Hét szép újság, ahonnan nem volt szégyen ihletet meríteni

2021.06.30. 00:20

A nemzetközi sajtóban számtalan szebbnél szebb oldaldizájn található, különböző patinás és újabb lapoknál. Az Azonnali szerkesztősége most bemutatja hét kedvencét, amik részben a mi új kinézetünket is inspirálták.

Hét szép újság, ahonnan nem volt szégyen ihletet meríteni

1. Vox és a liberálisok

Az amerikai hírháttéroldal, a Vox az én ízlésemnek talán túlságosan liberális – az azonban biztos, hogy a legjobban kinéző weboldalak közé tartozik, amit maga hátán hordott az internet. No, nem azért, mert olyan különleges lenne – inkább azért, mert egyszerűségben és olvashatóságban tud többet, mint hazai vagy nemzetközi versenytársai, mondjuk az angol Independent vagy a teljesen más profilú Washington Post.

És természetesen ott van a hangsúlyos sárga az arculatban, ami minden azonnalisnak oly közel áll a szívéhez:

bár Vox előbb volt, mint Azonnali, azért ilyen színek között még a digitális blackface által kiváltott TikTok-sztrájkról szóló cikkeket is szívesebben olvassa az ember.

(Szűcs Donát)

2. FAZ és a németek

A német lapoknál nagyon gyakori, hogy a lap kezdőbetűiből képezik meg annak rövidítését, akár becenevét: így lesz FAZ a Frankfurter Allgemeine Zeitungból, NZZ a Neue Zürcher Zeitungból, taz a Die Tageszeitungból, JF a Junge Freiheitből, és a többi. Valamennyire itthon is volt ilyen, igaz, inkább csak írásban, embert nem hallottam még MN-ként hivatkozni a Magyar Nemzetre, annak becsületes neve mindig is Nemzet volt, ahogy a Magyar Hírlapot se emhának, hanem legfeljebb Hírlapnak mondtuk, amikor még Szombathy Pál vezetése alatt olyan volt, hogy megérte elmenni érte reggelenként az újságoshoz.

Nekem különösen a FAZ-nak a digitális világban logóként használt gótikus F-je tetszett, vagyis az, hogy szándékosan egy letűnt kor ABC-jének egyik betűjét teszik ki az ablakba a mai napig online is.

(Persze lehet, az is benne van, hogy gyerekkoromban gótikus betűkkel írt mesekönyvekből olvasott fel anyukám, én pedig részben ezeken is próbálgattam megtanulni olvasni.) Az Azonnalinak a nagy, hagyományos németnyelvű napilapok igényességét mint mércét szimbolizáló (egyben a legalább ennyire ambíciózus A-Z-ig kifejezést is vizuálisan magába foglaló) új logót megalkotó grafikusnak, Papp Zsófiának nagyjából ennyit mondtam anno, és pár nappal később annyi verziót küldött, hogy kifejezetten nehéz volt kiválasztani azt, amit végül most ott láttok fent a fejlécben.

(Bukovics Martin)

3. Slate és a progresszívek

A Slate pontosan az, amit az arculata elsőre mutat róla: egy progresszív lap (az a szín már majdnem Momentum-lila!), a megszokottól és a hagyományostól egy picit eltérő, játékos arcéllel, ahol még a grafika is helyet kap.

A logó alatti firka, a színpompás támogatói csík, a szinte nagyböjti mélylila mellett feltűnő rózsaszín és sárga elemek mind azt sugallják: itt mindig valami izgalmasról olvashatsz, de azért nem komolytalankodásról van szó. Az új címlapunk többszínűségével, a hangsúlyos sárgával és kékkel valami hasonló volt a célunk nekünk is.

(Szűcs Donát)

4. Der Standard és a minőség

A legfontosabb dolog, amit meg akartunk csinálni, az a véleménycikkek hangsúlyosabb elválasztása volt a többi anyagtól. Itt

egyrészt bátran hozzányúltunk az osztrák Der Standard megoldásához, amely rovatonként eltérő háttérszínt használ

(magát a printlapot is halvány rózsaszín papírra nyomtatják), és egy olyan kék árnyalatot használunk, aminek a nevéről azóta vitázunk – volt amúgy olyan ötlet az asztalon, hogy egy az egyben lekoppintjuk ezt, csak aztán elkezdtünk vitatkozni azon, hogy mit jelent az, hogy rovat egy nagyjából tízfős szerkesztőségben, és ugye nem az lesz a vége, hogy ki kell keverni egy negyvenhetedik árnyalatot A hét borának.

Másrészt a címlapon mindenképp meg akartuk őrizni azt, hogy – mivel a véleményműfaj alapvetően egy egotrip – a címlapon megmutassuk és közöljük a szerző nevét és arcát mint plusz hitelességi és a véleménycikkeknél elengedhetetlen személyességi faktort. Itt még véletlenül sem mentünk el Amerikába tudásért: a szintén bécsi Die Presse és a pozsonyi DenníkN volt a minta, de az orosz Novaja Gazeta megoldásával is szemeztünk.

(Bukovics Martin)

5. Jacobin és a szélsőbal

Egyes jobboldali körökben divatos a baloldaliakat és a liberálisokat valamiféle szakadt, ízlés nélküli, igénytelen társaságnak beállítani, akik szívesebben törődnek mindenféle identitáspolitikai és genderügyekkel, mint mondjuk a saját ápoltságukkal vagy azzal, hogyan néznek ki a felületek, amin megjelennek.

Na, a kommunistákra és a szélsőbalosokra ez kollektíven biztosan nem igaz. Elég ehhez ránézni a Bernie Sanders és Elizabeth Warren körül gyülekező amerikai szélbal saját lapjára, a Jacobinra, és megnézni mondjuk az öndefiníciós lapjukat. Lehet, hogy kicsit boomer, de ahogy a különböző mémcsoportokban mondani szokták:

ettől a dizájntól majdnem komcsi lettem.

(Szűcs Donát)

6. Svájci lapok és A Szöveg

Ami dizájnban és tartalomban is inspiráló, az egy svájci internetes folyóirat, a főleg társadalom- és történettudományi esszéket, elemzéseket közlő Geschichte der Gegenwart, amely még inkább hozza dizájnban a fentebb leírt elvárásomat: letisztult szövegkép, amely egy nagy képpel társul – de a domináló fehér háttér és nagyobb üres terek miatt a kép egyáltalán nem nyomja el a szöveget és az egész oldalt.

A túlságos ragaszkodás a négyzetes elrendezéshez – a régebbi cikkek egy-egy négyzetben jönnek – kissé persze már idejétmúlt, ennél kreativabban is lehet cikkeket elrendezni. Sokban a szintén kiváló, főleg riportokat közlő svájci Republik magazin honlapjára emlékeztet – az ottani dizájnt azonban leginkább előfizetéssel lehet csak élvezni, amúgy három főcikk szokott kintlenni egymás alatt, nagy képekbe ágyazva.

(Techet Péter)

7. Unherd és a slow news

Számomra az egyik legfontosabb újítás a nyugati, angol nyelvű médiában a brit Unherd című digitális magazin megjelenése volt. A név angol nyelvű szójáték, egyrészt a hallatlan kifejezésre (unheard of) utal, másrészt pedig, betű szerint leírva azt jelenti, nem a csorda tagja, a csordától külön áll. A magazin, amely 2017-ben indult, pénzügyileg jobbközép és liberális demokrata körökhöz kötődik, ugyanakkor mindenféle politikai irányzat képviselője ír hozzájuk.

Szinte csupán egyetlen szabály van: semmi rövidhír, senkit nem érdekel az óránként váltakozó, értelmetlen digitális hírverseny, ők a slow news, tehát az aktuális témákról, politikai, kulturális jelenségekről írt kimerítő elemzések és jó esszék megjelentetésében érdekeltek. Ehhez mérten olvasói felületük is olyan, mint egy ebook-olvasó: fehéren fekete betűk, egyszerűség, egy minimális frissülő sáv jobboldalon, amúgy pedig a napi két-három hosszú cikké a terep.

(Tóth Csaba Tibor)

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek