lokális problémákról, amelyek ma megakadályozzák, hogy a kötöttpályás megoldásokkal egész Európa könnyedén bejárható legyen.

A vonatozásnak is van jó sci-fis vonatkozása: június elején írtuk meg, hogy sorozat lesz Dave Hutchinson regénysorozatából, ami az egyetlen nagyobb sci-fi az elmúlt évekből, ami Európa jövőjével foglalkozik. A regényben ugyanis még a sok száz kis nemzetállamocskára szétszakadás előtti utolsó nagy EU-s projekt éppen egy olyan gyorsforgalmi vasútvonal kiépítésének elkezdése, ami Lisszabontól Szibériáig ér: az új világban maga az Európát átszelő vasútvonal is külön állam lesz.

Persze a vonatozás nem ad választ arra, hogy hogy repüljek mondjuk az USA-ba, de ezen a fronton is kereshetünk jó megoldásokat a sci-fiben: Kim Stanley Robinson például mindig hangsúlyosan foglalkozik ezzel a kérdéssel. Legutóbbi, klímaváltozásról szóló utópiájában például ökoterroristák bénítják meg a repülőipart, akik viszont nagyon hamar átállnak a lassabb, de környezetbarátabb zeppelinek gyártására és üzemeltetésére, míg a tengereket újra vitorláshajók, illetve megújuló energiával működő eszközök szelik át.

A lényeg az, hogy egyáltalán el tudjuk képzelni a jövő fenntartható közlekedését, és ne úgy képzeljük el, mint a Blade Runnert. Mert akkor a végén úgy járunk, hogy még egy annál is keményebb disztópiában, mondjuk a Mad Maxben találjuk magunkat.

Még valami. Hogy Magyarországon mi a helyzet a vonatozással? Szerintem ehhez most leginkább kiváló egykori kollégám, Tompos Ádám cikkét érdemes elolvasni a Magyar Hangon, aki végigjárta a Székesfehérvár-Komárom szárnyvonal településeit. Elég lehangoló.

Orbán nekimegy az építőiparnak

A kormány érzékelte, hogy az építőanyagárak az egekben vannak, és lépett. Persze csak olyat, amilyet szokott: ennek az a lényege, hogy a gonosz vállalkozók ellopják az emberek pénzét. Szóval exportkorlátozás és extraprofitadó jön. Ilyenkor is jól látszik, hogy miközben Berlinben a Fidesz-kormány mindig előadja a jólfésült szabadpiaci kapitalistát, addig itthon leginkább a bolsevikot szereti játszani.

Az építőanyagárak kérdése természetesen jóval bonyolultabb ennél: iparági forrásaim szerint a gonosz vállalkozók mellé – mert tényleg volt/van némi kartellezés – be kell számolni azt is, hogy egy csomó modern építőanyag beszerezhetetlen Magyarországon, tehát

képbe kerülnek olyan tágabb gazdasági összefüggések, mint az elszabadult infláció meg a kegyetlenül szar forintárfolyam.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a járvány, illetve a klímaváltozás már most is érzékelhető hatásai miatt komoly leállások is voltak: egyes faanyagok Észak-Európából jelenleg beszerezhetetlenek, de alapvető elemek is hiánycikknek számítanak az észak-olaszországi gyárak leállása miatt. A probléma origója pedig az, hogy a magyar építésianyag-ipar egyszerűen nem fejlődött úgy, ahogy fejlődhetett volna, hogy legalább tűrhető módon önellátóak legyünk.

Szóval a gonosz extraprofitos vállalkozók. Ja. Meg még száz dolog.

Mi folyik Győrben?

Leginkább nyomozás a kukás cég ügyében. Ez volt a legforróbb téma az újrainduló közgyűlésen is, ahol Pollreisz Balázs szocialista képviselő az adott napirendi pontnál rendelkezésére álló három percet csak kérdések felsorolásával töltötte, többek között arról érdeklődve, hogy milyen szerepe volt, és milyen szerepe van a cégnél Alföldy Alexander felvidéki vállalkozónak – és mit tudott erről a polgármester.

Az egész ügy alapja, a cikk, amit én írtam május végén, és amiről már egyszer beszámoltam a hírlevél közönségének, aki mégis lemaradt volna róla, az itt olvashatja el. A lényeg röviden az, hogy a vállalkozó cégei nagyon busás megbízásokat kaptak a csőd szélére kerülő cégnél.

A közgyűlési cikkbe beágyazott videóban szerintem érdemes visszanézni a vonatkozó részt, úgy 58 percnél kezdődik: Dézsi Csaba András polgármester meglehetősen arrogáns stílusban reagált, és végül odáig is eljutott, hogy a vállalkozóról ő ugyan nem tud semmit, de a szocialista képviselő annyit emlegeti, hogy biztosan neki van valami köze hozzá. Ja, és a GYHG belső vizsgálata nem talált bűncselekményt, persze.

Vajon lesz valami a nyomozásból? Én nem bízok benne annyira.

Mit olvass?

• Nagyon jó a Gabo SFF magyar szerzőket felvonultató horrorantológiája. Itt írtam róla. 
• A másik remek nyári olvasványom az újságíró Gazda Albert regénye, a Leningrád, amit kárpátaljai gyerekkoráról írt. Semmi kortársmagyar nyomasztás, feelgood gyerekkor a Szovjetunió szélén és annak realitásaiban. Ajánlom.
• Most pedig Hatos Pál tanácsköztársaságról szóló könyvét nyűvöm, ami az őszirózsás forradalomról szóló könyve után ismét ügyes munka. Az a címe, hogy Rosszfiúk világforradalma, és ismét közérthető, anekdotikus – néhol talán túlzottan is az –, szórakoztató, egyúttal komoly képet nyújt a száz évvel ezelőtti eseményekről. Az Azonnalin Antal Róbert-István részletesebb ajánlót is közölt róla.

Tetszett? Ilyen nálunk egy hírlevél. Iratkozz fel kicsit lejjebb!

NYITÓKÉP: Egy cappuccino / Pxhere