Dobrev Klára az Azonnalinak: Orbán kettészakította az országot sokakra és kevesekre, 1 százalékra és 99 százalékra

2021.07.02. 13:22

Dobrev Klára szerint a jelenlegi közmunkaprogramon változtatni kell, és állami támogatásokkal csábítana cégeket hátrányos helyzetű településekre, ahol felújíttatná a lakásokat is. De mit gondol a közmunkaprogramról? Hogyan csábítaná a cégeket a kis településekre? Interjú.

Dobrev Klára az Azonnalinak: Orbán kettészakította az országot sokakra és kevesekre, 1 százalékra és 99 százalékra

Július 1-jén Kecskeméten tartott utcafórumot a Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltje, Dobrev Klára, aki beszédében leginkább az Orbán-kormány vélt vagy valós hibáiról, az Alaptörvény alkotmányellenességéről, illetve arról beszélt, hogy 2022 után hogyan nézne ki egy Dobrev vezette kormány: a DK miniszterelnök-jelöltje miniszterelnökként visszaszerezné az állam számára az alapítványi fenntartásba került egyetemeket, rendbe hozná az egészségügyet, illetve egy olyan rendszert építene ki, ami elérné, hogy „egy ilyen rendszer soha többé ne térhessen vissza”. Itt készítettük vele a rövid interjúnkat.

A programjának a neve Sokak Magyarországa, amiről viszonylag sokat is beszél. Hogyan hozná el a Sokak Magyarországát a hátrányos helyzetű településekre, ahol az egyetlen munkalehetőség a közmunkaprogram?

Kezdjük egy kicsit hátrébbról. Van egy statisztikai kimutatás, ami azt mutatja meg, hogy az adózás és a támogatások előtt mekkorák a jövedelemkülönbségek egy adott országban, és adózás és állami támogatás után ez hogyan változik: ezek alapján rangsorba állítják az európai uniós országokat. Ahol sikeres a kormányzati politika, ott nagyon csökkennek a társadalmi jövedelemkülönbségek – egy kormánynak az kell, hogy legyen a legfontosabb politikája, hogy ezeket csökkentse –, és ahol kevésbé sikeres, ott egyre kisebb az a mérték, amivel ezt a kormány befolyásolni tudja.

Az Európai Unióban ma csak egyetlen ország van, ahol a jövedelemkülönbség nemhogy csökken, hanem még nő is, ez pedig Magyarország. A redisztribúció Magyarországon arról szól, hogy beszedik a pénzt mindenkitől, majd odaadják a leggazdagabbaknak.

Gyakorlatilag Orbán tízéves kormányzása arról szól, hogy kettészakította az országot sokakra és kevesekre, 1 százalékra és 99 százalékra – szinte mindegy, hogyan fogalmazzuk meg.

Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje és EP-képviselője kecskeméti utcafórumán július 1-jén.

Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje és EP-képviselője kecskeméti utcafórumán július 1-jén.

Fotó: Karóczkai Balázs / Azonnali

Igen, de a kérdés eleve az volt, hogy ezen hogyan változtatna.

Nagyon egységes az ellenzék, hogy ezen változtatni kell. Ez egyébként egy nagyon sokrétű kérdés: ide tartozik az adózás, a családi pótlék, nyugdíjemelés és az oktatás is.

Igen, az oktatásról születtek is amerikai tanulmányok, hogy minden oktatásba fektetett egy dollár a jövőben 4,5-5 dollár bevételt fog hozni, de ez nyilván nem rövidtávú befektetés. De mi a helyzet Magyarországon azokkal, akik most élnek nélkülözésben egy olyan településen, ahol az egyetlen munkalehetőség a közmunkaprogram? 

Nézze, a legfontosabb az, hogy mindezt helyben próbáljuk megoldani. Mondok egy példát...

De hogyan vinne oda munkahelyeket?

Ha például az építőipar nem úgy nézne ki ma Magyarországon, hogy csupa giga-megaberuházást finanszírozna a kormány, és értelemszerűen hatalmas cégek nyerik meg a sokszázmilliárd forintos beruházásokat, a többsége ráadásul a Fidesz-közeli oligarchákhoz landol. Mi lenne, ha az európai uniós támogatásokat arra használnánk fel, hogy olyan lakáskorszerűsítéseket indítanánk, ahol nagyon sok lakást tudnánk átalakítani, tudnánk karbonsemlegessé tenni?

De ez egy kétszáz fős településen hogyan segítene? Egyszer lesz ott egy beruházás, lesz egy szép lakásuk, utána nincs több lakás, amit korszerűsíteni vagy felépíteni kéne. 

Az a fontos, hogy elinduljon ez a folyamat.

De visszatérve a közmunkára: az új európai szabályozás és rendelet azt tartalmazza (jelenleg még csak javaslat van erről – szerk.), hogy aki dolgozik, annak kötelessége a minimálbért megkapnia.

Olyan nincs, hogy az állam által fizetett alkalmazottak nem kapják meg a minimálbért! Ha ezt egy vállalkozó csinálná, megbüntetné az állam.

Az embereket nem lehet úgy dolgoztatni, hogy nem kapják meg a tisztességes bérüket.

A közmunkaprogramnál én azt láttam sokszor, hogy az állam a saját alkalmazottait – ha úgy tetszik – kiszervezi közmunkára. Többen mesélték nekem, hogy van olyan, aki a tűzoltóságnál irodista, mégis közmunkásként alkalmazzák, hogy könnyebben lehessen elküldeni és kevesebb pénzt kapjon. 

Vagyis ha az ellenzéki előválasztáson megszerezné a miniszterelnök-jelöltséget, majd 2022-ben ön alakíthatna kormányt, maradna a közmunkaprogram, csak mindenki minimálbért kapna a munkájáért?

Nem, ez egy sokkal komplexebb kérdés, nem csak a közmunkáról szól. Arról is szól, hogy képesek vagyunk-e olyan vállalkozásokat odavinni ezekre a településekre... 

Hogyan vinné oda őket? 

Támogatással, tudással, munkahelyteremtéssel.

Néha az állam is munkahelyeket teremt...

A közmunkaprogram is munkahelyteremtés.

De nem csak az van. De folytatom a példáimat! Úgy gondolom, hogy a hátrányos helyzetű települések pedagógusainak a bérét meg kell emelni – és igenis, keressenek akár kétszer annyit, mint a budapesti iskolákban dolgozók –, de melléjük oda kell vinni gyógypedagógust, iskolapszichológust, pedagógiai asszisztenst. 

Az államnak igenis felelőssége van, különösen az elkövetkezendő 10-15 évben abban, hogy vidéken legyenek munkahelyek. Nem lehet feltétlenül a piactól elvárni, mert a piac erre nem feltétlenül képes, vagy nem olyan hatékonyan képes. Először ennek meg kell teremteni a feltételeit, amit állami támogatásokkal, állami programokkal kell megteremteni.

Hány olyan település van, amire mutogatunk, hogy sikerült egy szociális szövetkezetet összehozniuk? Mert ahelyett, hogy mutogatnánk rájuk, csinálhatnánk ebből egy rendszert is.

Kell hozzá támogatás, tudás, piacralépési segítség. Ha ezzel foglalkoznánk és nem a vadászati kiállítással, akkor ez egy sokkal jobb ország lenne.

Előbb említette a redisztribúciót, miszerint csökkentenék a jövedelmi különbségeket a gazdagabbak és szegényebbek között. Ha valakinek önhibáján kívül nincs munkalehetősége a lakóhelyén, akkor mint említette, megpróbálnának odavonzani cégeket. Viszont ha ez valamiért nem sikerülne, akár az alapjövedelmet is bevezetnék?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, ami kapcsán van is különbség az ellenzéki pártok között.

Az ellenzékben azzal mindenki egyetért, hogy a mainál sokkal több támogatást kell nyújtani.

A Demokratikus Koalíció egyébként két dolgon gondolkozik. Az egyik az ún. rezsiminimum. A 21. században az emberi méltósághoz hozzátartozik, hogy legyen egy minimális áram, ahol a gyerek megírja a leckét; legyen annyi víz, amiből meg lehet főzni, mosakodni; és fel lehessen fűteni azt a szobát 20-22 fokra.

Egyébként szerintem az internethozzáférés is a minimális életszínvonalhoz tartozik, hiszen ma már beoltani sem tudja magát az ember, ha nincs internethozzáférése.

Ezek alanyi és emberi méltósági jogon járnának.

Mi úgy gondoljuk, hogy ezt sávosan kéne bevezetni: aki átlagosan fogyaszt, az kicsit kevesebbet fizessen, de aki az úszómedencéjét vagy a kocsibeállót fűti, az fizessen többet – már csak a klímakatasztrófa elkerülése miatt is fontos lenne, ha ezt bevezetnénk.

De emellé azt is meg kell nézni, hogy egy családnak mekkora jövedelme van, és hogyan tudja elérni támogatásból, segélyből, munkanélküli segélyből vagy közmunkából, hogy ne kerülhessen senki olyan helyzetbe, hogy nincs annyi jövedelme, ami a létminimumhoz vagy a minimális életszínvonalhoz szükséges.

Fotó: Karóczkai Balázs / Azonnali

Kecskeméten vagyunk, a beszédében beszélt arról, hogy az alapítványi tulajdonba rakott kecskeméti Neumann János Egyetemet visszaszerezné az állam számára. Ezenkívül milyen helyi problémákat lát, amiket meg kellene oldani?

Több is van. Ahogy beszélgettem az emberekkel, nagyon sokan hozták fel a Kecskemét körüli földek tulajdonjogát, az oligarchák földrablási módszerét, ahol a földalapú támogatás miatt rengeteg földet vettek magukhoz.

De nagyon sokan felhozták az egészségügyet, de ezt egyébként egész Bács-Kiskun megyében említik, mert iszonyatosan hosszú várakozási listák vannak.

Embertelen az az ország, ahol egy csípőprotézisre két és fél évet kell várni!

Egy hölgy most mesélte nekem, hogy ennyit mondtak neki az orvosok. De jött egy ápolónő is, aki egyszerűen azon gondolkozik, hogy otthagyja a szakmát – különösen az elmúlt másfél év után. A bérüket nem rendezik, másrészt pedig azt az emberi gesztust sem kapják meg, hogy elismerjék a munkájukat.

És persze nagyon sokan jönnek nyugdíjasok is. Az, hogy Magyarországon egy végigdolgozott élet után embereknek nyomorognia kell, tarthatatlan.

Ha bárki nekem azzal jön, hogy „jaj, jaj, jaj, de a versenyképesség!”, akkor azt tudom neki mondani, hogy attól versenyképes az ország, ha egy olyan közösség alkotja, ami képes egymásra odafigyelni.

A beszédében szót ejtett arról, hogy jönni fog egy negyedik hullám, és hogy a kormány erre nem készül fel. Az óvatosságra intése ellenére se távolságtartás, se maszk nem volt a tömegen. Nem fél, hogy a DK rendezvényein valaki elkaphatja a koronavírust?

Nem véletlen tartunk szabadtéri rendezvényeket. Másrészről nekem már két oltásom is van, le is telt a két hét, de a kollégáim is mind be vannak oltva. Akikkel beszélgettem, hála Istennek ők is be vannak oltva. Nagyon kevésszer találkozom olyan emberrel, aki nem akarja beoltatni magát, de ilyenkor lelkesen rábeszélem, hogy oltassa be magát, mert oltáspárti vagyok – ellentétben azzal, amit mások állítanak.

KÉPEK: Karóczkai Balázs / Azonnali

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali újságírója

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek