Vedd le a fekete szemüveget, és kezdj el meditálni!

Ha a szorongásaidat akarod kezelni, kevés jobb dolog létezik a meditációnál. Főleg, ha azt az ebben profi buddhisták tanítják neked, akik nem akarnak megtéríteni.

Az ember szorongó lény, ami egy teljesen természetes, evolúciósan indokolt dolog: az emberi faj hamar a történelem süllyesztőjében találta volna magát, ha nem szorong, és az agyában nem indul be a vészjelző például egy-egy mérgespók láttán.

Van azonban, amikor a szorongásaink olyan mértékben eluralkodnak rajtunk, hogy az már káros, és ami nemcsak magát a szorongó embert, hanem a társas kapcsolatait is komolyan megviseli, akár tönkre is teszi.

Sokfajta szorongásoldó technika létezik, kezdve a légzőgyakorlatoktól, a rendszeres sportoláson keresztül egészen addig, hogy az ember koncerteken üvöltve tombolja ki magából a feszültséget. Ilyesfajta technika a meditáció is, amikor az ember – saját definícióm alapján – tudatosan megáll, és saját magára, a saját tudatára és jóllétére koncentrál. 

Nemrég kezdtem el ezt magam is gyakorolni, először egy meglepően hasznos netflixes sorozattal (Headspace – Útmutató a meditációhoz a címe), majd egy hete elkezdtem járni a Rózsák terénél található Gyémánt Út Buddhista Közösségbe is, ahol minden nap este 7-től tartanak bárki számára látogatható, nagyjából félórás meditációkat. 

Hogy kik ők és miben hisznek, arról bőven lehet tájékozódni a weboldalukon – egyet azért nem árt leszögezni: semmiféle térítőmunkát nem végeznek ott. Magának a meditációnak persze van vallási töltete, az elhangzó szövegben a tibeti buddhizmus – hitük szerint – mindig újraszülető tanítója, a Karmapák egyike, a XVI. Karmapa jelenik meg, akinek sikerült elérnie a teljes megvilágosodást és a végtelen boldogságot. 

De vallási tudat nélkül is abszolút befogadható és élvezhető a meditáció (főleg ha az ember megtalálja a valóban kényelmes ülőpozíciót, amiben el tud tölteni fájdalmak nélkül fél órát – ezzel a részével a dolognak még küszködöm), és abban az a vallási felhang nélkül is érvényesnek elfogadható üzenet jelenik meg, amit a legelső alkalomkor az egyik ottani buddhista nagyon plasztikusan festett le nekem:

„Mi nem a rózsaszín szemüveget akarjuk felvenni, hanem a fekete szemüveget levenni.”

És tulajdonképpen ebben az egy mondatban megragadható az, hogy mit képes adni a gyémánt útiak meditációja és a buddhizmus maga egy hozzám hasonló, nem hívő ember számára: egy olyasfajta utat, szemléletet, beállítódást, ami nem tagadja a rossz, szorongásra okot adó dolgokat az életben, de arra tanít, hogy felül tudj emelkedni ezeken, és boldogabban élj. 

És a buddhisták eképpen tekintenek azokra is, akik ellátogatnak hozzájuk: olyan emberekre, akikben megvan a lehetőség arra, hogy ezt elérjék. Így felkínálják megismerésre, elsajátításra ezt a szemléletet, akár csak a meditációval, akár kötetlen, baráti beszélgetésekkel (meditáció előtt és után is össze lehet ott ismerkedni jó fej, érdekes emberekkel), akár a – minden hétfőn a meditáció után tartott – buddhista tanítások révén, ahol a buddhista tanokról beszélő tanítók szívesen válaszolnak a kritikus kérdésekre is. És hogy ebből mennyit veszel ki, az már a te dolgod.

NYITÓKÉP: A meditációs terem a Gyémánt Út Buddhista Közösség budapesti központjában. Gyémánt Út Buddhista Közösség / Facebook