Néztük, hogy mit akarnak ott fent a bozótban – civilek és az állam együtt rakták rendbe Szádvárat

Hogyan kerültek az ország minden tájáról lelkes vármentő amatőrök egy elfeledett észak-magyarországi várromba? Milyen hatással volt a munkájuk a helyiek életére? Hogyan jutottak el addig, hogy Szádvár bekerült a Nemzeti Várprogramba, és hogyan lett belőle rangos díjjal elismert értékmegőrzés? A Szádvárért Baráti Kör tagjaival beszélgettünk.

Tizenöt éve, amikor 2006-ban néhány lelkes várbarát elkezdett vele foglalkozni, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a szlovák határ mellett fekvő Szádvár egy szinte teljesen elfeledett, bozóttal benőtt várrom volt.

Lelkes amatőrök – akik az Index „Várak-Várromok” fórumán ismerkedtek meg, és személyesen nem is találkoztak korábban –, 2006 őszén pár napra leköltöztek a Szádvár alatti faluba, Szögligetre, hogy hozzáfogjanak a várrom megtisztításához és konzerválásához.

A 2007-ben Szádvárért Baráti Kör néven civil szervezetté alakult társaság munkája a kisebb falszakaszok apránkénti konzerválásától 15 év alatt odáig jutott, hogy Szádvár

ráadásul az eldugott falu turizmusát is fellendítette.

Évtizedekig nem volt látogatható

A várrom közvetlenül a magyar-szlovák határ mellett van, a tövében egy határőrlaktanya volt, így évtizedeken keresztül nem lehetett látogatni – meséli az Azonnalinak Fejes Erik önkéntes vármentő, a Szádvárért Baráti Kör tagja, aki egyébként katonai ügyész.

Dobos János gépészmérnök, az egyesület felügyelőbizottságának elnöke pedig arra mutat rá, hogy bár az Országos Kéktúra mindig is ott halad el a vár mellett, és a helyiek is azért fel-fel jártak oda, a várrom teljesen kikopott a szélesebb köztudatból, még a várak iránt érdeklődők körében is jobbára ismeretlen volt.

A céljuk az volt, hogy felhívják az állam, illetve a döntéshozók figyelmét a műemléki rom megmentésének szükségességére, a turistáknak pedig egy „remek kirándulóhelyet” biztosítsanak – mondja Fejes Erik.

– fogalmaz az önkéntes vármentő. Dobos Jánost is lenyűgözte „a vár mérete és léptéke”; a munkájukkal az állam mellett minden olyan szervezet és civil figyelmét fel akarják hívni, aki tehet és tenni szeretne a várért.

Nagypofájú pestiek

Sem Dobos János, sem Fejes Erik nem helybéliek. A kezdeményezés nem is Szögligetről indult, az indexes fórumon összekovácsolódott társaságnak az ország minden részéből – például Dunaújvárosból, Pécsről, Jászberényből, Mátraderecskéről, Pécelről – vannak tagjai. Ők kezdték el rendbe tenni a vár környékét, majd a helybéliek közül is egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

A baráti kör tevékenysége eleinte arra korlátozódott, hogy fokozatosan kiszabadították a romot a benőtt a növényzetből. „Szabályos őserdő volt” – fogalmaz Erik. A helyiek eleinte nem is értették, hogy mi a céljuk ezeknek az idegeneknek.

Néztük, hogy mit akarnak ott fent a bozótban – emlékszik vissza Mihalik Ágostonné Ani, a szögligeti önkormányzat munkatársa, aki 2006-ban elszállásolta az első alkalommal Szögligetre érkező várbarátokat.

Vannak olyan helyiek, akik soha nem jártak még a fenn várban, és nem is értik, hogy miért lenne érdemes felmenni, amikor ott csak kövek vannak – mondja Ani, aki pár év után maga is a Szádvárért Baráti Kör tagja lett, több helybélihez hasonlóan, akiket magával ragadott az idegen vármentők lelkesedése és az egyre látványosabb eredmények.

Fejes Erik is úgy emlékszik, hogy a helyiek eleinte ferde szemmel nézték, hogy megjelentek a „nagypofájú pestiek” – miközben az elmondása szerint alig volt köztük pesti –, és elkezdték az „ő várukat” felújítani. De aztán gyorsan belátták – mondja Erik –, hogy a felújítás értük is van, és jó együttműködés és barátság alakult ki a helyiekkel, sokan – ahogy Mihalikné Ani is – azóta tagjai is az egyesületnek.

Amatőr lelkesedésből díjazott értékmegőrzés

Amikor belekezdtek a projektbe, szétnéztek, hogy vannak-e hasonló példák itthon és külföldön, és végül több szlovákiai várba is kaptak meghívást,

– mondja Fejes Erik. Temetvény, Nagysáros, Zsolnalitva, Zajugróc – sorolja az önkéntes vármentő a szlovákiai várakat, amiket meglátogattak. Dobos János pedig a szlovákiai Torna várának megmentéséért szerveződött és a gombaszögi pálos monostor romjainak konzerválásán dolgozó egyesületeket emelte ki. Tapasztalatszerzés közben a Szádvárért Baráti Kör tagjai szlovák és felvidéki magyar vármentőkkel is a barátságot kötöttek és azóta is tartják velük a kapcsolatot.

Dobos János szerint a történetük első fontos fordulópontja az volt, amikor már nemcsak a gazt irtották a várfalak körül, hanem 2009-től pályázatokon nyertek forrásokat is falszakaszok állagmegóvására.

A munkát maguk végezték saját szerszámokkal. „Jogászként raktam a falat – emlékszik vissza erre Fejes Erik –, volt ott egy kőműves, aki megmutatta, hogy kell falazni.”

Ezzel párhuzamosan megkezdődött a régészeti feltárás is; Dobos János elmondása szerint a miskolci Hermann Ottó Múzeum felügyeletével azóta is minden évben egyhetes ásatási programot szerveznek, amin 40-50 önkéntes vesz részt. Ők általában kubikosmunkát végeznek, hordják a földet, a munkát 2-3 régész felügyeli. Ahogy János foalmaz:

Az újabb szintlépés pedig az volt, amikor a várrom bekerült a 19 vár megújítására forrást biztosító Nemzeti Várprogramba. Ennek keretében 2018-ban indult meg a feltárás, majd a kivitelezés. Ez nem terjedt ki a vár egész területére, van még feltárni- és felújítanivaló bőven. A fejlesztés első ütemét 2021. május 23-án adták át.

A szádvári kísérlet

Szádvár esetében nem akarják teljesen rekonstruálni a várat, ahogy az divat mostanában, mint a füzéri vagy a regéci vár esetében – mondja Fejes Erik –,

A rekonstrukció addig terjed, hogy láthatóvá tegyék a falakat és megóvják őket a további romlástól – magyarázza az önkéntes vármentő, kiemelve, hogy bár nem lettek volna kötelesek, a döntéshozók kikérték a Szádvárért Baráti Kör véleményét is, amit figyelembe is vettek a tervezésnél. Bár az egyesület tagja szerették volna, ha a vár néhány építményére tető kerül, a döntéshozók végül csak a meglévő falak konzerválása mellett döntöttek.

Az egyesület tagjai egyébként úgy tudják, hogy Szádvár bevétele a Nemzeti Várprogramba és ilyen logika mentén való felújítása egy kísérlet volt a döntéshozók részéről:

A felújítás módja és az eredmény a szakmát mindenesetre meggyőzte; 2021-ben Szádvár ICOMOS-díjat kapott, mert az indoklás szerint a felújítás „a vár biztonságos, tanulságos és élményszerű látogatását teszi lehetővé”, emellett „megőrzi a rom és természet érzékeny egyensúlyát, összhangban a rom történeti és turisztikai jelentőségével”.

Fejes Erik szerint visszaigazolja az ilyen felújítások létjogosultságát, hogy a május 23-i átadás óta eltelt szűk egy hónap alatt megtöbbszöröződött a várba látogatók száma. „Annyi turista jön, hogy most már parkoló építésén gondolkodunk” – mondja az önkéntes vármentő, felidézve, hogy míg

Az egyesület tagjai úgy látják, hogy a vár felújítása Szögligetnek is jót tett. „Amikor 2006-ban oda mentünk, ez egy jövő nélküli falu volt. Pármillió forintért jó állapotú házat lehetett venni, mára viszont megsokszorozódtak az ingatlanárak a faluban. A vár húzza fel a környéket” – fogalmaz Erik.

Mihalikné viszont úgy látja, hogy bár valóban többen látogatják a várat, de ez csak átmenő forgalom, a falunak viszont az lenne jó, ha a turisták meg is szállnának és náluk ennének-innának.

Korábban jóval többen foglalkoztak szállásadással a faluban – mondja az asszony –, de amióta le kell jelenteni minden foglalást, egyre kevesebben vannak. Ani szerint ennek az az oka, hogy a környéken nincs kiépítve rendes internethálózat, és az eldugott helyeken, ahol a korábban népszerű kulcsos házak voltak, a térerő is rossz.

A példás összefogás és a látványos siker nem érdekli a kormánykritikus médiát

Dobos János és Fejes Erik is kiemelték, hogy az egyesületben nagyon sokféle hátterű és világnézetű ember dolgozik együtt. Dobos János gépészmérnök, Fejes Erik jogász, de az egyesület tagjai között az informatikustól a targoncáson, az építészen és a régészen át a hivatali dolgozóig mindenféle hivatású ember megtalálható.

Ami egy kicsit bántja az egyesület tagjait, hogy míg Szádvár felújításáról a közmédia és a kormányközeli sajtó is részletesen beszámolt, addig a történetük nem érte el a kormánykritikus sajtó ingerküszöbét.

– mondja Fejes Erik, aki szerint Szádvár esetében egy politikai és ideológiai törésvonalakon átívelő, alulról jövő kezdeményezés sikertörténetéről van szó. Ahogy az önkéntes vármentő fogalmaz: „Lehet így is csinálni, békében egymás mellett.”

NYITÓKÉP ÉS KÉPEK: A Szádvárért Baráti Kör felvételei