Minek van még készpénz?

Szerző: Renczes Ágoston
2021.06.03. 17:33

Már a legkisebb boltoknak is kell biztosítaniuk a bankkártyás fizetést, és a koronavírus-járvány is dobott az elektronikus fizetési formák régóta tartó terjedésén. De kiszorulhat-e végleg a készpénz? Miért tart ebbe az irányba a világ és milyen akadályai vannak a készpénz eltűnésének? Közgazdászokkal jártunk utána.

Minek van még készpénz?

Magyarországon a felnőtt lakosság 80 százaléka rendelkezik bankkártyával, az ő 57 százalékuk ha csak teheti, a bankkártyás vagy a mobiltelefonos fizetést választja – derült ki még januárban egy az OTP Bank számára készült kutatásból

A készpénzes vásárlást a bankkártyával rendelkező felnőtt lakosság mindössze 16 százaléka választja, 27 százalékuk pedig készpénzzel és bankkártyával is fizet – írja a kutatás, aminek az eredményeit ha rávetítjük a lakosságra – ahogy azt a Fintechzone megtette –, azt kapjuk, hogy

 

a 8,1 milliós felnőtt lakosságból 3,7 millióan az elektronikus fizetést részesítik előnyben.

 

2019-ben még az online rendelések több, mint felét – 57 százalékát – is készpénzes utánvéttel fizették a magyarok egy másik OTP-s kutatás szerint, a koronavírus-járvány azonban nemcsak az online vásárlásoknak, hanem az érintés nélküli fizetési módok elterjedésének is adott egy lökést.

A Magyar Nemzeti Bank 2020 őszi elemzése szerint bár a járvány berobbanásakor dinamikusan nőtt a bankkártyahasználat aránya a teljes fizetési forgalmon belül, az első két hónap után újra növekedett a készpénzhasználat aránya, de még a legsúlyosabb korlátozások idején is a vásárlások 75 százaléka készpénzben történt.

 

Az elemzésből kiderül, hogy 2020 márciusában volt egy készpénzfelvételi hullám is: március 11-én a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, március 12-től kezdve

 

másfél hét alatt az emberek annyi készpénzt vettek ki tíz- és húszezresekben a bankokból – 250 milliárd forintot –, amennyit máskor 5-7 hónap alatt.

 

Azaz a járvány keltette bizonytalanság miatt sokan biztosabbnak érezték, ha maguknál tartják készpénzben a megtakarításaikat.

2021. január elseje óta pedig már kötelező biztosítani a bankkártyás fizetést is minden olyan boltban, ahol van online pénztárgép,

 

így a bankkártyás fizetést eleve előnyben részesítőknek sem kell már ügyelniük arra, hogy legyen náluk készpénz, ha a kedvenc kisboltjukban, pékségükben vagy zöldségesüknél akarnak vásárolni.

 

A készpénz tehát – ha még markánsan jelen is van – egyre inkább visszaszorul. De előfordulhat-e, hogy teljesen eltűnik az életünkből, és minden tranzakció elektronikus lesz? És kell-e egyáltalán bankkártya az elektronikus tranzakciókhoz?

A készpénznek még mindig van lélektani hatása

Érdemes megnézni, hogy mi történt azokban az országokban, amelyek előttünk járnak, például Svédországban; a svédeknél a fiatalabb generáció szinte nem is vesz a kezébe készpénzt – mondja az Azonnalinak Bod Péter Ákos közgazdász, korábbi jegybankelnök.

 

„Ha valaki Svédországban autót akarna venni készpénzért, rendőrt hívnának rá”

– mondja a Bod. Ezért értékben a tranzakciók töredéke valósul már csak meg készpénzes fizetéssel – magyarázza a közgazdász –, darabszámban azonban nem esett ennyire drámaian vissza a készpénzes tranzakciók száma, vagyis a készpénz továbbra sem szorult ki a svédeknél sem.

A koronavírus-járvány alatt pedig az a furcsaság történt – hívja fel rá a figyelmet Bod Péter Ákos –, hogy bár az érintésmentes és online fizetéseket olyanok is használni kezdték, akik addig idegenkedtek tőlük, ám a forgalomban lévő készpénz mennyisége megnőtt. Erre a közgazdász szerint is az a magyarázat, hogy a járvány miatt általános felerősödött a bizonytalanság érzése, és az emberek biztonságosabbnak érezték, ha készpénzt tartanak maguknál.

Ebből az is következik – mutat rá Bod –, hogy

 

a készpénznek van egy lélektani vonatkozása: megfogható, látom, meg tudom számolni.

 

A közgazdász úgy gondolja: a készpénz visszaszorulásának folyamata halad előre, amiben szerepük van a bankokon kívül a fizetési piacra belépő új techcégeknek is, de Bod szerint még hosszú távon sem biztos, hogy teljesen eltűnik.

Nemcsak az elektronikus fizetési formák szorítják egyre inkább ki a készpénzt, hanem a „tokenek” is, a magánpénzek, a kriptopénzek, ezek mögött azonban nem áll ott és szavatolja őket az állam – magyarázza a közgazdász. Egyébként a nemzeti bankok is abba az irányba haladnak, hogy digitális pénzt is használjanak, de ha ez meg is valósul – mondja Bod –, a

 

nemzeti bankok olyanok lesznek, mint a vasúttársaságok, amik fenntartanak egy-két nem túl kifizetődő szárnyvonalat is,

 

mert ott is laknak emberek: nyomtatnak annyi készpénzt, amennyire igény van. 

A jelenséget párhuzamba állíthatjuk az arany monetáris szerepével: hiába mondta azt Keynes (John Maynard Keynes, a huszadik század egyik legjelentősebb közgazdásza – a szerk.), hogy az aranypénz egy barbár relikvia – mondja Bod. Az arany a monetáris jelentőségének nagy részét valóban el is vesztette, de nem teljesen, ahogy régen az arany volt „a pénz”, de hiába szorult ki, nem tűnt el végleg, az emberek mai napig értéket tulajdonítanak neki.

 

Az ötfontosra a mai napig rá van írva, hogy azt át lehet váltani öt fontra, amin valaha aranypénzt értették – mutat rá a közgazdász.

 

Az új technológiák kiszorítják, de nem szüntetik meg a készpénzt belátható időn belül, ahogy a nyomtatott könyvek sem tűnnek el.

 

Globális trend, ami az államoknak is érdeke

Gerőcs Tamás közgazdász, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa szerint sem látszik, hogy belátható időn belül befejezett folyamattá válik a fizetések teljes digitalizációja. 

Ez egy hosszú távú trend, amit Gerőcs nem is a készpénz eltűnése trendjének nevezne, hanem inkább „demonetarizálásnak”, a készpénz kivezetésének. A digitális fizetési formák terjedése régóta tart, ami független a koronavírus-járványtól, a járvány csak felgyorsította ezt a folyamatot – figyelmeztet rá a közgazdász. Gerőcs szerint ez a trend globális, de az egyes országok esetében eltérő szinteken tart a fizetések digitalizációja.

A trendet a gazdaság kifehérítésének szándéka hajtja az államok részéről – magyarázza az Azonnalinak Gerőcs –; a digitális fizetési tranzakciók bankok között zajlanak, a bankokat pedig a jegybank felügyeli, látja és ellenőrzi a pénzforgalmat. Az államokat, illetve a jegybankokat az is hajtja, hogy megőrizzék a monopolhelyzetüket a pénzügyi folyamatok ellenőrzése fölött egészen odáig, hogy ki a pénz kibocsátója, ki adóztathatja meg a tranzakciókat és azok milyen típusú pénzben történhetnek. 

Magyarországon jellemzően az adóelkerülés csökkentésének szándékával tereli az állam a gazdasági szereplőket a digitális fizetési megoldások felé – mondja Gerőcs –, de nemzetközi szinten más szándékok is vannak, például a terrorizmus elleni harc. Ez azonban nem egy könnyen kivitelezhető folyamat – figyelmeztet a közgazdász –, a globális gazdaság egy igen jelentős része ugyanis informális gazdaság (a gazdaság azon része, amit nem tud ellenőrizni, vagy szemet huny felette az állam – a szerk.). 

Ez olyan közepesen fejlett országok esetében is látványos, mint Magyarország – Gerőcs szerint a magyar gazdaságon belül az informális gazdaság aránya 15-20 százalékra becsülhető –, de minél inkább haladunk dél vagy kelet irányába, olyan országokat fogunk találni, ahol akár a gazdaság 80 százaléka is informális lehet.

Az informális gazdaság ellenáll a digitalizációnak

Gerőcs szerint

 

a globális gazdaságban akár az 50 százalékot is meghaladhatja az informális gazdaság aránya.

 

Itt tipikusan nem a nemzetközi szervezetek által közölt, kereskedelemből származó nagy volumenű tranzakciókra kell gondolni – magyarázza a közgazdász –, hanem a rengeteg olyan tranzakcióra, ami például egy indiai piacon lezajlik. 

Pont Indiában egyébként az állam nemzetközi szervezetek támogatásával megpróbálkozott azzal, hogy sokkterápiaszerűen, egyik napról a másikra a leggyakrabban használt bankjegyeket kivezesse a használatból – emlékeztet rá a közgazdász –, ezzel próbálva a gazdaságot abba az irányba terelni, hogy álljon át az elektronikus fizetési formákra.

 

A kísérletbe majdnem beleroppant a gazdaság, és sok helyen bankjegyek híján cserekereskedelemre álltak vissza az emberek.

 

Ez a kísérlet is megmutatta, hogy felülről nem lehet csak úgy levezényelni a fizetések digitalizációját. Ez nem pusztán pénzügyi kérdés – mondja a közgazdász –, hanem amíg a nemzetközi gazdasági rendszer architektúrája úgy néz ki, hogy a gazdasági tranzakciók jelentős része az informális gazdaságon belül zajlik,

 

nem elképzelhető egy totális digitalizáció.

Az ugyanis azt feltételezné, hogy minden digitális állami felügyelet alá kerülne, megszűnne az informális gazdaság, azonban a gazdaságok egyszerűen nem így néznek ki.

Gerőcs szerint ez nagyban igaz Magyarországra is, ahol nagyon sok gazdasági szereplőnek, háztartásnak munkavállalóknak, kisvállalkozóknak hatalmas problémát okozna, ha csak digitális pénz lenne forgalomban. A foglalkoztattak egy jelentős része kisvállalkozásoknál dolgozik, sokan teljesen informális viszonyok között.

Az elektronikus pénztárgépek bevezetése, és a kártyaleolvasó pultok terjedése ebbe az irányba tart Magyarországon is, viszont számos kisvállalkozásnál ez jelentős teherként jelenik meg – mondja Gerőcs. Egy teljes digitális pénzügyi átállásnál ezek a hazai kisvállalkozások könnyen csődbe is juthatnak – mutat rá a közgazdász –, míg a nagyobb, tipikusan multinacionális cégek, amelyek eleve a formális gazdaságnak a részei, jól járhatnak. Gerőcs ezért úgy látja, összességében vállalati koncentrációhoz vezethet a folyamat a hazai kisvállalkozások kárára, és a tipikusan külföldi multicégek javára.

 

Részben ennek politikai következményei miatt sem fogja akarni az állam a teljes digitalizációt erőltetni a belátható jövőben.

 

A teljes digitalizáció olyan típusú gazdaságban képzelhető el, ami eleve ki van fehéredve, tőkeerős cégekből tevődik össze és teljesen formális a gazdaság – mondja Gerőcs. Ehhez az állapothoz néhány nagyon fejlett ország – például a skandináv országok – közelítenek, a fizetések digitalizációjának folyamata is náluk a legelőrehaladottabb.

Ahhoz azonban, hogy a digitalizáció kiszorítsa a készpénzt, nemcsak a pénzügyi rendszernek, hanem az egész gazdasági struktúrának át kellene alakulnia. Ehhez Magyarországnak úgy kellene kinéznie,

 

hogy minden foglakoztatottat bejelentenének azon a béren, amit keresnek, ez a bér le lenne adózva, az adórendszerünk pedig sokkal egyszerűbb és átláthatóbb lenne.

 

Gerőcs szerint ezért a jelenlegi gazdasági struktúrában csak egy bizonyos pontig látja elvihetőnek a fizetések digitalizációját.

 

Mit mond a jog és az adatvédelem a készpénzről?

 

„A pénznek nincs a jogrendszer egészében egységesen érvényesülő fogalma, az egyes jogszabályokban a pénz nem azonos tartalommal szerepel” – írta a 2020-ban elhunyt Gárdos István ügyvéd A pénz fogalma című tanulmányában.  A tanulmány szerint

 

a polgári jog pénz alatt alapvetően a készpénzt érti,

de a pénz elsősorban nem jogi, hanem társadalmi, gazdasági jelenség, és mivel „a jog nem hagyhatja figyelmen kívül a mindennapi és az üzleti életben, valamint a közgazdaságtudományban kialakult pénzfogalmat”, ebből annak kellene következnie, hogy „a jog számára is pénz kell, hogy legyen mindaz a vagyontárgy, amely egy adott helyen és időben leginkább betölti a pénzfunkciókat, különösen a fizetésieszköz-funkciót.” 

A bankszámlapénz ennek a feltételnek kétségkívül megfelel

a tanulmány szerint, azzal együtt, hogy a készpénz és a bankszámlapénz között van egy alapvető különbség: míg a készpénz – vagyis a bankjegyek és az érmék – dologi természetű, megfogható, addig a bankszámlapénz „testi formában meg nem jelenő követelés a számlavezető bankkal szemben”. 

 

De ha eltűnne a készpénz és minden tranzakció digitális lenne, az egyúttal azt is jelentené, hogy nem lehetne úgy fizetni, hogy ne lássa a bank a tranzakciót – ahogy az elektronikus fizetések esetén már most is látja, ami rögtön felvet egy sor kérdést az adatvédelemmel és a magánszféra védelmével kapcsolatban.

Ha az adatvédelemnek egy abszolút értelmezését vesszük,

akkor a készpénzes tranzakciók az adatvédelem szempontjából valóban biztonságosabbak, hiszen nem lehet őket követni

– mondja az Azonnalinak Osztopáni Krisztián ügyvéd, az SBGK Ügyvédek és Szabadalmi Ügyvivők adatvédelmi csoportjának tagja.

Az uniós jogalkotónak viszont pont az volt a szándéka a GDPR megalkotásával – magyarázza az ügyvéd az Azonnalinak –, hogy legyenek egyértelmű garanciális szabályok az uniós jogban – amelyek Magyarországra is vonatkoznak –, amik eloszlatják az adatvédelmi aggályokat a bankok által kezelt fizetési tranzakciókkal kapcsolatban. Emellett a bankszektorra vonatkozó jogszabályok a banktitkokkal – így a fizetési tranzakciókkal – kapcsolatos speciális adatvédelmi követelményeket is meghatároznak.

Az alkotmányos alapjogok védelme szempontjából azonban legitim felvetés az ügyvéd szerint, hogy lehetne-e az embereket arra kényszeríteni, hogy kizárólag elektronikusan fizessenek.

A munkáltatók ma már jellemzően nem készpénzben fizetik ki a munkabért, hanem átutalással – emlékeztet Osztopáni. A munkavállalónak kell, hogy legyen bankszámlája, hogy megkaphassa a fizetését, viszont a bankszámla fenntartása máris költségekkel jár, ahogy a készpénzfelvételnek is van tranzakciós költsége, ezek miatt a munkavállaló tulajdonképpen nem a teljes összeget kapja meg, amit megkeresett – mutat rá az ügyvéd. Erre vonatkozóan az a válasz született, hogy ingyenes a készpénzfelvétel havi két alkalommal 150 ezer forintig, de ez sem jelent megoldást azok számára, akik ennél többet keresnek és az egész fizetésükhöz készpénzben szeretnének hozzájutni.

Ha az Országgyűlés arról hozna törvényt, hogy kivezeti a készpénzt, és csak és kizárólag elektronikus úton lehetne fizetni, azt akár az Alkotmánybíróságon is meg lehetne támadni – mondja Osztopáni. Ha ugyanis nem lenne lehetőség olyan módon fizetni, hogy azt ne rögzítse a bank, az ügyvéd szerint

joggal lenne elvárható az Alkotmánybíróságtól egy állásfoglalás azzal kapcsolatban, hogy az alkotmányos követelményekkel összeegyeztethető-e a készpénz kivezetése.

 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek