A családügyi nyilatkozat, amivel uniós szintre vinnék konzervatív céljaikat a visegrádi illiberálisok

A családok ügye az illiberális kelet-európai kormányok kezében eszközzé vált értékeik népszerűsítésében: a családi értékek előmozdítása ugyanis sokkal emészthetőbb koncepciónak bizonyulhat mindenki számára, mint a melegellenesség. De teljes egyetértés így sincs mindenben a visegrádi kormányok között.

„Hangsúlyozzuk, hogy a család az elsődleges közösség – az emberiség történetében legelőször ez alakult ki, mielőtt még az első államok megjelentek. Az emberiség történetének hajnalától a mai napig olyan közösség ez, ahol a társadalom szövetét újból és újból megszövik” – ez olvasható a Pro Família-nyilatkozatban, amelyet május 13-án írtak alá a visegrádi országok (Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) családügyekért felelős miniszterei.

„A családok azok, amelyek a legértékesebb ajándékot adják a társadalomnak: annak új tagjait. Eddig egyetlen ennél jobb környezetet sem találtak ki a gyermekek fejlődésére. Éppen ezért elkötelezettek vagyunk a családok támogatása – mint az emberiség alapvető eszméjének támogatása – mellett” – folytatja okfejtését az egyoldalas szöveg, amelyet a visegrádi négyek soros lengyel elnöksége kezdeményezett, és amelynek szövegét a BIRN a lengyel Szociális és Családügyi Minisztériumtól szerezte meg.

„Kinyilvánítjuk, hogy lehetőségeink szerint mindent megteszünk annak érdekében, ebbe beleértve a visegrádi csoporton keresztül hozott intézkedéseket is, hogy a családok számára a működésükhöz a lehető legjobb környezetet megteremtsük” – zárul a nyilatkozat.

Míg a Pro Família-nyilatkozat körüli figyelem elsősorban az igencsak ellentmondásos kormányzati tervekre irányult, a V4-ek heteroszexuális szülők alkotta, és főleg sokgyermekes családok gazdasági helyzetének javítására vonatkozó tervei számos további kérdést vetnek fel, főleg annak fényében, Lengyelország nacionalista-populista kormánya hogyan folytat központi, szisztematikus kampányt a női és LMBT-jogok ellen.

Biztos, hogy minden V4-es ország, amelyik aláírta a Pro Família-nyilatkozatot, teljesen egyetért a jelenlegi lengyel kormánnyal a család felfogásában, tehát azzal, hogy az kizárólag „házasságban élő, heteroszexuális pár és annak gyermekei lehetnek”? Fog-e további a nők és LMBT-közösségek jogait szűkítő, közös akciókhoz vezetni a nyilatkozat a V4-ek szintjén, ahogyan az Lengyelországban történt? És mi lesz a hosszú távú hatása a nyilatkozatnak az EU-s közpolitikákra a reproduktív és melegjogok területén?

Fősodratú családok

A nyilatkozat május 13-i ünnepélyes aláírásán Varsóban Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök már legalább arra utalást tett, hogy saját kormánya hogyan tervezi a jövőben használni a nyilatkozatot, amikor azt mondta: „Óriási erőfeszítéseket teszünk arra, hogy a családok alapvető szükségleteit még inkább biztosítani tudjuk – a költségvetésben, de ugyanígy a rendeletek, nemzeti és EU-s közpolitikák szintjén. A család fontosságát az unión belül is hangsúlyozni kívánjuk. Számunkra ez szociálpolitikánk egyik legalapvetőbb célja uniós szinten.”

Elżbieta Korolczuk szociológus és genderszakértő, aki a Södertorn Egyetemen és a Varsói Egyetemen is kutat, Morawiecki szavaira úgy válaszolt, hogy rámutatott, Lengyelország vallásos szociálkonzervatívjai megpróbálják a „gender mainstreaming” stratégiáját – ami arra vonatkozik, hogy férfiak és nők egyenlőségét közpolitikák, programok és projektek segítségével kell elérni – a „family mainstreaming” stratégiájával fölcserélni. Ez utóbbi

„Ez a stratégia egyszerre ideologikus és politikai, és arra irányul, hogy nemzetközi szövetséget hozzon tető alá a jobboldali, populista és szélsőjobboldali pártok között, különböző ultrakonzervatív civil szervezetek és vallási intézmények segítségével” – írta le a helyzetet a BIRN kérdéseire Korolczuk.

Az elmúlt évben a lengyel kormány – ami egy hárompárti, konzervatív koalíció a Jog és Igazságosság Párt (PiS) vezetésével – számos alkalommal megpróbálta töröltetni a „gender” szót különböző EU-s dokumentumtervezetekből. Ugyanakkor rávette Közép- és Délkelet-Európa kormányait arra is, hogy mondják fel az Isztambuli Egyezményt, amely éppen a családon belüli, valamint a nők elleni erőszak ellen lépett volna fel – mégpedig azért, hogy azt egy alternatív szerződéssel váltsák fel, ami betiltaná az abortuszt és az azonos neműek házasságát is.

A lengyel belpolitikában a kormány gyakorlatilag már betiltotta az abortuszt, és számos önkormányzati rendelet meghozatalát támogatta az „LMBT-ideológia” ellen, ezzel nemzetközi kritikát is kiváltva. Mindez annak az ideológiának a része, amely szerint a nemzetközi szervezetek és a nemzetközi jog is csupán eszközök arra, hogy a nemzetállamokat a modern „emberi jogi agenda” elfogadására kényszerítsék, mindennek pedig szerintük a hagyományos, keresztény értékrendű családmodell szenvedi kárát – ezt a folyamatot pedig szerintük meg kell állítani.

Mind kormánypárti, mind azon kívüli ultrakonzervatív csoportok nyomására a lengyel tervek azonban számos alkalommal túl jobboldalira sikerültek a többi visegrádi kormány számára: az a felhívásuk például, amely szerint az Isztambuli Egyezményt egy az egyben ki kell dobni, nem talált túl lelkes fogadtatásra a velük szomszédos országok részéről. Ebben a környezetben

Jóléti sovinizmus

A családtámogatási rendszer már évek óta sarokköve a Magyarország és Lengyelország illiberális kormányai által folytatott politikának. A családbarát intézkedések nem csupán a szavazók között népszerűek, de egyeznek a konzervatív szociális és vallási elképzelésekkel is, a politikai vezetők pedig sokszor és nyíltan beszélnek arról, hogy a demográfiai válsággal a migráció bátorítása helyett a hazai születési számok megnövelésével akarnak megküzdeni.

2010 óta Orbán Viktor kormánya számos gazdasági- és adókedvezményt vezetett be a házaspárok gyermekvállalásának ösztönzésére. Az összeházasodott párok akár tízmillió forint támogatást is kaphatnak, ha tíz éven belül lesz legalább három gyermekük. A dolgozó, négygyermekes anyáknak nem kell személyi jövedelemadót fizetniük, és a családok még akár új autót is vásárolhatnak állami támogatással. Egy nemrég bevezetett intézkedés minden, legalább egy gyermekes családnak juttat 3 millió forintot a lakásfelújítások támogatására, és további, családonkénti 3 millió forintot olcsó hitelek formájában.

A magyar kormány nemzeti össztermékének nagyon fontos részét, 4 százalékát költi el a családtámogatásokra, noha ezek a pénzek nem a marginalizált, szegényebb roma családokhoz, hanem az aktívan és rendszeresen dolgozókhoz kerülnek. Ennek ellenére immár eredményekkel is dicsekedhetnek, a termékenységi ráta 1 nőre vonatkozó értéke a 2010-es 1,23-ról mára 1,55-re nőtt.

Varsóhoz hasonlóan Budapest is igen szigorú – és így elég diszkriminatív – családfogalomra építi politikáját. 2020 májusában, a koronavírus-járvány első hullámának kellős közepén a magyar parlament elfogadott egy törvényt, amely eltiltja a transznemű embereket nevük hivatalos megváltoztatásától. Azután decemberben, egy újabb koronavírus-veszélyhelyzet alkalmával, egy másik törvényt is elfogadtak, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy azonos nemű párok legálisan gyermeket fogadhassanak örökbe. Az azonos neműek házassága Magyarországon illegális, de a párok eddig örökbe tudtak fogadni, ha az egyikük egyedülálló szülőként kérelmezte ezt. De az egyedülállóknak ettől a törvénytől fogva külön engedélyre van szükségük a családügyi tárca nélküli minisztertől, Novák Katalintól.

Keveházi Katalin, a budapesti JÓ-LÉT Alapítvány elnöke, a nők munkaerő-piaci helyzetének szakértője úgy véli, hogy a hagyományos családoknak nyújtott támogatásnak a termékenységi rátán túlmutató politikai célja is van: „Általánosságban elmondható, hogy minden V4-es kormányzatnak nagyon konzervatív elképzelései vannak a nőkről, elsősorban anyáknak, és gyermekek kihordóinak látják őket” – mondta korábban a BIRN-nek.

„De Magyarországon a kormány és a miniszterelnök maga is még egy lépéssel tovább is mennek, és a nemzet és család megmentéséről beszélnek ahogyan a magyar nemzet jövőnek való megtartásáról is. Így tehát ez nem egyszerűen családpolitika, hanem nemzetépítési eszköz is” – mondta el.

Magyarország családügyi minisztériuma nem válaszolt a BIRN Pro Família-nyilatkozatra vonatkozó kérdéseire, noha Novák Katalin miniszter, a nemzetközi nemi egyenlőség elleni mozgalom szabályos sztárja büszkén jelentette be a nyilatkozathoz nyújtott támogatását a közösségi médiás oldalán, amikor azt írta: „A visegrádi négyek valódi példát mutatnak Európában a demográfia terén és megmutatták, hogy belföldi erőforrásokon alapuló, működő megoldás létezik. A csoportban rengeteg inspiráló, nagyszerű ötlet van, például minket Lengyelország inspirált arra, hogy a fiatal felnőttek szja-mentességét bevezessük.”

havonta 500 złotys (több mint 30 ezer forintos) segítséget ígértek gyermekenként minden családnak. Csupán napokkal a Pro Família-nyilatkozat elfogadása után, a kormány május 15-én újabb programot indított „Lengyel Megegyezés” néven, amely ismét a gyermekes családoknak nyújtott további anyagi segítséget, így a második gyermek neveléséhez hamarosan már átlagosan 2600 eurós (903 000 forintos) anyagi támogatásra számíthatnak a gyermek első évétől a harmadik évéig. A PiS azt is megígérte, hogy államilag garantált lakáshiteleket vezet be számukra, és leegyszerűsíti az új lakásépítések körül is bürokráciát is.

Elżbieta Korolczuk mindezt egyszerűen „jóléti sovinizmusnak” hívja, és úgy érvelt, „elővigyázatos ultrakonzervatív politikával vegyítve” a lengyel modell népszerűvé válhat nem csupán Közép-Európában, de máshol is, olyan helyeken, mint Olaszország vagy Svédország. Korolczuk szerint pedig a lengyel kormány éppen ezt a hatást szeretné elérni, amikor nyugat-európai szövetségesek után kutat, azért, hogy végre „fősodratúvá tegye a konzervatív ideológiát a jóléti sovinizmussal egy csomagban uniószerte.”

A modell egyre növekvő népszerűségét máris lehet látni Szlovákiában, a nyilatkozat harmadik aláíró országában. Május első felében az ország volt miniszterelnöke és jelenlegi pénzügyminisztere, Igor Matovič már be is jelentette egy sajtótájékoztatón, hogy Szlovákia célja, hogy „a családbarát politika európai vezetőjévé váljon”, a gyermekes családoknak biztosított állami segítség és adókedvezmények megnövelésével. A kormányzó koalíció politikusai azóta egymást próbálják túllicitálni a családbarát politika tekintetében.

A BIRN-nek a Pro Família-nyilatkozat lehetséges következményeire vonatkozó kérdéseire válaszolva a szlovák munkaügyi, szociális- és családügyi minisztérium azt írta, hogy „a kormány a családtámogatásokat elsődleges prioritásként kezeli a kedvezőtlen gazdasági fejlődés problémájának megoldásában”. És mint ilyen, a kormány hamarosan új családügyi stratégiát is bejelent majd, amelyben az otthonteremtési támogatás, a családoknak nyújtott direkt pénzbeli segítség is szerepet játszik majd, ugyanúgy, mint „a családpolitika egy új modelljének felépítése, amely jelentős befektetéseket igényel majd a családokba” – tették még hozzá.

Milan Krajniak munkaügyi és családügyi miniszter, aki szlovák részről a nyilatkozatot aláírta, egyébként egy hírhedt populista konzervatív politikus, aki a Sme rodina (Család vagyunk) szlovák pártban politizál. Miniszterként Krajniak minden törvényből és rendeletből igyekszik törölni a „nemi egyenlőség” és „gender” kifejezéseket. Feminista csoportok az országban eddig sohasem kaptak semmiféle támogatást a minisztériumától, még akkor sem, ha sokan jelentős szakértői kompetenciákkal rendelkeznek.

Áprilisban Milan Krajniak volt a felkért nyitóelőadő a Genfi Nyilatkozatról tartott online konferencián – ez egy Mike Pompeo volt amerikai külügyminiszter által kezdeményezett globális, abortuszellenes kezdeményezés. A nagyon befolyásos, számos nők és LMBT-emberek elleni lengyel törvény mögött álló, ultrakonzervatív jogi szervezet, az Ordo Iuris által szervezett konferencia olyan politikusokat és aktivistákat szólaltatott meg, akik a „genderideológia elleni küzdelemben” vállalnak világszerte szerepet.

Beszédében Krajniak arról beszélt:

A szlovák miniszter ehhez hozzátette, a térség „morális feladata” kellene, hogy legyen, hogy „emlékeztesse arra Nyugat-Európát, hogy a korlátlan liberalizmus, individualizmus és a szociális kohézió és kötelékek, úgymint a hagyományos család, elpusztítása katasztrófához vezetnek el”.

Régiós kakukktojás

Ez még akkor is így van, ha jócskán van még mit elérniük ezen a téren. De éppen ezért részvételük a Pro Família-nyilatkozat aláírói között egészen meglepőnek is nevezhető.

A BIRN kérdéseire válaszolva a cseh munkaügyi és szociális minisztérium azt írta, világossá tette a soros lengyel V4-elnökség számára, hogy ők „egyáltalán nem osztják” a „hagyományos családról” vallott nézeteiket, mint ahogy nem értenek egyet az LMBT-jogokkal, a genderrel és a reproduktív jogokkal kapcsolatban sem velük.

„Alapvető értékrendünk szerint minden család számára lehetővé kell tenni, hogy gyermeket vállaljon, amennyiben ezt szeretnék” – írta a minisztérium. Hozzátették, „elkezdtük az olyan problémák kezelését, mint a gyermeknevelő intézetek hiánya az országban, a rugalmas munkaidő biztosítása, vagy a nagyobb anyagi biztonság. Lengyelország és Magyarország kormányai viszont úgy tűnik, egészen máshogyan, inkább a demográfia irányából (a termékenységi ráta emelésének szempontjából) közelítik meg a kérdést, de mi a szabad választás jogát tartjuk fontosabbnak.”

A cseh kormány mostanában egyre hangosabban fejezi ki támogatását a gender- és szexuális kisebbségi jogok terén, de a konkrét jogi lépések – mint például az Isztambuli Egyezmény ratifikálása, elég lassan haladnak. LMBT-jogi aktivisták ezt a kormányzati álláspontot azzal magyarázzák, hogy Prága sokkal erősebben elkötelezett a nyugatpárti politika és a liberális demokrácia iránt, mint V4-es társai.

„A Cseh Köztársaság egyértelműen ellenzi a nemi, vagy szexuális beállítottságon alapuló megkülönböztetés minden formáját” – írta például Twitterén május 17-én Jakub Kulhanek külügyminiszter, a Homofóbia, Bifóbia és Transzfóbia Elleni Küzdelem Nemzetközi Napja alkalmából.

Mindez a cseh kormány általános populista imidzsének közepette akár onnan is eredhet, hogy a cseh társadalomban eleve alacsonyabb az ilyen irányú diszkrimináció mértéke, főleg mivel a csehek körében a vallásos alapú előítéletek is minimálisak. Egy 2018-as, a cseh alapjogi biztos irodája és a Prága Pride Egyesület által végzett felmérés szerint, noha a diszkrimináció továbbra is létezik, a cseh LMBT+ közösség tagjai „társadalmon belüli helyzetüket általában nagyon pozitívnak ítélik meg”.

Az LMBT+-aktivisták éppen ezért most ennek a relatív toleranciának a kiaknázására koncentrálnak. Azt állítva, hogy a cseh társadalom mintegy 70 százaléka támogatná az azonos neműek házasságának intézményét, igazi ünnepként élték meg például, amikor áprilisban az ezt legalizálni igyekvő törvénytervezet átment a cseh alsóházon. Mindezzel együtt, a törvényjavaslat épphogy csak átment itt. És az államapparátusban még mindig vannak nagy hatalommal rendelkezői ellenzői az ilyen terveknek, őket most a populista elnök, Miloš Zeman vezeti.

Csehország ezenkívül nem fél attól sem, hogy az ügyben konfrontálódjon jóval konzervatívabb szomszédaival. Nemrég, amikor Lengyelország gyakorlatilag az abortusz összes formáját betiltotta, Varsó felszólította Prágát, hogy ők is tiltsák el a lengyel nőket attól, hogy magzatelhajtási beavatkozásokhoz férjenek hozzá Csehországban. Azonban gyors lerázásban volt részük.

A mostani cseh döntés arról, hogy a Pro Família-nyilatkozathoz mégis csatlakoznak, tehát kissé furcsának hat így noha a minisztérium hangsúlyozta, szerintük a V4-ek „sokat tanulhatnak egymástól” és azt is, hogy „együttműködésünk továbbra is a családpolitika gyakorlati és nem ideológiai oldalára összpontosít”.

„A párbeszéd elsősorban a nem ellentmondásos kérdésekre fókuszált: családbarát politika, demográfia és időspolitika” – írta erről a minisztérium szóvivője a BIRN-nek. „Olyan kérdésekről, amikben nézeteltérés van [például az LMBT-jogok, reproduktív jogok és a gender], nem nyitunk vitát, de ha ezek a viták mégis napirendre kerülnek, mi különvéleményt fogunk ezekben képviselni.”

Jana Maláčová cseh szociális miniszter, aki a nyilatkozatot Prága részéről aláírta, „kifejezte a lengyel törvényi környezet változásával kapcsolatos véleményét a reproduktív jogok terén tavaly”, tette hozzá a szóvivő. Maláčová akkor a törekvést, hogy a lengyel nők ne maguk dönthessenek a jövőben terhességük sorsáról, úgy jellemezte, hogy az „visszatérés a középkorba”.

„Az Európai Unión belül a családpolitika teljes mértékben a nemzetállamok hatásköre – az EU-nak nincs semmiféle szerepe ezek formálásában, vagy nemzetállami családpolitikák tervezésében” – írta a BIRN kérdéseire a lengyel családügyi és társadalompolitikai minisztérium sajtóosztálya. „Ugyanakkor ez egy olyan terület, ahol a tagállamok kicserélhetik egymás között tapasztalataikat, jó gyakorlataikat, és megoszthatják egymással véleményüket” – tette hozzá, majd úgy folytatta: „A V4 országainak véleménye megegyezik abban, hogy az állam feladata a családok megerősítése, miközben teljes mértékben tiszteletben tartja őket és bízik bennük. Ezek az értékek – csakúgy, mint a szabadság tisztelete és megbecsülése – családpolitikánk alapjai. Ezeket a családi értékekre épülő nézeteket szeretnénk terjeszteni a más tagállamokkal folytatott eszmecserék során is.”

Neil Datta, az Európai Parlament Szexuális és Reproduktív Jogi Fórumának titkára szerint azonban a nyilatkozat szövegét elolvasva aggodalmas lehet, hogyan fogják azt felhasználni az EU szintjén a jövőben.

Datta, aki az ultrakonzervatív politikai mozgalmak szakértője is, a BIRN kérdéseire azt mondta: „Úgy tűnik, hogy legalább négy miniszter és ország is arra használná a nyilatkozatot, hogy regresszív politikai terveiket középtávon az EU-n belül terjesszék is. Lengyelország diplomáciai erőfeszítései arra, hogy mások is lépjenek ki az Isztambuli Egyezményből, nem vezettek sikerre, de Magyarország például már évek óta folytat puha diplomáciát a demográfiai céljai érdekében.”

Datta hozzátette: „Ezért úgy tűnik, hogy mindezek a kezdetei egy olyan új erőfeszítésnek, amelynek során az ultrakonzervatív terveket most újracsomagolják kevésbé ártalmas kifejezések – például a család – segítségével, hogy így elérjenek vele számos nemzetközi közpolitikai fórumot. És olybá tűnik, hogy ez a megközelítés Magyarország kormányának teljes támogatását élvezi, Szlovákiában azonban nehéz szétválasztani a kormány és Krajniak miniszter személyes ambícióit az ügyben.”

Az talán jelzi az eljövendő események irányát, hogy a nyilatkozat aláírásának napján a lengyel, ultrakonzervatív Ordo Iuris – más európai partnerszervezeteivel együtt – nemzetközi petíciót is indított az Európai Bizottság azon terve ellen, hogy minden tagállam ismerje el az LMBT-emberek örökbefogadásait, amik más EU-s tagállamban történtek meg.

A június 2-án több közép- és kelet-európai lapban is megjelenő cikket Claudia Ciobanu (Lengyelország) írta, Inotai Edit (Magyarország), Edward Szekeres (Szlovákia) és Tim Gosling (Csehország) közreműködésével. Magyarra Tóth Csaba Tibor fordította.

GRAFIKA: Igor Vujucic / BIRN