Így fedeztek Márton Áronnak az erdélyi kommunisták a csíksomlyói búcsú betiltása előtt

Idén ismét engedélyezték a csíksomlyói búcsút, miután Romániában is kezd lecsengeni a koronavírus-járvány. A nagy napot az Azonnali egy korábbi, kevésbé ismert csíksomlyói búcsú felelevenítésével köszönti.

Történetünk helyszíne a Keleti-Kárpátok két nagyobb vonulata, a Tamási Áron regényében életre kelt Hargita, valamint az azzal párhuzamos Csíki-hegység közötti medence: a szentföld, Csík. Csíkszereda mellett, a csíksomlyói barokk templom mögött áll a Kis- és a Nagy-Somlyó hegye.

Ezen két hegy közötti részen, az ún. „nyeregben” szokták minden

A búcsú vallásos eseményként indult, ám a rendszerváltás után egyre inkább telítődött kulturális és nemzeti tartalommal: a búcsún megjelentek az „ősmagyarok”, a sámánok, és a magukat hunoknak vallók is. Persze csak nem hivatalosan, mivel a búcsú fölött még mindig a római katolikus egyház őrködik, és a helyi ferences atyák nem nézik éppen szép szemmel az újpogányság térhódítását.

Idén a koronavírus-járvány romániai lecsengése következtében engedélyezték a tavaly a járványügyi szabályok miatt elhalasztott csíksomlyói búcsút is. Azonban ebben a cikkben nem a mostaniról, hanem egy fél évszázaddal ezelőttiről lesz szó.

Az erdélyi magyarság 20. századi legnagyobb személyisége

Talán nem meredek ilyet állítani: ha az erdélyi magyarság 20. századi története során volt egy személy,

Márton Áron a székelyföldi Csíkszentdomokoson született 1896-ban, szegény székely földműves szülők gyermekeként. Iskoláit szülőfalujában kezdte el, majd a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban folytatta, illetve később a gyulafehérvári szemináriumban fejezte be. Harcolt az első világháborúban, majd onnan visszatérve először gazdálkodásnak fogott, végül azonban beiratkozott a gyulafehérvári papneveldébe. 1924-ben szentelték pappá.

Márton Áron ahhoz az erdélyi magyar generációhoz tartozott, amelynek szocializációja a világháború után, a Romániához került erdélyi területeken teljesedett ki: Márton Áron szemléletét ezért a magyar nemzeti kérdések mellett az osztályszemlélet, a gazdasági egyenlőtlenségek feloldása is foglalkoztatta. 1932-től 1939-ig Kolozsváron volt egyetemi lelkész, ahol fontos szerepe volt az erdélyi magyar fiatalok generációs szervezkedéseiben.

Márton Áront 1938 végén gyulafehérvári püspökké nevezték ki, 1939 elején szentelték fel. A második bécsi döntést után – amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz – Márton Áron úgy döntött, hogy a Dél-Erdélyben maradt félmilliós magyarsággal marad. Erkölcsi kiállásának legismertebb pillanata 1944. május 18-án, a kolozsvári Szent Mihály-templomban elmondott beszéde volt,

Kiállása miatt posztumusz a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címet adományozta a püspöknek.

Márton Áron életében 1945 után újabb fordulat következett be. A berendezkedő romániai kommunista rendszer szemében a püspököt tekintették a legveszélyesebb ellenfélnek, ugyanis Márton Áron a sok százezres erdélyi magyar katolikus tömegnek parancsolt. A kiépülő kommunista, ateista totalitárius diktatúra igyekezett elhallgattatni a püspököt.

Püspök úr, én a prédikációt jöttem hallgatni!

Már az 1949-es utolsó csíksomlyói búcsús beszéde előtt is megpróbálták Márton Áron felszólalását megakadályozni, vagy ha azt nem is sikerült, akkor irányítás alatt tartani az ünnepet az akkori erdélyi magyar kommunisták. A Román Kommunista Párt félelme azért is volt indokolt a csíksomlyói búcsútól, mivel az 1945-ös hatalomra kerülésük után a kommunisták még mindig csak párezres tömegbázissal rendelkeztek, míg a búcsún több tízezer székely vett részt. Egy ekkora tömeg már könnyen átalakíthatta az egyházi ünnepet rendszerellenes tüntetéssé. 

Ezért a Csíkszeredától pár kilométerre délre található székely településről, Csíkszentgyörgyről származó, ám a két világháború között Bukarestben felnőtt Czikó-család (legendás kommunista dinasztia volt, Czikó Márta például az ötvenes évek román belügyminiszterének, Alexandru Drăghici-nek lett a felesége) egyik tagja,

Az akkori magyar kommunisták a román kommunista párt irányvonalával összhangban az erdélyi magyarság ateista szellemű átalakítását szerették volna elérni. Viszont mivel ők is az erdélyi magyarsághoz tartoztak, ezért az egészet erőszakmentesen, román nyomás nélkül próbálták meg végrehajtani. Czikóra azért is eshetett a román kommunista központ választása, mert

Czikó egy interjújában elmesélte, hogy az 1946-os búcsú előtt előzetesen találkozott Márton Áron püspökkel, ahol megegyeztek arról, hogy politikai kérdésekről a prédikáció alatt semmiképp se beszéljen. 1946-ban ugyanis még nem írták alá a párizsi békeszerződést, amely végül visszajuttatta Észak-Erdélyt Romániának. A békeszerződés aláírása előtt is ismert volt Márton Áronnak a Magyarországhoz tartozó Erdélyt pártoló álláspontja. 1946-os csíksomlyói beszédében ezért nem érintette a nemzetközi kapcsolatok ezen aspektusát, hanem általános emberi és vallási értékek követésére hívott fel, a kommunista ideológiát csak burkoltan kritizálta.

Az 1946-os búcsún a már említett román kommunista félelmek tudatában Czikó azt az utasítást adta a hatóságok számára, hogy úgy szervezzék meg a rendezvény biztosítását, hogy az békés búcsú legyen, azon román csendőr, katona ne vegyen részt, hogy ne alakulhasson át erőszakossá az esemény.

A búcsú után Czikó Nándornak egy vele levő másik kommunista nekiszegezte a kérdést, utalva a búcsún részt vevő székely tömegre: „Nándor, van fegyvered, hát hogy járkálsz fegyver nélkül, ezek megszúrhatnak!” Czikó elmesélése szerint amint a rendezvény végén jött befele a tömeg a hegyről, azok megcsókolták a püspök ruháját. Erre a püspök észrevette Czikót, aki a tömegben volt, Márton Áron kezet nyújtott neki, Czikó ezt viszonozta.

Interjújában még viccelődve elmesélte, hogy a későbbiekben tudomására jutott, hogy Márton Áron jó véleménnyel volt róla, úgy nyilatkozott a belső köreiben, hogy „ezzel a Czikóval lehet tárgyalni”.

Czikó Nándor 1946-os akciója alkalmával még sikeresen akadályozta meg az esemény eszkalálódását. A későbbi években mind a román kommunista hatalom bekeményített, mind Márton Áron erkölcsi ellenállása megnőtt a hatalommal szemben. A történet szereplője, Czikó Nándor később országgyűlési képviselő lett, majd – hasonlóan a negyvenes évek végének magyar kommunista szereplőihez – a román kommunista párt elrománosodása következtében marginalizálódott és elfelejtődött.

Az utolsó csíksomlyói búcsú

1949. június 4-én tartotta Márton Áron római katolikus erdélyi püspök utolsó szentbeszédét a csíksomlyói pünkösdi búcsún. Az esemény azért is különösen fontos, mivel azután majdnem egy fél századig,

Már az utolsó 1949-es búcsúra is az egypártrendszer bevezetése után került sor. 1947 végén ugyanis lemondatták Hohenzollern Mihály román királyt, majd fokozatosan betiltották a politikai pártokat, sőt elkezdték bizonyos kulcságazatok (nagyipar, bányászat, bankok) államosítását is. 1948-ben a román kormány felmondta a Vatikánnal 1929-ben kötött konkordátumot, melyet az ún. „kultusztörvény” követett.

1949 tavaszán a püspök bérmakörútat tartott Felcsíkon és a Gyimesekben, melyet a hatóságok lehetőségeik szerint igyekeztek megakadályozni. Gyimesközéplokon hívei egy fehér lovat ajándékoztak neki, és a püspök gyimesi férfiak vezetésével lóháton vonult fel a búcsús szentmisére. Jelen cikk szerzőjének ősei is ott voltak a püspök környezetében, sőt a családi legendárium féltve őrzött kincse egy piros-fehér-zöld szalag, amelyet állítólag a püspök lova előtt vonuló egyházi zászlóra tűztek ki. A hatóságok a püspök Csíksomlyóra vonulását megakadályozandó, pisztollyal belelőttek abba – legalábbis nagyanyám elmondása szerint.

„A lovas püspök körül a legerősebb legények egymásba karolva gyűrűt alkottak. Ezután még tíz hasonló gyűrűvel vették körül a központot. Annyira, hogy még a püspök közelébe se juthatott senki” – fogalmazott Domokos Pál Péter, Márton Áron környezetében dolgozó néprajzkutató.

A püspök elmondott prédikációjában élesen bírálta a román kommunista hatalmat:

„Ma egy éve gyűltetek össze ezen a helyen és tettetek fogadalmat a boldogságos Szűz Mária előtt, hogy buzgón kitartotok katolikus hitetek mellett, mert kedves keresztény testvéreim, az elmúlt esztendőben nem volt könnyű katolikus kereszténynek lenni annyi megpróbáltatással szemben, annyi kísértéssel szemben ami bennünket ért. [...] Ma pedig százezer lelket számlálunk, ami bizonyítja, hogy dacára annak a sok akadálynak, amit elénk gördítettek bebizonyítottátok, hogy minden körülmények között megtartottátok fogadalmatokat, amit most egy éve a boldogságos Szűzanya lábainál tettetek.

Tanúi vagytok ezeknek és annak, hogy pár nappal ezelőtt főpapjainkat kitámadták, hogy ezzel is megakadályozzák csíksomlyói búcsúnkat. Kérdem én: mi történt ezen a Csíksomlyón valaha olyan, hogy ezt meg kelljen akadályozni? Azért akadályozzák, mert az emberi erkölcsöt és méltóságot gyakoroljuk? Hát ennyire lebecsülnek bennünket, a hitet! Mit akarnak? Be akarják nektek bizonyítani, hogy az ember az állattól származik, és hogy csak egy felsőbbrendű állat, hogy nincs lelki élete és ne higgyetek a túlvilágban. Kinek fáj, hogyha valakinek hite van és ragaszkodik legszentebb jogához? Hogy lelke van és hiszi a túlvilági hivatását.

Mindezeknek ezúttal is a nép megfelelt. Százezren gyűltetek össze, katolikus keresztények, hogy tanújelét adjátok hiteteknek, és a boldogságos Szűzanya által megerősödve továbbra is kitartsatok minden megpróbáltatásotok ellenére a katolikus anyaszentegyházba vetett hiteteknek.

Tavaly felajánlottuk boldogságunkat a Szűzanyának. Ezt tesszük ma is de még többen. Tavaly óta nehéz és veszedelmes körülmények közé kerültünk. Nincs más mi védelmet adjon, csak az Isten. Ő mindenkor és mindenki ellen megvéd. Azok akik halottaknak hittek és a mi temetésünkre jöttek, az ellenkezőjéről győződhettek meg. Túlerővel, aránytalan túlerővel állunk szemben, ostromlott vár vagyunk, de van aki védelmezzen. Ez a mi erősségünk!

Márton Áront nem sokkal később, a búcsút követően, 1949. június 21-én titkárával együtt letartóztatták. Három évnyi vizsgálati fogságot követően 1951-ben nyolcadmagával állították bíróság elé.

1955-ben szabadult, az ötvenes években házi őrizetben tartották, majdnem egy évtizedig nem hagyhatta el a gyulafehérvári érseki palotát. 1967-ben feloldották a házi őrizetet, ezt követően újraindultak bérmakörútjai is. 1980. szeptember 29-én halt meg.

NYITÓKÉP: A csíksomlyói búcsú. Fotó: Einstein2 / Wikimedia Commons