Nemrég még Izraellel volt szolidáris az olasz széljobb, most a holokausztot relativizálná

A Giorgia Meloni vezette neofasiszta Olaszország Fivére párt azt szeretné, ha az olasz büntetőjog ugyanúgy büntetné az észak-adriai térségből elűzött (vagy sokszor maguktól elmenekült) olaszok szenvedéseinek tagadását, mint a holokausztét. A kritikusok szerint ezzel az Izrael-párti Meloniék gyakorlatilag a holokauszt relativizálását szorgalmazzák, elvégre a két történelmi esemény nem hasonlítható össze egymással.

Az olasz büntetőtörvénykönyv (Codice penale) 604. cikkelye kettőtől hat évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a holokausztot tagadó (ún. negocionista) nézetek terjesztését. Az idézett törvényi hely amúgy a faji, vallási és egyéb okból elkövetett gyűlöletkeltést vagy erőszakot tiltja, de ennek kiegészítéseként került bele a törvénybe a holokauszt vagy más háborús és emberiség elleni bűnök tagadásának szankcionálása is.

Ez azonban a neofasiszta Olaszország Fivérei párt szerint nem elég. Luca Ciriani, a párt szenátusi frakcióvezetője ezért egy törvénymódosítást nyújtott be, amely kiegészítené a büntető törvénykönyet azzal, hogy

Az olasz szenátus igazságügyi bizottsága tárgysorozatba vette már a javaslatot.

Vitatott foibe

A foibe – amely azon víznyelőkre utal, ahová jugoszláv partizánok belelőttek helyi olaszokat – az olasz emlékezetpolitikában és történettudományban régóta vitatott téma. Nem a megtörténte kérdéses – mert az tény, hogy a jugoszláv partizánok erőszakos cselekményeket követtek el az észak-adriai vidéken a helyi olaszság ellen, azokat fasisztapártisággal vádolva –, hanem

2004-ben még Silvio Berlusconi akkori olasz kormányfő alatt önálló emléknapot is bevezettek: azóta minden év február 10-én emlékeznek az áldozatokra. A két évvel ezelőtti emléknapon botrány is lett, mert Antonio Tajani, forzaitaliás politikus – aki akkor még az Európai Parlament elnöke volt – egy helyi megemlékezésen „az olasz Isztriát” éltette, amit horvát és szlovén politikusok revizionizmusként értékeltek.

A jobboldal eleve rendszeresen a tényleges áldozatok – négy-öt ezer ember – tízszeresét szokta megadni, ráadásul a tényleges erőszakosságon túl nem vesz figyelembe két tényezőt. Egyrészről valóban voltak menekülő fasiszták az áldozatok között – ez persze megölésüket még nem igazolja –, ráadásul a jugoszláv partizánok előtt meg az olasz fasiszta állam üldözte a helyi horvát és szlovén kisebbséget, többeket fel is akasztottak közülük.

Másrészről az olaszok között se csak egyirányú volt a menekülés. Miután ugyanis létrejött a kommunista Jugoszlávia, többezer olasz munkás és értelmiségi – különösen a Trieszt melletti Monfalcone munkásai közül – távozott Olaszországból Jugoszláviába, mert inkább akartak egy kommunista államban élni.

Persze utóbb ez nem bizonyult utóbb jó döntésnek, mert miután Tito szakított a Kominternnel, ezen olaszok sztálinistának lettek bélyegezve, és többségüket a Goli-szigeteken lévő fogolytáborba szállította a jugoszláv államhatalom. Azonban később is maradtak olasz kommunisták, akik a jugoszláv olasz nemzetiségi életben vettek részt. (Az olaszok nem nemzetnek, hanem a magyarokhoz hasonlóan nemzetiségnek számítottak Jugoszláviában, egy vöröscsillagos olasz zászló volt a jelképük.)

Az olasz jobboldali emlékezetpolitikában a foibe azonban népirtásként – ekként a holokauszttal azonos megítélés alá esve – van értékelve, noha

Hogy a történelem mennyire bonyolult az észak-adriai térségben, mutatja: maga Giorgia Meloni, az Olaszország Fivérei elnöke is eltévedt benne 2018-ban. Amikor ugyanis éppen a foibéra akart megemlékezni, egy olyan képet posztolt, amin

Idén jelent meg Eric Gobetti olasz történész könyve a témában, amiben egyrészről bizonyítja, hogy a jobboldali emlékezetpolitikában emlegetett számoknál kevesebb halottról van szó (azaz tagadja, hogy népirtás lett volna), másrészről eleve azt szorgalmazza, hogy a foibéval együtt az olasz államnak azokra is meg kéne emlékeznie, akiket Jugoszlávia részleges megszállása után öltek meg az olaszok.

A holokauszt relativizálása vagy történelmi elégtétel?

A foibe tagadásának büntetőjogi tilalma kapcsán az olasz sajtóban vita alakult ki. A balliberális Domani napilap azt bírálta, hogy ezzel a holokausztot relativizálná a párt, elvégre azzal azonos súlyúnak értékelné. A jobboldali Secolo d´Italia viszont arra emlékeztetett, hogy az olasz Btk. 604. cikkelye már most is más népirtásokra is vonatkozik – azt azonban nem indokolta meg a lap, hogy a foibe miért számítana népirtásnak.

A holokauszt relativizálása – tehát más történelmi eseményekkel azonos értékűvé tétele – önmagában még nem antiszemitizmus, de tagadja a holokauszt egyediségét, amely egy nép tudatos, iparszerű, teljes kiirtását megcélzó program volt. Éppen ezért szokott az is vita lenni, hogy más népirtásokat – ahol tehát szintén az adott nép teljes eltörlése cél volt, mint például az örményeké Törökországban vagy a tusziké Ruandában – mennyiben lehet a zsidó holokauszttal együtt említeni.

Az IHRA-definícióra reagáló idei Jeruzsálemi Nyilatkozat nem tér ki erre: ott eleve az volt a cél, hogy az Izrael-kritika és az antiszemitizmus közötti nem mindig éles határt pontosítsák.

Azaz a Meloni-párt javaslata semmiképpen nem antiszemitizmus, a kritikák inkább azt bírálták, hogy a foibe eleve nem tekinthető népirtásnak, másrészről a foibe beemelése a törvényszövegbe a holokauszttal azonos súlyúnak ítélné meg az észak-adriai olaszok üldöztetését. A jobboldal szerint viszont éppen azért lenne szükség a foibe tagadásának büntetésére, mert a baloldalon továbbra sem ismeri mindenki el. A baloldal szerint viszont a jobboldal a maga foibe-értelmezését – ahol sokszor a számok sem stimmelnek – akarná büntetőjogilag levédeni.

Izrael-pártiság

A Fratelli d´Italia amúgy a háború utáni posztmussolinista Szocális Mozgalomból (MSI) jött létre. A Meloni-párt azonban például az antiszemitizmust levetette – ez már az 1990-es években megtörtént, amikor az MSI-ből Gianfranco Fini megcsinálta a Nemzeti Szövetséget –, sőt,

A mostani közel-keleti konfliktusban a párt több politikusa is – bár Meloni maga nem – megjelent egy római tüntetésen, ahol Matteo Salvini Lega-vezértől Enrico Letta, a balközép Demokraták főtitkáráig számosan kiálltak Izrael mellett.

A közvélemény-kutatások alapján a 20 százalékával a 22 százalékos Salvini-féle Lega utáni második legnépszerűbb párttá felnőni tudó Olaszország Fivérei párt élesen bírálta azért is a jelenlegi római kormányt – amelynek Salviniékkel ellentétben nem tagja –, mert Olaszország pénzügyi támogatást nyújt Palesztinának, amiből a párt szerint terrorista szervezetek is részesülhetnek. Mindeközben a párt egyik trentói politikusa viszont azon sajnálkozott, hogy

Giorgio Meloni Izrael-pártisága amúgy teljesen megfelel az egész európai (szélső)jobboldalon megfigyelhető tendenciának: a korábbi antiszemitizmust egy erős procionizmus váltotta fel, aminek oka egyrészről az lehet, hogy Izrael egy nemzetállam, azaz annak védelme nagyon is megfelel egy jobboldali programnak, másrészről a zsidó állam éppen azon iszlamistákkal szemben harcol, akiket az európai jobboldal is bírál – sokszor persze az egész iszlámmal összemosva őket.

A Meloni elnökölte európai pártcsalád – ahová a lengyel PiS vagy a cseh jobboldali liberális ODS is tartozik –, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR)  szolidaritását fejezte ki Izraellel a legutóbbi támadások kapcsán. Az ECR több tagpártjával is a Fidesznek jó kapcsolata van. Ha sikerül létrehozniuk egy új európai jobboldali családot – amire a Néppártból való kilépésük miatt szükség lehet –, akkor az ECR lehetne ennek egyik alapja. Igaz, Giorgia Meloni, aki múlt pénteken a Terror Háza ezzel kapcsolatos rendezvényén adott elő, nem említette egyértelműen, hogy pártcsaládja várná a Fideszt.

NYITÓKÉP: Giorgia Meloni (jobbszélen) 2018-ban pártjának aktivistáival a foibe-emléknapon, a felirat szerint „az emlékezet egyesít“ / GM, FB