Nyaralásom Orbán Viktorral

Molnár Róbert

Szerző:
Molnár Róbert

2021.06.27. 09:15

Csak egy hétre akartunk kitörni a fojtogató magyar propagandából, de Orbán Viktor már a nyaralásunk első napján is ömlött ránk. Megtapasztalhattuk, miként zajlik a társadalom leszedálása az állami médiában. Mint egykoron Goebbels idejében.

Ez itt a Majomsziget. A Majomsziget Molnár Róbert jogász, a dél-alföldi Kübekháza polgármesterének október óta rendszeres, hétvégenként jelentkező rovata az Azonnalin. Jó olvasást kívánunk!

„Azt mondják a látóknak: Ne lássatok!  a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok!

Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat!

Hagyjátok abba ezt a módszert, változtassatok ezen az eljáráson!

Hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével!

Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét,

zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok,

azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped,

és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet.

Darabokra törik, mint a fazekas korsója, melyet kíméletlenül összetörtek:

nem lehet találni törmelékei között akkora cserepet sem,

amivel parazsat lehet venni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a tócsából.”

Ézsaiás könyve 30,10-14

Mindegy, hogy hová, csak minél messzebb!

– válaszoltam kis feleségemnek, aki inkább valami szépkártyás hazai pihenő helyet képzelt idei családi nyaralásunk színhelyéül.

A gyerekeink „vízi lények”, úgy kell mindig kirángatni őket belőle, tehát mindegy, hová megyünk, csak vízközel legyen. Illetve mégsem mindegy. Bár tudom, hogy nekünk, magyaroknak „a Balaton a Riviéra”, ám a NER által lenyúlt Balcsi többe kerül már, mint ugyanannyi időre lemenni akár a horvát vagy valamely viszonylag közeli tengerparti üdülőhelyre. Nem mellesleg, én már fuldoklom ebben az agyament, mérgező hazai politikai közegben.

Legalább egy hétre legyünk szabadok a magyar propagandától! – érveltem feleségemnek,

hogy miért menjünk minél messzebb. Hál’ Istennek, nem kellett nagyon győzködnöm.

Sarti, a kübekiek kedvenc nyaralóhelye

Eszembe jutott Éva, közalapítványunk elnöke. Már vagy egy évtizede folyamatosan „rágja a fülemet”, hogy menjünk el egyszer velük buszos kirándulásukra, a kübekiek kedvenc görög nyaralóhelyére, a Sartira, ahová 2004 óta szervez többedmagával buszos utakat. Az árak nagyon jók, és higgyem el, ha lakóinknak tetszik Halkidiki ezen része, akkor nekünk is fog – duruzsolta folyamatosan.

Próbáljuk ki – ajánlottam feleségemnek, majd elkértem Évától az ottani magyar hölgy, Zsuzsa számát, akiknek két hoteljük is van. Egyik közvetlenül a parton, a másik kissé beljebb. A kapott szállásajánlat valóban nagyon kedvező volt. Ennyiért kőhajításnyira a vízparttól, medencés szálláshelyet nem találtunk a „magyar Riviérán” sem. Az önellátós szálláshelyet pedig én kifejezetten szeretem. Minden évben ilyen helyre megyünk. Élvezem, hogy készíthetek reggelit az ébredező családomnak, vagy hogy a gyorsan összeütött ebédet eléjük tehetem. Közben kötöttségek nélkül, szabadon beszélgethetünk az asztal körül. Esténként aztán nyakunkba vehetjük a helyet, a környéket, valahová beülhetünk egy vacsorára – no persze nem annyiért, mint a Balcsin – , és késő estébe nyúlóan nagyokat csavaroghatunk.

Kedves szállásadónk segített a görög kormány által előírt internetes regisztrációban, mi pedig beszereztük mindazokat az angol nyelvű oltási és védettségi igazolásokat, amelyeket a görög konzuli szolgálat oldalán a beutazás feltételeként előírtak. Polgármesteri teendőim közül mindent elvégeztem, a további intézni valókat pedig most is rábízhattam alpolgármester asszonyra, jegyző úrra és a kollégákra.

Pont egy héttel ezelőtt keltünk útra. Vasárnap, hajnali háromnegyed háromkor indultunk Kübekházáról. Mivel Röszkén hosszas várakozási időről kaptunk információkat, Tompát választottuk. A csomagjainkat az út során sehol meg nem nézték, az átkelés pedig minden egyes határátkelőn alig félórába tellett. A Belgrád – Niš – Szkopje – Tesszaloniki – Nikiti-útvonalon, a vége felé már rövid szerpentines út után, este 7-re értünk a görög halászfaluba.

A hegyről leereszkedve Sarti nyílegyenes főútjára kanyarodtunk. Tipikus mediterrán hangulat: útszélen pálmák, itt-ott egy villa, hotelek, apartmanházak, kisebb-nagyobb bungalók, üres, felgazlott területek, balra a nyüzsgő falu, mögötte az égszínkék tenger, és mindezek fölé – mint valami korona – emelkedik az Athos-hegy. Felhívtam a kontaktunkat, hogy merre tovább? Róbert, jöjjenek csak egyenesen! Maguk vannak a fehér kocsival? Én már látom magukat! Itt állok kék pólóban az út szélén – mondta, és kezével intve tessékelt be Zsuzsa bennünket, mi pedig átgördültünk a húszszobás családi hoteljük görögös kapuján.

És akkor megjelent Ő

Elcsigázottan, de boldogan pakoltuk fel cuccainkat a 201-esbe. A klímás apartmanunk két szobából állt. Egyik a három gyereké, másik a miénk. A nem túl nagy apartman parányi konyhája két főzőlappal, mikroval, hűtővel, edényekkel, eszcájgokkal ellátva, és tartozik hozzá egy terasz rálátással a tengerre, a szemközti Athosra és a hotel alattunk elterülő, feszített víztükrű medencéjére.

Kedves hely – állapítottuk meg első látásra, s már ekkor tudtuk, hogy nagyon jól fogjuk itt érezni magunkat. Miután kipakoltuk bőröndjeinket, a gyerekekkel lementem a tengerpartra. Mint a szabadság friss illatát, úgy szívtam magamba az Égei-tenger sós levegőjét, és áztattam a tizenhét órán át kuplungot, gázt és féket nyomkodó, kissé elgémberedett lábaimat a hűs és enyhén hullámzó tengerben, és süppedtek lépteim a parti puha homokba.

Talán egy órát császkáltunk a sekély part vizében, majd visszamentünk. Feleségem készített harapnivalót, amit a teraszon tálalt fel. Vacsi után egy nagy hátast vetettem a franciaágyba. Hálát adtam a baj nélküli ideérkezésért, majd kezeimet a fejem alá téve kinyújtottam magamat, és közel húzva feleségemet mondtam: ugye, milyen jó hogy itt vagyunk, drágám? Milyen jó is a szabadság! Amikor ezt kiejtettem a számon, sercegésre lettünk mindketten figyelmesek, majd

egyszer csak a hálószobánkban megszólalt Orbán Viktor.

Hát ezt nem hiszem el! Ez meg hogy lehet? Elmúlt gyorsan az idill. A tévé távirányítója az éjjeli szekrényen, még csak rá se feküdtünk.

A brüsszeli meleglobbi és tudomisén ki ellen folytatott éppen akkori hadviselésétől zengett a hálónk, szemrebbenés nélkül mondta a magáét, mint aki teljesen megfeledkezett alaptörvényünk egyik atyjának brüsszeli ereszcsatornás akciójáról, és en bloc saját maga és NER-je képmutatásáról, feslettségéről. Nem akarom ezt az agymosást hallgatni – mondtam, és laza mozdulattal kinyomtam a tévét. Újra békességünk lett.

ORBÁN MÉG A NYARALÁSON SE HAGY MINKET BÉKÉN. FOTÓ: MOLNÁR RÓBERT / PRIVÁT

Tudnunk kéne kikapcsolni

Másnap délutáni sziesztánk során hálószobánkban újra megszólalt Orbán Viktor.

Bementem a teraszról. Mi ez már megint? A feleségem – aki éppen egy könyvet olvasott – szintén értetlenkedett. Valami temetésen szónokolt.

Leültem pár percre. Kiderült, hogy Jankovics Marcell gyászbeszédét, pontosabban saját propaganda szónoklatát tartotta a koporsó felett. Pár percet belehallgattam, aztán sajnálkozva azon, hogy ezt a nagyszerű embert haló poraiban is gyalázza, kikapcsoltam.

Ezt követően nem volt olyan nap, hogy Orbán és a NER valamelyike akaratunk ellenére ne jelent volna meg szobánkban. Mint kísértetek férkőztek be különböző időpontokban. Soha nem nézem otthon a köztévét, ezért is volt számomra elképesztő az agymosás: harc és harc; és megvédjük a magyar érdekeket, a nemzetünket; oltalmazzuk a kereszténységet – amihez aztán vajmi közük sincs –, a gyermekeinket; erősítjük a nemzettudatot; aztán kiderült, hogy ő már ifjú korában is a homoszexuális fickók érdekeit védte. Ömlöttek ránk naponta a képmutató hazugságai, de csak addig, amíg ki nem kapcsoltuk.

Napok múlva derült csak ki, hogy amikor a gyerekeink a másik szobában bekapcsolták a tévéjüket, egy idő után automatikusan bekapcsolódott a miénk is. Az ő tévéjük sok csatornát, a mienk két helyi mellett csak a magyar propagandát fogta.

Elképesztő az a szellemi leuralás, az a béklyó, amelyet naponta csavarnak a magyar társadalom nyaka köré

– állapítottuk meg önkéntelenül feleségemmel. Polgármesterként jól tudom, hogy vidéken sokaknak csak az ingyenesen juttatott „set-top-boxjuk”, a „Mindig tévéjük” van, amelyen a magyar propaganda teljes kínálatán kívül néhány kereskedelmi csatornát – azok között is olyat, mint a TV2 – lehet fogni. Így hát

nem csoda, hogy miért lettünk ennyire leszedált és agymosott társadalommá.

Nem kellett újat kitalálniuk

Emlékszem még történelmi tanulmányaimból, hogy a náciknak is volt egy ilyen „set-top-boxjuk”. Úgy hívták, hogy „Volksempfänger”.

A német néprádiót a nácik fejlesztették ki. Sorozatgyártásuk után elérhető áron, kispénzért lehetett megkapni. Úgy csinálták meg ezt a rádiót, hogy egy csatorna legyen rajta fogható. A szórakoztató sramlik és más fülbe mászó népzenék mellett kizárólag a nácik leuralta helyi rádióállomások ottani híreit és propagandáját lehetett rajta hallgatni. A gondolkodó németek, amikor rájöttek, hogy valójában nem másról, mint az alattomos Goebbels rafinált propagandájáról van szó, „Goebbels-Schnauzénak", „Göbbels-ormánynak” nevezték el azokat. Később különböző kütyüket gyártottak ezekhez, amelyekkel már lehetett például a BBC-re és más európai adókra is rákapcsolódni, csak addigra Hitler gátlástalanságába belepusztult a fél világ.

Tanulnunk kéne végre a történelemből

Azért jöttünk el, hogy legyen egy jó hetünk. Csendességben, lelki, szellemi és testi feltöltődésben. Távol Orbán Viktortól, az éppen aktuális szabadságharcától, ám „néprádiója” hangja még ezer kilométerre kishazánktól, itt Sartin is utolért bennünket.

De csak addig tudott közvetlenül hatni ránk, míg ki nem kapcsoltuk.

Tanulni kéne végre nekünk, magyaroknak is a történelemből. Ha nem kapcsoljuk ki, vagy nem húzzuk ki a falból a dugót, az Orbán-Schnauze elhúzza mindannyiunk nótáját. Nemcsak azokét, akik már látnak, akik bátrak és ellenállnak, hanem előbb-utóbb a látni nem akarókét, és az elvakított sajátjaiét is.

Molnár Róbert jogász, Kübekháza polgármestere jó ideje minden hétvégén az Azonnalin jelentkezik rovatával, a Majomszigettel. Hozzászólnál, vitáznál vele? Írj!

Molnár Róbert
Molnár Róbert állandó szerző

Jogász, Kübekháza polgármestere. Minden hétvégén az Azonnalin jelentkezik rovatával, a Majomszigettel.

olvass még a szerzőtől
Molnár Róbert
Molnár Róbert állandó szerző

Jogász, Kübekháza polgármestere. Minden hétvégén az Azonnalin jelentkezik rovatával, a Majomszigettel.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek