Fél szemmel mindig azt figyeltük, mikor fordul be a tank a sarkon – ilyen volt a helyszínen a mianmari katonai puccs

2021.06.13. 08:33

Mianmarban – más néven Burmában – 2021 februárjában a katonaság puccsot hajtott végre, és illegitimnek kiáltották ki a 2020 novemberi demokratikus választások eredményeit. Helyi civilek és aktivisták egy része azóta is nagy erőkkel ellenáll és tüntet a katonai junta elnyomó rendszere ellen. Az Azonnalinak két, az ellenállásban személyesen részt vevő aktivista mesélt arról, milyenek a mindennapok a katonák irányította országban.

Fél szemmel mindig azt figyeltük, mikor fordul be a tank a sarkon – ilyen volt a helyszínen a mianmari katonai puccs

Mianmart évtizedeken keresztül egy katonai junta vezette, akik 2010-től végrehajtottak egy félig-meddig rendszerváltásnak is nevezhető reformot, és elkezdték beengedni a civileket a kormányzásba. Az általuk elfogadott alkotmány egyedülállóan erős kormányzati, illetve törvényhozói pozíciókat biztosított a katonáknak, így továbbra is befolyásolni tudták az ország belpolitikáját. Rendszerük nagy kritikusát, Aung San Suu Kyit, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) nevű párt vezetőjét végül azért engedték a törvényhozás közelébe 2012-től, hogy javuljon a külkapcsolatuk a nyugati hatalmakkal.

A 2015-ös választásokat az NLD meg is nyerte, ezzel a kormánypárt és a tábornokok kapcsolata erősen megromlott. A 2020 novemberi választásokat pedig 82 százalékos elsöprő többséggel vitték, de

a katonai elit – egyébként teljesen alaptalanul – választási csalást kiáltott, és kijelentették, hogy az alkotmányos rend védelmét akár erővel is hajlandók biztosítani.

Végül a hadsereg február elsején őrizetbe vette az ország demokratikuson megválasztott vezetőit, az ez ellen tiltakozó, kezdetben békés demonstrációk véres tüntetésekké fajultak, és az ország teljes káoszba sodródott (a puccs hátteréről részletesebben itt írtunk). Az elégedetlenség azonban továbbra sem csillapodik: a katonai junta egyre keményebben ver oda azoknak, akik megkérdőjelezik illegitim hatalmukat, az ellenzék pedig már az Egyesült Államok beavatkozását várja, persze feleslegesen. 

A vihar előtti csend

Az Azonnali mianmari ellenzéki aktivistákat kérdezett az ország helyzetéről és arról, hogy milyenek a mindennapok az országban a káosz kirobbanása óta. Miután az aktivisták nevük elhallgatását kérték, így Nanként és Pannként hivatkozunk rájuk.

A két aktivista a helyi ellenzékkel együtt, február elseje után nem sokkal kezdett el tüntetni a junta erőszakos hatalomátvétele ellen. Egyikük április végén hagyta el az országot, másikuk jelenleg is Mianmarban tartózkodik – remélve, hogy sikerül elérnie valamit azzal, hogy a tüntetők háttérmunkáját segíti.

UTCAKÉP A TÜNTETÉSEK IDEJÉN.

Nan és Pann mindketten aktivistaként voltak jelen Rangun városában, ahol ételt adtak a tüntetőknek, szórólapokat osztogattak, és a közösségi médiában próbálták informálni a helyieket a fejleményekről. A puccsot követő első két hétben az elégedetlen civilek inkább demonstrációkat tartottak, ahol többszázezres tömegek gyűltek össze, a tüntetők pedig akár órákat sétáltak a hőségben, csak hogy kifejezzék nemtetszésüket. A demonstrációk kifejezetten kreatívak voltak:

a tüntetők zöldségeket az utcára dobálva próbálták akadályozni a forgalmat, különböző plakátokkal és figurákkal rakták tele az utcákat, amiknek egy célja volt: hogy reménnyel töltsék el az arra járókat.

Nan szerint ez a fajta civil kurázsi és állampolgári öntudat nagyon is közel áll a mianmariakhoz, akiket évtizedeken át nyomott el egy katonai junta, és megtanulták, hogy küzdeniük kell a szabadságukért.

RANGUN MIANMAR LEGNAGYOBB VÁROSA, AZ ORSZÁG DÉLI RÉSZÉN TALÁLHATÓ. TÖBB MINT HÉTMILLIÓ EMBER LAKIK ITT.

„Fontos volt, hogy erőszakmentes legyen minden ilyen megmozdulás. Volt zene, és voltak közösségi programok is, ezeken fiatalok, idősek, családok is szívesen részt vettek.

Persze legbelül mindenki érezte, hogy jönni fognak. Csak nem tudtuk, mikor” – mondja Nan.

Február elsején, a puccs napján lekapcsolták az internetet és a telefont, amit az aktivisták nem is értettek először – csak később tudták meg, hogy letartóztatták az államvezetőt és a kormány több fontos tagját is. Nan tisztán emlékszik rá, hogy aznap egy Rangun-közeli vízparton volt a barátaival, és sokkos állapotba került, mikor megtudta, mi történt. Bár mindketten tudtak a katonák fenyegetéseiről, ahogy nagyon sokan, úgy ők sem hittek nekik: „Mégis mit nyerhetnének ezzel? Az üzletek csődbe mennének, elvágnák az országot nyugati piacoktól. Komolyan kidobnának tíz év fejlődést?” – tette föl magának a kérdést újra és újra Nan.

A puccs utáni első két hétben szerinte a zavarodottság volt jellemző, mintha rádobtak volna az emberre egy takarót, ami nem engedi látni, mi van körülötte. Ekkor még nem voltak katonák és tankok az utcán, csak az az érzés volt a levegőben, hogy valami megváltozott – viszont senki sem tudta, hogy mit kellene tennie, így mindenki visszatért a mindennapokhoz.

Csak a remény el ne hagyjon

A puccsot követő első pár hét után kezdődtek el a tüntetések a hatalmat elragadó junta ellen. Eleinte csak rendőrök próbálták hazaküldeni az embereket. Amikor ez nem vált be, előkerült a vízágyú, és ekkortájt kezdődtek a letartóztatások is. Nan szomorúan mesélte, hogy sokakat bebörtönöztek, akiknek semmi közük nem volt a tüntetőkhöz – például

tizenéves gyerekeket is lerángattak a biciklijükről, ha éppen egy megmozdulás közelében voltak.

„Miután ezek sem riasztották el az embereket, megjöttek a katonák” – mondja. Pann emlékszik, hogy a katonák elsőként a tüntetőket segítőit vették célba: azokat, akik például ételt vittek nekik.

A feszültség növekedésével egyre durvább módszereket alkalmaztak, elmondása szerint a katonák a tüntetéseken a civilek ellátásában résztvevő egészségügyi alkalmazottakat sem kímélték.

Az aktivista olyan esetet is látott, ahol mentőautóból rángattak ki egészségügyiseket, hogy aztán puskatussal verjék őket

– volt olyan is, aki belehalt sérüléseibe. „Ekkor már napok óta jelentek meg álhírek a közösségi média felületein az érkező katonákról és arról, ha megjönnek, mindenkit le fognak lőni. Végül nem így lett” – mondja Pann.

AZ ÉLETÜNK NEM VICC, HIRDETI AZ EGYIK RANGUNI TÜNTETŐ TRANSZPARENSE.

A fordulópont akkor jött el, amikor a fővárosban március 14-én fejbe lőttek egy mindössze 17 éves orvostanhallgatót. Innentől kezdve – mivel a hadsereg elkezdett lőni – napról napra egyre több civil halottja lett a megmozdulásoknak, ugyanakkor a katonák reakciója a tüntetésekre minden régióban és városban eltérő volt. Amíg a nagyobb városokban több az ember, jobb az infrastruktúra, és több helyre lehet elbújni, addig vidéken több helyen volt példa arra, hogy a katonák megérkeztek, és egyből lőni kezdtek.

Pann úgy fogalmazott, hogy miután a katonák leverték a tüntetőket május elején Rangunban, az egész város kihalt és sötét lett. Kiégett autókkal és romos házakkal voltak teli az utcák a tüntetők által összeeszkábált és virágokkal díszített síremlékek mellett, amik az aszfalton heverő vérfoltok és töltények közelében lettek felállítva.

Nan szerint azonban a katonák győzelmével más is megváltozott: az emberek bizalma egymás iránt.

Ő például, amikor az édesanyját kísérte át a pár sarokkal arrébb lakó barátjához, megdöbbenésére azt látta, hogy az utca elejét barikáddal zárták le. Őt és édesanyját sem voltak hajnalandók beengedni – a barikádot védő tüntetők attól féltek, hogy a Tatmadawnak (a mianmari haderő hivatalos neve, így emlegetik a katonai juntát) kémkednek.

Rosszkor rossz helyen

A fiatal aktivisták úgy fogalmaztak: még most sem lehet tudni, hogyha az ember elmegy otthonról, biztonságban haza tér-e majd. Az ellenzék és a Tatmadaw közti feszültség elharapózásának ugyanis komoly következményei lettek a mindennapokban.

Az aktivisták elmondása alapján tömeges letartóztatások, fizikai és szexuális abúzus, fosztogatások jellemeznek sok nagyvárost

– például a fővárost, Nepjidát vagy az ország déli részén fekvő Rangunt. Az emberek nem hajlandók visszatérni dolgozni vagy kinyitni az iskolákat, a termelők pedig nem mernek bemenni a városi piacokra árulni, mert félnek a katonáktól – ez pedig komoly élelmiszerhiányt okoz. „A lakosság egyszerűen nem akar visszatérni a normalitáshoz, mert azzal a Tatmadaw győzne” – mondja Pann.

A mindennapok elviselhetősége Mianmarban erősen területfüggő – vannak helyek, ahol lekapcsolták az áramot és a vízhálózatot, míg máshová a katonáknak egyszerűen nincs elég erejük eljutni. Ilyenek az északi, Indiával és Kínával határos területek, ahol a speciális autonóm régióknak saját fegyveres erejük is van, és a hadsereg a beavatkozással fegyveres összetűzést is kockáztatna.

Persze a konfliktus elsősorban a szegényeket és az általuk lakott területeket érinti – mutat rá Nan.

A gazdagok szerinte nagyon sokáig tudták folytatni a mindennapjaikat, eljártak teniszezni, étterembe vagy konditerembe, viszont mára már ez sem igazán jellemző.

Mindkét aktivista kiemelte, hogy a mindennapos robbantások csak tovább hergelik a helyzetet. Ezeknek a robbantásoknak sok esetben kormányzati épületek és iskolák a célpontjai – így az a benyomás keletkezik, hogy a robbanószereket az antipuccsista erők helyezik el a hadsereg ellen. A katonák viszont már korábban is robbantottak fel saját infrastruktúrát, csak hogy indokot keletkeztessenek a civil tüntetők megtámadására – állítja Pann. Ettől eltekintve elismeri: vannak olyan antipuccsisták is, akik az erőszak szításában érdekeltek, így sok esetben valóban nem tudni, hogy kik is robbantanak pontosan. Nemrég Nan szerint például egy esküvőn is robbant egy bomba, méghozzá azért, mert a vőlegényt a Tatmadaw kémjének vélték.

Protester Barricade Explodes in Yangon

A barricade exploded during a protest in Myanmar’s city of Yangon, Monday, March 29, as anti-military takeover protesters continued to clash with security forces. Myanmar security forces killed three people Monday during demonstrations in towns across the country following the deadliest weekend since the February military coup, according to reports from Reuters and Agence France-Presse. Witnesses told media outlets that three people were killed in Yangon when security forces fired on protesters. Protests took place Monday throughout the country, including in Sagaing Region, where hundreds of mourners lined the streets to pay tribute to a 20-year-old nursing student who was shot and killed Sunday while helping provide aid to injured protesters. Myanmar’s security forces reportedly killed at least 114 people Saturday as the regime staged a major show of might for Armed Forces Day, which commemorates the start of local resistance to the Japanese occupation during World War II. ???? Read more here: https://www.voanews.com/east-asia-pacific/myanmar-activist-people-expecting-civil-war

Posted by VOA Asia on Monday, March 29, 2021

Az aktivisták szerint a jelenlegi katonai junta, aminek irányítania kellene az országot, kormányzásra teljesen képtelen. Van viszont egy, a 2020 novemberi választásokon megválasztott képviselőkből és az etnikai régiók vezetőiből álló árnyékkormány is.

A „Nemzeti Egység Kormánya” a két aktivista szerint elsősorban Zoomon üzemel, a tagjai pedig vagy bujkálnak, vagy más országokba menekültek.

A céljuk egy föderális kormányzat létrehozása az etnikai régiók vezetőivel a junta ellenében – ezért jelenleg is vannak minisztereik, tanácsosaik és diplomatáik. Az árnyékkormány május elején felállította a főképp civilekből álló Népvédelmi Erőt (People’s Defence Force – PDF), de a regionális etnikai hadseregekkel is együtt akar működni, de ezek egyelőre – a Kachini Független Hadseregen kívül – csak a kiképzésben segítenek. Az aktivisták szerint ez a védelmi erő egyelőre túlságosan gyenge ahhoz, hogy a katonai juntával érdemben szembeszálljon.

AUNG SAN SUU KYI, A MIANMARI ELLENÁLLÁS ARCA PLAKÁTON.

A beszélgetésünk végére Nan és Pann hangulata sokat változott – kezdetben bizakodóak voltak a helyzetükkel kapcsolatban, ez később átcsapott szomorúságba és dühbe. A puccsot és saját történetüket máig hihetetlennek tartják –

szerintük Mianmarban mindig is lehetett tartani katonai puccstól, de azt nem ilyen erőszakos formában képzelték el a helyiek, főleg 2021-ben.

A két aktivista azokra a nyugati szakértőkre is dühös, akik a katonai puccs lehetőségét különböző politikai és gazdasági kapcsolatokra hivatkozva sosem tartották valószínűnek, és az ettől tartó mianmariakat egyszerűen paranoiásnak nevezték. Pann szerint „a mianmariak félelmei pontosan abból erednek, hogy tudják, hogyan működnek elnyomóik a mindennapokban”.

Mianmar csak magára számíthat

Háda Béla, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa a mianmari konfliktus biztonságpolitikai fejleményei kapcsán az Azonnalinak arról beszélt, hogy a puccs egyértelműen visszalépést jelent a korábbi belpolitikai állapothoz képest, és a délkelet-ázsiai nemzetek együttműködésének – az ASEAN-nak – a lehetőségeit és legitimitását is komoly próba elé állítja. Háda szerint a katonai elit a külpolitikája érvényesítésének a lehetőségét gyakran külső hatalmakban találja meg – ezek a hatalmak pedig jelen esetben a Kínai Népköztársaság és Oroszország. Nem véletlen, hogy

a kínaiak és az oroszok tárt karokkal fogadták a katonai kormányzatot, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának összes olyan határozatát meggátolták, amiket a mianmari junta ellen hoztak volna az elmúlt hónapokban – mutat rá a szakértő.

Ezeknek a határozatoknak a blokkolása eredményezi azt, hogy a katonai junta legalább minimális külpolitikai mozgástérhez, külkereskedelmi lehetőségekhez és pénzhez juthat hozzá, amivel saját pozícióját erősítheti – cserébe pedig a nagyhatalmak tovább növelhetik saját befolyásukat a régióban. Háda kiemelte, hogy Kína számára Minmar fontos tényező: nem csak azért, mert szomszédos államról beszélünk, hanem mert jelentős beruházások történtek a mianmari kőolaj- és földgázkitermelési szektorban, ami Kína energiabiztonságához is fontos.

Az oroszok pedig jó szokásukhoz híven fegyvereket akarnak eladni a katonai kormányzatnak: drónokat, tüzérségi eszközöket és lőszert

– így csinálva maguknak helyet a mianmari fegyverpiacon, ahova 2014 és 2019 között a fegyverek 50 százaléka Pekingből érkezett, és csak 17 százaléka Moszkvából. A katonai kormányzat Háda Béla szerint is képtelen arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa az ország határterületeit. Ezeket ugyanis különböző etnikai fegyveres csoportok tartják ellenőrzésük alatt, ők általában bűnszervezeti tevékenységekből élnek – teszi hozzá a szakértő.

A fegyveres csoportok aktivitása az elmúlt hónapokban tovább erősödött, mióta a katonai junta elfoglalt a tüntetések kezelésével. Így az illegális tevékenységek egyre erőteljesebben burjánzanak Mianmarban, pedig a bűnözés eddig is komoly problémát jelentett a térségben. Kitűnő példa erre az óriás mennyiségű metamfetamin, amely Mianmar keleti részéből érkezik.

Az elmúlt években az ország sorra döntötte meg saját drogexport-rekordjait, és a világ legnagyobb metamfetamin-termelőjévé lépett elő.

Háda Béla úgy látja: a nyugati hatalmak rég elvesztették érdemi befolyásukat Mianmar felett, az azt uraló katonai elitet pedig semmilyen gazdasági szankció nem képes kimozdítani a pozíciójából. A régióban meghatározó képességekkel rendelkező ASEAN-t, illetve Kínát pedig nem érdekli, hogy ki irányítja az országot, amíg az nagyjából stabil marad.

Mianmar sorsa így a belső ellenzéken múlik: azon, hogy ők mennyire lesznek képesek tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a juntát és vezetőit.

A február eleje óta fogságban lévő Aung San Suu Kyi hiányában kellene valaki, aki képes maga mögé gyűjteni és vezetni az ellenzéket – azonban a szakértő szerint jelenleg nincs ilyen ember a térségben. Bár egy árnyékkormány létrejött, egyszerűen nincs olyan kaliberű és szimbolikus politikus, aki helyettesíteni tudná a raboskodó ellenzéki vezért, így a többi ellenzéki politikusnak a saját legitimitását igazolva továbbra is Aung San Suu Kyi híveiként kell fellépniük.

KÉPEK: Az aktivisták felvételei

NYITÓKÉP: A mianmari junta elleni tüntetők transzparense 2021 februárjában / Wikimedia Commons

Papp Gábor András
Papp Gábor András az Azonnali gyakornoka

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek