A nyitás után a fasza dolgok még faszábbak

2021.05.30. 08:10

Lekerült rólunk a nyomás, hogy korlátok közé szorítva próbáljuk meg jól érezni magunkat, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne továbbra is otthon fasza dolgokat csinálni. Étterem, terasz, kiállítás, klasszikus családi program és örökzöld a májusi Fasza Dolgokban!

A nyitás után a fasza dolgok még faszábbak

Tökéletesen megértjük, ha eleged van az állandóan fanyalgó újságírókból, úgyhogy váltunk kicsit! Minden hónap utolsó hétvégéjén megjelenik a Fasza Dolgok, ami az Azonnali összajánlója: ha láttunk jó filmet, olvastunk jó könyvet, voltunk jó étteremben, ízlik az új burger a Mekiben, vagy csak találtunk valami világtól elrugaszkodott programot, akkor azt megírjuk! Igen, azt is, ha kinyílott a pitypang!

Állatkert – a megunhatatatlan, klasszikus családi program

Amennyire közhelyszerű, annyira szuper családi program az Állatkertbe menni. Ezt csak megerősítette, hogy az Állatkert a járvány miatt hónapokig nem volt látogatható, de már újra nyitva van, védettségi igazolvánnyal vagy az applikációval be lehet menni. Be is akarnak menni rengetegen – aki teheti, ne hétvégén vagy ünnepnapon próbálkozzon, ezeket a napokat hagyjuk meg azoknak, akik máskor nem tudnak az Állatkertbe menni.

Az aktuális látnivaló a nemrég született kiselefánt, Samu. Nemcsak a gyerekek számára megejtő figyelni a csetlését-botlását ennek a állatkölyöknek, ami már kicsiként is nagy, mégis annyira ismerős a gyámoltalansága az ember számára is.

Az Állatkertben az állatok jelentik a lényeget, de a környezet, amiben az állatok vannak, külön figyelmet érdemel: az Állatkert műemlék épületei különleges hangulatúak, az árnyas sétányai, tikos zeg-zugai pedig önmagukban andalgásra csábítanak.

Ha a családban van kisgyerek, garantáltan odáig lesz az Állatkertért, a felnőtteket pedig, ha az állatokért már nem is lelkesednek annyira, mint egy gyerek, biztosan elbűvöli gyerekek lelkesedése, érdeklődése és nyitottsága, amivel az állatok felé fordulnak, és ez talán a felnőttekben is felidézi a saját gyermekkori világra nyitottságukat. Nincs is erre alkalmasabb hely az Állatkertnél. (Renczes Ágoston)

A legjobb hely a Városligetben

A Pántlika pici, különleges épülete egykor a Városligetben terpeszkedő Budapesti Nemzeti Vásár bejárati pavilonja és büféje volt; ez utóbbi minőségében évtizedek pedig óta töretlen a folytonosság. A Pántlika a legjobb hely a Városligetben, még úgy is, hogy a környezete nem a legjobb képét mutatja. Nem messze a lebontott Közlekedési Múzeum és a lebontott Petőfi Csarnok körbekerített területei várják, hogy felépülnek-e rajtuk a Liget Projekt új épületei, vagy visszakapja-e őket a park. 

A terasz egy részéről két csodálatos épület is nyílik rálátás: az Vakok Intézetének épülete a magyar szecesszió egyik legszebb alkotása, a Róheim-villa pedig az eleganciájával hívja fel magára a figyelmet – meg egy szomorú esettel: itt gyilkolták meg 1918-ban Tisza Istvánt –, azonban épp mindkét épület felújítás alatt áll.

A Liget Projekt egyik gyakran hivatkozott fegyverténye áll, a kutyás élménypark is a Pántlika mellett van, és itt találhatók a Liget egyik még érintetlenül retro része is: a lepukkantságukban is – vagy hát részben pont amiatt – megkapó sportpályák.

A Pántlika mindezekkel együtt egy pillanat alatt elvarázsol:

 

a régi kerti székekkel és asztalokkal telerakott terasza a legkellemesebb fajta időutást kínálja, olyan, mintha belépnél egy hetvenes évekbeli nosztalgikus képeslapba,

 

közben egyszerre érzed nagyon kortársnak is a környezetet. Korrekt sörkínálat – én leggyakrabban a belga meggysörüket iszom –, vannak finom pálinkáik, és szuperek a Pántlika-féle burgerek is. 

Az élmény sokakat érdekel, ezért hétvégén teltház van és sorbanállás, jó időben a hétköznap esték is zsúfoltak szoktak lenni – belső tér nincs, csak terasz –, rossz időben ki sem nyitnak, de egy délutáni napfényben sütkérezésért vagy egy hűvösebb estén keserédes-nosztalgikus hangulatba kerülésért érdemes elidőzni a Pántlika teraszán. (Renczes Ágoston)

 

A gasztroturisták Bibliája

 

Prodotti tipici. Ez annyira olasz dolog, hogy a neofasiszta Giorgia Meloni is használta a terrorházás konferenciáján, mondván ilyesmik gyártását kellene jobban támogatnia az EU-nak.

 

A prodotti tipici az olasz gasztronómia, sőt, élet alapja, csúcsa, alfája, omegája és büszkesége:

 

ezek olyan élelmiszerek, amik megvillantják a genius locit, amit ott és csak ott érdemes és kell enni. Amit ha nem kóstol meg valaki, nem értheti meg, hogy hol is van pontosan. Aki kicsit is beleássa magát a témába, rögtön rájön arra, hogy miért nincs olyan, hogy olasz konyha, és hogy ez miért egy összefoglaló neve az olyan, egymástól gyökeresen eltérő karakterű regionális konyháknak, mint a vadhúsos-vargányás Umbria, a paprikás disznózsírban fürdő Kalábria, a húst hússal Toszkána, a halas-pesztós Liguria, a paradicsom-mennyország Campania vagy épp a puliszka-nagyhatalom Friuli. 

 

Nem véletlen, hogy a helyben jellemző, helyben, helyiek által megtermelt alapanyagok, a hagyományos receptek és a regionális konyhák sokszínűségének népszerűsítését célul kitűző, már Magyarországon is viszonylag ismert, 1986-ban alapított Slow Food-mozgalom Olaszországból indult. (Az összes olasz prodotti tipicit összegyűjtő atlaszuk alapmű.)

 

Ők adják ki a legizgalmasabb étteremkalauzt is: olyan olaszországi osteriákat (azaz csak helyi ételeket kínáló éttermeket) listázva régiónként, amelyek egyrészt generációk óta működnek, másrészt gondosan figyelnek arra, hogy csak helyi alapanyagokból főzzenek helyi recepteket. Nápolyt leszámítva nem az itt szereplő helyeken fogsz pizzát enni, viszont ha az utazásodat ezen kalauz alapján tervezed meg, nem egyszer eldugott és valószínűtlenül jó helyekre fogsz tudni eljutni, legyen szó padovai, lóhúsra specializálódott kúria szőlőlugasos kertjéről, elhanyagolt déltoszkán hegyi falu vadhúsokra specializálódott apró étterméről vagy épp egy liguriai tengerparti város bejáratánál lévő kétasztalos terasz fenyőmagos semifreddójáról. (Bukovics Martin)

 

EZT KELL KERESNI, SZINTE MINDEN OLASZ KÖNYVESBOLTBAN KAPHATÓ

 

Egy kis Star Wars mindig jól jön

Star Wars-rajongónak lenni azt jelenti, hogy az ember letargiával vegyes izgalommal várja a Disney legújabb produkcióit. A nem igazán jól sikerült egészestés mozifilmek mellett az évek során a rajongók animációs sorozatokat is fogyaszthattak (tavaly ért véget a Clone Wars utolsó, hetedik évada, pár évvel korábban pedig a Rebels).

Most május elején indult el a Star Wars: The Bad Batch, amely a Clone Wars utolsó évadában bemutatkozott különleges alakulatról szól. A klónháborúk ugye a Star Wars-univerzum egyik fontos pontja voltak, amely során a „gonosz” oldal manipulálta mindkét harcoló felet, azért, hogy hatalomra juthasson és beteljesíthesse a sithek bosszúját.

A Bad Batch tehát a 99. speciális klónalakulatról szól, akiket amellett, hogy klónok, összeköti őket az is, hogy a klónozás folyamán valami balul sült el: így egy-egy tulajdonságuk elnyomta a többit. Így a csapat tagja például a cinikus, gyilkos hajlamú mesterlövész, de a csapat tagja is a hatalmas, kedélyes, nem túl okos – és itt még szépen fogalmaztam – izompacsirta is. A történet pedig szokásos Disney-ömlengés: a különbözőségek ellenére milyen szép együtt tudnak dolgozni, a cél érdekében pedig kifejezetten hasznos a különbözőségük. Eddig számomra nem dobbantott nagyot a The Bad Batch – igaz még csak négy része jelent meg. A Star Wars-rajongók mindenesetre jól fognak szórakozni majd rajta. (Antal Róbert-István)

Egy formabontó kiállítás

A terasznyitás, mozinyitás, mindennyitás közben méltatlanul kevés szó esett arról, hogy a múzeumok is kinyitottak. Így tett a kortárs művészetekkel foglalkozó Ludwig is, ahol egyelőre csak egy pár kiállítást lehet megtekinteni. Egy ezek közül a Barabási-Albert László világhírű magyar hálózatkutató adatvizualizációira épülő tárlat, ahol Barabási hálózatkutató-laborjának az elmúlt évtizedekben született különböző két- és háromdimenziós hálózatábrázolásait lehet megnézni.

A kiállításban a pláne az, hogy a modern művészetektől egyébként húzódozóknak, a természettudományokra viszont nyitottaknak is kifejezetten érdekes lehet: itt ugyanis aztán tényleg minden az adatokra épül. Megnézhetjük, hogyan terjed a fake news twitteren, milyen ízhalmazokkal dolgoznak a világ különféle konyhái, hogyan van huzalozva egy egér agya, de még a világegyetem galaxisainak ábrázolására tett kísérletet is láthatunk. Az ábrákat megérteni önmagában nem könnyű, úgyhogy érdemes elidőzni a Ludwigban, viszont az ábrák és az adatszobrok tisztán esztétikai jelenségként is nagyon érdekesek. A kiállítás június 20-ig van nyitva, hiba lenne kihagyni! (Szűcs Donát)

 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek