+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Deme Zoltán
2021. június 10. csütörtök, 08:24
Az előválasztás történelmi esemény. Olyan politikai akció, amely egy valódi nemzeti ügyben kínálja a közös cselekvés lehetőségét, még ha csak egy mikroaktivitás – a szavazás – erejéig is.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Orbán Viktor megtartotta az ígéretét, amit 2009-ben tett a parlament központi szerepének fenntartását illetően. Azt mondta akkor, hogy „a magyar parlamentáris rendszer akkor felel meg a magyar politikai hagyományoknak, hogyha megpróbálja a politikai élet középpontját a parlamentben tartani. Abban az értelemben, hogy az emberek megválasztják a parlamenti képviselőket, és utána a parlamenti képviselők kezében vannak a legfontosabb döntések. Tehát nem kell a parlamenti képviselőkkel rivalizáló, szintén közvetlenül az emberek által választott másik szereplő. Például egy elnök, mint ahogy Franciaországban van vagy Romániában vagy épp az Egyesült Államokban.”

 

Ez így van már a rendszerváltás óta és 2010 után sem változott a helyzet.

 

Minden bizonnyal – a magyar politikai hagyományok buzgó tiszteletén túl – a saját keserű tapasztalatai is arra indították Orbánt, hogy fenntartsa azt a rendszert, amiben a parlamenti képviselők választják meg az ország vezetőit, ahelyett, hogy egy erős hatalmi jogosítványokkal bíró, közvetlenül a nép által választott elnöki funkciót helyezett volna a politikai rendszer középpontjába 2010 után. Dacára annak, hogy ez utóbbi erős elnöki szerepkör jobban megfelelne a habitusának.

 

Orbán joggal tartott attól, hogy őt – akár több más riválissal versengve – nem választaná meg az emberek – akárcsak relatív – többsége elnöknek.

 

Úgy volt miniszterelnök 16 évet a 2022-ig tartó elmúlt 32 évből, hogy soha nem nyert egyéni parlamenti képviselői mandátumot.

 

1990-ben az olcsó termékeket árusító MDF-piacok atyja, Zacsek Gyula győzte le Orbán Viktort, amire Orbán sportszerűtlen, otromba poénnal reagált: „A politikai komolyságomat nem adom oda egy Zacsek-krumpliért.” A Népszabadságnak nyilatkozva már ekkor leszűrte a magyar politikai rendszer kvintesszenciáját: „A mai élelmiszerárak mellett joggal számíthat az emberek szavazatára az, aki néhány forinttal olcsóbban adja a krumplit.” Biztosan a hideg rázza mostanában, amikor Jakab Péter nem is csak egy Zacsek-, hanem már egy zsák krumplival riogatja a parlamentben.

 

1994-ben már csak harmadik lett egy MSZP-s és egy SZDSZ-es jelölt mögött az egyéni körzetében. Többet nem is próbálkozott képviselőjelöltséggel, azóta is a Fidesz országos listájának betonbiztos első helyéről kerül be a töredékszavazatokkal a parlamentbe. Innen nézve igaza van a miniszterelnöknek abban, hogy a többi fideszes képviselő hozzá képest „133 bátor ember”, tekintettel arra, hogy az ő parlamenti mandátumuk mindenkor bizonytalanabb, mint Orbán tuti nyerő pozíciója.

 

Nem is kertelt, amikor 2021. május 31-i parlamenti beszédét így zárta: „Nem fognak tőlem megszabadulni akkor sem egyébként, ha a terveik teljesülnének, mert parlamenti képviselőként itt fogok maradni mint bérből és fizetésből élő még sokáig az önök nyakán. Ne reménykedjenek. Számíthatnak az együttműködésemre a következő 20 évben is.”

 

Valóban: Orbán a Fidesz országos listája első helyéről akkor is be fog jutni a parlamentbe, ha a Fidesz egyetlen egyéni választókerületben sem nyer.

 

Így fest tehát a Fidesz vezetőjének pragmatizmusa, amelyben a politikai hagyományok éppen megfelelő keretet biztosítanak a gyakorlati hatalmi szempontok érvényesítéséhez.

 

Az erős parlament azt jelenti, hogy a miniszterelnöki pozíció nem túl erős. Ebben sincs változás a rendszerváltás óta, a mindenkori kormányfő és kormánya jogi értelemben könnyedén leváltható. A parlamenti képviselők 20 százaléka kezdeményezheti ezt konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal, megjelölve az új miniszterelnököt. Az indítvány elfogadásához – ezzel egyben az új miniszterelnök megválasztásához – pedig a képviselők több mint a felének szavazata szükséges.

 

A választási rendszer és más alkotmányos intézmények 2010 utáni torzulása, leépülése mellett a képviseleti demokrácia intézményrendszere szerencsére a helyén van, csak bele kell ülni és el kell kezdeni okszerűen használni.

 

A miniszterelnöki szerep félreértése

 

A miniszterelnök az államapparátus vezetője; hatalmas szervezeti piramis tetején ül, bonyolult struktúrákat kell átlátnia, számtalan szempontot összeegyeztetnie. Céges hasonlattal a miniszterelnök a vezérigazgató, akit az állampolgárokat (azaz a cég tulajdonosait) képviselő parlament (tehát az igazgatótanács) tagjai, azaz a parlamenti képviselők (mint az igazgatótanács tagjai) választanak meg arra, hogy a lehető legjobban vezesse az országot (tehát a céget).

 

Hatalma egyfelől nagy, hiszen irányítja a teljes államapparátust, másfelől törékeny, hiszen ha túl sok marhaságot (politikai, vezetési hibát) csinál, akkor leváltják.

 

Ha pedig a marhaságok mellé még disznóságok is társulnak, akkor esetleg büntetőjogi következményekkel is szembe kellhet néznie. Mármint egy NER-en túli világban.

 

Orbán Viktor hatalma nem abban áll és legitimációja sem abból ered, hogy ő a miniszterelnök. Nem is miniszterelnökként viselkedik, hanem uralkodóként. Nem változtatna a helyzeten önmagában, ha nem ő lenne a miniszterelnök. Senki nem gondolná, hogy a hatalma csökkent vagy megváltozott a rendszer, ha holnaptól mondjuk Gulyás Gergely lenne a miniszterelnök, Orbán pedig a Nemzeti Együttműködés Fénylő Csillaga pozícióba ülne át.

 

Mindegy lenne az is, hogy Orbán kit húzna elő a farzsebéből: legfeljebb karmelinológiai (special thanks to Lendvai Ildikó) szempontból lenne csak érdekes, hogy akkor most éppen Szijjártó Péter, Gulyás Gergely lett a miniszterelnök.

 

Orbán hatalma abból ered, hogy a Fidesz elnökeként ő választja ki a Fidesz parlamenti képviselőjelöltjeit (az országos lista első helyére ugye mindig saját magát), akik aztán a választások során bekerülnek a parlamentbe, méghozzá olyan számban, hogy ott többséget alkotnak és megválasztják őt miniszterelnöknek, vagy bárminek, aminek szeretné. Ő tartja tehát hatalomban azokat a képviselőket, akik őt hatalomban tartják.

 

Aki fideszes képviselő szeretne lenni, annak először a pecsétgyűrűt kell megcsókolnia.

 

A pesti folklór szerint a fideszes parlamenti képviselőjelölteknek már a jelöltté válásuk előtt előre alá kell írniuk a majdani országgyűlési képviselői megbízatásukról lemondó nyilatkozatukat (dátum helye kipontozva). Amelyik nem reggel 7-kor a WC-n ülve az újságból szeretné megtudni, hogy tegnap lemondott a parlamenti mandátumáról, az azt csinálja, amit a Főnök mond.

 

A fideszes képviselőjelöltek kiválasztásáról a Fidesz alapszabálya rendelkezik, az nem alkotmányos kérdés, hanem a Fidesz belügye. Éppen ezért nem is Orbán Viktort kell legyőzni, hanem a rendszert. A filmbéli maffiát sem úgy győzi le a rendőrség, hogy a film végén a gengszterek a rendőrfőkapitány gyűrűjét csókolgatják.

 

Mi értelme van az előválasztásnak?

 

A fentiekből kiindulva a miniszterelnök-jelölti előválasztásnak nincs értelme, hiszen a miniszterelnököt úgyis a parlamenti képviselők választják majd meg, ráadásul fogyóeszköz, hiszen gyorsan le is cserélik, ha elhibázza a díszlépést.

 

Sok magyar választó elképzelésének megfelelne a közvetlenül a nép által választott, erős jogosítványokkal felruházott elnök. Szerintük a demokrácia lényege az, hogy a nép megválasztja a vezért, aki aztán vezérkedik hatezerrel. Ha a vezér Yoda mesternek bizonyul, akkor nem íratja az uralkodás közben a vazallusai nevére mindazt, ami megtetszik neki az országban.

 

Mások úgy érzik, hogy ez az Orbán már nem olyan jó Orbán, mint amilyen jó Orbán még régebben volt: gonoszul bánik a néppel és a rábízott javakkal. Ezért ők arra gondolnak, hogy egy másik – esetleg fiatalabb – Orbánt kellene most már választani, aki jobban be tudná tölteni azt a Törppapa-szerepet, amire a megbízatása szólna. Megint mások inkább azon gondolkodnak, hogy hogyan lehetne elérni, hogy ne egy újabb Orbán Viktor kerüljön a nyeregbe, ezért 8 évben akarják korlátozni a miniszterelnöki pozícióban eltölthető időt.

 

Ebből a szempontból megtévesztő is a miniszterelnök-jelölti előválasztás: erősíti a fenti hiedelmeket, hogy most dől el, hogy ki lesz a vezér.

 

Pedig nem eszik olyan forrón a kását. A parlamenti képviselők mandátuma szabad lesz, mást is választhatnak majd miniszterelnöknek, nem csak az előválasztás győztesét, vagy éppen gyorsan le is cserélhetik. A szabad mandátum azt is jelenti, hogy a megválasztott parlamenti képviselők úgy társulnak egymással, ahogy akarnak: az csak betyárbecsület kérdése, hogy előre bemondják, hogy ki melyik frakcióba ülne be.

 

Erkölcsi, politikai értelemben is megbukhat még az előválasztott miniszterelnök-jelölt az előválasztás és a választás közötti fél évben is. Valószínűleg a 30 évvel ezelőtti hamisított gyerekorvosi igazolásoktól a pornhubos anyagokig állnak már előhúzásra bekészítve a kompromatok a fiókban, Dobrevtől Pálinkásig ABC-sorrendben.

 

Az előválasztás olyan politikai akció, amely egy valódi nemzeti ügyben kínálja a közös cselekvés lehetőségét, még ha csak egy mikroaktivitás – a szavazás – erejéig is. Éppen ezért teljesen mindegy, hogy mely pártok fogtak össze és hogy mit gondolunk róluk: nem a pártok vagy programok közül kell most választani, hanem személyeket fogunk kiválasztani a képviselőjelölti és a miniszterelnök-jelölti pozíciókra.

 

Az előválasztás történelmi esemény, és talán csak most az egyszer lesz ilyen kutyavásár (reméljük, nem csak Budán, hanem minden választókerületben): a poszt-NER-ben, egy arányos választási rendszerben már nem lenne szükség ilyenre.

 

A frakciózás, a közjogi javaslatok és programalkotás ideje majd az előválasztás után jön el, amikor az erre a célra megválasztott 106 +1 fő az előválasztási eredményeikből merített legitimációval a hátuk mögött a nemzet kerekasztalához ülnek és programot alkotnak, mielőtt összecsapnának a Döbrögik és nagykun nagykánok csapatával.

 

Az előválasztás ezen túl egy demokratikus politikai tornagyakorlat is: eljátsszuk, hogy milyen lenne, ha nem lenne NER. Játék közben még olyanok is kedvet kaphatnak hozzá, hogy megnézzük, hogy milyen lenne Jones nélkül a farm, akik ma még ezt el sem tudják képzelni.

 

Ezért is fontos, hogy minél többen bekapcsolódjanak az előválasztásba, ne csak az elkötelezett ellenzéki szavazók. A kérdés, ugye, az, hogy ki legyen a miniszterelnök, ha nem Orbán lesz az. Ez közös ügye a magyaroknak, legyenek akár ellenzékiek, a Fidesz vagy a Kutyapárt szavazói, a szavazási szándékukat illetően bizonytalanok vagy akár olyanok, akik majd még az előválasztás után csalódnak az előválasztottakban és ezért szavaznak majd végül másra.

 

Mindannyian együtt alkotjuk ezt a nemzetet és az előválasztáson megválasztott miniszterelnök-jelölt is majd mindannyiunk miniszterelnöke lesz, ha úgy alakul. Éppen ezért mindenki welcome, ha más nem, abban foglalj állást, hogy Karácsony vagy Dobrev lenne a kevésbé súlyos katasztrófa.

 

Az összességében leadott szavazatok száma mellett a jelöltek mennyisége, sokfélesége is emeli a politikai értékét a dolognak. Ezért nekem speciel nem tetszik ez a sok visszalépkedés a képviselőjelöltek között, de ezt nekik kell eldönteni.

 

A fentiekből következően a miniszterelnöki casting maga sokkal fontosabb, mint az, hogy ki nyeri. Hosszú lesz a NER-ből kivezető út, ezért jó, ha a rántott húsos zsömle mellé egy csokorra való ambíciózus, előválasztáson megmért miniszterelnök-jelölttel is készülünk.

 

Milyen miniszterelnök-jelöltet válasszunk?

 

Politikust ugyanúgy kell választani, mint autót vagy lakást: ésszel. Olyat kell választani, aki megfelel arra a feladatra, amire választod.

 

A miniszterelnök feladata az lesz, hogy a háta mögé a többséget biztosító 100-140 képviselővel egyeztessen, akiknek a zöme semmilyen módon sem fog kötődni hozzá, független, vagy tőle különböző pártállású lesz.

 

Nem a farzsebéből fogja őket előhúzgálni, és nem fognak neki tapsra mindent megszavazni.

 

A saját elképzeléseit csak részben fogja tudni megvalósítani, a miniszterelnök a jól kimunkált kompromisszumok robotosa lesz. Nem az lesz tehát a jó gyerek a miniszterelnök-jelöltek közül, aki karakán elképzeléseket hangoztat, amikkel egyetért – mondjuk – 800 ezer ember, a többinek meg coki. És a legjobban tesszük, ha 4 évszakos gumit választunk, mert nem tudjuk, hogy mi jön utána: kétharmad és teli gázzal alkotmányozás, vagy feles többség és egy Orbán által épített nemzeti szabadulószoba.

 

A szerző beszerzési és közbeszerzési szakértő. Olvass még tőle az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

1991. június 19-én Viktor Silov altábornagy 15 óra 01 perckor elhagyta Magyarország területét. Hazánk szuverenitása ezzel 47 hosszú év után helyreállt.

Mint írják, kiállnak mindenki mellett, aki ellenzi a jogszabályt, és szolidaritást vállalnak azokkal, akiknek a méltóságát elvitatták és megalázták.

Ezzel az előválasztás Újbudán szintén két szereplősre sorvadt: a DK és a Jobbik támogatottságát is élvező főpolgármester-helyettes, Gy. Németh Erzsébet és Orosz Anna fog megmérkőzni egymással.

Legyen szó konzervatív családképről, a gendernyelv elutasításáról, vagy épp több patriotizmusról: a német társadalom továbbra is alapvetően konzervatív.

A cseh magánvasút, a RegioJet után a MÁV is újraindítja dalmáciai nyaralóvonatait. De melyik társasággal éri meg jobban Dalmáciába utazni?

A magyar-amerikai pénzember szerint a mesterséges intelligencia általi megfigyelés halálos veszély lehet a nyugati társadalmakra.

Olyan vegyi anyagokat találhatóak több neves gyártó kozmetikumaiban, amik összeköthetők a rák kialakulásával és még egy csomó más betegséggel.

A hét kérdése

A kínai egyetem elleni kiállás lett az ellenzéki politizálás egyik sarokpontja, a kormány szerint másfél éven belül reális lehet a népszavazás a témában. Nálunk már most az, tessék szavazni!

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

A MONYO sörfőzde új kőbányai telephelyén rendes söröket is lehet inni az indie rock mellé június 19-én szombaton.

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás