Ausztriában működik az, amit a NER ellehetetlenített: a kormány kontrollja

Korrupció és a jogállamot nagyvonalúan kezelő politikusok mindkét országban vannak. De Ausztriában van velük szemben jogi kontroll, politikai ellenállás és közéleti kritika: az ügyészség és az alkotmánybíróság végezheti a munkáját, a közszolgálati média kritizálhat, és Kurz akár még bele is bukhat olyan ügyekbe, amelyek a NER-ben még egy ellenzéki oknyomozó újságírónak se szúrnának szemet.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Ausztriában valódi kormányválság robbant ki, miután a korrupciós államügyészség bejelentette:

Mindez azért alakulhatott ki, mert

+ az alkotmánybíróság még tavaly márciusban arra kötelezte a bécsi parlamentet, hogy az ellenzéki követelésknek megfelelően alakuljon vizsgálóbizottság bizonyos – többek között az ibizai videóval összefüggő – ügyekben;

+ a parlamenti vizsgálóbizottság előtt kötelező a minisztereknek megjelenniük, és a kért adatokat szolgáltatniuk, és a valóságnak megfelelően nyilatkozniuk;

+ ha ennek nem tesznek eleget, az alkotmánybíróság – amint történt a múlt héten – akár az államfővel kényszerítheti ki az adatszolgáltatást, a hamis információk közléséért pedig – amint kedden történt – valamelyik ügyészség eljárást indíthat, majd vádat is emelhet.

Mindezeknek az is a feltételük, hogy

+ az osztrák alkotmány széles jogkörökkel ruházza fel a parlamenti vizsgálóbizottságokat;

+ az osztrák alkotmánybírák – akik között többségben vannak ma a kormányzó Néppárthoz közelállók, maga a testület elnöke, Christoph Grabenwarter professzor is inkább konzervatív alkotmányjogásznak tekinthető –

+ a korrupciós ügyekre egy külön ügyészség is létrejött, amely valamelyest önállóbban működik, mint a többi ügyészség (nem kell tájékoztatnia előzetesen a felügyeleti szerveket a nyomozásokról, bár a felügyeleti szervek – végső soron az igazságügyi minisztérium – azért adhatnak utasításokat).

Ezen jogi háttér értelemszerűen fontos, hiszen ez teszi lehetővé a végrehajtó hatalom hatékony ellenőrzését. Ez azonban függ attól is, hogy a közvélemény miként értesül az ügyekről, és miként reagál rájuk. Itt pedig éppen azon közszolgálati médiáknak van nagy szerepük, amelyek kritikusan számolnak be a kormányt érintő ügyekről,

Magyarországon mindez teljességgel hiányzik, a hatalom jogi kontrollja – ha létezik is – csak papír, amit fel lehet mutatni kifele, ha valaki kritizálná „a magyarokat”; a közszolgálati médiákban pedig még egyszer nem került sor a jelenlegi Orbán-kormányt érintő tényfeltárásra, vagy a minisztereknek nem kell túlzottan izgulniuk attól, hogy az MTVA propagandistáitól kapnak-e kritikus kérdéseket.

amelyek visszaszorításán a kormány dolgozik.

Hogy ez elegendő-e – és hogy a társadalom ingerküszöbe hasonló-e az osztrákéhoz –, az majd jövő tavasszal kiderülhet. Ausztriában azonban Sebastian Kurzéknak már most

Kurz és Orbán között minőségi különbség, és nem pusztán mennyiségi, hogy milyen mértékű a korrupció, és hogy azt az állam céljaként (amint az egy maffiaállamban szokás) vagy az állam megkerüléseként (amint az bármely normális államban is sajnos előfordul) űzik-e.

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!