El a kezekkel a melegeinktől!

Vértes Sára

Szerző:
Vértes Sára

2021.06.25. 18:10

Azon túl, hogy begyűjtsék a karmapontokat az elkanászodott kelet-európai tagállam szidalmazásáért, a legkevésbé sem érdekli a nyugat-európai kritikusokat, hogy valós és tartós változást inspiráljanak Magyarországon.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az emberi jogokért való küzdelem egy olyan mozgalom, amely nem ismer országhatárokat, így érthető, hogy EU-s állampolgártársaink szolidarítanának a magyar LMBTQI+-közösség tagjaival. Ám a törvények megalkotása vagy épp visszavonása, amelyekkel végsősoron a szexuális kisebbségek jogait korlátozzák, továbbra is a nemzetállamok hatáskörébe tartozik.

A jelenlegi magyar kormány eddig sem sok hajlandóságot mutatott arra, hogy meghátráljon terveitől az EU nyugati tagállamai által rá helyezett szégyenítés vagy nyomás hatására. Éppen ezért felmerül a kérdés, miért van az, hogy továbbra is ezek a „szövetségeseink” fő módszerei arra, hogy hatást fejtsenek ki a hazai politikánkra. Arról nem is beszélve, hogy miért egy nemzetek közötti focimérkőzést látnak a legalkalmasabb pillanatként arra, hogy ezt megtegyék. A válasz nyilván az, hogy

azon túl, hogy begyűjtsék a karmapontokat az elkanászodott kelet-európai tagállam szidalmazásáért, a legkevésbé sem érdekli őket, hogy valós és tartós változást inspiráljanak Magyarországon.

Az egyik legelhibázottabb pontja az európai emberi-, kisebbségjogi, illetve humanitárius mozgalmaknak, hogy azt a látszatot keltik, mintha az emberi jogok kivívása mindenhol ugyanannyira egyszerű lenne. Mintha a kontinensünk egy homogén közeg lenne, ahol minden nemzetnek tiszta lapja van, mindenhol ugyanannyira jelentéktelen a hagyományos családmodellek szerepe, hiszen mindenhol elég magasak a fizetések és szociális juttatások, hogy biztosítsák a boldogulást bárki számára. Nem is kell rangsorolni, ki érdemel belőle többet, úgyis mindenkinek jut. Hogy így kéne, hogy legyen, az nem kérdés.

A probléma az, hogy ilyen körülményekről az EU körülbelül fele továbbra is csak áhítozik, a másik fele viszont láthatóan feljogosítva érzi magát arra, hogy önjelölt messiásként kézrátételezzen felettük. Aztán ha ettől sem tudnak lábra állni a szerencsétlenek, akkor a morális értékrendszerükkel lehet probléma. Nyilván.

Senki számára nem kéne, hogy újdonság legyen, hogy egy stadion szivárványosra festésével és azzal a ténnyel, hogy „2021 van!”, nem lehet pálfordulást kiváltani a magyar társadalom homofób szegmenséből.

Mitől működött volna jobban a németek akciója, akik hozzá sem szagolnak a magyar törvényalkotáshoz, ha konkrétan az sem hozott eredményt, mikor többezer magyar állampolgár vonult fel a Kossuth térre és Áder palotája elé?

Azt ellenben sikerült vele elérni, hogy olyanoknak is ökölbe szoruljon a keze pár pillanatra, akik egyébként támogatják az LMBTQI+-közösség jogait, hiszen ők is részesültek a pofátlan erkölcsi kioktatásból egy olyan eseményen, amelyre a – ritkán tapasztalt – nemzeti egység szellemében mentek el (vagy maradtak érte otthon).

Akár tetszik, akár nem, ez a focibajnokság azon a logikán alapszik, hogy szuverén nemzetállamok versengenek egymással. Meccsnézés közben a nemzeti identitásunk kerül előtérbe, ennek mentén érezzük egységben magunkat, ami egyébként pontosan azt a közösségépítő erőt mozgatja meg, ami idővel a társadalmi elfogadás alapja is lehet... Éppen ezért,

ha egy ilyen esemény kontextusában elítélünk vagy megsértünk egy nemzetet, akkor is automatikusan a nemzet egészét sértjük meg, ha egyébként csak egy részét céloztuk.

Ha a lélektiprás nem volna elég, azon túl is kifejezetten ártó a partvonalról beleugatni abba, hogy Magyarország milyen tempóban és milyen eszközökkel tudja kivívni magának a szexuális és egyéb kisebbségekkel való békés együttélést. Magyar emberi jogi mozgalom vezetőjeként, résztvevőjeként vagy érintettjeként öngyilkosság lehet belecsúszni abba a hibába, hogy nyugati segítőinkhez hasonlóan alábecsüljük a terep nehézségét, amellyel szemben állunk.

Tényleg szép világ lenne, ha már nálunk is olyan súlytalan tett lenne szivárványos zászlókat lengetni a nagymamáink arca előtt, mint amilyen német barátainknál, de ez nem változtat a rideg valóságon, hogy egyelőre nem itt tartunk. Míg az emberi jogok kérdése felelős adagolással mindenhová odaillik, parlamenttől a focimeccsen át az osztályfőnöki órákig, fel kell tudni ismerni azokat a helyzeteket, ahol pont hátraveti egy mozgalom ügyét az, ha mindenáron beerőszakoljuk a napirendi pontok közé.

Az egész boszorkányüldözés, ami a szexuális kisebbségeink körül kiújult az elmúlt évben, annak köszönhető, hogy a Fidesz propagandagépezete megérezte, hogy ennek az ügynek mentén még családtagokat és jóbarátokat is meg lehet osztani és „uralkodni” felettük. A kormánypártunk részéről érthető, miért éri meg morális füstbombákkal oszlatni a mérsékelt és liberális ellenzéket, mikor azok kezdenek egymásra fanyalodni a parlamenti választások közeledtével.

Egy rakás német focidrukkernek viszont semmilyen magyarázata nincsen arra, miért bomlasztaná az érintettek, támogatóik, LMBTQI+ iránt közömbösek és ellenzők pillanatnyi egységét egy ilyen, hőstettnek aligha nevezhető bohóckodással. Bár ez nem állította meg a Momentum képviselőjét abban, hogy a nap hősévé kiáltsa ki a zászlóval pályán átrohanó, majd két gorilla által letepert aktivistát, aki megzavarta a himnuszunkat. Érdekes.

A hírszolgáltató felületeknek már így is túl nagy része szolgálja azt a célt, hogy felkorbácsolja a magyar emberek felszín alatt forrongó EU-ellenes és nyugatellenes indulatait. Rengeteg politikai személyiség és médium emelkedett ki az elmúlt években azzal a céllal, hogy olajat öntsön erre a tűzre és még jobban megossza a társadalmunkat. Ők soha nem boldogabbak, mint mikor erre valaki alapanyagot szolgáltat nekik.

Látva, mennyire lerövidült a póráz, amelyen az ellenzéket tartják, és látva, hogy a legapróbb ellenállási kísérletet is „provokációként” címkézik fel, különös óvatossággal kell kiválasztanunk az eszközeiket, amelyekkel az egyenlőségért harcolunk, nehogy az azonnal tűzifává váljon a kormány kezében.

A szerző társadalmi konfliktusokkal és emberi jogokkal foglalkozó nemzetközikapcsolatok-elemző. Olvass még tőle az Azonnalin!

 
Vértes Sára

Társadalmi konfliktusokkal és emberi jogokkal foglalkozó nemzetközikapcsolatok-elemző.

olvass még a szerzőtől
Vértes Sára

Társadalmi konfliktusokkal és emberi jogokkal foglalkozó nemzetközikapcsolatok-elemző.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek