+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Vasali Zoltán
2021. május 11. kedd, 15:10
Mára minden összefogásban résztvevő párt érzi a bezöldülés elvárásának nyomását. Fontos, hogy a pártok előválasztási programírás során ne a kormánypártoknak kedvezzenek egy irreálisan futurisztikus jövő felvázolásával.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Közös kormányprogramot írni járványhelyzet idején nehéz feladat, hiszen nem lehet meghatározni azt a pillanatot, amikor újra a normalitás alapozhatja meg a közpolitikai célok többségét. Ez utóbbiak közül az utóbbi években a zöld, környezetvédelmi kérdésekre különös fókusz került. Globális értelemben sem megválaszolható kérdés még ma, hogy a koronavírus-járvány mennyire takarta ki a zöld agendát, de az már most látszik, hogy

 

a zöld lelkiismeret közpolitikai felmutatása még mindig priorizált egyes ellenzéki pártok világában.

 

Ugyanakkor – visszatekintve a 2018-as kampányok tematikájára – látható, hogy az akkor éveken keresztül épített ellenzéki témák, mint Paks II. elutasítása vagy a rezsicsökkentés fenntarthatóvá tétele, napjainkban az életek mentéséhez képest másodrendű problémának tekinthető kérdések.

 

A környezetvédelmi ügyek azért emelkednek ki más programpontok közül, mert a Covid-19 kirobbanásakor egy olyan közös ökopolitikai alap kezdett el kialakulni a 2022-ben közös listát állító pártok között, ami egyre több, normaszinten is meghatározó téma kapcsán állította őket szembe a Fidesz-KDNP-vel. Emlékezhetünk még arra a hangulatra, amikor a műanyagmentes július minden társadalmi csoportban pozitív, a fogyasztói szokásokban is meghatározó választásokat generáló kampányként zárult.

 

A nyarakra úgy készültünk, hogy nem a távolságtartás vagy a maszkhasználat, hanem egy jelentősen zöldebb prioritásrendszer határozta meg az ellenzéki választópolgárok nem kis részének mentalitását. A változást a kormánypártok is érzékelték, hiszen egyik pillanatról a másikra, próbáltak kultuszt teremteni a Roger Scruton-féle filozófiának, ami a jobboldalt próbálja hitelesen környezetpolitizáló pózban feltüntetni.

 

A járvány nemcsak a választói prioritásokat alakította át, hanem alá is rendelt szinte mindent az egészségügyi rendszer működésének.

 

A racionalitást igénylők többsége látja azt is, hogy a korábbi rendszerek nem állíthatók vissza sem a turizmusban, sem a közlekedésben. Tehát amikor a magát autóépítő és sofőrbarát kormány pózba állító Fidesz a népharaggal szemben is fenntartja például az ingyenes parkolás rendszerét, akkor már más összefüggések is összekötik az ilyen törekvések ellen tiltakozó ellenzéki szereplőket. Pedig a Covid-19-el való megfertőződés veszélyét nagyban növeli a légszennyezés, így ez már nemcsak egy életminőségi érték, hanem egy túléléshez szükséges törekvés is.

 

Közben az ellenzéki szereplők pont az elmúlt lassan két évben tesztelhették elkötelezettségüket az önkormányzatok vezetése kapcsán. Lehet, hogy a Liget-projekt elleni tiltakozás már nem olyan hangos, mint az önkormányzati választások idején. De a forgalomcsillapítás vagy a bicikliút-hálózat fejlesztése kapcsán szerzett tapasztalatok már mutatják annak a lassan megtérülő befektetésnek az értékét, amit a környezetvédelmi célok megvalósítása közben szerezhettek a helyi kormányzás tapasztalatát gyakorló kormánykritikus aktorok.

 

Az is elmondható, hogy a hat, listát állító párt átment már azon a transzformáción, ami a zöld kompatibilitást megteremtette. Eleve a Párbeszéd és az LMP önmagát zöld pártként definiálja. Utóbbi például annak a munkának az elvégzését is vállalta, hogy egyeztet a pártok között egy közös zöld minimum elfogadásáról – igaz, az elmúlt egy évben ennek az eredményeiről még keveset lehet tudni, ahogy a közös programírásról összeségében is. A DK és az MSZP már sokat tanult az elmúlt évtizedben egy következetesen zöld párt jelenlétéből a magyar törvényhozásban vagy akár az Európai Parlamentben.

 

A baloldal volt, hogy már keblére akarta ölelni a zöldeket, de visszapattant róluk.

 

Megkapta a magáét a bizonytalankodó paksi bővítéshez való viszonya miatt, vagy akár a nagyüzemi mezőgazdaság vegyszerhasználatának tolerálása miatt is. A Jobbik is képes volt finomítani atompárti álláspontján, ahogy a Momentum sem önmagában az atomenergia elfogadásáról beszél már, hanem minden témával kapcsolatos üzenetét az erőműbővítés elutasítására fókuszálja.

 

Kormányprogramot hirdetni a kiszámítható terv nélkül kormányzó magyar politikai rendszerben önmagában is nehéz feladat. Eddig azt feltételeztük a magyar társadalom politikai érdeklődéséről, hogy a programok nem kötik le az emberek figyelmét. Bár a következőt nem becsüljük túl, de

 

a járványhelyzet felértékelheti a programok szerepét, hiszen a hétköznapok mindenkit arra kényszerítenek, hogy a hirtelen változó kormányzati döntésekhez alkalmazkodjon.

 

Az előválasztási kampány kezdete előtt a Momentum programhirdetésének időzítése azért is volt érdekes döntés, mert még a hat, közös listán szereplő párt is próbálja megfogalmazni a háttérben az együtt vállalható szakpolitikai célokat. A Momentum egy fontos szereplője az ellenzéki együttműködésnek, de egy ilyen egyeztetési folyamat idején pusztán egy viszonyítási pont a sok közül.

 

Környezetpolitikai szempontból a Momentum piacpártisága találkozhat majd a későbbiekben a zöld szövetségesek kapitalizmuskritikájával.

 

Ilyen ellentét lehet a hazai politikai napirendekben marginális, de normaszinten mégis kényes GMO-k megítélése esetében is. Ezek azonban már régi, liberálisokat vagy akár a DK 2018-as programját is érintő alapdilemmák, és ha a felek között lesznek is ilyen téren ellentétek, törésvonalak aligha alakulhatnak ki ezekből. A momentumos polgármesterek és helyi vezetők az elmúlt két évben bizonyították érzékenységüket a megalomán beruházások elutasítása vagy a korábban említett, társadalmi konfliktusokat – ezzel kockázatot is magában hordozó – közlekedéspolitikai zöldítések esetében is.

 

A közös zöld minimum megteremtésében ösztönző lehet az, hogy az év végén elfogadott hétéves uniós költségvetés a Green New Deal célkitűzéseit tükrözi. Igaz, ezek felett a kormány diszponál, de olyan feltételekhez van kötve a pénzek elköltése, amit majd kihasználhat az ellenzék. A megújulók támogatásában a szélenergia-fejlesztések ellehetetlenítése vagy egy maximálisan központosított hulladékgazdálkodási rendszer működőképtelensége már eddig is szolgáltatott kellő mennyiségű muníciót a Fidesz- KDNP kritizálásához.

 

Újra átnézve a 2018-as választási programok célkitűzéseit, az alapvető benyomásunk az lehet, hogy vannak olyan témakörök, amiben tehát nehezebb lesz a választók számára érthető és inspiráló közös programot összeállítani, és önmagában a „Fidesznél hitelesebb kormányzás” képét is nehezebb lesz kialakítani. Vannak három évvel ezelőtt is aktuális, azóta még inkább égető problémák.

 

Több ellenzéki párt felhívta 2018-ban a figyelmet arra, hogy a szakhatósági és felügyelőségi rendszer integrációja és a beruházásvédelmi engedélyeztetés környezetvédelmi érzéketlensége tarthatatlan helyzetet eredményez. Ez is olyan terület, amiben csak romlott a helyzet, gondoljunk csak a hatástanulmányok nélkül kikényszerített kiemelt kormányzati beruházásokra.

 

Abban már lehet ellentét a felek között, hogy például a környezethasználat fokozottabb terhelését a termékdíjak, a bányajáradék, a környezethasználati díj és más zöld adók emelésével kell-e elérni.

 

Ugyancsak régóta megtalálható az ellenzéki pártok egy részének ígéretei között a vegyszermentes mezőgazdasági termelés feltételeinek megteremtése. Az EU ebben is megerősítette a források új elosztási céljaival az ellenzéki szereplők álláspontját, de kérdés, hogy lesz-e olyan Kishantoshoz hasonló konfliktus, amivel ezt meg is lehet jeleníteni a választók számára. Az is érdekes lehet, hogy például a MSZP vagy a Jobbik elitéli-e a glifozátok használatát a termelésben. Az elmúlt években a szer rákkeltő hatásának kockázata, még az Európai Bizottságot is elbizonytalanította a használati engedély meghosszabításában.

 

Az áprilisban megjelent MSZP-s előválasztási program kiemelt része a környezetvédelem, de ez elsősorban csak erősíti azt a benyomást, hogy

 

minden összefogásban résztvevő párt érzi a bezöldülés elvárásának nyomását.

 

A szocialisták a programban szépen felmondják azt a zöld minimum részét képező kormánykritikát, amiben nem lesz sok ellentét az összefogás tagjai között. Kritizálják Paks II. finanszírozását, a szélenergia hasznosításának elmaradását vagy éppen a Mátrai Erőmű működésének meghosszabbítását.

 

Érdekes, hogy az MSZP továbbra is ügydöntő népszavazást tartana az atomenergiáról, ami mutatja, hogy önmagában még mindig nem utasítják el ezt a formáját az energiatermelésnek. Ezzel viszont kimutathatják, hogy az együttműködés az ellenzéki pártok között még nem jelent azonnal közös kormányprogramot vagy a pártok egyedi szakpolitikai álláspontjának feladását.

 

A szocialisták kifejezetten hosszan részletezett környezetvédelmi tervei több meglepetéssel is szolgálnak. Például az elektromos mobilitás növelése érdekében az 50 ezer főnél nagyobb városokban javasolják a megosztott elektromos autózást a tömegközlekedésbe integrálni, és a havi közösségi közlekedési bérlet részévé tenni. Akik lemondanak a saját gépkocsi használatáról, havi tízezer forint juttatásban részesülnének. Még a bányászatról is szó esik, ahol előfordul a planírozás szó, amit egy átlag választópolgár talán nem is tud pontosan értelmezni.

 

Izgalmas kérdés lesz a következő hónapokban, hogy az előválasztási versengés a pártok között olyan különbséget mutat-e majd, ami elválaszt, vagy ami egy komolyan vehető és reálisan megvalósítható, közös kormányzás alapja lehet.

 

Fontos, hogy a pártok előválasztási programírás során ne a kormánypártoknak kedvezzenek egy irreálisan futurisztikus jövő felvázolásával. Az ambíciók és az optimizmus nélkülözhetetlen a kormány leváltásához, de ehhez jelenleg egy olyan kép kialakítása a legfontosabb, ami a realitások talaján kínálja a választók számára a kormányzóképesség hitelét. 

 

A szerző az IDEA Intézet vezető elemzője.

 

NYITÓKÉP: Az LMP politikusai, Vágó Gábor és Demeter Márta szemetet szednek. Vágó Gábor / FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mély aggodalmukat fejezték ki, és hangsúlyozták, a szólásszabadság és az emberi jogok mellett állnak.

Hetvenperces sor a reptéren, Orbán Viktorral elégedetlen taxisofőr, védettségi igazolvány.

Megnéztük, mennyire nyerhetőek ezek a körzetek az ellenzék számára 2022-ben.

Csárdi Antal szerint az ellenzéki egység továbbra is töretlen.

Mint írják, nem hiszik, hogy a Jobbik valóban partner akar lenni abban, hogy több tízezer honfitársunk életét tönkretegye.

Jámbor szerint nem kommunikációs trükk az ellenzéktől a népszavazás, de még ha az is, végsősoron kárt fog okozni a Fidesznek.

Az IDEA Intézet elemzése szerint viszont a biztosan szavazó pártválasztók körében a Fidesz majdnem behozta az ellenzéket.

A hét kérdése

A kínai egyetem elleni kiállás lett az ellenzéki politizálás egyik sarokpontja, a kormány szerint másfél éven belül reális lehet a népszavazás a témában. Nálunk már most az, tessék szavazni!

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás