Egy normális országban azonnal fel kéne függeszteni Paks II-t – Jávor Benedek az Azonnalinak

Az osztrák környezetvédelmi hatóság publikált egy tanulmányt, ami szerint Paks II. olyan helyre épül, ami nem alkalmas atomerőmű építésére. Jávor Benedekkel, a Párbeszéd korábbi EP-képviselőjével beszélgettünk a tanulmányról, atomenergiai biztonsági szabályokról, Paks II. lehetséges alternatíváiról. Jávor azt is elmondja, szerinte miért változtat a kormány a beruházás közben az Országos Atomenergiai Hivatal felépítésén. Interjú!

Hétfőn jelent meg egy osztrák tanulmány, ami szerint a Paksi Atomerőmű bővítésének a helyszíne nem alkalmas atomerőmű létesítésére. Miért vizsgálják egyáltalán a szomszédos országok egymás atomerőmű-építéseit?

Egy atomerőmű-bővítésnek határokon átnyúló környezeti és egyéb vonatkozásai vannak. Főleg egy baleset esetén lehet fontos, hogy milyen sugárszennyezés érheti a környező országokat.

A határokon átnyúló környezeti hatásokról szóló nemzetközi egyezmény (az Espooi Egyezmény) keretében teljesen szokványos, hogy a környező országok bekapcsolódnak egy adott ország atomerőmű-engedélyezési eljárásába. Magyarország is részt vesz például az ukrajnai Hmelnyickij-atomerőmű tervezett bővítésének munkájában ilyen módon.

Ausztria is így csatlakozott, de az osztrák kormányt eleve érdekli, hogy az osztrák határoktól nem messze milyen környezeti- vagy nukleáris kockázatokat jelentő beruházások létesülnek.

Még évekkel ezelőtt kikérte az Átlátszó ezeket a tanulmányokat, és az alapján valószínűsíthető volt, hogy Paks II nem alkalmas területre épül. Én magam is felvetettem ezt a problémát az Európai Bizottságban.

Facebook-posztjában azt írta, hogy az engedélykérelem állítása, miszerint százezer éves időtávon nem történt a telephely helyszínén felszíni elmozdulás, nem igaz. Dr. Tímár Gábor geológus ezzel kapcsolatosan azt nyilatkozta, hogy húszezer év alatt összesen két centit mozdult el a kőzetréteg. Ez miért zárná ki, hogy atomerőmű épülhessen?

Alapvetően az okozhat problémát, ha a felszínen olyan elmozdulások keletkezhetnek, amik az atomerőműben sérülést okozhatnak. Ez nukleáris biztonsági kockázatokat vet fel.

Amennyiben olyan törésvonalak mutathatók ki, amelyek képesek a felszíni elmozdulás előidézésére, illetve ezeknek a meglétét nem lehet teljesen kizárni, akkor a telephely alkalmatlan atomerőmű létesítésére.

Az osztrák tanulmány ezt bizonyítja – méghozzá a magyar kormányzat által megrendelt magyar tanulmányok eredményeire hivatkozva. Azaz az osztrák megállapításokat csak akkor lehet kétségbe vonni, ha a teljes Paksra vonatkozó magyar tanulmány megbízhatóságát kétségbe vonjuk.

Miért?

mert a magyar vizsgálatok nemhogy nem zárják ki ezeknek a felszíni elmozdulásoknak az esélyét, hanem éppen azt bizonyítják: lehetségesek az ilyenek.

A magyar kormány mondhatja, hogy majd olyan erős vasbetonszerkezeteket építünk, amik az elmozdulást kibírják, de konkrétan a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlásai és a hatályban lévő magyar jog szerint egy ilyen telephely alkalmatlan atomerőmű létesítésére.

Hogyan fordulhatott az elő, hogy az engedélykérő félreinterpretálta az adatokat, illetve az Országos Atomenergiai Hivatal (OAH) hogyhogy nem vette tekintetbe ezeket az információkat?

A jelenleg működő Paksi Atomerőmű mindössze párszáz méterre van Paks II tervezett helyéről. Akkor nem merül fel, hogy a jelenleg működő négy blokk is alkalmatlan helyen van?

Minden feltételezés szerint Paks I területére is igazak lehetnek ezek az állítások.

A 80-as években vagy politikai okokból, vagy technológiai hiányosságokból nem végeztek el minden vizsgálatot, részben mert még számos mai vizsgálati technológia nem is létezett, vagy nem voltakolyan finom műszerek, amelyek képesek voltak így feltárni a talajban a különböző törésvonalakat.

De ha az a kockázat fennáll, hogy egy ilyen elmozdulás bekövetkezik, akkor az a Paksi Atomerőmű biztonságát is veszélyeztetheti. Nyilván kérdés, hogy mit csinálunk a meglévő paksi blokkal – de azt viszonylag hamar kivezetjük, hiszen 2032-37 között lejár az engedélye.

Viszont az elfogadhatatlan, hogy ezek alapján az információk alapján a hatóság arra a következtetésre jut, hogy erre a telephelyre egy új atomerőművet engedélyeztet, aminek az élettartama nem 11-16 év lenne, hanem a 2030-as évek elejétől kezdve 60 év.

Előbb említette, hogyha igazak az osztrák állítások, akkor a magyar jogszabályok szerint alkalmatlan a paksi bővítés helyszíne. De ez egy nagyon drasztikus szabályozás: ez alapján egyáltalán van olyan hely, ahol létesíthető lenne atomerőmű Magyarországon?

Ezt nem tudjuk megmondani, amíg nem jelölnek ki egy új esélyesnek látott területet. Én azt gondolom egyébként, hogy lehet találni ilyen helyet. De azzal akkor sem lehet indokolni Paks II megépítését egy ilyen telephelyen, hogy máshol se lehet megépíteni, mert annak idején egyáltalán nem kerestek alternatívát.

Egyébként Paks I helyszínének a kijelölése szintén politikai okokból történt. Nyilván közrejátszott a Duna közelsége, ami fontos volt a hűtővízellátás, de ezentúl fontos szempont volt, hogy az ország földrajzi középpontjához közel helyezzük el, távol a határoktól, hogy egy fegyveres konfliktus esetén minél nehezebben legyen elérhető.

Ön azt írja, hogy ezeknek az információknak a fényében nem meglepő, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgatója váratlanul távozott. Ön szerint akkor a korábbi főigazgató hibázhatott?

Egyelőre inkább csak kérdéseink vannak. Az tény, hogy az Osztrák Környezetvédelmi Ügynökség április 27-28-án egy kétoldalú megbeszélésen a magyar kormánynak már bemutatta ezeket a következtetéseket. Fichtinger Gyula, az OAH főigazgatója másnap lemondott.

Lehet, hogy véletlen egybeesés, hogy az osztrák kormány bemutat egy tanulmányt, miszerint nem volt hibátlan a magyar engedélyeztetési folyamat és az OAH átsiklott bizonyos biztonsági kérdéseken, majd véletlenül pont másnap romlott meg az OAH főigazgatójának az egészsége olyannyira, hogy azonnali hatállyal lemondjon. De nehéz nem összefüggést látni a két ügy között.

hogy közvetlen a miniszterelnök nevezze ki a főigazgatót, aki így gyakorlatilag leválthatatlanná válik, és nem kell jelentős tapasztalattal rendelkeznie az atomenergia kapcsán. Ez együtt elég aggasztó.

A nukleáris üzemzavarokat vagy baleseteket pont ilyen baljós jelek szokták megelőzni.

Ön szerint elképzelhető lenne, hogy egy tapasztalat nélküli személyt neveznének ki?

Válaszolva a kérdésére: a kormány úgy módosítja a szabályozást, hogy lényegében hároméves, atomenergia alkalmazásához kapcsolódó tapasztalat is elég legyen az OAH főigazgatójának. 

Nehéz nem arra gondolni, hogy azért nyitották ki ilyen szélesre a kategóriát, hogy egy olyan személyt nevezhessenek ki, aki sokkal inkább a politikai szempontokat veszi figyelembe, nem pedig a szakmai érveket és a nukleáris biztonságot mindenek fölött.

Az osztrák tanulmány alapján le lehet-e állítani az egész beruházást?

Egy normális országban azonnal fel kéne függeszteni az egész engedélyeztetési eljárást, amíg az osztrákok által feltárt kérdésekre megnyugtató válaszok nem érkeznek.

Hogyan?

Például arra hivatkozva, hogy az orosz fél képtelen volt éveken keresztül engedélyeztetésre alkalmas terveket benyújtani a hatóságnak, és emiatt sok évvel csúszik a beruházás: a hitelszerződés közelmúltbeli módosításában már írásba foglalták, hogy ötéves csúszással indulhat csak az erőmű működése. Ez már önmagában elegendő lenne, hogy elálljunk a beruházástól.

De ha emellett kiderül, hogy az engedélykérő Paks II. Zrt. félreinterpretálta a meglevő kutatási adatokat, és szisztematikusan csökkentette a felmerülő szeizmológiai kockázatokat, hogy engedélyhez jusson az erőmű építésére, akkor nem csak lehetőség van erre, hanem le is kell állítani a beruházást, és meg kell keresni ennek a felelőseit.

Egyébként az orosz szabályok szerint is egy ilyen aktív, felszíni elmozdulásokat okozni képes vető kizáró körülménynek minősül –

A kormány által benyújtott módosítás alapján az Országos Atomenergia Hivatal speciáls státuszba kerülne. Még így is le lehetne állítani Paksot?

Annak, hogy ebben a beruházásban Magyarország benne marad-e vagy sem, vannak szakmai peremfeltételei, és ezeket az OAH hivatott tisztázni, a beruházásról a döntést azonban a kormány hozza.

A kormány pedig mindenképpen lefújhatja a beruházást, de ha adott esetben az OAH vezetője nem hajlandó igazolni ezeket a szeizmológiai okokat, és azt mondja, hogy a telephely alkalmas, akkor egy új kormány érvrendszeréből hiányozni fog az az érv, hogy egyébként a telephely nem engedélyezhető a magyar jogszabályok alapján. Ez egy nemzetközi jogi vitában nem fogja segíteni az új kormánynak a pozícióját az esetlegesen fizetendő kártérítés ügyében.

Bízzunk abban, hogy az OAH nem fog ilyen játékot játszani.

Az osztrák tanulmány alapján mennyire kell aggódni azon, hogy ezek tényleg akkora problémák, hogy atomkatasztrófát tudna okozni?

Nagyon kicsi ennek a valószínűsége. Egyáltalán már annak is, hogy egy ilyen elmozdulás létrejöhet, ahogy annak is, hogy ez olyan mértékű legyen, hogy azt az atomerőmű védelmi rendszeri ne tudnák kezelni. Atomenergia kapcsán bármennyire is alacsony a valószínűsége az ilyen szeizmikus kockázatnak, ezt a kis valószínűséget akkor sem szabad megengedni.

– ha ugyanis bekövetkezne egy baleset, annak borzasztó következményei lennének.

Az atomerőműveket úgy kell tervezni, hogy extrém alacsony kockázata legyen az olyan meghibásodásoknak vagy baleseteknek, amik sugárszennyezéssel járhatnak, ezért vannak szigorú ajánlások és sztenderdek.

Ha az osztrák tanulmány megállapításai valósak, akkor a paksi telephely nem képes teljesíteni ezeket a rendkívül alacsony valószínűségekre vonatkozó magyar jogszabályi előírásokat, és a Nemzetközi Atomerőmű Ügynökség ajánlásait sem.

Ettől még lehet, hogy Paks II elzakatolna a telephelyen baleset nélkül hatvan évig, de az is lehetséges, hogy valaki megússza épp bőrrel, ha felmegy száguldozni az autópályára a forgalommal szemben. Ezzel sem szokás kísérletezgetni.

Tegyük fel, hogy leállítanák Paks II-t. Jelenleg Paks I. a magyar villamosenergia-használat ötven százalékát fedezi, de Paks II ennél is nagyobb teljesítményre lenne képes. Létezik-e egyáltalán alternatívája Paks II-nek, hogy az energiaellátásunkat továbbra is biztosítsuk, és 2050-re elérjük a klímasemlegességi célokat?

Már régóta mondom, hogy Paks II-vel csak az egyik gond az, hogy egy rendkívül drága, felesleges, oroszoktól való függést eredményező, környezetet terhelő létesítményt építünk.

A világon a megújuló energiaforrások olcsóbban és hatékonyabban képesek biztosítani a villamosenergia-rendszerek működését, mint a nukleáris energia. Ezenkívül a technológia folyamatosan fejlődik, és az ilyen beruházások árai folyamatosan csökkennek.

Ha 2014 óta nem ennek az erőműnek az egyre inkább csúszó és egyre inkább kétségesebbé váló megvalósításával foglalkoznánk, hanem az alternatívák kiépítésével, akkor olcsóbb, a magyar gazdaság számára előnyösebb, kevesebb környezetterheléssel járó megoldásokkal tudnánk biztosítani a magyar villamosenergia-ellátást.

NYITÓKÉP: Jávor Benedek 2019-ben még EP-képviselőként. FOTÓ: Benoit Bourgeois / © European Union 2019 – Source: EP