Volt, amikor a baloldal akarta összemosni a pedofíliát a homoszexualitással

Miközben jelenleg a magyar jobboldalon kezelik egy törvényben a pedofília elleni harcot és a homoszexualitást, korábban éppen a baloldalon jelent meg a két ügy együtt. A nyolcvanas években nyugat-európai baloldali értelmiségiek és pártok a homoszexualitást és a pedofíliát egyaránt dekriminalizálni akarták.

A német Zöldek 1980-ban még csak a második pártkongresszusukat tartották, de máris éles vita bontakozott ki rajta. Miközben a párt egységesen támogatta az abortusztilalom és a homoszexuálisok diszkriminációjának feloldását,

A német büntetőtörvénykönyv 174. és 176. cikkélyeiről volt szó, amelyek – bizonyos körökben 16 vagy 18 év – általánosan 14 év alattiakkal büntetni rendelte a szexuális kapcsolatot. Az akkori Zöldeken belüli egyik platform szerint ez sértette a szexuális szabadságot.

Úgy vélték, hogy a 14 év alattiaknak is lehet már szabad akaratuk abban a kérdésben, hogy akarnak-e (és kivel) szexuális kapcsolatot létesíteni, azaz esetükben is – mint minden más esetben – csak akkor tiltották volna a szexuális kapcsolatot, ha az nem a két fél beleegyezésén alapul. A Zöldek kongresszusa erre rá is bólintott, és

Az, hogy ebben a kérdésben homoszexualitás és pedofília összemosódott, már az említett platform nevéből is látszik: ez volt a „Melegek, Pederaszták és Transzszexuálisok Szövetségi Munkacsoportja”, amely minden irányba – tehát nemcsak az azonosneműség, de a kiskorúság kérdésében is – pusztán a szabad akaratot tette volna meg a szexuális kapcsolat létesítéséhez szükséges egyetlen elvárásként.

Már az ókori görögök is, de még inkább a hatvannyolcasok

A gondolat, hogy a szexuális szabadságot a kiskorúakra is ki kellene terjeszteni, nem volt ismeretlen, már a 20. század elején is megjelent reformpedagógiai körökben. Noha a pedofília már az antik görögöknél és rómaiaknál is jelen volt – nem utolsósorban több számos filozófusuk is pedofil volt –, különösen a múlt századelő naturalista, természetbarát és egyéb reformmozgalmai vették elő a témát. A természetközeliséget nem csak kirándulásokkal, de mondjuk a nudizmus támogatásával is hirdető német ún. Wandervogel-mozgalomban több pszichológus is a gyerekkori szexualitás szabad megélését hirdette. Hans Blüher, a Wandervogel-mozgalom egyik ideológusa bevallottan – ahogy akkor mondták – pederaszta volt, azaz szexuális viszonyt folytatott kiskorúakkal.

A pedofília a kor reformiskoláiban is megjelent,

A téma aztán az 1968-as szexuális forradalom farvizén ismét megjelent. Az alternatív életmódot hirdető német Indiánközösség volt többek között az, amely a gyerekek és felnőttek közötti „szabad szerelmet” hirdette.

A követelés alternatív keresztény közösségben is hallható volt: a nyugatnémet Dachsbergben a keresztény Emmausz-közösség hozott létre egy gyerektábort, ahol – amint mára kiderültek az esetek – a főleg az akkoriban alakuló Zöldekkel kapcsolatban álló vezetők rendszeresen molesztálták vagy megerőszakolták a gyerekeket.

aki magát „gyermekjogvédőnek” tartva szorgalmazta – és sajnos gyakorolta – a pedofíliát. Az egykori náci Vogel 1983-ban zöld politikusként bekerült a Bundestagba – ekkor jutott be először az ökopárt a bonni parlamentbe –, ahol korelnökként ő tartotta a nyitóbeszédet is.

A reformpedagógiai pedolfília vádja Daniel Cohn-Bendit, egykori zöld európai parlamenti képviselővel szemben is megfogalmazódott. Cohn-Bendit az egyik könyvében ugyanis leírta, hogy amikor Frankfurtban volt óvóbácsi,

A könyv a megjelenésekor nem váltott ki nagy botrányt, csak később használták fel Cohn-Bendit ellen, pedofíliával vádolva őt, noha a politikus nem írta azt, hogy a kislányok viselkedését ő is élvezte volna.

Egy másik zöldpolitikus, a mostanra már (drogügye miatt) visszalépett, homoszexuális Volker Beck viszont valóban egyértelműen azt szorgalmazta egy elemzésében – híven pártjának programjához –, hogy a gyerekkori szexualitást dekriminalizálják. Beck az írásában

Szerinte a homoszexualitás legalizálásával meg lehet változtatni azon „szexuálrepresszív klímát”, amely miatt a német jog akkor is – és ma is – tiltja a gyerekekkel folytatott bárminemű szexuális kapcsolatot.

Volker Beck egy 2013-as interjújában maga is elismerte, hogy a hatvannyolcas mozgalomban kritikátlanul fogadtak el minden ötletet, amely a szexualitás felszabadítását érintette. Ennek kapcsán azt állította, hogy a korai melegmozgalom se határolódott el élesen a pedofiloktól, hanem úgy tettek, mintha az azonos neműek szexuális szabadságáért ugyanúgy küzdeni kellene, mint a gyerekkori szexualitásért.

Francia és olasz ügyek

A pedofília legalizálásának követelése a francia baloldalon is megjelent – és ott is összekapcsolódott a homoszexualitás legalizálásával. Az egyik legismertebb botrány az orosz arisztokrata családból származó Gabriel Matzneffhez kapcsolódik. Az író 1974-ben megjelentett egy könyvet (A 16 éven aluliak), amelyben egyértelműen a pedofília mellett állt ki. 1977-ben pedig

A büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségével azonban csak 2019-ben konfrontálódott, amikor Vanessa Springora francia írónő a könyvében azt állította: Matzneff-fel 14 évesen szexuális viszonyt folytatott (noha a francia jog szerint 15 év a beleegyezési korhatár). Noha ezen konkrét esetben – az elévülési idő miatt – már nem tudott az ügyészség lépni, 2020 óta több ügyben is nyomoznak Matznieff ellen, akivel szemben azóta többen is megfogalmazták a vádjukat: kiskorúakkal folytatott szexuális viszonyt. Matznieff ügye jó alkalom volt, hogy a francia jobboldal pedofíliával vádolhassa megint a baloldalt.

Amint arról az Azonnali beszámolt: a homoszexuális egykori francia filozófussal – a heteronormativitást eleve a társadalmi elnyomás eszközének tartó – Michel Foucault-val szemben is felmerült a gyanú: amikor Tunéziában élt, kiskorúaknak fizetett volna, hogy temetőkben közösülhessen velük. A vádat azonban csak hallomásokra alapozta hozta elő egy ismert konzervatív irodalmár. Amikor a Jeune Afrique hetilap a helyiek között érdeklődött – akik még ismerhették Foucault-t –, senki nem emlékezett pedofil tettre, bár Foucault dicsérte az arab kisfiúk szép testét.

Az olasz baloldalon is jöttek elő hasonló ügyek. Ott főleg az ifjúsági központok szolgáltak arra, hogy a pedofilok megjelenhessenek reformpedagógiai köntösben. Ennek egyik ismert esete volt a 2017-ben pedofíliáért elítélt Rodolfo Fiesoli, akinek baloldal-alternatív ifjúsági központját előtte a baloldali toszkán kormányzat támogatta 1997 és 2010 között.

Szabad akarat se kell hozzá

A pedofíliát azonban bizonyos körökben nemcsak akkor támogatták – és sajnos gyakorolták –, ha a gyerek úgymond abba beleegyezett volna (most attól tekintsünk is el, hogy egy ilyen beleegyezés mennyire lehet komoly), de több olyan eset is volt – főleg a nyugati reformpedagógiai és alternatív-keresztény iskolákban –, ahol egyértelmű megerőszakolásokra került sor.

Ennek egyik legismertebb példája a német Odenwald bentlakásos iskola, amely ráadásul a német elit körében volt igen kedvelt. 1999-től kezdett el kiderülni, hogy

jellemezte a mindennapokat.

De arra is fény derült, hogy számos baloldali gyereksegítő központ – például Berlin Kreuzberg negyedében – gyakorlatilag pedofilok kezében volt. Hozzá kell tenni:

az ügyeket a szociáldemokrata Frankfurter Rundschau és a zöld-alternatív Die Tageszeitung (taz) napilapok hozták ki. A taz-nál – amely a hatvannyolcasok házi napilapja volt – külön bizottság is alakult saját pedofilpártoló múltjuk feldolgozására.

A német Zöldek pedig egy 300 oldalas dokumentumban dolgozták fel – és ítélték el határozottan – saját ezirányú múltbéli ténykedésüket. A baloldali-alternatív világ kezdi ugyanis felismerni: azzal, hogy együttesen követelték a homoszexualitás és a pedofília legalizálását, éppen azon szélsőjobboldali köröknek adtak érveket, amelyek eleve a két jelenséget előszeretettel mossák össze.

FOTÓ: Pedobär. Дмитрий Cкляренко / Wikimedia Commons