A védettségi igazolvány az új búcsúcédula

Nefelejcs Gergő

Szerző:
Nefelejcs Gergő

2021.06.16. 08:30

Nyilvánvalóan senki se gondolja komolyan, hogy a jelenlegi számok mellett az intézkedésnek lenne bármilyen értelme járványügyi szempontból. Hanem csak vakon hisztek abban, hogy a hatalom mindenható.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Nem hittem volna, hogy eljön az a pont, amikor hálás leszek azért, hogy egyházi iskolába jártam.

Merev volt és gyűlöltem, de belém vertek bizonyos dolgokat, többek közt az érzékenységet arra, hogy mikor csinálunk valamit hitből és mikor csinálunk valamit tudásból. A vallás emberek által elkövetett varázslat, amit akkor is tudok értékelni, ha hívőnek nem mondanám magam. (Hiszek én, csak nem abban.)

Ez az iskola viszont nem katolikus volt, hanem evangélikus, és a „mi” vallásunk genezise az, amikor Luther Mártonnak elszállt az agya, mert a pénzért árult üdvösséget sehogyan sem lehetett levezetni a szentírásból. Ez volt a búcsúcédulák rendszere, ami a legjövedelmezőbb biznisz lett a korban, lévén már nem volt szükség ájtatatos szerzetesek körmölésére, hanem lehetett tolatni korai nyomtatóval. Az egyház sok jó dolgot is finanszírozott ebből, művészeten, építészeten át a legszegényebbek segélyezéséig, de a dolog lényegén – hogy hamis, álszent hazugság az egész – ez nem változtat.

A következményeket ismerjük. Az ük-ük-ükapáink belerokkantak, ha bele nem haltak.

De ez az írás nem egy ajánló a Negyven Prédikátorhoz.

A fentiekkel csak szerettem volna kontextust adni ahhoz, ahogy én látom a világot, ami elvileg kinyitott, de gyakorlatilag nem: az oltási igazolványokhoz kötött belterek ugyanis nagyon furcsává tették az életet.

Én átestem a koronavíruson decemberben, szerencsésen enyhe lefolyással (pedig rettegtem tőle, a tüdőm egyáltalán nincs jó állapotban). Csak ez úgy esett, hogy a hivatalos egészségügy nem látott, úgyhogy nekem nem járt automatikusan a védettségi igazolvány, hanem el kellett volna mennem plusz egy tesztre. Még szabadnapot is kivettem rá, de mivel előtte való nap jelentette be a bejelentéseket tevő ember, hogy akinek nincs védettségije, azt augusztusig szopatni fogjuk minimum, az összes időpont betelt. Közben két haverom is elment utólagos tesztre, akik átestek a koronán, mindkettő azt kapta, hogy túl kevés az antitest, menjen szépen oltani, úgyhogy hagytam az egészet a francba.

kutatások szerint elvileg aki átesett, az hosszan védett, még Merkely Béla szerint is elég neki „maximum egy oltás”, ennek ellenére aki csak egy oltást kap, annak megvonják az igazolványát

– semmi komoly, csak a szokásos abszurd, valaki meg degeszre keresi magát.

Gondoltam, csak vége lesz ennek az őrületnek egyszer: hoztak egy szabályt, amit nem lehet betartatni. Békeidőben is ribillióhoz vezet, ha a rendőrség razziázik, hát még ennyi hónap bezártság után oltásikat kérni a vendégektől: na, az garancia a tömegverekedésre.

Hát, tévedtem.

Még egyszer mondom, túl minden statisztikán, én az elmúlt hónapokban úgy tolom, mintha nem lenne holnap, jóformán kilincseket nyalogatok: találkoztam olyannal is (zárt térben), aki másnap lett igazolt covidos. Rólam meg lepattant, úgyhogy a gimnáziumban szerzett biológiaismereteim mégis helyesebbnek bizonyultak, mint a sajtó napi riogatása.

Ehhez képest az őrület állandósult: ugyanis a védettségi ellenőrzése teljesen önkéntes és önkényes. A haverjaim lassan hozzászoknak, hogy én vagyok az az idegesítő faszkalap, aki a jelenlétével tiltakozik, kapok is érte néha hideget-meleget, mert senki se szereti, ha valaki látványosan egyedül áll és mindent megvet maga körül.

De azért az tényleg kabaré, hogy egy kocsmába nem mehetek le, úgyhogy iszom kint a bolti sört, az emberek meg nem jöhetnek ki, mert nem hozhatnak ki piát. (Egy olyan utcában, ahol nincs kamera!)

Az vicc, hogy nem engednek be a koncertre, de a szomszéd proli kocsmában gond nélkül kiszolgálnak.

Olyan nincs, de mégis van, hogy az egyik emeleten kell hordani a maszkot, a másikon meg nem. Hogy itt csak igazolvánnyal lehetnék, ott meg lehetek igazolvány nélkül is.

Hogy az egyik csapos ismer tíz éve, és ezért leszarja, a másik meg új, ezért a törzsvendéget is egzecíroztatja, hiába rugdossák a bokáját a kollégák.

Hogy az az érv, hogy „de hát hátha majd jönnek és nézik”.

A keresztanyám, aki kórképe alapján veszélyeztetett, azért ment el oltani, hogy augusztusban mehessen strandra. Most nem hiszi el, ha mondom neki, hogy strandon nem fogják kérni.

Abszurd az egész. Annyira abszurd, hogy a búcsúsoknak volt a legtöbb esze: az önkormányzat megkövetelte volna, hogy kérjék a védettségit belépésnél egy mindenfelől nyitott focipályán. Azt mondták, hogy majd nézik, amikor az emberek felülnek a játékokra.

Lófaszt se nézték. De ilyen szomorú búcsúban én még nem voltam, mert az emberek alig merészkedtek ki a félelemtől.

Mi, akik kinn voltunk, nagyon jól éreztük magunkat: de nem volt az igazi a tömeg nélkül.

A grúz volt barátnőmnek volt egy nagyon lényeglátó megállapítása, hogy minden nép lelke az utcán ismerkszik meg. Grúziában az olyan vívmányok, mint a zebra a science fiction kategóriában futnak, ezért feketébe öltözött nagymamák vágtatnak át a nyolcsávos autópályán. A magyarok – mondta – ezzel szemben egy holt kihalt utcán is megvárják a zöld lámpát, mielőtt az úttestre lépnének. Attól függetlenül, hogy őt azért elütötték párszor, mire hozzászokott a magyar közlekedési rendhez, igaza van.

Szállodába nem mehetek, Airbnb-be igen. Kint lehetek koncerten, bent nem.

Értelmetlen korlátozások, amiket betartunk rendőrök nélkül is: abban a világban, ami alapjáraton eleve szemezik pár év letöltendővel a drogmentes Magyarország égisze alatt.

Nyilvánvalóan senki se gondolja komolyan, hogy a jelenlegi fertőzöttségi-, átoltottsági- és átesettségi számok mellett ennek az intézkedésnek lenne bármilyen értelme járványügyi szempontból.

Hanem csak vakon hisztek abban, hogy a hatalom mindenható, és ha minden rítust betartotok (legyen az bármennyire értelmetlen), akkor majd mentesültök a következmények alól. A felelősség alól.

Mindenki mindent megtett (ami elő volt írva).

Majd csak lesz valahogy, ahogyan eddig is.

A búcsúcédulában sem az volt a lényeg, ami a papírra volt írva. Hogy ennyi aranyért ennyi év purgatóriumtól mentesülsz, hanem az a vakbuzgó hit, ami körülvette: kvázi önálló valutává vált, úgy cserélték egymás közt a gazdagok. Lehetett vele hivalkodni, az mindig nyerő.

Kérdem én: jó a buli? Jó nektek, magatok közt? Szabadnak érzed magad a kihalt utcán, amíg várod a zöldet?

Vagy szögeljem ezt fel a kocsma ajtajára, pontokba szedve?

Veletek tényleg bármit meg lehet tenni. Meg is teszik.

Nefelejcs Gergő a Tett szerzője. Vitáznál? Hozzászólnál? Írj!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek