Épp a legfontosabb orosz ügyben engedi el a szankciókat Joe Biden

2021.05.19. 19:31

Az orosz-német Északi Áramlat 2. gázvezeték sokkal nagyobb teret ad Oroszországnak az Ukrajnával szembeni nyomásgyakorlásra, az Egyesült Államok kormánya viszont most úgy látszik, mégsem érvényesíti a gazdasági szankciókat a projekt kivitelezőivel szemben. Ez a 2021 júniusa előtt esedékes Biden-Putyin csúcs előtt komoly orosz előny.

Épp a legfontosabb orosz ügyben engedi el a szankciókat Joe Biden

Hivatala elfoglalása óta Joe Biden kemény retorikát használt Oroszország ellen, de a valóságban éppen az Egyesült Államok egyik fő céljáról, a német-orosz Északi Áramlat gázvezeték második ütemének építéséről kellett a Biden-kormányzatnak beismernie, nem igazán tud ellene mit tenni ebben a szakaszban. Legalábbis ez derült ki az amerikai Axios május 18-i tényfeltáró cikkéből, amelyhez fehér házi és külügyminisztériumi forrásokat is felhasználtak.

Az összefoglaló szerint elvben korábban a Biden-féle kormányzat és az elnök környezete egyértelműen elhatározta, hogy az Északi Áramlat 2. projektének – amely az oroszországi Vyborgból a Balti-tenger alatt juttatna el orosz földgázt az északkelet-németországi Greifswaldba, ahonnan azt pedig Németország más részeibe már német felhasználó cégek osztanák tovább – gátat vessen.

Az Egyesült Államokban Oroszország 2014-es, az ukrajnai Krím-félsziget elleni inváziója, annexiója után, még az Obama-kormányzat utolsó éveiben merült fel ismét, hogy Washington „emberi jogi agenda” nyomán személyesen orosz állami cégek vezetői, politikusok és orosz érdekeket képviselő cégek ellen is szankciókkal érné el a nemzetközi- és emberi jogsértéseket elkövető, és a mindenkori amerikai kormányzattal ellenséges putyini politika visszaszorítását. A jogalapot a személyes szankciókra a kétpárti támogatású, 2012-es Magnyickij-törvény biztosította, amit azután hoztak meg, hogy feltehetően az orosz hatóságok közreműködésével 2009-ben moszkvai börtönében gyilkolták meg Szergej Magnyickij orosz adóügyi ügyvédet.

A törvény 2016 óta – amikor éppen a Trump megválasztásába beavatkozó orosz állami propaganda és machinációk voltak ott a legfőbb politikai téma –

felhatalmazza az amerikai szövetségi kormányt arra, hogy bármely olyan külföldi cégvezetőt és politikust, akiről úgy látják, megsértette a nemzetközi emberi jogi normákat, anyagilag szankcionáljanak, és amerikai letétjeiket is befagyasszák, nekik pedig megtiltsák, hogy az USA területére lépjenek.

Ráadásul április és május folyamán az USA kétszer is szorított már az Oroszországgal szembeni szankciós politikáján. Először akkor, amikor áprilisban addig ritkán látott méretű orosz csapatösszevonások történtek a Kelet-Ukrajnával határos területeken és a Krím-félszigeten, másodszor pedig harminc orosz techcéget tiltottak ki az USA-ból, ugyancsak az ukrajnai katonai feszültség miatt. Ebből végül orosz levonulás is lett. De Navalnij moszkvai letartóztatása, és az április végén kirobbanó, csehországi orosz kémbotrány óta egy sor diplomatát is kölcsönösen kitiltott az USA, az EU és Oroszország is a saját területéről.

Mindezek akár kis ügyeknek is nevezehetőek az oroszoknak az Északi Áramlat 2. projekthez képest,

amit az amerikaiak most mégsem próbálnak majd meghiúsítani, méghozzá a Berlin és Washington közötti szívélyes viszony érdekében.

De hogyan is történt mindez?

Oroszország mint főellenség – két hónapig

2021. januárja és februárja, tehát éppen a Biden beiktatása körüli idők, Oroszországban újabb politikai feszültségeket hoztak, miután a korábban Tomszkban novicsokkal súlyosan megmérgezett ellenzéki aktivista, Alekszej Navalnij úgy döntött, feleségével mégis visszatér Berlinből Oroszországba. Azonnal letartóztatták, kiszabadításáért tömegtüntetések indultak – még a magyarországi ellenzéki belpolitika is megpróbált Navalnij fogvatartásából hasznot húzni.

Navalnijt végül februárban elég gyorsan elítélték, és egy Moszkva melletti büntetőtáborba került, az egészsége iránti aggodalom viszont folyamatos.

Ebben a politikai környezetben, március 18-án fogalmazott úgy Joe Biden elnök egy interjúban, hogy Putyin „közönséges, lelketlen gyilkos”, és hogy „meg fog fizetni”, amiért Biden szerint a 2020-as elnökválasztás eredményét is Donald Trump javára próbálta befolyásolni.

A konfliktus egyik gyújtópontja, és így a konkrét cselekvés legfőbb terepe pedig éppen az Északi Áramlat volt. Az új külügyminiszter, Antony Blinken megerősítését megelőző, január 19-i Szenátus előtti meghallgatásán például kategorikusan kijelentette:

„Elszánt vagyok arra, hogy bármit megtegyek azért, hogy az Északi Áramlat 2. gázvezeték ne épülhessen meg.”

Itt azonban az Axios szerint az Egyesült Államok szembesült a fellépés korlátaival is. A cikk két forrásból is megerősített információi szerint ugyanis az USA külügyminisztériuma és Biden tanácsadói ugyan megállapították, hogy a gázvezetéket építő Nord Stream 2 AG német céget és annak ügyvezető igazgatóját, a régebben a keletnémet titkosszolgálatnál dolgozó Matthias Warnigot is simán szankciók alá helyezhetnék, azonban úgy döntöttek, ezt mégsem fogják megtenni.

Ennek elsősorban a források szerint az az oka, hogy mindezt

nehéz lenne úgy végigvinni, hogy ne sértsenek meg alapvető német kormányzati érdekeket, az Egyesült Államok pedig a jelenlegi, befolyását Európában rekonstruálni kívánó politikájához Németország is elengedhetetlen partner.

Viszont Németország 2018-as adatok szerint földgázimportjának 40 százalékát orosz forrásokon keresztül fedezi, a tendencia pedig inkább növekvő, mint csökkenő irányt mutat.

Az Északi Áramlat 2. elleni amerikai szankciók tervei pedig úgy látszik, túl későn öltöttek formát, mire ugyanis a Biden-kormányzat lényegében a hivatalába lépett volna, a vezeték már 95 százalékban készen állt. Ez pedig azt jelentette volna, hogy hatásos, gyakorlati szankciókat csak azokkal a német energiacégekkel szemben lehetett volna hozni, akik a vezetékből már Greifswaldnál földgázt vételeznek, tárolnak és osztanak újra.

A NÉMET-OROSZ GAZPROM-NORDSTREAM FÖLDGÁZEVEZETÉK NYOMVONALA A GRJAZOVEC-VYBORG VEZETÉKTŐL GREIFSWALDIG. / FOTÓ: SAMUEL BAILEY / WIKIMEDIA COMMONS

Ez azonban lényegében német-amerikai konfliktust csinált volna az eredetileg Putyin ellen szóló politikai intézkedésből, ezt pedig Washingtonban mindenki el akarta kerülni.

Stratégiai orosz győzelem

Így a most az amerikaiak által elengedett Északi Áramlat 2. projekt elég komoly stratégiai győzelem is lehet Európában az oroszok számára. Emlékezetes ugyanis, a 2004-es ukrán „narancsos forradalom” óta komoly kihívás az Moszkva számára, hogy a külföldi exportjában nagyon jelentős mértéket felölelő energiaexport jelentős része – a régebbi szövetség miatt – az Oroszországból induló, de Ukrajnán keresztül vezető gázvezetékeken keresztül zajlik.

Akkor, és később több alkalommal is simán megtörtént, hogy az orosz fél az ukránok felé elzárta a gázvezetékeket, hogy így gyakoroljon politikai nyomást Kijevre. Csakhogy, mivel az összes Európai Uniónak szánt oroszországi kőolaj és földgáz jelentős hányada is itt ment keresztül, mindez rendszeresen az ukrán-orosz konfliktuson túlmutató problémát jelentett Moszkvának, ugyanis minden ilyen krízis során nem csupán közép-kelet európai államok sorozatával kerültek súlyos konfliktusba, de sokszor magával Németországgal is, és a gázellátást általában gyorsan vissza kellett állítani.

Az Északi Áramlat 2. várható, zavartalan befejezése így tehát azt is jelenti, hogy a júniusban esedékes Biden-Putyin csúcstalálkozó előkészítése során

Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek komoly manőverezési előnye van Antony Blinkennel szemben a május 19-én kezdődő, bilaterális csúcsot előkészítő tárgyalásukon, az izlandi Rejkjavíkban.

Ugyanis amennyiben az orosz félnek nem kell már attól tartania, hogy az ukrajnai gázellátásba való orosz politikai beavatkozások miatt esetleg a németekhez sem érkeznek meg időben a szállítmányok, manőverezési lehetőségeik is rég nem látott módon kiszélesedhetnek az európai politikát illetően.

AZ ÉSZAKI ÁRAMLAT HELYE OROSZORSZÁG GÁZVEZETÉKEINEK RENDSZERÉBEN. KIKERÜLI UKRAJNÁT, ELÉRI NYUGAT-EURÓPÁT. FOTÓ: SAMUEL BAILEY / WIKIMEDIA COMMONS

Éppen ezért amerikai külügyi források is hangsúlyozták az Axiosnak, a jelenlegi helyzetben csupán az amúgy jogszerűen bevezethető szankciók alkalmazását függesztették fel a Nord Stream 2 AG-vel szemben, ami azt jelenti, azok rövid idő alatt bármikor visszavezethetők.

A kivitelező cégekre vonatkozó általános szankciók amerikai elengedése pedig az építkezés zavartalan befejezését is biztosítani tudnák az előre kitűzött 2021. szeptemberi időpontra.

Mindezt a dán tengeri hatóságok is megerősítették, a csővezeték lefektetését végző orosz hajók ugyanis jelenleg német és dán felségvizeken dolgoznak.

Korábban éppen az amerikai szankciópolitika miatt egyszer már hosszabb időre leállt az építkezés. Ekkor Washington nyomására az Északi Áramlat 2. építésében addig részt vevő svájci cég, az AllSeas felfüggesztette kapcsolatát orosz alvállalkozóival.

MONTÁZS: Joe Biden amerikai elnök (Gage Skidmore / Wikimedia Commons) és Vlagyimir Putyin orosz elnök (Remy Steinegger / World Economic Forum, Wikimedia Commons

Tóth Csaba Tibor
Tóth Csaba Tibor az Azonnali újságírója

Történészdiplomával rendelkezik, de 2013 óta főleg blogol, 2015 óta pedig újságcikkeket is ír. Sokszor Európáról és a Közel-Keletről. Az Izrael-párti sajtó kedvenc magyar firkásza. Eléggé baloldali.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek