A magyar kormány nem várhat vakságot a határon túli magyaroktól a támogatásokért cserébe

Szerző: Renczes Ágoston
2021.05.11. 11:10

Agócs Attila egy hátrányos helyzetű felvidéki régió kisvárosának polgármestereként igyekszik részt venni a szlovák politikában a parlamenten kívüli Most-Híd alelnökeként. Mi volt a Híd sikerének a kulcsa és mi okozta a bukását? Mit gondol Gyimesi Györgyről? Hogyan kellene viszonyulnia a szlovákiai magyar politikának Orbán Viktorhoz? Hogyan lehet egyszerre liberálisnak és konzervatívnak lenni? Interjú.

A magyar kormány nem várhat vakságot a határon túli magyaroktól a támogatásokért cserébe

Ön a Híd egyik alelnöke. A Híd egy sikerprojektként indult 2009-ben, Bugár Béla vezetésével 2010-ben bejutott a parlamentbe. Azonban sokan csalódtak a pártban, amikor az 2016-ban koalícióra lépett a Robert Fico-féle szociálpopulista Smerrel és a korábban ultranacionalista Szlovák Nemzeti Párttal, és még többen, amikor a Híd a Kuciak-gyilkosság után sem hagyta ott a koalíciót. Ön viszont ekkor lépett be a pártba. Mi indokolta ezt a döntését?

A döntés előtörténete az, hogy édesapám ott volt a Híd alapítói között.

Én pedig kezdettől fogva szimpatizáltam a Híd eszmeiségével: a polgári, liberális-konzervatív gondolatvilággal.

A csatlakozásom hosszabb folyamat eredménye volt. Amikor polgármester lettem, láttam, hogy nehéz például törvénymódosítást eszközölni. Amikor megjöttek az ún. akciótervek a legkevésbé fejlett járásokba, akkor szembesültem ezzel a problémával és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy kipróbálnám magam az országos politikában. Az nem volt kérdés, hogy Híd vagy nem Híd, a kérdés inkább az volt, hogy részt vegyek-e az országos politikában, vagy nem.

Azt is látni kell, hogy a pártban a regionális struktúrák, a vidéki tagság mindig másképp látta a helyzetet, mint az országos vezetőség. A vidéki tagság mindig is polgári, nemzeti-konzervatív gondolat iránt volt inkább fogékony, a felső vezetés viszont inkább a polgári, liberális-konzervatív eszméhez álltak közelebb. Ez okozta a konfliktust a Smer-kormányzással és a Kuciak-gyilkosság utáni helyzetben meghozandó döntéssel kapcsolatban is. Hiszen míg a polgári vezetés inkább a kilépést támogatta, addig a vidéki tagság inkább a bent maradás mellett kardoskodott.

Akkor én még nem voltam tag, viszont vendégként ott voltam az országos tanácson, és próbáltam arra felé terelni az eszmecserét, hogy a Híd lépjen ki a kormányból, mert úgy láttam, hogy a népharag később majd magával rántja a pártot. Ez később be is igazolódott.

Ön akkor a kilépés mellett emelte fel a szavát?

Bár párton kívüliként még nem vettem részt a hivatalos vitában, de a háttérbeszélgetéseken igen. Akkor úgy gondoltam, hogy meg lehet reformálni ezt a pártot, és nem hagyhatjuk veszni ezt az eszmeiséget. Akkor többedmagunkkal belső fiatalítási hullámot szerettünk volna, amelyre végül nem lett időnk.

INTERJÚALANYUNK AGÓCS ATTILA NÉPRAJZKUTATÓ, A BESZTERCEBÁNYA MEGYEI FÜLEK VÁROS POLGÁRMESTERE, A PARLAMENTEN KÍVÜLI MOST-HÍD EGYIK ALELNÖKE

Akik beleláttak, a régi matadorok és ifjú titánok szembenállásaként aposztrofálták ezt. Én természetesen a titánok táborát gazdagítottam: Ravasz Ábellel, Rigó Konráddal, Ondrejcsák Róberttel, Cséfalvay Katalinnal vagy Peter Krajňákkal. Mi akkor azt gondoltuk, hogy egy belső, generációs megújulással tovább lehetne vinni az eredeti Híd gondolatát. De ez végül nem jött össze.

Az eredeti gondolatot jelenleg is próbálják képviselni a Szövetségen belül?

Mindenképpen. Amikor mi egy szlovákiai magyar gyűjtőpárt megalakulásán dolgozunk, akkor úgy gondoljuk, hogy ezen belül hosszú távon meg kell maradjanak a platformok: a Szövetségen belüli platformosodásnak a hívei vagyunk, hiszen azt látjuk, hogy a szlovákiai magyar lakosság éppen olyan sokszínű, mint bármelyik állam átlagos lakossága.

Éppen ezért nem lehet csak egy nemzeti-keresztény vagy nemzeti-konzervatív gondolat mellé integrálni a szlovákiai magyarságot.

Ha működőképes, megfelelő szavazatszámmal bíró politikai erőt akarunk létrehozni, akkor a balszéltől a liberálisokon keresztül a nemzeti-konzervatívokig mindenkinek meg kell találni a helyét. Amit nehéz összehozni strukturálisan, pártszervezetileg vagy akár az alapszabály szempontjából.

És főleg emberi szempontból: hiszen itt nagyon toleránsnak kell lenni mindenkinek a másikkal szemben és a jövőre nézve az erősebbnek is el kell fogadni azt, hogy a kisebbek érdekeit is meg kell védeni, azért, hogy ez a sokszínű gyűjtőpárt életképes legyen. Másképp senki sem fogja átlépni a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékos küszöböt.

Ez azt is jelenti, hogy ha létrejön a Szövetség, akkor megszűnik a Híd és a többi magyar párt?

Technikailag meg fognak szűnni, viszont a platformok szintjén tovább élnek majd,

mivel az eszmei sokszínűséget tovább szeretnénk vinni. Most ott tartunk, hogy formailag megszűnnek, egyetlen párt lesz, és azon belül három platform, amelyeket a három elődpárt fog működtetni. Így mi a Híd által létrehozandó – még nem tudjuk, hogyan fogjuk nevezni – platformon belül továbbra is képviselni szeretnénk a nemzetiségek békés együttélését, a polgári gondolkodást, valamint megőrizni a liberális-konzervatív értékeket.

A rendszerváltás óta az elmúlt harminc év szlovákiai magyar politikát hogyan látja? Mi működött jól és mi nem működött?

Nagy időszak ez, én 1989-ben még csak tizenegy éves voltam. A kezdetekre csak gyerekfejjel emlékszem. 1998-tól a szlovákiai magyar pártok sok sikert mutathatnak fel: együtt és külön-külön is. Ha belegondolunk, hogy milyen stabilitás következett a nyelvhasználat, a kétnyelvűség terén, lett magyar egyetem Komáromban, kisebbségi kulturális alap, infrastrukturális fejlesztések, ezek azért nagy sikerek!

Természetesen ezeket bőven lehetne tovább finomítani, cizellálni, de szerencsére nagyon sok alapproblémát sikerült megoldani. Máig fájó pont a szlovákiai magyarság körében a Beneš-dekrétumok léte, amellyel foglalkozni kell, csak nem mindegy, hogyan. Ebben a kérdésben is eltér az elődpártok munkamódszere.

Míg az MKP például mindig „kiharcolni” szerette volna a politikai eredményeket, addig mi mindig a tárgyalásos út mellett voltunk. Beszéljük meg, jussunk el valamilyen konszenzusos megoldásra – így gondolkodtunk. Az elért eredményeket bővíteni kell, a kétnyelvűség terén se jött még el a Kánaán, ezt folytatni kell. De nagyon sok eredményt ért el 1998 óta az MKP, az elmúlt tíz évben pedig a Híd.

Mi volt a titka a Híd kezdeti sikerének?

Volt ebben egy bizonyos korszellem is 2009-ben, például az ultranacionalista Ján Slota akkor még tankokkal készült Budapestre. Ehhez képest fontos töréspont volt a Híd által képviselt megbékélési hang, és az, hogy

a pártalapítók be tudták csatornázni azt a szlovák értelmiséget, amely ezzel a gondolattal azonosulni tudott.

Hiszen ezzel a szlovákság érdeklődő részét is meg tudták győzni, hogy komolyan gondolják a megbékélést és maguk mögött akarják hagyni a folytonos konfliktusokat, az ellenségkeresést, a „magyar kártya” folytonos használatát.

És mi volt a Híd kudarcának az oka?

Én már 2016 környékén megmondtam, amikor a Híd koalícióra lépett a Smerrel és a SNS-szel, hogy ez a koalíció nagy árat fog követelni. A Híd vidéki struktúrái azon az állásponton voltak, hogy a párt lépjen kormánykoalícióra, ezt szimpatizánsként fenntartásokkal bár, de a helyzetre való tekintettel magam is támogattam, de lehetett látni, hogy ezzel mind a párt, mind személyesen Bugár Béla is feláldoz addigi népszerűségéből egy jelentős részt, hogy a párt által képviselt régiók felemelkedését támogassa.

Nem kellett ehhez nagy jóstehetség, hiszen a korábbi Smer-kormányokban is sorra felőrlődtek a kisebb partnerpártok. A Kuciak-gyilkossággal és az azt követő nyomozással felszínre kerültek azok a korrupciós hálók, amelyeknek a mélységéről a nyilvánosság még csak álmodni sem mert. Ez is megviselte a Híd reputációját és a koalíciós partnerekkel együtt cipeltük ezt a terhet.

A HÍD TITÁNJAI 2019-BEN. PETER KRAJŇÁK, RAVASZ ÁBEL, AGÓCS ATTILA, CSÉFALVAY KATALIN, RIGÓ KONRÁD ÉS ONDREJCSÁK RÓBERT. 

Ön szerint mi volt a Híd legnagyobb sikere, amit a kormányzás alatt elért?

Kulturális és kisebbségi téren a kisebbségi kulturális alap, mint kultúrafinanszírozási modell fontos eredmény. Itt nemcsak arról van szó, hogy megduplázódott a magyar kultúrára szánt összeg, hanem arról is, hogy megváltozott a pénzosztás módszere is. Sokkal kisebb szerepe van a kuratóriumi tagok kinevezésében az államnak és nagyobb a szerepük a civil szervezeteknek.

Mondhatnánk úgy is, hogy kulturális önkormányzati modell alakult, amely kimondottam a Hídnak köszönhető.

A kétnyelvűség területén is voltak előrelépések: elég, ha csak a magyarok által lakott települések vasútállomásainak kétnyelvű tábláira gondolunk. Vagy Bukovszky László kormánybiztos kezdeményezésére, amikor sikerült az állami hivatalok kétnyelvűsödésében is előrelépni.

Össztársadalmi szempontból a legfontosabb eredmény, azt hiszem, a  rosszhírű mečiari amnesztiák eltörlése volt. Meg hát ne feledkezzünk el a fejlesztésekről: az, hogy négysávos út épült Pozsonytól a Csallóköz felé, vagy épülnek az R2-es szakaszai a nógrádi területen vagy éppen Északkelet-Szlovákiában, a ruszin vidéken, Eperjes környékén a terelőút építése, mind-mind sikerek.

Azt is hozzá kell tenni, hogy előfordulhat, hogy országosan valami nem tűnik nagy sikernek, viszont helyi szempontból különböző minisztériumokon keresztül rengeteg pályázatot sikerült megvalósítani. Óvoda-, iskola-, községháza-felújítások voltak, és

csak a vak nem láthatta, hogy abban a négy évben, amíg a Híd kormányon volt, nagyon sok helyszínre nagyon sok forrás érkezett.

Az másik kérdés, hogy ennek milyen ára volt.

Hosszú éveken keresztül súlyos rivalizálás folyt a Híd és az MKP között. Sokan árulónak tartják a Hidat és különösen Bugár Bélát, mert szerintük megosztotta a szlovákiai magyarságot, és végső soron ennek lett az eredménye, hogy 2020-ban nem jutott be magyar párt a parlamentbe. Erről mit gondol?

Nem vagyok biztos abban, hogy ezt az őskonfliktust folytatni kell. Mindegyik oldalnak megvan erről az olvasata: az MKP-s narratíva az, amit önök is felvázoltak ebben a kérdésben, míg a hidas olvasat ezzel szemben az, hogy

a jól működő MKP éléről egy belső összeesküvéssel megbuktatták Bugár Bélát,

és mivel ő nem tudta tovább folytatni a sikeres tevékenységét, megszületett a Híd. Én úgy vélem, hogy ezek már „történelmi” sérelmek, a mi generációnkat viszont már nem határozzák meg ezek a töréspontok.

Amikor a Szövetségről tárgyalunk, a tárgyalóasztalnál már csak viccelődni szoktunk ezeken a sérelmeken és címkéken, a vidéki struktúrák szintjén azonban ezt a szembenállást, bizalmatlanságot nem lesz könnyű kiküszöbölni.

A Híd szövetséget kötött az MKP-vel és az Összefogással. Nem ellentétes a Híd alapértékeivel az, hogy a Szövetség hangsúlyosan etnikai pártként határozza meg magát?

A Szövetség alapértékeit együtt fogjuk meghatározni és mindenki tudatában van annak, hogy az alkotóelemek nélkül nem működhet ez a projekt. Tetszik, nem tetszik, el kell fogadni, hogy ilyen szelete is lesz a tortának. Az európai értékek tisztelete és az egymás iránti tolerancia olyan alapvető értékcsomag, amit már a kezdeteknél kőbe véstünk.

Ha megnézi a másik párt nyilatkozatait, akkor láthatja, hogy ők is megértették, hogy a Szövetségnek nemcsak magyar tagjai lesznek, hiszen a Híd hozza magával a ruszin, a szlovák, a roma struktúráit is Északkelet-Szlovákiából vagy éppen Gömörből.

Nekik is lesz helyük a nap alatt, ezért nem lesz teljesen etnikai párt a Szövetség. Az igaz, hogy magyar dominanciájú lesz,

hiszen a másik két partner párt etnikai pártként határozza meg magát.

Tehát nem lesz teljesen etnikai párt a Szövetség, ez viszont nem jelenti azt, hogy vegyes párt lesz. Sajnos ezekkel a címkékkel meg lehet bélyegezni a politikai formációt.

Ahogy korábban a Hidat bélyegezték meg ezzel, most a születő Szövetséget próbálják megbélyegezni a nemzeti oldalon egyesek és elbizonytalanítani a választókat. Ha azt szeretnénk, hogy ismét legyen kollektív képviselete a magyarságnak, ahhoz ezt a békát le kell tudni nyelni, és együtt kell tudni gondolkodni.

Természetesen nekem is vannak fenntartásaim egyes nemzeti-konzervatív ötletekkel szemben, ahogy a kollégáknak is vannak fenntartásaik a mi megengedőbb, polgári vagy akár liberális ötleteinkkel szemben is. Ez nem egy baráti társaság ilyen szempontból.

Az Azonnali is végigkövette az egyesülésről szóló tárgyalásokat, és nem volt zökkenőmentes: karácsonykor az Összefogás borította az asztalt, később a Híd és az MKP bejelentették, hogy csak ők ketten helyezik új alapokra a szlovákiai magyar politikát. Elsősorban a Híd és az Összefogás nem tudott megegyezni az új párton belüli arányokról. Hogyan sikerült megoldást találni?

Nem egy tó csendes vize ez, hanem egy hömpölygő folyóé. Zajlanak a tárgyalások, és ahogy különböző vitás kérdésekhez érünk, az alapértékeket érintőkhöz például, akkor a három pártból pillanatnyi szövetségek formálódnak. Igen, decemberben az Összefogás és a Híd között az arányok kialakításával kapcsolatban volt vita. Úgy éreztük, saját politikai súlyánál jóval nagyobb szerepet akar az Összefogás az új párton belül, és ezen nem tudtunk túllépni. Mostanra kialkudtunk egy nagyon bonyolult arányrendszert, amiben a járási, országos elnökség, országos tanács és a kongresszus szintjén különböző, vétójoggal felruházott grémiumok is fognak majd működni.

Bizonyos értelemben megtaláltuk végül a fékek és ellensúlyok rendszerét, ami a kisebb pártnak is garanciákat kínál. Amikor az egyesült párt létrejön, nem csupán a pártelnököket és elnökségeket kell majd összeboronálni, hanem a térségekben azt a sok embert is, akik a három párt valamelyikében járási elnökök, alelnökök voltak, és innentől nem lesznek mindannyian vezető pozícióban, mert nyilván nem lehetnek száztagú járási elnökségek.

Szóval biztos, hogy lesznek még súrlódások, érzékeny kérdések, de ezért is húzódik az egyesülés ilyen sokáig. Kívülről az átlag szlovákiai magyarnak úgy tűnhet, ez csak osztozkodás. De látni kell, hogy ez egy nagyon érzékeny és sok helyi szervezet vezetőjét érintő téma.

2022-ben Szlovákiában együtt lesznek megtartva a helyi és megyei választások – korábban ilyen nem volt –, és nem mindegy, hogyan fogunk ennek nekifutni. Most úgy néz ki, ez lesz az első közös megmérettetés is.

Vannak még szlovák támogatói a Hídnak?

Nagyon sokan elvándoroltak, ezt el kell ismerni, főleg a nagyvárosi szlovák értelmiség köreiből.

De vannak még regionális szervezetek, ahol maradtak: Kassán, Trencsén megyében például, és akármennyire furcsán hangzik, még fönt, Zsolnán is. Azok a helyi szlovákok, akik eddig kitartottak mellettünk és a polgári eszme mellett, most örülnek, hogy létrejön ez az egység. Nagyon remélem, hogy meg fogják majd találni benne a helyüket, és azt is, hogy ezt garantálni tudjuk majd nekik.

Bugár Béla nyugdíjba ment. Van még bármi befolyása a pártban?

Erről is érdekes mítosz kering, amit hétről hétre táplál az egyik szlovákiai magyar portál. Ez azon alapul, hogy Bugár egyszer azt nyilatkozta: ő ugyan nyugdíjba vonul, de ha Sólymos László elnök vagy az elnökség kikéri a véleményét, szívesen ad tanácsokat.

Ezt néhány újságíró úgy ismételgeti a végtelenségig, hogy Bugár a pártelnök személyes tanácsadója.

Ez nyilván köszönőviszonyban sincs a valósággal. Én alelnökként Bugár Bélával a tavaly júniusi tisztújító óta egyszer beszéltem telefonon, egyszer pedig véletlenül összefutottunk. Sólymos László földrajzilag közelebb él hozzá, tehát talán többször találkoznak. Nem gondolom, hogy Bugár Béla jelenleg alapjaiban befolyásolná a folyamatokat a pártban.

Melyek ön szerint a szlovákiai magyarság legnagyobb problémái?


Ezt a kérdést két részre kell bontani. Vannak a szimbolikus kérdések, amiket a sajtó folyamatosan életben tart, csakúgy, mint egyes politikai szereplők, ezért ezek tűnnek a legfontosabb kérdéseknek. Ilyenek a Beneš-dekrétumok eltörlése, a kettős állampolgárság kérdése, vagy az Alkotmány sokat emlegetett preambuluma, ami a szlovák nemzetre hivatkozik és nem Szlovákia lakosaira. Ezek is foglalkoztatják ugyan az embereket,

de én azt gondolom, hogy egy átlagos szlovákiai magyar ma nem ezzel fekszik és ezzel kel.

Aztán vannak az igazán fontos kérdések: a megélhetés, az egészségügy helyzete, lesz-e út, lesznek-e munkahelyek. Ezek a kérdések pedig felvetik az elmúlt évtizedekben kialakult regionális különbségek kiegyenlítésének igényét Szlovákiában. Hiszen ma Nyugat-Szlovákia, de Észak-Szlovákia is sokkal fejlettebb, mint Dél-Szlovákia. Utóbbi vidéken van az ország hat-hét legfejletlenebb járása is. Az itt élő embereknek ezek az alapvető kérdések.

Sokan úgy érzik, és több magyar politikus és közéleti szereplő is úgy gondolja, hogy a szlovákiai magyarok másodrendű polgárai az országnak. Ez mennyire igaz ön szerint?

Én ezt nem tapasztalom. Nem mondanám azt, hogy ez ma az általános élmény. Ez nyilván generációs kérdés is. A nagyszüleim generációjában nagyon sokan nem beszéltek még jól szlovákul, és a hivatalban, az érvényesülés szempontjából, vagy bárhol számtalanszor érezhették úgy, hogy ez komoly hátrányt jelent nekik. Az ő generációjuk még megérte a kitelepítéseket, a csehországi deportálásokat, tehát ezek a tüskék mindig ott vannak. A mi generációnk viszont már 1989 után szocializálódott. Úgy gondolom, mi kevesebb negatív élményt hordozunk magunkkal, így

én személy szerint nem is érzem magam másodrangú polgárnak.

Azért a kilencvenes években szocializálódottak alapélménye a Mečiar-korszak magyarellenessége, az, hogy veszélyben voltak a magyar iskolák, amikben tanultak.

Persze, gimnazista koromban én is jártam biciklivel a környéket és gyűjtöttem a szülőktől az aláírásokat, hogy ne vegyék el a kétnyelvű bizonyítványt, de ez már mögöttünk van. Ma már nem hiszem, hogy ilyen szintű problémáink lennének. Amikor manapság magyar kisiskolák veszélybe kerülnek, az elsősorban demográfiai és csak másodsorban politikai kérdés.

A szlovákiai magyar közéletben is állandó téma a magyarországi belpolitika. Befolyásolja-e a szlovákiai magyar politikát és közéletet az, hogy mi történik Magyarországon?

Nyilván igen. A szlovákiai magyarság, ugyanúgy, mint a határon túli magyarság bármely más része, jelentős részben magyarországi médiatermékekből tájékozódik, elsősorban a magyar állami médiából. Mivel ez nagyon konkrét módon tereli a közvéleményt, ezért nagyon is kihat az itteni emberek gondolkodására. Ezt most a Szputnyik-vakcinához való viszonyuláson nagyon jól látni.

Látszik, hogy a dél-szlovákiai magyarok sokkal pozitívabban értékelik az orosz vakcinát az átlagnál, mert látják, hogy Magyarországon oltanak vele, és dicsérik is.

Az Orbán Viktorhoz való viszonyulás az elmúlt években ugyancsak állandó megosztó kérdés. Nem titok, hogy míg a Fidesz az MKP-t stratégiai partnernek tartja, és bevonta a magyarországi pályázati források itteni elosztásába is, addig a Híd mindig is tüske volt a körmük alatt. A mi percepciónk a kölcsönösség elve mentén mindig kritikusabb volt feléjük.

Nagyon fontos lenne, hogy a mindenkori magyar kormány ne eszközként tekintsen a határon túliakra, hanem partnerként. Ezért az is fontos, hogy mi is tudjunk partnerként viselkedni a mindenkori budapesti kormánnyal.

De ezért cserébe a magyar kormány nem várhatja el, hogy ne lássunk és ne halljunk.

Ha valami nem jó odaát, akkor azt illethessük szabadon kritikával.

Én például nem vagyok kibékülve azzal, hogy a magyar kormánynak ilyen közeli a viszonya autoriter rezsimekkel, mint Oroszország vagy Kína. Európa-szerte látható, hogy ez a politika milyen negatív eredményekkel jár. De látjuk azt is, milyen csorbát szenvedett az elmúlt években a magyar sajtószabadság, milyen negatív folyamatok zajlottak le az MTA és az egyetemek autonómiája terén. Bár nem masszívan, de egy-egy elnökségi tagunk meg is szokott szólalni ezekben az ügyekben. De ez normális dolog, nem szabad sértésnek venni, véleményszabadság van.

Jól láthatóan a szlovákiai magyarok körében van egy réteg, ami nagy tisztelője Orbán Viktornak, és van egy olyan réteg is, ami a magyarországi ellenzéki szavazókhoz hasonlóan kritikus vele szemben. Ha jól értjük, a Szövetség mindkét réteg szavazataira számít. Hogyan lehet őket egyszerre megszólítani?

Ahogyan mondtam: úgy kell viszonyulni az aktuális magyar hatalomhoz, mint a mindenkori kormányhoz: normális viszonyt kell ápolni. De az egyes, új párton belüli platformoknak viszont meg kell hagyni a vélemény szabadságát is. Tehát a Hídból kialakuló platform, ha a jövőben valamiről úgy gondolja, nem jó irányba tart Magyarországon, akkor mondhassa is el azt szabadon. Ez a világ legtermészetesebb dolga elvileg. Nem várhatja senki, hogy a magyar adófizetők pénzéért, ami ide érkezik, Orbán Viktor az örök hallgatást kapja cserébe.

Ezek szerint valamilyen szinten egy határon túli magyar politikusnak szükséges reflektálnia arra, ami Magyarországon történik?
 

Nem gondolom, hogy ez egy nagyon fontos része a szlovákiai magyar politizálásnak. A magyar belpolitika befolyásolása nem célunk. Itt a politikai nemzet és a kulturális nemzet fogalma ütközik. Mi, határon túli magyarokként elsősorban a kulturális nemzet tagjai vagyunk.

Mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy – ahogy mondani szokás – az „anyaország” erős és sikeres legyen,

amire büszkének lehet lenni. Ehhez meg kell fogalmaznunk a kritikákat is. De nem azzal a céllal, hogy befolyásoljuk, ki legyen a következő magyar miniszterelnök, hanem azzal a jogos elvárással, hogy javuljon, csiszolódjon a helyzet, pozitívabb képet mutasson Magyarország, amelyre fel lehet nézni.

Mégis sokan zokon veszik, amikor szlovákiai magyar politikusok kritikával illetik a magyar kormányt. Az nem visszás, hogy ön úgy kritizálja a magyar kormányt, hogy a Híd korábban a Smerrel koalícióban kormányzott?

Ezt a kérdést a partnereink is sokszor fölvetik, elsősorban az Összefogás. Én már tényleg nagyon késői fázisban léptem be a Hídba, és nem voltam ott ezeknek a döntéseknek a meghozatalánál, tehát a döntések pontos hátterét sem ismerem. De a szlovákiai korrupciós ügyeket ugyanúgy elítélem, és elítéltem akkor is, mint ahogy a magyarországiakat is.

Számomra ugyanolyan visszás látni a a Fico-korszak oligarcháinak korrupcióját, mint Mészáros Lőrinc csodás meggazdagodását.

Persze lehetne finomkodni, meg különbségeket tenni, de ha belegondolunk, éppen Fico és Kočner (a Kuciak-gyilkosság megrendelésével vádolt, majd a vád alól felmentett, de más bűncselekmények miatt elítélt szlovák oligarcha – a szerk.) fémjelezte időszakban még az MKP is erős partnerséget tartott fönn a Smerrel.

Akkor nekik nem volt parlamenti képviseletük, megyei szinten politizáltak, és majdnem mindenhol stratégiai szövetséget kötöttek Fico pártjával. A különbség csupán annyi, hogy a Híd országosan is szövetségre lépett a Smerrel, az MKP viszont, mivel nem volt benn a parlamentben, csak regionális szinten. Az Összefogás akkor még nem létezett, így ők mondhatják, hogy ebből a szempontból tiszta lappal indulnak, bár hozzájuk is nagyon sokan az MKP-ból mentek át.

Nemrég készítettünk interjút Gyimesi Györggyel, aki az utóbbi hónapokban a leginkább előtérben lévő szlovákiai magyar politikus. Gyimesi a Fideszéhez hasonló retorikával képviseli a Fideszéhez hasonló keresztény-konzervatív vonalat. Hogyan értékeli az ő szerepét? Lehet-e Gyimesi a szlovákiai magyarok vezéralakja?

Személy szerint nem gondolom, hogy Gyimesi lehetne a szlovákiai magyarok vezére. Nagyon „rakéta-karrier”, amit ő befutott, egy éve még teljesen ismeretlen volt, de ez persze nem jelent semmit.

Ami inkább problémás, hogy erős kétarcúság jellemzi Gyimesi közszerepléseit.

Önöknek azt nyilatkozta, hogy keresztény-konzervatív politikusnak tartja magát, egy korábbi parlamenti felszólalásában viszont azt mondta, hogy nem tartja magát vallásgyakorló embernek, még a Miatyánkot sem ismeri, önmagára jellemzőnek tartja a promiszkuitást, és ennek ellenére tartja nagyon fontosnak a család alapértékeit.

Bár az elmúlt hónapokban rátalált a kisebbségi témára, a bő egyéves parlamenti pályafutásának első fél-háromnegyed évében teljesen más témákkal foglalkozott. A kisebbségi kérdéseket csak periférikusan érintette, most viszont már a legnagyobb magyarként aposztrofálja magát. Amikor folyt a vita arról, hogy a népszámlálási íven maradjon-e rajta a két nemzetiség bejelölésének lehetősége – ahogy az Magyarországon is van –, Gyimesi azt nyilatkozta, hogy az igazi magyarok csak a tiszta magyarok lehetnek, holott ő maga is vegyes családból származik. A szavazók viszont még nem róják fel neki ezt a sok ellentmondást.

Ami szintén nagyon érdekes Gyimesivel kapcsolatban, hogy a szlovák sajtó már az előző évben elkezdte firtatni a kétes ügyeit – luxusvadászatok Pakisztánban, Azerbajdzsánban, különféle ügyek a nagykaposi hivatalvezetősége idejéből. A szlovákiai magyar sajtó ezeket az ügyeket valahogy nem göngyölíti fel.

Nem ártana tudni, hogy ezek csak alap nélküli vádaskodások, vagy van-e valóságalapjuk. Ezek fényében lehet megválaszolni, hogy milyen szerepe lehet a jövőben Gyimesi Györgynek a szlovákiai magyar politikai életben. Mi a Hídban egyelőre kellő távolságtartással viseltetünk iránta. Mi nem szeretnénk, hogy a Szövetségben angazsálja magát, de erről nincs is szó: Gyimesi a legnagyobb kormánypárt, az OĽaNO parlamenti képviselője és ennek megfelelően politizál.

Említette a népszámlálást. Információink szerint a füleki önkormányzati lap a magyar népszámlálási kampány idején visszautasította, hogy a népszámlálási kampány szervezői hirdethessenek a magyar nemzetiség vállalásának népszerűsítéséért. Ennek mi az oka?

Alapvetően két oka volt: az egyik, hogy az önkormányzati lapban nem szoktunk helyet adni politikai hirdetéseknek.

Ez annak számított volna?

Azt gondolom, hogy igen. Az üzenet is, ha jól emlékszem, nem pontosan ugyanaz volt magyarul, mint szlovákul: a magyarokat arra biztatta, hogy jelöljék be csak a magyar nemzetiséget, a szlovákokat meg arra, hogy ha úgy érzik, akkor a szlovák mellé jelöljék be a magyart is. Ezt kicsit visszásnak éreztük, etnikailag nagyon vegyes területen élünk,

nem lehet kétfelé beszélni, mert itt majdnem mindenki kétnyelvű, és aki nem ugyanazt mondja mindkét nyelven, az nagyon hamar lebukik.

Másrészt eddigre már megkaptuk a kisebbségi kormánybiztos által két nyelven kiadott, grafikailag megszerkesztett anyagokat, és ezeket hoztuk le a városi lapban.

Azt is hallottuk, hogy Füleken országosan az egyik legalacsonyabb részvételt produkálta a város a népszavazás első, online fordulójában.

Ezt önök a nyugat-szlovákiai barátaiktól hallhatták, ahol sokkal magasabb volt a részvétel, és sokkal magasabb az életszínvonal is. Ha megnézik a választási részvételt ábrázoló térképeket, azt fogják látni, hogy Pozsonyban, a Csallóközben, és az ország egész nyugati részében egész fel Zsolnáig, ahol a gazdasági erő legnagyobb koncentrációja tapasztalható és a legnagyobb jóllét, ebből kifolyólag jobb az internetes elérés, jók a lakosság számítógépes kompetenciái, a népszámlálási részvétel is magas volt.

Kelet felé haladva azonban egyre alacsonyabb volt a részvétel. Fülek nagyjából félúton van Pozsony és az ukrán határ között, és látni kell a lakosság összetételét is: nagyon magas a munkanélküliség, nagyon magas a roma lakosság aránya, közülük pedig nagyon sokan hátrányos helyzetűek. Fülek 10 ezer lakosából 600-nak, a teljes populáció hat százalékának nincs állandó lakcíme, őket megtalálni is nehéz lesz a népszámláláshoz, hiszen valahol azért laknak. Ez az a vidék, főleg tőlünk keletre, amit a legjobban súlyt az elvándorlás. Tehát a népszámláláson való alacsony részvétel Füleken

szociális és demográfiai kérdés elsősorban, nem pedig annak az eredménye, hogy nem hoztuk le a népszámlálási kampány hirdetését a városi lapban.

Nem örülök annak, hogy ezt politikai eszközként próbálják használni ellenem.

Ön Fülek polgármestere, a város az ország egyik legnehezebb gazdasági helyzetben lévő régiójában található. Mi az oka ezeknek a problémáknak, és mi rájuk a megoldás?

Ennek a régiónak nagyon nagy problémája, hogy erősen perifériára szorult. Például az eleve jobb helyzetben levő Csallóköz nemcsak Pozsony vonzáskörzetébe tartozik, hanem ott van a határ túloldalán Győr, aminek szintén van egyfajta vonzása. Itt viszont a határ túloldala, Salgótarján környéke nagyon hasonló helyzetben van, mint Fülek környéke. Magyarországon Nógrád megye GDP-je a töredéke a Pest megyeinek. Ez kettős csapás, nem tudja az egyik régió magával húzni a másikat.

AGÓCS ATTILA ÁTADJA A FELÚJÍTOTT FÜLEKI VÁRALJÁT

Ezen úgy lehet segíteni, hogy ha folytatódnak az infrastrukturális fejlesztések. Fülek számára kulcsfontosságú, hogy a Salgótarjánban véget érő négysávos 21-es útnak lesz-e folytatása a szlovákiai oldalon Fülek felé, és azon túl, hogy csatlakozzon a szlovák gyorsforgalmi úthálózatba. Ezért magam is többször felemeltem a hangom megyei és országos fórumokon is, egyelőre nem sok eredménnyel. Sajnos a mostani kormány nem sorolta ezt a szakaszt a kiemelt fejlesztések közé.

Hasonló a gond a nemzetközi vasúti forgalommal.

Valamikor erre járt a Polónia nemzetközi gyorsvonat Lengyelországból indulva Szlovákián, Magyarországon keresztül le a Balkánra.

Ehhez képest a napokban volt a tizedik évfordulója annak, hogy az utolsó személyvonat átment Fülekről Somoskőújfalura. A kormány ezt a nemzetközi vasútvonalat úgy kezeli, mintha valami szárnyvonal lenne, pár éve egy elemzés a teljes megszüntetését és a vágányok felszedését javasolta.

Ezen kívül Fülek mindig iparosodott városnak számított, most egy 50 főt foglalkoztató iparcsarnok építésén dolgozunk, de vannak kisebb kitörési pontok az idegenforgalomban, mint a Novohrad-Nógrád Geopark. Ezekkel a lehetőségekkel kell élnünk, csakhogy ezeket a harcokat itt sokkal nehezebb megvívni, mint közel a centrumhoz.

Ebben a küzdelemben ezek szerint kulcsfontosságú az együttműködés a határ másik oldalának régiójával?

Igen, mi mindig így gondolkodtunk, rengeteg közös pályázatot nyújtottunk be. Ahhoz azonban, hogy mindezt valós politikai cselekvéssé és eredménnyé formálhassuk, a határ mindkét oldalán sokkal jelentősebb országos politikai képviseletre lenne szükség. A perifériás helyzet azt is jelenti, hogy a két ország kormányzatainak nem az az első számú célja, hogy ezeket a régiókat fejlessze.

Szlovákiában a régió országos képviselete a választási rendszerünk miatt is nehéz. Itt az egész ország egyetlen választókörzet, így elég nehéz a vidéki politikusoknak labdába rúgni az országos politikában. És ez külön igaz a szlovákiai magyarokra is, hiszen a tömbmagyarság elsősorban Délnyugat-Szlovákiában él a Kisalföld északi részén, Csallóközben, Mátyusföldön, illetve részben keleten a Bodrogközben. Mi meg itt a Palócföldön egy nagyon vékony sávban élünk magyarok, amely a szlovák-magyar államhatár és a nyelvhatár, vagy etnikai kontaktuszóna között sok helyen csak néhány kilométer széles.

Ezeken a vidékeken nem olyan könnyű a magyar választók szavazatait összegyűjteni olyan számban, hogy be lehessen kerülni az országos politikába. Az, hogy az egész ország egyetlen választókörzet, szinte ellehetetleníti a régiós képviseletet. Ez azon is látszik, hogy a parlamenti képviselők döntő többsége Pozsonyból, illetve Pozsony legszűkebb környékéről kerül be a parlamentbe. Ez nemcsak a szlovákiai magyarokat érintő kérdés.

A szlovákiai magyarságnak nem volt előzménye, amíg meg nem húzták a trianoni határt, talán mondhatjuk azt, hogy szlovákiai magyar közösséget a trianoni határ hozta létre. Mint néprajzkutatót kérdezzük: van-e ennek valamilyen néprajzi lenyomata a szlovákiai magyar közösségben?

Erre a kérdésre nehéz olyan választ adni, amit a szlovákiai magyarság többsége szívesen hall.

Erre az a válasz néprajzilag, hogy a szlovákiai magyarság egységként nagyon nehezen megragadható, és kérdéses, hogy közösségként létezik-e. 

A csallóköziek, a palócok, a bodrogköziek sok esetben alig-alig találkoznak, leszámítva a politikusokat, kultúrcsoportokat. Nincsenek természetes kapcsolatok. Ez azzal is összefügg, hogy a történelmi Magyarországon a hegyvidéki és az alföldi részek mindig észak-déli irányú kapcsolatban voltak egymással. Most viszont ebben a vékony sávban, amiben élünk, arra kényszerülünk, hogy kelet-nyugati kapcsolatokat építsünk és ápoljunk. Viszont a kelet-nyugati irányú utak meg tőlünk északra futnak, itt csak másodrendű utakon közlekedünk, ha elindulunk kelet vagy nyugat irányába; és ezek a rossz minőségű utak jelentős mértékben gátolják a mobilitást.

Visszatérve az eredeti kérdésre: feltehetően elsősorban regionális identitásai vannak még ma is a szlovákiai magyarságnak, és csak aztán tud egységben gondolkodni. Egységben elsősorban a politikusok gondolkoznak, illetve a napi szintű politikafogyasztók.

Többször is említette, hogy a konzervatív-liberális értékrendet vallja a magáénak. Ez a két kifejezés a magyar közéletben kizárja egymást, Szlovákiában viszont nem feltétlenül. Ennek mi az oka?

Ezt nehéz megfogalmazni. Szlovákiában a liberálisokat „kávéházi értelmiségnek” szokás nevezni. A konzervatív-liberálisok a vidéki kávéházi értelmiség, ők összpontosultak kezdetektől fogva a Híd körül is.

Ebben benne van a népi vonal, a vidékiség, hiszen itt élünk, de benne van a Márai Sándor-féle városi polgári attitűd is.

Ennek a kettőnek a furcsa elegye ez a konzervatív-liberális szemlélet. Én magamat is nehezen tudnám beskatulyázni, persze egy átlag MKP-szavazónak vagy egy nemzeti-konzervatív érzelmű újságírónak biztosan liberális vagyok, de rengeteg dologban van konzervatív véleményem, sokan kimondottan konzervatívnak tartanak. De tekintve, hogy hol élek és milyen napi gondokkal küzdök meg, a munkanélküliség, a városban tapasztalható szociopatologikus jelenségek baloldali gondolatokat is ébresztenek az emberben.

NYITÓKÉP ÉS KÉPEK: Agócs Attila felvételei

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek