Mit tanulhat a magyar újbaloldal a zágrábi sikerből?

A horvát újbaloldal nem a régi baloldallal összefogva, hanem annak alternatívájaként tudta – legalábbis egyelőre a fővárosban – átvenni a baloldal és a város vezetését. Ennek azonban vannak olyan helyi sajátosságai is, amelyek nem ültethetőek át egy az egyben.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

2017-ben álltak össze először a zágrábi helyhatósági választásokra marxista, feminista, környezet- és városvédő csoportok – akkor még Zagreb je naš, azaz Zágráb a miénk néven –, ami akkor még csak három százalékra volt elegendő. Ezt úgy kell elképzelni, mintha különféle budapesti balos csoportok – a Szikrától a Város Mindenkié mozgalomig – közös listát csinálnak, és pár képviselőt önerőből bejuttatnak a budapesti közgyűlésbe.

A budapesti – amelyhez pártszinten a legközelebb a Párbeszéd áll zöld-balos ideológiája miatt – inkább a régi baloldallal és az új liberálisokkal állt össze, a Szabad Budapest (ma Szikra) mozgalom is Karácsony Gergelyt és a mögötte összeálló összefogást támogatta 2019-ben. A zágrábi újbal ezzel szemben folyamatosan nemcsak az ideológiai jobboldal és a zágrábi egykori korrupt polgármester ellen határozta meg magát, de a szociáldemokratákkal szemben is, mert velük szemben is új tartalmat és stílust ígért.

2020-ra álltak össze országos párttá, a parlamentbe tavaly nyáron a negyedik legerősebb pártként jutottak be. És miután idén váratlanul elhunyt Zágráb ura, Milan Bandić, a főváros polgármesterségéért folytatott verseny is nyitottabb lett: a bandićisták komoly jelölt nélkül maradtak, a változást pedig nem a jobbközép, a széljobb vagy a balközép, hanem az újbalos Možemo jelentette.

csak olyan pártokat, szervezeteket vettek be, akik eddig nem kapcsolódtak sehol sem a bal- vagy jobboldali kormányokhoz – és már az első fordulóban 45 százalékot szereztek, a második fordulóban pedig majdnem biztosra vehető a győzelmük. A zágrábi közgyűlésben persze már koalíciót fognak kötni a szocdemekkel – de előtte sikeresen szorították le a balközepet kispárti szereplővé Zágrábban.

A magyar újbal nem így vág neki, hanem összefog a régi baloldallal, önálló pártjuk pedig egyelőre nincs is – a Szikra mozgalom még nem párt –, jelölttel is egyelőre csak egy helyen, a pesti József- és Ferencvárosban próbálkoznak be Jámbor András személyében. Ez az út persze sokban érthető.

Egyrészről más az újbaloldal helyzete a posztjugoszláv államokban – elég csak az első sikeres újbalos projektre, a szlovén Levicára utalni –, ahol a titói részleges szabadság és relatív jólét miatt a szocializmusnak más a megítélése. A magyar újbaloldal nem véletlenül járja inkább a lengyel utat, ahol a Razem párt is – azaz a helyi Možemo – csak a posztkommunistákkal és a progresszívekkel összefogva tudott parlamenti mandátumot szerezni.

ma már az MSZP idomul a zöld Karácsonyhoz (és nem fordítva), úgy látható, hogy az újbaloldal – amint a lengyel példa mutatja – lassabb, kompromisszumokkal terhesebb úton is azért át tudja formálni a balközepet.

Másrészről Magyarországon értelemszerűen a NER révén van egy olyan helyzet is, ahol számos szakpolitikai témát – amelyben az újbal különbsége a régi baloldallal és a liberálisokkal szemben megjelenik a horvát politikában – háttérbe szorít az a valóban nagyon fontos történelmi (mégha a NER szerkezetéből adódóan majdnem reménytelen) vállalkozás, hogy

amelyek Horvátországban – amely ország nemcsak demokrácia, de választási rendszere se országosan, se helyi szinten nem szorít rá összefogási kényszerre – elsődlegesek lehetnek. Mivel a Možemonak azzal nem kell bíbelődnie, hogy miként lehet Horvátorszgból demokráciát csinálni – márpedig a magyar újbaloldal pragmatikus része (azaz a Szikra mozgalom) éppen ezért fogadja el az ellenzéki összefogást –, konfrontatívabbak lehettek és lehetnek a régi baloldallal szemben is.

Amit azonban az újbaloldal tanulthat Zágrábból, az a helyi témák erősítése, a csapatépítés, a szlogenek helyett a helyi közéletben való aktív részvétel. Miközben persze a Možemo mögött is akár keményen marxista, néhol leninista, titóista körök állnak,

– hanem először Zágrábban építkeztek konkrét témák (korrupció elleni harc, villamoshálózat növelése, rezsicsökkentés, parkosítás) mentén, majd amikor már ott kellőképpen megerősödtek, nyitottak más városok, vidékek felé.

E téren még a Možemonak is persze sok feladata van, mert hiába szerzett Zágrábban majdnem 50 százalékot, a dalmát és szlavón megyékben konkrétan alig van jelen (Szlavóniában csak Eszék városában hoztak össze hét százalékot), a vidéki bázis az eleve balosabb és fejletteb régiókban épül jobban (Isztria, Északnyugat-Horvátország).

Azaz a magyar újbaloldal is lehet, hogy hamarabb tud építkezni a Nyugat-Dunántúlon, mint a Dél-Alföldön, még ha programjuk esetleg az utóbbiaknak is kedvezne jobban. Az is probléma persze, hogy Magyarországon eleve a városias kultúra majdnem kizárólag csak Budapesten koncentrálódik, miközben Horvátországban nemcsak másutt is van – különösen Fiumében és Splitben – újbalos szcéna, de Isztria megye révén még antifasiszta parasztság, kisvárosi polgárság is létezik.

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin! Vitáznál? Írj!