Orbán Viktor lett a szlovák kultúrharc központi figurája

A kultúrharc Szlovákiában is egyre erősödik, ráadásul a fősodrú szlovák média és az értelmiség a magyarországi ellenzékhez hasonló színvonalon bírálja a magyar miniszterelnököt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az évtizedek óta szekártáborokba merevedett magyarországi közéletből mindig üdítő volt kipillantani Szlovákiára, ahol az arányos választási rendszer miatt nem tud egyetlen párt alkotmányozó többséget szerezni a parlamentben, emiatt egyrészt a pártok együttműködésre és kompromisszumokra vannak kényszerítve, másrészt viszonylag könnyen keverednek be a nagypolitikába új arcok.

Magyarországon a konzervatív és a liberális egymást kizáró szitokszavak,

A szlovák közélet fősodra mindig is jobbközép-liberális volt, és mint ilyen, határozottan Unió- és nyugatpárti, hiszen az önálló Szlovákia legnagyobb sikere az volt, hogy a kilencvenes évek reménytelennek és végzetesnek tűnő leszakadását 1998-ban Vladimír Mečiar leváltásával sikerült látványosan megfordítani, és Mikuláš Dzurinda jobbközép kormánya többek között a kilencvenes években még éltanulónak számító Magyarországgal együtt vezette be Szlovákiát a NATO-ba és az EU-ba.

A szlovák politikában 1998 óta az volt a felállás, hogy egy jobbközép-kereszténydemokrata-liberális-polgári tömb állt szemben a rosszemlékű kilencvenes évek kormánypártjaival, majd a Robert Fico-féle szociálpopulista Smer-SD (Irány-Szociáldemokrácia) tömbjével. 

Ez a felállás akkor roppant meg, amikor 2016-ban pont Ficóékkal lépett kormánykoalícióra Bugár Béla polgári jobbközép-liberális vegyespártja, a Most-Híd.

Az utóbbi időben pedig kezd valósággá válni a volt miniszterelnök, most pénzügyminiszter Igor Matovič-féle jobboldali-populista OĽaNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) magyar nemzetiségű, magát keresztény-konzervatívként meghatározó és a Fideszéhez nagyon hasonló retorikával operáló Gyimesi György jóslata. 

Gyimesi az Azonnalinak adott interjújában azt mondta, hogy

Annak ellenére, hogy a jelenlegi kormánykoalíció is két jobboldali-populista (Matovič OĽaNO-ja és a Sme rodina, vagyis Család Vagyunk), egy libertariánus (SaS – Szabadság és Szolidaritás) és egy jobbközép-liberális (Za ľudí – Az Emberekért) pártból áll, a politikusok és a sajtó már elkezdték ezt a viaskodást: Igor Matovič korábbi miniszterelnök, jelenleg pénzügyminiszter az őt ért kritikákra előszeretettel válaszol liberálisozással, miközben látványosan jó kapcsolatot ápol a magyar miniszterelnökkel, aki a szlovák értelmiség körében – ahogy a nyugati liberális demokratáknál is – páriának számít. 

A kávéház nem tud mit kezdeni Orbánnal

A szlovák polgári-liberális értelmiséget „kávéházi értelmiségnek” vagy csak „kávéháznak” nevezik Szlovákiában.

A szlovák értelmiség Orbán-ellenességére mondta egy barátom nagyon találóan:

És valóban: az Orbánnal kapcsolatban kritikusan megnyilvánuló szlovák politikusok és a szlovák, illetve a szlovákiai magyar liberális sajtó is pont úgy és nagyjából azon a színvonalon beszél Orbánról, ahogy a magyarországi ellenzék, meg ahogyan a nyugati liberálisok. 

Azzal meg végképp nem tud mit kezdeni a „kávéház”, amikor egy konzervatív szlovák lap, a Postoj terjedelmes interjút is közöl Orbán Viktorral, amiben a magyar miniszterelnök Közép-Európa-víziót vázol fel ahelyett, hogy kényes kérdésekre kellene válaszolnia.

Ahogy itthon Orbán Viktor a magyar közélet origója, és mindenről csak hozzá képest igazodva beszél mindenki, úgy Szlovákiában is kezd az eddigieknél sokkal hangsúlyosabb törésponttá válni a magyar miniszterelnök, főleg azt követően, hogy a Közép-Európa-víziója sokak számára Szlovákiában is szimpatikus volt. Ahogy az Azonnali újságírójának, Illés Gergőnek is – érdemes elolvasni a remek írását, valamint Bauer Tamás és Techet Péter rá érkezett reakcióját is. 

Szlovákia a magyar úton

A szlovák sajtó hol nagy vonalakban, hol részletesebben számol be az aktuális magyarországi helyzetről, és felsorolja a valóban létező problémákat a sajtó helyzetétől a korrupción át az egyetemek alapítványi kiszervezéséig, de kísérletet sem tesz arra, hogy ezt az egészet megértse. 

Ráadásul egyre gyakrabban találkozni azzal, hogy

ahogy a kilencevenes években tették azt a magyar baloldaliak és liberálisok az itteni jobboldalikkal.

A magyarországi politikai jobboldal alapélménye és sokakat máig frusztrál az, amilyen vehemenciával lenácifasiztázták és ezzel gyakorlatilag egy platformra kényszerítették őket az egyébként marginális radikálisokkal, hogy aztán önbeteljesítő jóslatként megszülessen a Jobbik, belőle az egyenruhában masírozó Magyar Gárda, végül pedig az egész jobboldali térfelet einstandolja a Fidesz.

Most úgy tűnik, hogy a szlovák sajtó is a szándékai ellenére

Bár rólunk lepattan, de az egyik példa pont az Azonnalit érinti: a legolvasottabb szlovák hírportál, az Aktuality.sk azzal szemlézte a Gyimesi Györgyről szóló anyagainkat, hogy azok a „szoftnacionalista és Orbán-párti” Azonnalin jelentek meg. 

Hogy ezt mivel érdemeltük ki, arra nem látok más magyarázatot, mint hogy teret adtunk az Aktuality szerzője szerint radikális és valóban eléggé orbánista Gyimesinek – csakhogy nem azért foglalkoztunk vele, mert radikális és orbánista, hanem azért, mert a legjelentősebb szlovákiai magyar politikussá lépett elő, az Aktuality szerzője meg szemmel láthatóan nem vette a fáradságot, hogy jobban utána nézzen az Azonnalinak. 

A másik példa sokkal szomorúbb: az egyik konzervatív lap szerzője hosszú cikkben bírálta korábbi munkahelyét, a Jan Kuciak Oknyomozó Központoot (ICJK) annak egy lengyel abortuszellenes szervezetről szóló anyaga kapcsán. Matej Gašparovič szerint az ICJK oknyomozás helyett a szponzorainak az ideolológiai vetélytársait hitelteleníti, a cikkben illusztrációként megjelenik a magyar kormánypárti sajtóban gyakorlatilag stockfotóként használt Soros György-kép is. A cikkre az ICJK egyik alapítója és korábbi vezetője, a magyar származású Soltész Árpád a Facebookon reagált tömören még május 19-én annyit, hogy az ICJK egykori munkatársa az ICJK-ra „okád”. 

A posztja alatt a kommentekben arról alakult ki diskurzus, hogy milyen módszerekkel lehetne beoltani az ilyen újságírókat hülyeség ellen; az egyik kommentelő pedig felvetette, hogy ezek olyan országokért rajonganak, ahol az újságírókat lövedékkel „oltják be”, majd Soltész eldiskurált a kommentelővel azon, hogy melyik kaliberrel milyen élőlényeket lehet lelőni (ezek a hozzászólások már nem érhetők el). 

Az ügyből botrány lett – a liberálisozásban komoly gyakorlatra szert tett Igor Matovič is posztolt róla –, Soltész pedig – aki meg Matovič posztjáról posztolt, hogy kicsiben leképezze a Facebookon folyó magyar metaközéletet is, bár a posztokról posztolás Szlovákiában is egyre gyakoribb – sokáig kötötte az ebet a karóhoz, hogy szándékosan félreértelmezték a helyzetet és kiforgatták a szavait.

Végül csak napokkal később, csütörtökön látta be és kért elnézést amiatt, hogy a három éve meggyilkolt Ján Kuciak országában, a róla elnevezett központ egyik korábbi vezetőjeként hagyta, hogy

– de arra a bocsánatkérésében is kerített alkalmat, hogy volt kollégáját lehülyézze. 

2019-ben a sorosozással fűszerezett intenzív lejárató kampány nem tudott hatással lenni arra, hogy Zuzana Čaputovát fölényesen megnyerje az elnökválasztást.

A sorosozás-liberálisozás akkor a radikálisok és Kuciak-gyilkosságba belebukott Robert Fico és az ő közeli szövetségeseinek az eszköze volt. Ha a sorosozás még nem is, a liberálisozás egyre gyakoribb retorikai fordulat a szlovák közéletben

Ha a szlovák közélet is oda jut, ahol a magyar tart, az nagyon szomorú lesz.

Olvass még Renczes Ágostontól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali