+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2021. május 12. szerda, 11:25
A német szociáldemokraták először indulnak úgy idén egy parlamenti választáson, hogy a népszerűségük okán felesleges is lenne már kancellárjelöltet állítaniuk. Ők mégis indítanak, ráadásul Olaf Scholz mostani alkancellár számos kérdésben jobb jelölt, mint a konzervatív Armin Laschet vagy a zöld Annalena Baerbock. Van-e azonban esélyük? És mit ígérnek 12 évnyi nagykoalíciós kormányzás után?

Németországban bevett szokás, hogy kancellárjelöltet csak azon pártok állítanak, akiknek kormányalakításra a közvélemény-kutatások szerint esélyük is van. Azaz a két legnagyobb erő, ami 1949 óta eddig mindig a jobbközép CDU/CSU és a szociáldemokrata SPD volt.

 

Egyszer történt csak meg, hogy egy párt a harmadik pozícióból is be akart jelentkezni a kancellárjelölti versenybe: 2002-ben a jobboldali liberális Szabad Demokraták (FDP) akkori elnöke, Guido Westerwelle eleve úgy érezte, hogy a párt 18 százalék felett fog teljesíteni. Azzal azonban, hogy kancellárjelöltként villogott – igaz, a jelölti vitára nem hívták meg –, inkább csak komolytalanná tette magát, pártja végül 7 százalékot szerzett.

 

Az SPD-nek egyáltalán miért van kancellárjelöltje még?

 

Idén azonban a helyzet egészen más:

 

+ egyrészről a két legerősebb erő a CDU/CSU és a Zöldek, azaz 1949 óta először lesz egy olyan politikus a kancellárjelölti vitákon, aki se nem konzervatív, se nem szocdem: Annalena Baerbock, a Zöldek kancellárjelöltje, aki egyébként a népszerűségi versenyben a legelső helyen áll,

 

+ másrészről viszont lehet, hogy most először három kancellárjelöltet is befogad a német közélet – azaz például háromszereplősek lehetnek a kancellárjelölti viták –, mert

 

az SPD hiába áll 14 százalékon (azaz csak 3 százalékponttal a liberális FDP előtt), már csak megszokásból is inditott kancellárjelöltet:

 

Olaf Scholzot, Hamburg egykori polgármesterét, jelenlegi alkancellárt és pénzügyminisztert.

 

Az SPD vasárnap tartotta a kancellárjelölt-választó digitális kongresszusát, bár Scholzot már korábban megnevezték jelöltnek, azaz inkább csak egyfajta erődemonstrációról volt szó. A küldöttek több, mint 96 százaléka szavazott mellette, egyben el is fogadták a párt választási programját. Scholz és az SPD meglepően magabiztos az esélyeiket illetően – holott közel tíz százalékpontos lemaradásban vannak a CDU/CSU és a Zöldek mögött. Ez azonban nem egészen meglepő, ugyanis a politikus mellett valóban sok minden szólhat, és

 

egy jó kampánnyal az SPD fel tudja magát tornászni legalább 20 százalék felé

 

– és ha mindezt mondjuk a Zöldek kárára teszi, akkor esélye lehet Scholznak arra, hogy ő alatt álljon össze egy szociálliberális (azaz szocdem-zöld-liberális) kormánykoalíció.

 

OLAF SCHOLZ (KÉPEN) KEDVELTEBB, MINT A PÁRTJA, DE NÉMETORSZÁGBAN KANCELLÁRT AZ ELSŐ VAGY A MÁSODIK LEGERŐSEBB PÁRT AD, MÁRPEDIG AZ SPD JELENLEG TÍZ SZÁZALÉKPONTTAL VAN LESZAKADVA AZ ÉLBOLY MÖGÖTT. FOTÓ: SPD / FB

 

Mi szól Scholz mellett?

 

+ Olaf Scholz eleve népszerűbb, mint a pártja, és a jelöltek versenyében fej-fej mellett halad a CDU/CSU-s Laschettel: mindkettőjüket 21 százalék látná szívesen kancellárnak, ami Scholz esetében jobb eredmény, mint a pártjáé (Laschetnál meg rosszabb, mint a saját pártjáé).

 

+ Ha az a kérdés, hogy kinek van több kormányzati tapasztalata, akkor értelemszerűen Scholz veri Baerbockot: a szocdem politikus 2007 és 2009 között munkaügyi miniszter volt, 2011 és 2018 között a második legnagyobb német városnak (ami egyben egy önálló tartomány is), Hamburgnak volt a polgármestere, 2018 óta pedig alkancellár és pénzügyminiszter. Laschet ezzel szemben „csak” európai parlamenti képviselőséget, valamint tartományi miniszteri, majd miniszterelnöki posztot tud felmutatni, Baerbock pedig a nagy semmit.

 

+ Scholz ma az SPD jobboldalán áll – éppen ezért 2019-ban az SPD nem is választotta meg elnökének, ami azért sajátos, mert eszerint saját vezetőjüknek nem, de Németországénak már akarnák –, azaz a schröderi taktikát, amely az SPD-t az új középnek nevezte, ő is tudja alkalmazni. Igaz, Schröder után valamennyi SPD-kancellárjelölt középről politizált, és folyamatosan rosszabb eredményeket hoztak.

 

+ Scholz

 

ügyesen játssza a felelős kormányzati politikust és a belső ellenzéket a Merkel-kormányban.

 

Miközben pénzügyminiszterként ő üthette ki a konzervatívok szent tehenét, azaz a konzervatív költségvetési szigort – igaz, a koronavírus-járvány miatt –, a CDU/CSU-ra tudta tolni a lassú oltási stratégiát: miniszterként nyilvánosan kérte számon Jens Spahn kereszténydemokrata egészségügyi minisztert ezért. A lassú ökológiai fordulatért meg egy másik jobboldali miniszterkollégáját, Peter Altmaier gazdasági minisztert bírálta.

 

+ Scholz, aki fiatalon büszke marxista volt, eközben olyan választási programot állított össze, amely valamelyest balrább áll az eddigi SPD-iránytól, azaz esetleg el tudja hitetni, hogy ez már rég nem az a schröderi párt, amely 2005 előtt neoliberális reformokkal faragott le a jóléti államon.

 

OLAF SCHOLZ IFJÚSZOCIALISTAKÉNT 1984-BEN MÉG MARXISTÁNAK VALLOTTA MAGÁT. FOTÓ: REINHARD WENZEL / FB

 

Nem CDU/CSU-kompatibilis program

 

Az SPD-nak ma tehát Scholz-cal az az esélye, hogy egyrészről magát frissebbnek, dinamikusabbnak, azaz a változás erejének mutathatja a CDU/CSU-val szemben, másrészről viszont stabilitást jelenthet azoknak, akik esetleg tartanak egy tapasztalatlan zöld kancellártól.

 

„A CDU/CSU szét van esve, és tartalmilag üres”

 

– adta meg az ellenzéki alaphangot az SPD vasárnapi kongresszusán a párt főtitkára, Lars Klingbeil is. Ennek megfelelően fogadtak el egy olyan programot, amely nem lenne már annyira kompatibilis a konzervatívokkal.

 

+ Emelnék a minimálbért (azt, hogy van egyáltalán minimálbér Németországban, az SPD érte el a CDU/CSU alatt): a jelenlegi 9 és fél euróról 12 euróra emelkedne az óradíj.

 

+ Visszaszorítanák azon munkaköröket, ahol nincs a dolgozók mögött a szakszervezet által kialkudott kollektív munkaszerződés.

 

+ Bővítenék azon ágazatok körét, ahol mindenképpen kötelező a munkaadónak a szakszervezetekkel közösen kollektív munkaszerződést kidolgozni.

 

+ Egyszerűsítenék a jelenlegi szociális segélyt, a Hartz IV-t – amit Schröder vezetett be –, azaz olyan „polgárpénzzé” válna, amelynek igénylését és juttatását nem kísérné olyan erős kontroll- és szankciórendszer, mint most.

 

+ Feladnák továbbra is a konzervatív költségvetési szigort, azaz lehetne államháztartási hiány, ha a kiadások szükséges innovatív és infrastrukturális célokra mennek.

 

+ A lakbérek csak az inflációt nem meghaladó mértékben növekedhetnének.

 

+ Növelnék a gyerekek miatt kivehető szabadságok számát – ezt 20 napra emelnék.

 

+ Kötelezővé tennék az állami társadalombiztosításban való részvételt azoknak is, akik eddig csak magánbiztosítást vettek igénybe. Németországban ugyanis lehetséges kiszállni az állami tb-ből, ha valaki csak magánkasszába akar befizetni, ezt azonban az SPD a társadalmi szolidaritással ellentétesnek tartja, elvégre főleg a jókeresetűek engedhetik meg maguknak, hogy csak magánbiztosítást vegyenek igénybe, ami miatt viszont az állami kasszák elesnek bevételektől.

 

+ Visszaállítanák az 1997-ben kivezetett vagyonadót, bár a Zöldekkel ellentétben nem nevezték meg, hogy mi lenne a felső határ, valamint a működő tőkét a megadózandó vagyonból kivonnák.

 

De miben más ez, mint a Zöldek?

 

A CDU/CSU-val és az FDP-vel szembeni különbségek egyértelműek,

 

a Zöldek felé már nehezebb megállapítani ilyen éles határvonalat,

 

bár azért az SPD – amelynek munkásszavazói nem feltétlenül lennének nyertesei egy túl gyors energetikai fordulatnak – lassabb és a szociális szempontokat jobban figyelembe vevő környezetvédelmi politikát akar. Például a Zöldekkel ellentétben, akik 2030-ig klímasemlegessé tennék Németországot, az SPD ezt az időpontot kitolná, Scholz is azonban támogatja, hogy legalább 2038-ig legalább a szén mint energiaforrás legyen kivezetve. Az SPD azonban azt hangsúlyozza, hogy

 

az ökológiai fordulatot nem lehet azok terhére véghez vinni – azaz a végfogyasztókéra –, akik eleve a legkevesebb széndioxid-kibocsátásért felelősek,

 

azaz inkább a gazdasági szereplőket köteleznék arra, hogy az ökológiai fordulatot a munkahelyek megőrzésével, átalakításával és az ezekkel járó többletköltségek viselésével oldják meg.

 

A közlekedéspolitikában is közelállnak a szocdemek a Zöldekhez – bővítenék a vasútat és a mostani helyenként korlátlan sebesség helyett mindenhol 130 km/h-s sebességlimitet vezetnének be az autópályákon –, de

 

az autókkal szemben nem lennének olyan szigorúak, mint a Zöldek,

 

akiknek eleve az a céljuk, hogy 2050-re a jelenlegi autóállomány kétharmada tűnjék el. Az SPD inkább az elektromos autók támogatása mellett van.

 

Adópolitikában amúgy a Zöldek – akiknek a szavazói amúgy jobbkeresetűek, mint a szocdemeké – balosabbak, mint az SPD.

 

A Zöldek már 100 ezer eurós éves jövedelem felett három százalékkal növelnék a jelenlegi adóterhet (az SPD ezt 250 ezer eurónál tenné), valamint a Zöldek megemelnék a kiskeresetűek számára az adómentesség felső határát, ami alatt tehát eleve nem kellene nekik adót fizetni. Azonban mind a Zöldek, mind a szocdemek azt hangsúlyozzák, hogy az ő adópolitikájuk éppen nem csupán szegénypárti, hanem különösen a középosztály – azaz mindenki, aki 100 (vagy 250) ezer euró alatt keres évente – járna jól.

 

Az SPD a Zöldekkel a programja alapján teljességgel koalícióképes, csak nüansznyi különbségek vannak – inkább hangsúlyeltolódásokról lehet beszélni. Scholz a szociális kérdéseket állítja a klímapolitikában is az élre, míg Baerbockék radikális klímapolitikát ígérnek.

 

Mire számíthat Magyarország?

 

Az SPD Európa- és külpolitikája kapcsán ismert eddig is, hogy elkötelezettek az eurózóna szociális és pénzügyi unióvá bővítése mellett. Az eurókötvényeket is támogatják – Olaf Scholz viszont pénzügyminiszterként már tavaly se támogatta az ötletet. Szerinte elegendő olyan eseti EU-hitelfelvétel, ami most is történt a koronavírus-járvány kezelése kapcsán.

 

Jürgen Trittin, a Zöldek nagy öregje Scholzot egyenesen „Németország empátia nélküli arcának” nevezte a válsághelyzet kezelésében.

 

Az orbáni rezsim kapcsán több SPD-s politikus is fogalmazott meg kritikát, a legélesebben Katarina Barley, az SPD EP-képviselője fogalmazott még tavaly, aki eleve azt szorgalmazta, hogy a jelenlegi magyar és lengyel kormányok ne kapjanak EU-s támogatásokat, azaz ő a mostani jogállamisági mechanizmusnál szigorúbb szankciókat követelt. Heiko Maas jelenlegi szocdem külügyminiszter is többször bírálta a magyar kormányt – legutóbb azért, mert Budapest megakadályozott egy Kínát elitélő uniós határozatot. A német ipari körök szerepét az orbáni rezsim fenntartásában azonban az SPD nem tematizálta olyan élesen, mint a német Zöldek.

 

Olaf Scholz maga nem nyilvánult még meg az orbáni politika kapcsán, de például ő is résztvett tavaly Dull Szabolcs, egykori Index-főszerkesztő (jelenlegi Telex-társfőszerkesztő) sajtószabadságért való kitüntetésén.

 

OLAF SCHOLZ (BALOLDALT) A DULL SZABOLCSNAK (JOBBOLDALT) ÍTÉLT SAJTÓSZABADSÁG-DÍJ TAVALYI ÁTADÁSÁN POTSDAMBAN. FOTÓ: DULL SZABOLCS / FB

 

Kivel partiképesek?

 

+ Az SPD a Linkével is együtt tudna működni, főleg hogy a szocdemek

 

nem annyira neokonzervatívak és oroszellenesek a külpolitikában, mint a Zöldek.

 

De a Linkének a NATO-ellenességét az SPD mellett is fel kellene adnia,

 

+ Nehézkes lenne már a liberálisokkal való együttműködés – márpedig egy CDU/CSU nélküli kormányhoz vélhetően kellhetnek ők is –, elvégre az FDP ellenez minden adóemelést.

 

Azonban az SPD számára továbbra is az a kérdés, hogy miként tud legalább a második helyre befutni, hogy egy CDU/CSU nélküli kormány ne a Zöldek vezetésével alakulhasson meg. A párt jelenleg több, mint tíz százalékponttal van lemaradva az ökopárttól.

 

NYITÓKÉP: Olaf Scholz köszönti az idei május elsejét / OSCH, FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Schiffer Andrással és Böcskei Balázzsal azt jártuk körbe, mit jelent a magyar Eb-szereplés a focinkra nézve, és hogyan bántak a magyar szurkolókkal Münchenben. Podcast!

Miután Németországot meghódította már az ausztropop, ideje betörnie Magyarországra is.

Az Európai Tanács csütörtöki ülésén a holland miniszterelnök felvetette, hogy Magyarországnak távoznia kellene az EU-ból, ami cselekvésre ösztönözte a DK miniszterelnök-jelöltjét.

Hadházy az Azonnali Karácsony-interjújára reagált: szerinte a korrupcióval szemben nem
lehet pragmatikusnak lenni.

A Lukasenka-ellenes bloggert még az elnökválasztási kampányban tartóztatták le a közrend súlyos megsértésének vádjával – akár 15 évet is kaphat.

Az ostravai kórház covidosztályán dolgozók három hónapon keresztül szedték az Imunor nevű gyógyszert, és alig betegedtek meg közülük.

Az eheti Tsúfos Tükör a német-magyar mérkőzést egy új szemszögből kívánja bemutatni.

A hét kérdése

Nem sikerült a csoda, de az a két pont még így is kettővel több, mint amit a papírforma alapján a szakértők vártak. A kérdés már csak az, hogy a továbbiakban kiknek fogsz drukkolni.

Azért ide elnéznénk

A Parlament és Lánchíd kötötti ideigelenes pihenőparkban átalakíthatsz egy parkolót. Pályázz augusztus 10-ig!

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás