+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Tarnay Kristóf Ábel
2021. május 14. péntek, 07:10
A pandémia miatti fokozott higiénia felpörgette az egészségügy műanyagfelhasználását, miközben abszurd paradoxon, hogy a minket gyógyító eszközök alapanyagai kis mértékben, de károsak is lehetnek az egészségünkre. Van, aki már a szájmaszkok 450 éves lebomlási idejéről beszél. Száműzni nehéz ezeket, de vannak azért előremutató lépések.

A koronavírus-járvány óriási figyelmet és nyomást helyezett az egészségügyi rendszerekre. Miután országonként változó a realitása annak, hogy kell-e attól félni, hogy összeomlik a szisztéma a fokozott terhelés alatt, úgy tűnik, a rendszer fenntarthatósága végre előtérbe kerül, az évtizedes befoltozatlan lyukak kapnak egy kis reflektorfényt. Ugyanakkor ahogyan a fokozott higiénia miatt egy rakás dolgot eldobhatóra cserélünk ott is, ahol eddig még nem az volt, láthatjuk, hogy a rendszer hosszútávú fenntarthatóságáról, ökológiai lábnyomáról is érdemes lenne beszélni.

 

Ha a világ egészségügye ország lenne, akkor a bolygó ötödik legnagyobb károsanyag-kibocsátója lenne – kezdi rögtön erős adatokkal a 2019 szeptemberben közölt jelentését az Ártalommentes Egészségügy (HCWH) nemzetközi civil szervezet. A dokumentum az első, amely arra vállalkozott, hogy globális költési számok és 43 ország részletes adatai alapján megbecsülje az egészségügy világszintű szénlábnyomát és javaslatokat tegyen az ágazat fenntarthatóbbá tételére. Számszerűsítve a világ nettó kibocsátásának 4,4 százalékáért felel az ágazat, ez annyi, mint 514 széntüzelésű erőmű szennyezése.

 

Jelen cikk apropóját eredetileg még a koronavírus előtt, 2019-ben Marseilles-ben megrendezett Fiatal Európaiak Konferenciáján Martina Savovska macedón zöld aktivista prezentációja adta, akivel akkor interjúztam is a szegedi egyetem rádióműsorába. Az orvostanhallgató aktivista lány amellett érvelt, hogy a klímakrízis miatt ahol lehet, csökkenteni kell az eldobható műanyagok használatát, így az egészségügyben is. Az Észak-Macedóniai Orvostanhallgatók Egyesületének (MMSA) tagja szerint jelenleg túl nagy a műanyagfelhasználás és nem elég észszerű, ezért bár tudja, hogy a rendszer maga működik így, nem a benne dolgozó orvosok felelőssége mindez, szerinte ezen valahogy változtatni kell. Kérdésemre azt mondta, tudja, hogy például a műanyagkesztyűknél ezt a higéniai előírások nem teszik lehetővé, de szerinte van, ahol igen.

 

Elsősorban azt szeretné, hogy a korábban több helyütt használt tartós, sterilizálás után újra felhasználható eszközökre, például üvegből készült infúziós palackra térjenek vissza. Ezeket korábban használták, ám szerinte anyagi megfontolásból cserélték le őket, mivel nem voltak elég költséghatékonyak. A magyar tapasztalatok viszont azt mutatják, a kifőzhető eszközök lecserélése jelentősen megnövelte a higiéniát, így nem reális ezekre visszatérni, más területeken azonban lehet mit tenni a szektor fenntarthatóságáért.

 

A CIKK TÉMÁJA SZEMLÉLTETVE. FOTÓ: ALEXROMA / PIXABAY

 

Árt, miközben gyógyít

 

Az egészségügyben is használt műanyagok elleni vádak sora hosszú. Simon Gergely, a Greenpeace közép- és kelet-európai regionális vegyianyag-szakértője szerint például a műanyag infúziós tasakokban többször kimutathatók voltak olyan lágyító szerek, amelyek más műanyagban is szerintük problémásnak számítanak. Mint mondja, ezek beavatkozhatnak a hormonrendszerbe és szaporodási képességre is károsító hatásuk lehet, ezért több ilyen adalékot a gyermekjátékokban például nem használhatnak. Szerinte bár mindez a termelődő műanyagszemét szempontjából is probléma, amely ráadásul veszélyes hulladék, ez elenyésző ahhoz viszonyítva, amennyi nejlonzacskót vagy PET-palackot másodpercenként elhasználunk.

 

Többször felmerülő kérdés az az ellentmondás is, hogy árthat-e rövid vagy hosszú távon akár kis mértékben is az az eszköz, amellyel a gyógyításunkon dolgoznak.

 

Dr. Claire McLoughlin, az Egyesült Királyság éghajlatváltozással foglalkozó egészségügyi szövetségének és Rose Gallagher MBE, a Királyi Ápolási Főiskola tagja közös publicisztikájukban paradoxonnak és szomorú kontrasztnak nevezték ezt a jelenséget. Ők egyébként vitathatatlanul a higiéniát nem is érintő példát hoztak. Cikkükben ugyanis azt állítják párhuzamba, hogy ugyan ismerjük a klímaváltozás, illetve az emberi táplálékláncba is bekerülő műanyagok ránk gyakorolt káros egészségügyi hatásait, mégis: az angol kórházak 600 ezer eldobható poharat használnak fel évente. Ők arra a következtetésre jutnak írásuk végén, hogy vannak olyan eszközök, mint az injekciós tű vagy a fecskendő, amelyeknek a higiénia megőrzéséhez szükségszerűen eldobhatónak kell lenniük, másokat viszont le lehetne cserélni.

 

Sajnálatos módon az utóbbi években jelentős elmozdulás történt az egyszerhasználatos eszközök felé olyan területeken is, ahol az újrafelhasználás korábban működött és jelenleg is reális alternatíva lenne – írta válaszában kérdésemre a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöksége. Szerintük ilyenek például a korábban szövetből készült, mosodában mosott műtői, a steril köpeny alatt vagy a nem beöltözött személyzet (pl. anesztézia, műtősfiú) által hordott trikók és nadrágok, melyek jelenleg többnyire eldobandóak és papírból készülnek, vagy akár az egymás mellett létező egyszer és többször használatos laryngeális maszkok. „Valóban léteznek ideálisan csak egyszer felhasználandó eszközök, de a piaci szempontok háttérbe szorításával és a környezetvédelmi előtérbe helyezésével ezek szintje a jelenleginél jóval optimálisabban is meghatározható lenne” – összegzik.

 

Felpörgött a pandémia alatt

 

Erős példa a műanyagok rövidtávú hatásaira, amit a Guardian tavaly nyári videós riportjában mutat be: a francia Riviéra mentén a tengeri hulladékot összegyűjteni igyekvő Opération Mer Propre civil szervezet már akkor elég jól megfigyelte a vízből kihalászható „covidszemetet”. Bár az ekkor összeszedett kesztyűk, maszkok és fertőtlenítős palackok még „csupán” pár tucattal voltak jelen a „szokásos” műanyagszemét mellett, az akkor épp kétmillió maszkot rendelő francia kormány kapcsán a szervezet egyik tagja arról posztolt, hogy szerinte félő, hogy előbb-utóbb több maszk lesz a vizekben, mint medúza.

 

 

A francia civilek akkor arról beszéltek, a hétköznapokban a többszörhasználatos maszkot és kesztyűket preferálnák – gyakoribb fertőtlenítés mellett persze. „Az összes alternatívát figyelembe véve nem a műanyag a megoldás, ami megvéd minket a koronavírustól” – nyilatkozta a lapnak egyik tagjuk, Joffrey Peltier. Éric Pauget, a francia nemzetgyűlés egyik jobboldali képviselője, akinek körzetéhez tartozik a Riviéra is, pedig tavaly levelet írt az ügyben Emmanuel Macron elnöknek. Ebben mások mellett

 

a maszkokat azok 450 éves lebomlási idejére hivatkozva ökológiai időzített bombának nevezi.

 

„Egyértelmű, hogy az egyszerhasználatos műanyagok használatában növekedést hozott a koronaválság, ahogy az emberek nem tudtak egy pohár sört vagy egy kávét meginni az utcán, hanem mindent eldobhatóban vesznek gyakorlatilag. Az egészségügyben is sajnos sokkal több eldobhatót használtunk, de ez sokszor jogos volt. Utólag fel kellene mérni, mire volt szükség és mire nem” – mondja a pandémia hozta változásokról a greenpeace-es Simon Gergely. „El kell ismerni, hogy van olyan helyzet, amikor erre szükség van. Volt pár túlhasználat, sokszor mindenkire felvetettek egy eldobható műtős ruhát, aki látogatott egészségügyi intézménybe, ez lehet, hogy fölösleges volt” – teszi hozzá. A mindennapi életben használt járványügyi higiéniát is helyenként aránytalannak érzi például, hogy sokan mindenhová egyszer használatos, eldobható maszkokban jártak és eldobható gumikesztyűket húztak.

 

„Egy új, eddig ismeretlen, még nem teljesen felderített fertőzési utakat használó és mutációk révén gyakran változó, olykor kifejezetten súlyos betegséget okozó kórokozó esetében a kezdeti elővigyázatosság mindenképpen indokolt volt, és nem vált teljesen okafogyottá mostanra sem” – feleli a Magyar Orvosi Kamara elnöksége a pandémia alatti felhasználásnövekedéssel kapcsolatos kérdésemre. Szerintük az ajánlott védőeszközök tekintetében jelentős változás, visszalépés nem történt. Hozzáteszik, hogy ugyanakkor

 

ezek nem kell, hogy sterilek legyenek, mivel egy covidosztályon nem a kívülről, utcáról behurcolt kórokozók jelentik a valódi kockázatot.

 

Ennek – és a hatalmas mennyiségben való felhasználásnak – ellenére a legtöbb védőfelszerelés, így az egyszer használatos ruhák, maszkok, kesztyűk egyenként és legtöbbször hermetikusan műanyagba, fóliába csomagolva érkeznek. Azaz egy beöltözés alkalmával a később kidobandó, illetve kisebb részben, például egy szemüveg vagy egy arcpajzs esetén sterilizálandó felszerelésen kívül kidobnak egy halomnyi, vegyesen műanyagot és papírt tartalmazó csomagolóanyagot is, hívják fel a figyelmet.

 

Infúzió üvegből?

 

A magyar tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol használtak újratölthető eszközöket, az kényszer volt és jelentősen növelte a higiéniát, amikor azt lecserélték. Kifőzhető fecskendőt például utoljára a második világháború után használtak idehaza és jelentős fertőzési kockázatcsökkentés volt, amikor ez a rendszer megszűnt.

 

Üvegből készült infúziós palackot pedig ugyan szintén alkalmaztak hazánkban, ezt legutoljára a hatvanas években töltötték újra.

 

Ebben az időszakban ugyanis a kórházak saját gyógyszertára maga állította elő az infúzió összetételét, nem gyárilag „összerakva” kapták, ekkoriban még utoljára valóban fertőtlenítették és újrahasználták ezeket az üvegeket.

 

ÜVEG INFÚZIÓS PALACK 1986-BÓL. FOTÓ: FORTEPAN / URBÁN TAMÁS

 

A MOK-elnökség nyilatkozata alapján főként a járvány elején a – mint fogalmaznak – „sajnos sokszor el sem ismert szűkösség okán” sok helyen eltértek az eredetileg leírt protokolltól. Részben különböző fizikai és kémiai módszerekkel tisztítva újra felhasználtak felszereléseket, elsősorban a védőruhákat, részben pedig másfajta, esetenként kevésbé környezetterhelő anyagokat alkalmaztak, például papíranyagú műtői köpenyt a műanyag kezeslábas helyett. Azonban, hogy ezzel megnövekedett-e a személyzet megfertőződésének kockázata, vagy ezek reális és esetenként környezetbarát alternatívát jelentenek, az sajnos a megfelelő dokumentáció és adatok hiányában valószínűleg egyelőre nem lesz kideríthető, teszik hozzá.

 

A szakmai szervezet szerint egyelőre az is nyitott kérdés, hogy a már beoltott személyzet esetében csökkenthető-e, és ha igen mennyivel az ajánlott védőfelszerelés mértéke. „100 százalékos védettséget az oltások sem jelentenek, egyszerre nagyobb mennyiségű vírust tartalmazó aeroszolnak kitéve a fertőzés kockázata így is nagyobb, a képet pedig a már ismert és még várható mutációk is színezik” – összegzik.

 

Kockázatminimalizálás

 

A műanyagok esetleges káros egészségügyi hatásait széles körben kutatják.

 

Egyszerűen bizonyos eljárásoknak vannak kisebb mértékű negatív hatásaik, amelyek jól használva nem számottevők az elért előnyök mellett. Erre szemléletes példák a röntgen vagy az antibiotikumok.

 

Ha valakit túl sokáig tennének ki röntgensugárzásnak, az komolyan károsítaná a szervezetét, ezért értelemszerűen ezt csak igazán szükséges helyzetekben használják a kórházak – így alapvetően nincs ránk nézve károsító hatása.

 

A későbbi új technológiák elképzelhető, hogy majd a legkisebb kockázatokat is kiiktatják, addig inkább átmeneti megoldásokat képezhetnek. Ilyen lehet, hogy az eldobható műanyagokat lebomlókra cseréljék, bár ezek környezetbarát mivoltáról megoszlanak a vélemények és az biztos, hogy erről az intézmények maguk nem dönthetnek. A kórházaknak egy sor szigorú protokollt kell betartaniuk, konkrét előírásokhoz kötött a működési engedélyük, ilyen döntések minimum államtitkársági szinten születhetnének meg.

 

Ezzel kapcsolatosan megkerestem több, klinikákat is működtető egyetem sajtóosztályát is. A Semmelweis Egyetem és a Debreceni Egyetem sajtóosztálya azt közölte, nem tud nyilatkozót adni a témáról. A Szegedi Tudományegyetemről pedig azt a reakciót kaptam, hogy egészségügyi intézményeik, klinikáik eldobható műanyageszközök használatával kapcsolatosan nincsen választási lehetőségük: „Az intézmények az ország más, állami fenntartásban működő egészségügyi intézményeihez hasonlóan a kötelező higiénés előírásokat és rendelkezéseket betartva használhatják az említett műanyag eszközöket, amelyek kizárólag engedélyezett, közbeszerzésen nyertes forgalmazó termékei lehetnek.”

 

A klímaváltozás egészségügyi fenyegetés

 

A HCWH-jelentés idézi a The Lancet tudományos szaklapot, amely a 21. század legnagyobb egészségügyi fenyegetésének nevezte a klímaváltozást. Benne a kórokozó-átvivők (például egyes rovarok) által terjesztett betegségekkel, fokozott hővel, aszállyal, súlyos viharokkal, árvizekkel, valamint az éghajlatváltozás miatt menekülők tömeges vándorlásának egészségügyi hatásaival, kockázataival. Kiemelik, hogy ezek a hatások a legsebezhetőbb területek, az alacsony és közepes jövedelmű országokat fogják leginkább érinteni, mivel a gyenge egészségügyi rendszereik és a rossz infrastruktúrájuk miatt kevésbé lesznek képesek alkalmazkodni az újonnan felmerülő problémákhoz.

 

A dokumentum egyik legmeglepőbb állítása, hogy „erős, de nem abszolút összefüggés” mutatkozik az ország egészségügyi költései és a szektor klímalábnyoma közt.

 

Azaz GDP-arányosan minél többet költ egy nemzet gyógyításra, annál szennyezőbb lesz lakosságarányosan, egy főre leosztva.

 

A képet persze árnyalja egy-egy ország energiaintenzitása, azaz, hogy mennyi nyersanyagot éget el egységnyi GDP megtermeléséhez. Emellett természetesen azt is igyekeznek megjegyezni, hogy ha az egészségügyi szektor növekedése és az abba történő befektetés a kibocsátás csökkentését megcélzó módon történik, akkor mindezek mellett is csökkenhet az ágazat károsanyag-kibocsátása.

 

A jelentés javaslatokat is megfogalmazott az országok egészségügyének fenntarthatóbbá tételére. Elsőként azonnali lépéseket sürgetnek az épületek kibocsátásának visszavágására, és itt megemlítik, hogy világszerte számos helyen vannak már erőfeszítések erre, amelyek jó példák lehetnek. Második lépésként azt tanácsolják az országoknak, fektessenek be a nemzeti energiarendszerek megújuló alapokra helyezésébe, harmadik lépésként pedig állítsanak fel erős kritériumokat a beszerzési lánc felé karbonsemlegesség terén. A további, hosszabb távú ajánlások között pedig mások mellett szerepel, hogy állítsanak fel konkrét ütemtervet határidőkkel a karbonsemleges egészségügy 2050-es elérésére, és kutassák mélyebben a klímaváltozás egészségügyi hatásait.

 

„Mindenképpen sajátos paradoxon rejlik azon, elsősorban a modern nyugati gyógyításra jellemző hozzáállásban, mely a halált szinte tabuként, minden jelenleg élő ember életét hatalmas költség és energia felhasználásával, szinte bármi áron megóvandóként értékeli, ugyanakkor a jelen életmódunk mellett várható ökológiai katasztrófáról, az unokáinkra hagyandó lassan élhetetlen világról gyakorlatilag nem vesz tudomást” – írta az ezzel kapcsolatos kérdésemre a Magyar Orvosi Kamara. Kiemelik:

 

„Egy, a jelenleginél környezettudatosabban működő egészségügy létrehozása nem tűr halasztást.”

 

Van, ahol jó irányba haladunk

 

A magyar egészségügy szénlábnyoma 33 095 tartálykocsi gázolajénak, vagy 530 786 utas egyévnyi autózásának felel meg a jelentés országonkénti adatokat tartalmazó függeléke szerint. Összehasonlításképp: ez nagyjából a duplája a szlovák, nyolcvan százaléka a román és a fele az osztrák számoknak, 4,4 százaléka a német, 8,6 százaléka a francia és 0,4 százaléka az egyesült államokbeli adatoknak. Ezzel egyébként az egészségügyi rendszerét az átlag alatti egy főre jutó károsanyag-kibocsátással működtető országok közé tartozunk mások mellett Brazília, Kína, Horvátország és Románia mellett.

 

Ezek a kibocsátások persze sok mindenből állnak össze. Világviszonylatban 71 százalékukat, azaz ahogy a jelentés is utal rá, az oroszlánrészét az ellátási, beszállítói láncolat teszi ki.

 

Tehát például a gyógyszerek és más vegyi anyagok előállítása, azok szállítása, utána pedig az ártalmatlanításuk, a felhasznált élelmiszerek és mezőgazdasági termékek, orvostechnikai eszközök, kórházi felszerelések és műszerek.

 

Így sokadmagával a műanyag-felhasználás is ide sorolható. Ezt követi 17 százalékkal az intézmények autóhasználata és végül tizenkét százalékban az épületek energiafelhasználása, benne az áramellátás, hűtés, fűtés. (A magyar lábnyom összetétele egyébként szinte hajszálpontosan ugyanilyen, egy százalékos eltérés van az utolsó kettő közt az energiahasználat „javára”.)

 

Magyarországon ez utóbbi javításában egyébként jelentős előrelépés mutatkozott az utóbbi időben. A Szegedi Tudományegyetemhez tartozó klinikákon például az intézmény rengeteg épületét érintő energetikai korszerűsítések keretében például a földbe süllyesztették a távvezetéket, ezzel 20-25 százalékos energiamegtakarítást értek el. Egy másik projekt keretében pedig mások mellett az orvosi kar gyermekgyógyászati klinikájának egyik épülete teljesen átállt a gázalapúról környezetkímélő, geotermikus energiával történő fűtésre.

 

A MOK elnöksége szerint a rendszer fenntarthatóbbá tételének első lépései idehaza a papíralapúról digitális egészségügyre való átállás, a többször használatos eszközök helyének megfelelő megtalálása, az egészségipar részéről legalább a megfelelő csomagolástechnika lehetnének. Mint fogalmaznak, a jelenlegi, hatalmas mennyiségű, nem szennyezett hulladék szelektív gyűjtéséhez és felhasználásához pedig leginkább némi szervezés és odafigyelés, meg persze a szándék hiányzik. „A megújuló energiaforrások használata már hab lenne a tortán” – summázzák.

 

NYITÓKÉP: Maszk a tengerben Liguria partjainál. Fotó: Bakó Bea / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Tudatos Vásárlók Egyesülete megvizsgálta, mi pedig mutatjuk a nagy riasztóteszt eredményét.

Ezzel az amerikai gyógyszeripari cég közelebb került ahhoz, hogy az USA és az EU is engedélyezze a subunit-vakcináját.

A BBC újságírója az elfogott Nexta-blogger és aktivista állapotát látva azonnal kivonult a minszki sajtótájékoztatóról.

A Jobbik ezzel eddig egyedül van az ellenzéki térfélen a törvényjavaslat elfogadásával. Azt mondják: ha kormányra kerülnek, kiveszik a törvényből a problémás részeket.

Az ellenzéki szavazóbázist aktivizáló konzultáción szavazó budapestiek 99 százaléka nem akarja a kínai egyetemet.

Orbán Pekinggel szembeni politikájának támogatottsága Magyarországon nagyon alacsony, amit egyre inkább kihasznál az ellenzék, ez a szlovák kutatók szerint változásra kényszerítheti Orbánt.

Százötvenöt évvel ezelőtt tört ki az a konfliktus Poroszország és Ausztria között, ami az utóbbi vereségével végződött, és az osztrákok rászánták magukat a kiegyezésre a magyarokkal.

A hét kérdése

A kínai egyetem elleni kiállás lett az ellenzéki politizálás egyik sarokpontja, a kormány szerint másfél éven belül reális lehet a népszavazás a témában. Nálunk már most az, tessék szavazni!

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás