Eddig nem ismert interjú került elő Horn Gyulától

2021.06.21. 09:37

A múlt szombaton éppen nyolc éve elhunyt volt kormányfő meglepő nyíltsággal nyilatkozott a nemzetközi sajtónak angolul, tolmács segítségével, 2005-ben. A hosszú idő óta Budapesten dolgozó brit gazdasági újságíró, Kester Eddy most megtalálta a szöveget: hidegháború, Gorbacsov, ellenzéki kerekasztal, Orbán Viktor, minden van benne.

Eddig nem ismert interjú került elő Horn Gyulától

Ritka esemény, ha esetleg még ma is előkerül egy-egy ismeretlen, de már történeti forrásértékű szöveg. Most pedig nem is csupán előkerült egy ilyen, de egyenesen Horn Gyuláról, a 2013 nyarán elhunyt második 1990 utáni magyar miniszterelnök és az állampárt volt külügyminiszteréről került elő ilyesmi.

2005-ben Horn exminiszterelnökként ugyanis – jó néhány hosszan elnyúló kérdést tisztázandó, és az utódpárt MSZP nemzetközi imidzsét javítandó – tiszteletét tette a budapesti Nemzetközi Sajtóegyesületben, a nemzetközi tudósítók pedig egy angol-magyar tolmács segítségével bármit megkérdezhettek tőle. Noha arról volt szó, a beszélgetésről cikkeket is írhatnak majd, Kester Eddy, volt Financial Times-tudósító visszaemlékezése szerint Horn, rá jellemző módon érkezése után azonnal közölte, abból, ami elhangzik nem írhatnak meg semmit, háttérbeszélgetés lesz, ezt előre senki sem jelezte. Ráadásul az újságíró ebből a távlatából úgy vélte, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor Horn Gyula a nemzetközi sajtónak szabadon válaszolt, mielőtt 2007-ben Alzheimer-kórt állapítottak meg nála. Amúgy elég lazán kezelte az eseményt, és az Eddy által, saját blogján közzétett, angol nyelvű szövegben mintha nem is igen lett volna tabutéma.

Hidegháború, fegyverkezés

Az interjú idején Horn már veterán exkormányfőként és a párt nagyöregjeként nyilatkozott. A korszakra eléggé jellemző módon az MSZP-s miniszterelnököt főleg múltbeli tapasztalatairól és az akkor még közelinek számító 1989-ről faggatták a legtöbben, nem pedig saját kormányzati ciklusáról.

Arra kérdésre például, mikor érezte, hogy nagyon meg fognak változni a dolgok szovjet blokkban,

Horn úgy válaszolt: ezt már akkor erősen sejtette, amikor 1974-ben a nyugati szövetségesek, valamint a Szovjetunió és a Varsói Szerződés további országai között megkötött helsinki záróokmány tárgyalásai elkezdődtek.

Ez volt az az 1975-ös szerződés, amely először, teljes mértékben szavatolta – a Szovjetunióban ugyan csak papíron – a közös biztonságpolitika, gazdasági és kulturális együttműködés szabadságát, illetve az emberi jogokról szóló elvi nyilatkozatot is tartalmazott.

Horn erről azt mondta, ez az MSZMP akkori reformszárnyának óriási lökést adott, és nem is voltak ezzel egyedül: „A helsinki záróokmány egy megegyezés volt a szovjetek és a nyugati államok között arról, hogy lelassítják a fegyverkezési versenyt, ezért cserébe pedig a szovjetek nem támasztanak akadályt az emberek szabad utazása, a gondolatok és ideológiák, ötletek szabad áramlása elé. Szóval amikor például a kulturális kosarát ennek az egyezménynek átbeszéltük, gyakorlatilag minden nyugati állam ott volt.

Azt hiszem, itt indult minden, és a vezető, Kádár János ezt a legmesszebbmenőkig támogatta.”

A továbbiakban a magyar miniszterelnök visszamondta a magyar reformkommunista-szocialista verziót is arról, hogy a párt vezető, sőt alapvetően nélkülözhetetlen szerepet játszott a nyugat felé való folyamatos nyitásban, és az, hogy ő és mások Helsinkit komolyan vették, a rendszerváltás és a vasfüggöny végének legfontosabb feltétele volt.

Arról is hosszabban beszélt, hogy 1989 nyarán, a Páneurópai Piknik alatt milyen gyorsan döntötték el azt, hogy az osztrák-magyar határon lévő műszaki határzárat (akkor már csak szimbolikusan) átvágják, és hogy figyelmen kívül hagyják az NDK-val kötött nemzetközi szerződést is, amelynek értelmében minden, akkor Sopronból Ausztriába, ezáltal a Vasfüggönyön túlra igyekvő keletnémet állampolgárt vissza kellett volna toloncolniuk.

Horn ekkor megjegyezte, azért döntött így a korabeli magyar kormány, mert végsősoron „senki sem lehet arra kényszeríteni, hogy olyan helyen éljen, ahol nem akar”. De hangsúlyozta, az akció nem volt kockázatmentes, mind a román diktátor, Nicolae Ceaușescu, mind az NDK felsővezetése keményen fenyegetőzött Budapesttel az akció miatt.

„Átvágtuk a szögesdrótot, avagy átvágtuk volna, de az ollók nem voltak eléggé kiélezve” – idézte fel azt is, hogy a ceremónia nem sikerült zökkenőmentesen.

De az egyensúly kedvéért hozzátette, mindez a szovjetek támogatása nélkül biztosan nem történt volna meg, és ha nincs Mihail Gorbacsov mint pártfőtitkár és Eduard Sevardnadze mint szovjet külügyminiszter hallgatólagos beleegyezése Moszkvából, senki nem merte volna mindezt meglépni.

Beszólni Gorbacsovnak

Látványos volt Horn Gyula és az utolsó szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov barátsága, aki 2007-ben még Horn Budapesten tartott 75. születésnapjára is eljött. A néhai miniszerelnök a 2005-ös az interjúban arról is beszélt, hogyan kezdődött barátságuk.

Emlékei szerint az egész egy komoly konfliktusnak indult. 1986-ban Horn éppen a Kremlben járt, és külpolitikai főtanácsadójával, jó ismerősével, Anatolij Csernajevvel vitázott. A helyzet rendkívül feszült volt, és Horn elmondása szerint Csernajevet győzködte arról, hogy a szovjetek RSZD-10 Pionyer interkontinentális-ballisztikus atomrakétái (NATO-kódnév: SS-20 Saber) lerombolják azokat az eredményeket, amiket elértek, és mindez új fegyverkezési versennyel fenyegetne, hiszen amíg a Pionyerek kint vannak, az amerikai Pershing-atomrakéták is aktívak maradnak.

Vitájuk közben Gorbacsov is belépett az irodába, és Horn neki is beolvasott, azt kérdezte:

„Ön mégis mit tenne az amerikaiak helyében, ha ilyenek néznek rájuk?”

Mire Gorbacsov meglepve válaszolta Horn szerint, hogy a katonai vezetés számára nem így számolt be a rakéták szerepéről. Horn itt hozzátette, végül 1987-re Gorbacsov a fegyverek visszavonása és elraktározása mellett döntött, ezzel végleg beindítva a Vasfüggöny lebontásához vezető politikát. „Talán elenyésző mértékben én is hozzájárultam ahhoz, hogy mindez megtörtént” – vélte Horn.

Az biztos, hogy a későbbi magyar kormányfőt Gorbacsov tényleg észrevette ekkor, és később kiváló kapcsolatba kerültek.

...ugyan már, Viktor, az isten szerelmére, ülj végre le velünk!

Érdekes módon a veterán szocialista politikus már ekkor, 2005-ben kiemeli Orbán Viktort, a Fidesz elnökét mint olyan embert, akivel a sokáig illegális demokratikus ellenzékből ő végül „majdnem baráti” kapcsolatba került. Nem indult ez azonban valami jól. Ahogyan azt 16 évvel ezelőtt Horn felidézte: „A legelső emlékem az ellenzékről Orbán Viktor volt. Amikor (az ellenzéki kerekasztalt előkészító) megbeszéléseken találkoztam vele, mivel néha önként vállalkoztam, hogy ilyeneket hozzak össze,

emlékszem, Viktor mindig azt mondta, soha nem ülne le velünk. Azt mondtam neki, ugyan már, Viktor, az Isten szerelmére, ülj végre le velünk! De ő mindig azt mondta, nem teszi.”

Rajta kívül azonban Horn még 15 év múltán sem volt nagy véleménnyel a rendszerváltó ellenzékről. Leszögezte, „egyetlen politikai döntésünket sem tudták befolyásolni. [...] voltak ezeknek kisebb, 4-500 példányos szamizdatjaik. De ki hiszi el azt, hogy rendszerváltást ezek az aprócska újságok a pici szerkesztőségekből érték el? Mégiscsak nevetséges!”

Az interjú elvileg többrészes, az első részét Horn halálának június 19-i évfordulóján tette közzé Eddy, a többi rész ezután kerül csak majd fel.

NYITÓKÉP: Horn Gyula (balra) még külügyminiszterként a parlament ülésén, 1990-ben. / FOTÓ: Urbán Tamás / Fortepan

Tóth Csaba Tibor
Tóth Csaba Tibor az Azonnali újságírója

Történészdiplomával rendelkezik, de 2013 óta főleg blogol, 2015 óta pedig újságcikkeket is ír. Sokszor Európáról és a Közel-Keletről. Az Izrael-párti sajtó kedvenc magyar firkásza. Eléggé baloldali.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek