Mi a Fudan elleni tüntetés öt tanulsága?

Szerző: Illés Gergő
2021.06.07. 11:20

Ébredező baloldal, előnyére változó tüntetéskultúra, Karácsony Gergely és a retorikakurzus, a szekértáborokon kívüli párbeszéd nehézségei, kijátszott járványügyi szabályok: elmondjuk, szerintünk mi a jelentősége a múlt szombati Fudan-tüntetésnek, és mit tanulhat még az ellenzék.

Mi a Fudan elleni tüntetés öt tanulsága?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A szombati Fudan-ellenes ellenzéki tüntetéssel 2021 eddigi legérdekesebb eseményén vagyunk túl – ami inkább 2021-et minősíti, mintsem magát a rendezvényt dicséri. Ettől még tény, hogy a beszámolók szerint a tüntetés egyáltalán nem volt rossz – az eseményt visszanézni a Partizán élőjéből, visszaolvasni pedig az Azonnali percről percre-tudósításából lehet. Íme szerintünk szombati tüntetési szezonnyitó öt legfontosabb tanulsága:

1. A baloldal olyat tesz, amit már évek óta nem: tematizál

A Fudan ügye azért jó téma, mert az ellenzék minden ereje megtalálja benne a saját narratíváját. Van, aki az 540 milliárdos hitel miatt akadt ki, van, aki a kissé buta „kelet rossz-nyugat jó” retorikára gerjed, van, aki jó előre a kormányzati korrupciótól tart. A szombati tüntetést azonban mégsem ezek a narratívák, hanem egy balos nézőpont keretezte.

Ez nem annyira meglepő, hiszen elvégre is a tüntetést a Budapest 6-os OEVK-ban induló korábbi Mérce-főszerkesztő Jámbor András, illetve a köré szerveződő újbalos Szikra Mozgalom szervezte. Az ő narratívájuk két téma köré épül:

+ Lakhatási válság van Budapesten, és a kormány mégsem a Diákváros kollégiumait építi fel, hanem egy kínai elitegyetemet.

+ Ebből pedig nem a pesti kisember, valamint a vidékről Budapestre költöző szegényebb diákok, hanem a tőkés elit, a felső egy százalék profitál, akik meg tudják fizetni a Fudan tandíját.

A baloldali keretezéssel kicsiben látjuk a narratívák harcát az ellenzéken belül – ez pedig egy olyan dolog, amire már régóta nem volt példa.

A magyar ellenzéki párbeszédet évek óta a geopolitikai (kelet-nyugat), illetve a korrupciós (Mészáros, Tiborcz, Rogán és társaik) narratíva határozza meg. Legutóbb a rabszolgatörvény és az azt körülvevő tiltakozáshullám volt olyan téma, ahol a baloldal szóhoz juthatott volna, de annak az élét is sikerült azzal elvenni, hogy pár nap múltán már mindenki a közmédia székházában rohangáló ellenzéki képviselőkre figyelt a balos keretezésbe jobban illő szociális-jóléti narratíva helyett.

Jámborék most ezen próbálnak változtatni, de ahhoz, hogy a téma jól rezonáljon az átlagszavazó szemében, legalább olyan sarkosan meg kéne tudni fogalmazni a lakhatási válság lényegét, mint a geopolitikai és a korrupciós narratívát. Ha a sarkos megfogalmazás megvan, akkor pedig sulykolni, sulykolni, sulykolni.

Abszurd módon a legjobban keretezett baloldali narratívát jelenleg a magát keresztényszociálisnak tartó Jobbik adja az orrvérzésig tartó „melósozással” és a „jólétet minden magyarnak” típusú szociális populizmussal. A mai kommunikációs tér már nem a kimunkált politikai programokról szól:

ha a baloldal nem tudja a saját narratíváját, a lakhatási válságot és a 99 százalék képviseletét egy mondatba becsomagolni, akkor elbukik a narratívák harcában is.

2. Eltűnőben a kínos ellenzéki tüntetés műfaja

Az elmúlt tizenkét év ellenzéki tüntetései bizonyítják, hogy az SZFE-n istenbizony nincs baloldali-liberális indoktrináció. Ha lett volna, az ellenzék biztosan tudott volna szerezni egy pár dramaturgot, aki elmondja, hogy hogyan kell tüntetést szervezni.

Ehelyett volt az ellenzéki tüntetéseknek egy nagyon kínos dinamikája. Beszélni nem tudó, irreleváns felszólalók végeláthatatlan hada. Orbános hordót püfölő DK-szimpatizánsok. Teljesítménytúra Hadházy Ákossal a decemberi fagyban a közmédia székházáig. Általános tanácstalanság. „Nem hagyjuk! Nem hagyjuk!”-skandálás – aztán persze hagyják.

Tudjátok, miről van szó: az ellenzéki tüntetések borzasztóak voltak, ennek a korszaknak viszont leáldozni látszik. A Fudan-tüntetésen nem voltak meg a kínos tüntetési toposzok. Persze, volt egy kis nemhagyyuk, volt végeláthatatlanul hosszú és nem éppen lelkesítő Cseh Tamás-dal is, viszont nem volt a semmibe tartó kilométerezés, öt felszólalóval még kibírható hosszúságúak voltak a beszédek, és a felszólalók beszédei sem voltak zavaróan bénák. Voltak pártdelegációk, de örvendetesen egyik párt sem próbálta kisajátítani a vonulást.

Főpróbának tehát egyáltalán nem volt ez rossz, 2022-ig pedig az ellenzéknek még tucatnyi hasonló tüntetést kell összehoznia

– az olyan eseményeken, mint az október 23-i, előválasztást lezáró jelöltbemutatón, már nincs helye a hibáknak. Ott már vérprofinak kell lenni.

3. Karácsony Gergelyt megtanították szónokolni

Tetszik vagy sem, a szombati tüntetés lényegében – Jámbor mellett – Karácsony Gergely kampánynyitója volt, ezért sem volt mindegy, hogy mit és hogyan mond a miniszterelnöknek készülő budapesti főpolgármester. Karácsony egyik legnagyobb hendikepje eddig az volt, hogy sosem volt kifejezetten erőteljes, jó szónok olyan értelemben, ahogy mondjuk egy Gyurcsány, Orbán, vagy épp egy Jakab az.

Márpedig szónokolni egy kampányban tudni kell, és úgy látszik, Karácsonyt is beíratták a tanácsadói egy retorikakurzusra. A főpolgármester 2019-es kampányához képest is jóval ügyesebben beszélt, nem is beszélve a 2018-as szocialista miniszterelnök-jelölti blamáról.

A szombati beszéd úgy volt jó, hogy nem lett belőle Orbán-féle fontoskodás, Gyurcsány-féle ripacskodás, vagy Jakab-féle erőszakos kiabálás,

Karácsony pedig megmaradt Karácsonynak, csak épp határozottabb lett a hangja.

A beszéd karakteres pontja volt a kiszólás a Fidesz-szavazókhoz, ami jól illik a Karácsony által építgetni kívánt „hídépítő-árokbetemető” imidzsbe. És ez fontos is – harcos Orbán-ellenességgel előválasztást még talán lehet nyerni, választást már nehezebb. Egy választási győzelemhez az is kellene, hogy a Fidesz felé húzó bizonytalanok – ha nem is szeretik, de legalább – ne gyűlöljék az ellenzéki jelöltet annyira, hogy inkább elmenjenek Orbánra szavazni.

4. Még nem megy a Fidesz-szavazókhoz beszélés

A gond az, hogy a Fidesz-szavazók felé gyakorolt gesztusokat nagyon hamar le lehet rombolni, ha rosszul csinálják. Baranyi Krisztina megpróbálta, és nagyon rosszul csinálta.

A ferencvárosi polgármester szintén kiszólt a fideszesek felé (az élőben 2:38:00-tól), de inkább önálló gondolkodásra képtelen droidokként festette le őket az ellenzéki tüntetők előtt. Olyanoknak, akik „vagy nem hiszik el, vagy nem érdekli őket”, hogy beáldozzák a magyar fiatalok jövőjét, akiknek „lelkük rajta”, hogy a pálfordulásai ellenére még mindig Orbán Viktort támogatják, és akiknek a Fidesz lépéseivel minden esetben „egyet kell érteniük”.

A hülye fideszes képe kétségtelenül imponál az ellenzéki törzstábornak, akik kimentek a Kossuth térre a Fudan ellen tüntetni. De az ilyen, Baranyi-féle kikacsintások nem baráti békejobbot nyújtanak a Fidesz-szavazóknak, és még csak nem is kemény partnerként vitáznak velük –

ehelyett hülyének nézik, és lényegében szembeköpik őket.

Ha az ellenzék választást akar nyerni, akkor szálljon le a magas lóról, és tekintsen valóban partnerként a fideszes szavazókra. Lehet szidni a fideszes politikusokat, az oligarchákat, a NER-lovagokat, de a szavazóikat magas lóról, arrogánsan szidni tilos. Ez politikai alapszabály.

5. A kormánynak nem volt érdeke a tüntetőket csuklóztatni

Jámborék a tüntetés szervezésekor ügyesen kerülték ki az abszurd járványügyi korlátozásokat. Hiába lehet ugyanis immár zsúfolásig megtelt szabadtéri bulikat tartani Magyarországon lényegében korlátozások nélkül, védettségi igazolvány nélkül tüntetni június közepéig csak 500 főig lehet.

Ezért jelentettek be a szervezők tizenkét különböző 500 fős tüntetést ugyanazon időben és ugyanarra a helyszínre, technikailag tehát nem egy nagy, hanem sok kicsi tüntetés vonult szombaton a Hősök teréről a Kossuth térre.

A trükkel sikerült kijátszani a járványügyi szabályokat, de ha nagyon akartak volna, a hatóságok szívózhattak volna Jámborékkal a trükközés miatt. Nem tették.

Ez azt mutatja, hogy a hatóságok nem akarták szívatni se a szervezőket, se a tüntetőket. Lehetett persze ez technikai döntés is, de közelítsük meg politikai oldalról. Ha a rendőrök elkezdenek tömegével tüntetőket igazoltatni és büntetni, azzal a Fidesz nagyon erős kártyát ad az ellenzék kezébe. Az ellenzék ekkor mondhatta volna azt, hogy napi párszáz új fertőzött mellett a kormány megpróbálja ellehetetleníteni a Fudan-tüntetést, esetleg hozzátehették volna, hogy ezzel is az autoriter Kínához dörgölőzve.

Végül a nyugodt lebonyolítás mutatta, hogy senki nem akart botrányt és mártírokat, a Fidesz pedig abban reménykedhet, hogy a Fudan-balhé előbb-utóbb elül és lekerül a politikai napirendről.

Ismerős a szöveg? Ha nem, az azért van, mert még nem jár neked az Azonnali háromszori hírlevele, a Reggeli fekete! Iratkozz rá fel, és akkor legközelebb már reggel 7-kor képbekerülsz! Olvasnál még Illés Gergőtől az Azonnalin? Katt ide! Vitáznál vele? Írj!

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek