Lehet-e bírálni Palesztinát?

Az Izrael-kritikát is sokan be akarnák tiltani, mintha egy ország politikáját nem lehetne bírálni. Az Izrael-kritikus köröknél hasonló egyoldalúság látható, amikor a Palesztinát antidemokratikusan uraló szervezetekkel szemben megengedőek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Izraelben a harcok ma is folytatódnak.

legfeljebb csak megállapítani, hogy Izrael légvédelme hatékonyabb – ha nem így lenne, akkor a Hamasz rakétái már sokkal több áldozatot tudtak volna okozni Tel-Avivban.

– ráadásul sokszor olyan helyekről indítva a rakétákat, ahol sok civil is él. A háborút tehát nem csupán Izrael vitte oda, de a Hamasz is ezt teszi – azzal, hogy civilek lakta helyeket gyakorlatilag harctérré nyilvánít, elvégre onnan lő át Izraelbe.

A konfliktus ideológiai viták kereszttüzébe került az egész világon. A világ számos pontján vannak jelenleg is harcok, de az izraeli-palesztin-konfliktusba a jobb- és baloldal szereti belevetíteni a maga „ügyeit”:

+ a jobb- és szélsőjobboldalnak Izrael a „nyugati” „kultúra” bástyája, amit védelmezni kell mindenárron – és éppen azon arabokkal szemben, akiket a nyugat-európai szélsőjobboldal sem kedvel;

+ a bal- és szélsőbaloldal számára pedig Palesztina pars pro toto a „a harmadik világ”, a „gyarmatosítás elleni harc” szimbóluma lett.

Valamilyen érdekes okból nem látni, hogy ennyire hangulatba jönne a bal- vagy jobboldal az Etiópában a tigrinyák elleni, valamint az Etiópia és Eritrea közötti most is tartó harcok láttán.

Mivel én személy szerint irtózom mindenféle nacionalizmustól – cionistától és pánarabtól egyaránt –, legfeljebb csak a békében bízhatom. De az számomra is egyértelmű, hogy a nagyon összetett történelmi sérelmek és nemzetközi jogi igények miatt – azaz minden igénnyel szemben megfogalmazható egy ellenállítás, minden történelmi „ősoknak” van egy újabb oka – nehéz lenne megválaszolni azon kérdéseket, hogy ki kezdte, kinek van igaza és hogyan kéne befejezni.

A zsidóság kapcsán a téma ráadásul azonnal az antiszemitizmusvitába is bekerül. Nemrég több, mint ötven neves kutató – köztük a magyar Pető Andrea és Laczó Ferenc történészek – kiadott egy Jeruzsálemi Nyilatkozatot. Ebben a nyilatkozatban az izraeli politika bírálatát és még az anticionizmust is külön próbálták választani az antiszemitizmustól, amely ugye a zsidóknak zsidóságuk miatti gyűlöletét jelentené, de itt sem mindig ilyen egyszerű határvonalat húzni.

Amint arra Kovács András szociológus még áprilisban utalt a Magyar Narancsban: a kontextus is (azaz nem csak a puszta szöveg) számít.

Miközben Izrael kormányát – ahogy a világ bármely kormányát – természetesen lehet bírálni, az is tagadhatatlan, hogy éppen mert egy zsidó államról van szó, ez lehetőséget ad antiszemitáknak is, hogy „szalonképesebben” zsidózhassanak. Mivel azonban a legitim (főként balról jövő) Izrael-bírálat azért jelen van, én most inkább Palesztinát és a „palesztinokat” bírálnám pár rövid felvetéssel.

+ Olyan ország a történelemben sohasem volt, hogy Palesztina, ahogy az ott élő palesztinok is elsősorban a második világháború utáni konfliktus révén alakítottak ki közös identitást. Mindez nem jelenti azt, hogy akkor a szempontjaikat nem kell figyelembe venni, de a zsidók – akik már a két világháború között is nagy számban jelen voltak azon a területen –

a brit mandátum végén, amelyek alapján a szintén évszázadok óta – ráadásul akkoriban még egyértelmű többségben – ott élő arabok állami és nemzetközi jogi helyzetét rendezték volna.

+ A hétvégén több európai városban is utcára vonultak Palesztina mellett iszlamisták és baloldaliak. A pacifizmusuk és az elnyomásellenességük becsülendő – de azért tegyük hozzá: a palesztin népet elsősorban és leginkább a Gázát és Ciszjordániát (egymással is vitázva) irányító Hamasz és Fatah nyomja el.

– mintha csak Izrael kormánya lenne egyedül felelős a palesztinok sanyarú sorsáért. Hogy mennyire nem zavarja a tüntetőket ez a fajta másik – Hamasz általi – elnyomás, mutatja: a hétvégén az északnémet Flensburgban

+ Minden egyes izraeli arabnak több politikai szabadságjoga és nagyobb jóléte van, mint azon gázai társaiknak, akiket elvileg „felszabadít” a Hamasz.

Noha Izrael zsidó állam – a faji identitás mint alap, valamint a vallás és az állam összefonódása valóban probléma –, az ott élő több, mint 20 százaléknyi arab szavazhat, a nyelvet, a vallást szabadon használhatja, a parlamentben arab pártok is vannak – nemrég éppen felmerült, hogy akár még kormányzati szerepbe is kerülhetnek –, az arabok jóléti ellátása sokkal jobb, mint Palesztinában.

Például Izrael saját „arabjait” is beoltotta a koronavírus ellen, a járványügyi tájékoztatások ugyanúgy mentek héberül, mint arabul – maga Netanjahu (akire sok arab is szavaz éppen emiatt) adott át idén januárban arabok számára oltóközpontokat.

+ A Hamasz mögött azon Irán áll – pénzben, fegyverben és eszmében –, amely ellen szintén sokkal ritkábbak a nyugati tüntetések. A baloldal részéről nagyon naiv, az iszlamisták részéről pedig nagyon is tudatos, hogy az egész konfliktusban csak Izrael jelenik meg agresszorként, Irán szerepét egyikük se tárgyalja.

Ezt a cikket és még sok minden mást is már szerda hajnalban a postafiókjukba kapták hírlevelünk, a Reggeli fekete feliratkozói. Iratkozz fel te is az Azonnali hírlevelére, hogy ne maradj le semmiről! Heti háromszor küldjük!