Sokan mondják, hogy a vendéglátásban eddig lapátoltuk a pénzt, most kussoljunk

Szerző: Ágoston Dániel
2021.05.11. 07:10

Manek Gábor a budapesti vendéglátás és klubélet jól ismert alakja, a nevéhez számos kultikus hely köthető – üzemeltet éttermeket, technoklubot, de a Kolorádó fesztiválnak is ő a főszervezője. Manek szerint a nyitás ellenére továbbra sem könnyű a vendéglátósok helyzete, ők például 15-20 százalékot voltak kénytelenek emelni az ételek árain, és a munkaerőhiánnyal is küzdenek. De miért olcsóbb Berlinben étteremben enni, mint Budapesten? Milyen lehet egy járványkompatibilis fesztivál? Interjú!

Sokan mondják, hogy a vendéglátásban eddig lapátoltuk a pénzt, most kussoljunk

Inkább meghallgatnád az interjút? Gyere, itt van podcastben!

Még ősszel beszéltél arról az Azonnalinak, hogy a vendéglátó- és szórakoztatóiparon nem segített érdemben a kormány, pedig már akkor is bajban voltatok. Budapesten is több olyan étterem, klub van, ami már nem nyit ki többet. Neked minden vállalkozásod túléli a lockdownt?

Egyelőre úgy látjuk, hogy igen, minden vállalkozásunk meg tud maradni, de nem a kormánynak köszönhetően. Szerencsére egy nagyon jó csapatot alkotunk, minden áldozatot meg tudtunk hozni annak érdekében, hogy együtt maradjunk. Volt, ahol bérbeadói oldalról kaptunk több-kevesebb segítséget ehhez.

De van olyan helyünk, ahol mindent át kellett programoznunk. Amit ősszel mondtam nektek, azóta sem sokat változott. Némi bértámogatást és különböző hiteleket lehetett felvenni, de ez nem elegendő, Európában erre sokkal jobb gyakorlatok voltak. Amikor részt vettem különböző, a kormányzat irányába tett javaslatok megalkotásában, az volt a tapasztalat, hogy ezekre semmilyen reakció nem érkezik, és nem is történt igazából semmi. 

MANEK GÁBOR A BUDAPESTI VENDÉGLÁTÁS ÉS KLUBÉLET ISMERT FIGURÁJA. ÜZEMELTET TÖBB ÉTTERMET (DOBRUMBA, PINGRUMBA) ÉS KLUBOT (KÖZPONT, TOLDI, LÄRM) IS, ÉS TÖBBEK KÖZÖTT AZ Ő NEVÉHEZ KÖTHETŐ A KOLORÁDÓ FESZTIVÁL. FOTÓ: KOLORÁDÓ / FB

Látsz abban valamiféle logikát, hogy miért nem segít többet a kormány? Nem egy elhanyagolható szektoráról van szó a magyar gazdaságnak. 

Nem értem. Én minden rosszindulatot próbálok félretenni, de arra jutottam, hogy

a kormány valószínűleg nagyon pontosan, adatalapon felméri, hogy a szavazói körében egyszerűen nem annyira fontos a vendéglátóipar.

Egyébként vicces látni, hogy amikor olyan megnyilvánulásokat tettünk akár szóban, akár a Facebook oldalainkon, amikben szolidan számonkértük ezt a helyzetet, akkor nagyon sok olyan hozzászólás volt még a mi köreinkből is, hogy

„eddig lapátoltátok a pénzt, most kussoljatok”.

Nagyon sok ember fejében a vendéglátóiparban dolgozni nem munka. Ha valami ilyesmit csinálsz, akkor minimum maffiózó vagy, biztos nem jelentesz be senkit, nem ütöd be a pénztárgépet, és csak lapátolod ki azt a pénzt, amiért a szegény embernek vidéken keményen meg kell dolgoznia. Az emberek fejében a vendéglátás az egy ilyen bohókás dolog, ahol csak állandóan részeg vagy és még pénzt is keresel vele. 

A rendezvényszervezés esetében pedig ez hatványozottan igaz.

Igen, ott még rosszabb, azzal kapcsolatban mindenki úgy van vele, hogy a drogos fiatalok most bírják ki, hogy nem táncolnak. De, ha megnézzük azokat az országokat, ahol a populizmus lett a politikacsinálás eszköze, ott a kultúra már nem túl fontos dolog. Lengyelországban viszont például felismerték, hogy a kultúra kurva fontos dolog, és öntik rá a pénzt. Fantasztikus események, kiállítások vannak, illetve szabadon áramlik a kultúra, és nem szólnak bele annyira.

Itthon ezzel szemben nincsenek elérhető EU-s pályázati pénzek. Nyilván az érdekkör valamennyire meg lett segítve, de

Budapest elhanyagolása is teljesen egyértelmű, hogy miért megy: ott vannak a liberálisok, akik a vendéglátóhelyeken isznak.

Szerintem ez egy tök egyszerűen leírható dolog, amiért nem is nagyon tudom a kormányt a saját szemszögéből bírálni. Az ő érdekeik ezt kívánják, sokkal fontosabb egy focimeccs, mint egy koncert.

Már két hete terveztük, hogy leülünk beszélgetni, de miután a kormány egyik napról a másikra bejelentette a teraszok nyitását, egyszerűen nem jutott erre időd. Hogy sikerült levezényelnetek a nyitást?

Végre lehetett valamit csinálni, fókuszálni valamire. Most sokkal jobban szét vannak esve a gondolataim, mint pár hete, amikor volt egy feladat, ki kellett nyitni, meg kellett oldani sok problémát – ezt egyébként imádom, részben ezért is csinálom ezt az egészet.

De ennek ellenére egy fura komédiában érzem magam. Örültünk, hogy végre kinyithatunk, amikor meg elkérjük az emberektől a védettségi igazolványt, azt látjuk, nem ülnek be az étterembe.

A teraszok többnyire működnek – de akinek nincs terasza, az nem biztos, hogy olyan boldog ettől a helyzettől. Én azt gondolom, hogy kell még pár hét, mire az embereknek visszatér a bizalma a vendéglátásba. 

Van, aki ezt ellenőrzi az igazolványokat az éttermeitekben, a Dobrumbában és a Pingrumbában? 

Igen, szigorúan ellenőrizzük, ami megint pluszköltség meg felelősség persze. 

Nem kontraproduktív ez a felemás nyitás? Nem ódzkodnak elindulni az olyan társaságok, ahol van, aki még nincs beoltva?

A lehetőségekhez képest szerintem ez nem egy rossz megoldás.

Én nem tartom hibás döntésnek, hogy ezeket a szolgáltatásokat oltási igazolványokkal újra igénybe lehet venni,

a világ számos országában ez történik, nem látok mögötte rosszindulatú hátsó szándékot sem. Nyilván így is az oltásra akarják buzdítani az embereket, amit morálfilozófiai szempontból megint csak nem tartok rossznak – hiszen egy felelős társadalom úgy épül fel, hogy minél több embert meg kell győzni arról, hogy beoltassák magukat egy járványt okozó vírus ellen. Ha pedig valaki úgy dönt, ő nem akarja beoltatni magát, nem érdekli, hogy esetleg másokat veszélybe sodorhat ezzel, az nem is fogja tudni igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat. 

Mi a tapasztalatod az oltási hajlandóság kapcsán a kollégáid és a vendégek körében?

Vannak, akik még nem bíznak ebben az egészben és kivárnak, hátha nem fognak kínaiul beszélni – mondjuk én már érzem, hogy bármelyik jeges orosz tóban képes lennék megfürdeni a Szputnyikom után. De viccet félretéve: a többségük azért beoltatja magát, és nagyjából 10 százalék azoknak az egyébként tájékozott embereknek az aránya, akik nem oltatják be magukat. 

Volt már olyan, hogy valaki megpróbált belógni igazolvány nélkül az étterembe?

Nem volt, de ez szerintem majd a rendezvények esetén lesz érdekes kérdés.

NYIT A BELSŐ TÉR A FŐLEG KÖZEL-KELETI ÍZEKKEL OPERÁLÓ DOBRUMBÁBAN. FOTÓ: DOBRUMBA / FB

Szerinted, hogy fog kinézni a gyakorlatban a kártyák ellenőrzése egy rendezvényen?

Nemrég pörgettem az üzenőfalam, és láttam, hogy mondott valamit Gulyás Gergely, hogy kidolgozzák majd ennek a rendszerét. Nekem eleve fura, hogy az első oltás után már kiküldik a védettségi igazolványt. Nyilván ezzel a nyitást akarják valahogy megkönnyíteni, de azt látni kell, hogy – hiába oltottak már be ennyi embert első oltással – nincs 4 millió 200 ezer védett ember Magyarországon.

Mi nem tudunk többet tenni, minthogy felmutatja a vendég a kártyáját és leellenőrizzük.

De annál erősebb szankciókat mi biztosan nem tervezünk bevezetni, mint amit a jogszabályok elő fognak írni ezzel kapcsolatban.

Mik voltak a nyitás első hetének a tapasztalatai? 

A terasznyitáshoz képest a belső terek nyitásánál semmi különbség nem volt – senki nem ült be a vendégtérbe, mindenki a teraszon volt. De összességében minden olajozottan működött, nekünk szerencsére elég értelmes közönségünk van. A Központ esetében volt más a helyzet annyiban, hogy ott rengetegen voltak. Emlékszik mindenki a terasznyitás hétvégéjén az ominózus Madách téri jelenetekre, amikor rendesen fesztiválhangulat volt, de az is simán és teljesen normálisan lezajlott.

Kissé félelmetes volt ekkora tömeget látni megint, de nagyon örültünk neki, mivel jó forgalmat is hozott végre az a nap,ami persze még így is kevesebb volt, mint békeidőben,

de legalább nem nulla forinttal állt a ház. Magánemberként lemenni egyébként sokkoló volt – igazából én sem éreztem azt, hogy ennek már itt van az ideje, de az is igaz, hogy

nem nagyon lehet ezt másként csinálni.

Emeltek-e árat a vendéglátóhelyeiteken? A teraszokra és éttermekbe visszatérő budapestiek nagy felismerése, hogy sokminden akár 25-30 százalékkal is drágább, mint tavaly. 

Igen. Nem ekkora mértékben, de olyan 15 százalék körül emelünk mi is az árainkon.

Elképesztően megdrágultak az alapanyagok, és nyilván rengeteg vendéglátósnak a kispárnából előhúzott pénzt kell valahogy visszahoznia – nem beszélve arról, hogy nincs munkaerő. Persze a ló túloldalára sincs értelme átesni, mert hosszútávon fenntarthatatlan lesz. Fura egyébként a magyar vendéglátásnak az árképzése, mert nem sokkal olcsóbb itthon étterembe menni, mint bárhol a világon.

Berlinben azonos kategóriában bizonyos helyeken olcsóbban lehet enni, mint Budapesten, az emberek mégis kevesebbet keresnek itthon.

Sajnos az adóterhek azok, amik szürreálisak Magyarországon, főleg az italokon. Szerencsére az ételekre Gerendaiék kezdeményezésére már elég barátinak mondható az 5 százalékos áfa, de egy kocsma esetében a 27 százalékos áfa, plusz a jövedéki adó elképesztő. Bécsben olcsóbb a pia egy éjjel-nappaliban, mint itthon egy nagykerben, emiatt pedig nagyon nehéz fenntartani csupán az alkoholeladásból egy helyet. 

Melyek azok a vállalkozásaid, amik leginkább járványállók?

Az éttermek. De nálunk főleg a vendéglátás élménye, illetve hangulata, ami ennek a lényegét adja, nem pedig az, hogy „tessék, itt az étel, vidd el”. Szóval ebből azért ezek a vállalkozások is visszafogottan járványállók. 

És hogy működött a kiszállítás? 

Elpötyögött. A Dobrumbában jobban, a Pingben rosszabbul, de azt kevesebben is ismerték, mivel az étterem nyitása után nem sokkal jött a lockdown, és zárhattuk is be a helyet. Ráadásul tévhit, hogy Budán többet rendelnek: ritkábban lakott terület, mint Pest, ahol sokkal jobban mennek a rendelések.

A Wolttal nagyon jól tudtunk együttműködni, bár brutális jutalékkal és magas kiszállítási díjjal dolgoznak, aminek a vége az, hogy sokkal drágábban jössz ki, mintha étteremben ennél.

Nem mondom, hogy nem full profi és jó vállalkozás, csak nyilván teljesen más otthon enni egy dobozból, mint beülni egy helyre, és sokkal nehezebben fenntartható úgy bármi, amikor levesz a bruttó bevételedből egy másik cég 20-30 százalékot. 

A PERZSA ÉS NYUGAT-ÁZSIAI ÉTELEKET KÍNÁLÓ PINGRUMBA TERASZA A SZÉLL KÁLMÁN TÉREN. FOTÓ: PINGRUMBA / FB

A koncertekről és fesztiválokról továbbra sem lehet tudni semmit. Annyira lehet következtetni, hogy hamarosan lehetnek majd ilyenek talán, hiszen a számok egyre jobbak. Ti készültok a szórakozóhelyeitekkel arra, hogy bármikor nyithattok? 

Igen, bár teljesen vakon tesszük ezt. Tavaly is az volt a bajom ugyanekkor, hogy miért nem lehet transzparensen kommunikálni a kormány részéről azt, hogy mire lehet számítani?

Sokkal világosabb lenne, ha mondjuk azt mondanák: most négy hónapig biztos nem lesz semmi, itt van némi pénz, éljétek túl, sok sikert.

De az, hogy folyamatosan nyitáskészen állsz, próbálsz embereket felvenni, fizetni, megbízni, feltételezésekből és iparági pletykákból próbálsz jósolni, hogy akkor lehet-e house buli mondjuk a Toldiban – úgy, hogy közben fingom nincs, hogy vegyek-e fel embert, ki lehet-e nyitni a mozit – szóval ez így nagyon nem egyszerű dolog. Arról nem is beszélve, hogy mindez milyen bizonytalanságot és stresszt jelent mindenki számára. 

Hogyan tud így túlélni a Lärm, vagy a Toldi, amelyek meghatározó helyszínei a magyar klubéletnek?

A Lärm az Akácfa utcában már nem fog kinyitni, elköltöztetjük, az új helyszín legyen meglepetés.

A Toldit viszont rögtön nyitjuk, mivel ott a büfé és a mozi el tudja vinni a helyet, és jól pötyög a terasz is.

A másik nagy kérdés a Kolorádó fesztivál. Úgy tűnik, már gőzerővel szervezitek augusztus elejére, közben a tömegrendezvények nyitásáról még mindig semmit nem tudni. Tudtok valamit?

Semmit nem tudunk, csak azt, amik a Kormányinfókon elhangzanak. Pletykákat hallunk, hogy épp valaki azt hallotta a tűz körül, hogy ez, vagy az lesz. A szakmai szervezetekkel nincs érdemi egyeztetés, a javaslatcsomagokra, amik be lettek adva, úgy tudom és látom, hogy érdemi válasz nem érkezett. Hiába vagyok rajta a Music Hungary levelezésein, és hiába adtunk be ilyeneket a szigetesekkel, semmi nem jött reakcióként.

Szerintem az lesz, hogy egy bizonyos oltásszám után egy péntek reggelen megtudjuk majd a Kossuth Rádióból, hogy mikortól mehetnek a bulik.

Azért merőben nagy idealizmus a részetekről, hogy vakon szerveztek. Egy rendezvény nem úgy áll össze, hogy egyszer csak kinyitod az ajtót és elkiáltod magad, hogy lehet jönni.

Novemberben dilemmáztunk, hogy lesz-e Kolorádó fesztivál, de végül arra jutottunk, hogy jó eséllyel lesz – ezt most is így gondoljuk. Nagyon izgalmas volt egyébként átalakítani az agyunkat, az idegrendszerünket, a kommunikációnkat és az egész gondolkodásunkat arra, hogy pozitívan kommunikáljunk, újraszervezni a csapatot, meg mindent. Nagyon jó látni, hogy mennyire jól működik mindez, hogy végre jó hangulat van. Nagyon jó ötletek vannak és programjavaslatok, a leszervezett két dátumból a korábbit lőttük be végül, a program pedig 95 százalékban készen van. 

Tehát akkor azt gondoljátok, hogy egy bizonyos oltottsági szint fölött nem nagyon lesz indokolható, hogy visszatartsák a koncerteket és a bulikat – főleg, hogy mostmár ugye focimeccsek is lesznek. 

Szerintem nem jó összemérni a meccseket a fesztiválokkal, mert ez ebben az összehasonlításban nem fogja érdekelni a döntéshozókat. Ez látszott tavaly is, amikor a legnagyobb cinizmussal lettek elutasítva ezek a meglátások. Ami engem sokkal inkább érdekel, hogy továbbra is sújtani fogják-e korlátozásokkal azokat, akik be vannak oltva azok miatt, akik nincsenek.

Szerinted hogyan nézhet ki egy járványkompatibilis fesztivál? 

Nem lehet járványkompatibilis fesztivált rendezni.

Nyilván aki ott lesz, az be lesz oltva, a maszkviselés is biztos, hogy sokat segít. Ha nincs beoltva senki, értelemszerűen nem lehet járványkompatibilis fesztivált tartani – bár voltak nagyon vicces kísérletek arra, hogy ilyen műanyag buborékokban meg karámokban álltak az emberek az előadó előtt.

Ha világossá lenne téve, hogy nagyjából meddig lehet számítani a korlátozásokra, és a döntéshozók azt mondanák, hogy akkor srácok, találjátok ki, hogyan tudna életszerűen megmaradni a rendezvényszektor, akkor biztos vagyok benne, hogy lenne arra idő, energia és szándék, hogy szakmai szervezetek, illetve vírusszakértők bevonásával kitaláljuk, hogyan is lehetne fenntartható és életszerű ez az egész középtávon, amíg le nem tudjuk győzni végleg ezt a vírust. De ehhez szándék kellene – ameddig pedig egyáltalán eljutnánk odáig, hogy a javaslatcsomagokat bárki elolvasná a döntéshozók részéről, addigra már vége lesz a járványnak.

NYITÓKÉP: Ágoston Dániel / Azonnali

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek