Bevándorlásellenes programmal lenne francia elnök a brexit uniós főtárgyalója

Noha még nem hivatalos, minden valószínűség szerint a konzervatív Michel Barnier is elindulhat jövőre a francia államfőválasztáson. Ezzel megismétlődne a 1995-ös helyzet, amikor a jobbközép nem tudott egységes jelöltet állítani. De kinek használ, hogy Barnier keményen bevándorlásellenes programmal jelenhet meg az elnökjelöltek között?

A jövő tavasszal esedékes francia elnökválasztás a 2017-eshez hasonló sajátos helyzetet ígér. Amennyiben a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint most se tudna továbbjutni egy-egy jelölt a jobbközépről és a balközépről – egyrészről ezek megosztottsága, másrészről egy olyan új törésvonal kialakulása miatt, amit bár ideológiailag nehéz leírni, de amelynek két végpontját a centrista Emmanual Macron és a szélsőjobboldali Marine Le Pen jelenti.

A frontvonalak közé esett a jobbközép és a balközép

A két politikus között van azért hasonlóság is. Elnöki ciklusa alatt Macron, aki 2017 előtt még egy szocialista kormány gazdasági minisztere volt, nagy léptekkel haladt jobbra. Noha a gazdaság- és adópolitikában nem tudott kemény neoliberális reformokat keresztül vinni,

Amint arról az Azonnali rendre beszámolt: Macron elnök már tavaly októberben szeparatizmussal – az államellenességgel – vádolta a franciaországi iszlámot, amelynek legtöbb képviselőjét idén januárban össze is tudta terelni egy új ernyőszervezet, az Imámok Nemzeti Tanácsa alatt. A szeparatizmus érvével – amelyet a 20. század elején a baloldal fogalmazott meg a katolicizmussal szemben –

amelyet viszont a baloldalon többen is – mondván: ma nem a hatalmas katolikus egyház, hanem a társadalmilag elnyomott muzulmánok ellen menne a harc – védelmeznek.

Macron két minisztere – az oktatásért és a felsőoktatásért felelősek – még rá is tett minderre egy lapáttal, amikor „iszlamo-baloldalról“ beszéltek, azaz elvetették azon tendenciát, hogy a francia egyetemi világban a baloldali tudósok importálnák az észak-amerikai identitáspolitikai vitákat (főleg a muzulmánok érdekében), amelyek ellentétesek azon francia nemzeteszménnyel, amelyet egyetlen közösséget, a franca nemzetet ismer el közéleti alanyként.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy Macron meg tudta szólítani a széljobbot, ráadásul a politikai viták nyelvezete és tartalma is radikalizálódik – amint azt egy április nyílt levél is mutatta, amelyben egykori tábornokok gyakorlatilag egy puccs lehetőségét is belengették a szerintük polgárháború felé sodródó állapotok miatt.

Macronnak eleve nem is érdeke, hogy teljesen széljobbra kerüljön – elvégre győzelmi esélyeit nemcsak a jobbra tolódással, de közben (hangozzék elsőre akár paradox módon) a szélsőjobboldal egyetlen alternatívájaként is meg akarja alapozni. Magyarán: Macron abban bízik, hogy az első fordulóban éppen iszlámpolitikája miatt a konzervatív jobbközéptől kap elegendő voksot (egyben ki is ejtve jobbközép riválisait), a második körben pedig Le Pennel szemben a baloldal voksait is megszerezheti. Mindebből az is látszik, hogy a baloldal annyira romokban van, hogy Macronnak eleve nem is érdeke feléjük játsszani –

A balközép helyzete jelenleg olyan rossz, hogy bármelyik jelöltjükkel szemben még Le Pen is győzni tudna. De a várható megosztottság miatt vélhetően eleve már az első fordulóban elvéreznek a jelöltek, ugyanis ha végül a szocialisták, zöldek és radikálisok meg is tudnának egyezeni egy közös jelöltben (akár Anne Hidalgo szocialista párizsi polgármester vagy Yannick Jadot zöldpárti elnök személyében), a nacionálkommunista Jean-Luc Mélenchon bizonyosan nem áll be mögéjük (ahogy ő mögé se a balközép), márpedig így mindketten 10-15 százalékra lehetnek csak esélyesek.

A jobbközép lehet veszélyes Macronra

Ha van olyan jelölt azonban, aki magabiztosan verné egy második fordulóban Marine Le Pent, az nem más, mint a jobbközép Xavier Bertrand, az északfrancia régió jelenlegi elnöke. A konzervatív politikus már – amint az Azonnali megírta – bejelentette indulási szándékát, és

Persze a nagy kérdés az, hogy be tud-e jutni a második fordulóba, elvégre a jobbközépen se sokkal kisebb a széttöredezettség, mint a balközépen. (Ha Betrand Macronnal kerül szembe, akkor viszont kikapna 49 százalékkal jelen állás szerint. Amúgy jelenleg Macron is megverné még Le Pent: a jelenlegi elnökre a Nemzeti Tömörülés vezetőjével szemben 54 százalék szavazna.)

Mindazonáltal Bertrand nincs egyedül a jobbközép táborban. Többször felmerült már, hogy Édourd Philipp, Macron egykori miniszterelnöke, jelenleg Le Havre polgármestere is jobbközép jelöltként indulna; de elnökjelölti ambíciói Valérie Pécresse-nek, a Párizs környéki régió elnökének is vannak, aki éppen azért, hogy ne a konzervatív Republikánusok dönthessenek indulásáról, ki is szállt a pártból, és egy saját szabadelvű-konzervatív mozgalmat hozott létre Szabadok néven, ahol értelemszerűen majd ő mondja meg, lesz-e jelölt vagy sem. Bár éppen Pécresse eközben azt is akarja, hogy legyen előválasztás valamennyi jobbközép – akár Republikánusokon kívüli – jelölttel.

Barnier színre lép, és besegít Macronnak

A jobbközép tábort továbbtöredezheti, hogy Michel Barnier, a korábban az Európai Bizottság élére is szóba került brexitfőtárgyaló – aki a Republikánusok is tagja – szintén bejelentette – bár még nem hivatalosan –, hogy elindulna elnökjelöltként. Barnier egy klasszikus konzervatív programot ígér: szerinte az országnak most nyugodt erőre, megbékélésre van szüksége, és egyes kérdésekben a szélsőjobboldal felé is nyitott lenne. Különösen a migráció tekintetétben jelent meg ez a véleménye.

– és ezen idő alatt egy új nemzeti konszenzust kellene a kérdésben kidolgozni. Azt is követeli, hogy a családegyesítéseket teljesen állítsa le a francia állam. Barnier ezzel azon vízeken halászik szavazókat, ahol Le Pen – és több más széljobbos jelölt – mellett Bertrand is jelen van.

Egy Barnier-Bertrand-párviadal sokban emlékeztetne azon 1995-ös elnökválasztásra, ahol szintén megosztva indult a gaulleista jobbközép: a plebejusabb Jacques Chirac-kal szemben elindult ugyanis a nagypolgári jobboldalt képviselő Édourd Balladur is. Akkor azonban a jobbközépnek volt annyi tartaléka, hogy ezt a házi versenyt – amit végül Chirac nyert (Balladur nem is jutott tovább a második fordulóba) – megtarthassa. Most azonban egyrészről

másrészről a jobbközép a Macron-Le Pen-felállásban hasonlóan érdektelenné válhat, mint a balközép.

Barnier indulása azonban segíthet Macronnak, akinek éppen az a legfontosabb célja, hogy a második fordulóba ő – és nehogy egy konzervatív jelölt – jusson tovább. A felmérésekben amúgy Barnier jelenleg csak hat százalékon áll – tegyük hozzá a szocialista Anne Hidalgo és a zöld Yannick Jadot szintén hat-hat százalékot kapna csak. Ezzel azonban egy valamit már mindenképpen elért: Bertrand támogatottsága leesett 14 százalékra, azaz Macron és Le Pen második körös ütközése egyre biztosabbnak tűnhet.

NYITÓKÉP: Daina Le Lardic / Európai Parlament, 2021