+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Balogh Gábor
2021. május 10. hétfő, 10:11
Felállnak az ellenzéki beléptetőkapuk, ahol mindenkinek a poggyászát ellenőrzik, s kizárólag az jut át, akinek a táskája pontosan beleillik a szellemi sablonba. Aki egy milliméterrel is kilóg, az a magyar közélet senkiföldjén ragad.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az elmúlt hét egyik legtöbbet hivatkozott nyilatkozata Tamás Gáspár Miklós nyílt levele volt, amelyben arra szólított fel, hogy „a bármilyen értelemben ellenzékiek vagy függetlenek vagy pártatlanok egységesen bojkottálják az ATV-csoport minden médiavállalkozásának minden adását”, sőt, azt is kezdeményezte, hogy a cég alkalmazottai is mondjanak fel.

 

A filozófus szerint ez azért volna indokolt, mert az ATV-hez hasonlóan szintén a Hit Gyülekezetéhez köthető Spirit FM azzal, hogy a Klubrádió volt frekvenciáján szólal meg, „morális értelemben rablott holmit” szerzett. (A Klubrádió vezetője számos helyen, többek közt az Újpest TV-ben nekem mondta el, miért járt el a Médiahatóság etikátlanul és jó eséllyel törvénytelenül is az ügyben.) A felhíváshoz számosan csatlakoztak (például Hadházy Ákos), míg mások (köztük a Momentum) elutasították.

 

Ez idáig az elmúlt évtizedek menetrendszerűen egymást követő, mindenféle politikai és világnézeti csoporthoz tartozó értelmiségiektől már unásig megszokott „én oda soha többé be nem teszem a lábam” fogadalmai és bojkottfelhívásai közé tartozna – amelyek aztán rendre érdeklődés hiányában a feledés homályába vesznek.

 

Ezúttal azonban úgy tűnik, hogy azokat, akik szent erkölcsi és szakmai kötelességüket nem ismerték fel, atyai közbeavatkozással igyekeznek leterelni a kárhozatba vezető útról.

 

Történt ugyanis, hogy Lakner Zoltánt, a Jelen főszerkesztőjét megkereste a Klubrádió vezetője, Arató András, hogy „felvesse”, „nem összeférhetetlen-e a Jelennél dolgozni, és közben beülni a rablott vagyonba”. Az érdeklődés tárgya Ónody-Molnár Dóra volt, aki a hetilapnál és a Spirit Fm-nél is dolgozik. És akkor innentől az összes morális, szakmai és jogállamféltő ezüstpapírt lefejtve beszéljünk végre magyarul:

 

egy médiacég tulajdonosa ki akart rúgatni egy újságírót egy másik sajtóorgánumtól, mert az egy olyan cégnél is dolgozik, amely szerinte jogosulatlan gazdasági előnyre tett szert vele szemben.

 

Ha létezik a befolyással való visszaélésnek, a szerkesztőségi autonómiába való beletaposásnak, az újságírói függetlenség nyílt fenyegetésének tankönyvbe illő (egyben megejtően pitiáner, de ez most nem szempont) példája, akkor ez az. Lakner a „felvetést” visszautasította, a történetet a 168 óra nyilvánosságra hozta, Arató pedig érdemben nem cáfolta.

 

Hogy a TGM bojkottfelhívását szinte kivétel nélkül közlő nem kormánypárti média ezt a történetet miért nem vette át (a szintén Hit Gyülekezetéhez köthető Hetek, a Média1, valamint a Pesti Hírlap kivételével), azt csak úgy itt hagyom levegőben lógó kérdésként. Ez a sztori ugyanis csupán tünete egy jóval súlyosabb szindrómának.

 

A NER tizenkettedik évében, a jogállamiság és sajtószabadság eleve soha fel nem épült szellemvárosának még jobban visszabontott romjai között kommandózó ellenzéki nyilvánosságban egyre nagyobb az igény, hogy az egymástól függetlenül küzdő szabadcsapatok egyetlen, fegyelmezett, ütőképes hadsereggé álljanak össze. Az ezer zsibbadt vágy érthető, ám ahogy most kinéz, ezekből nem egy, erős akarat lesz, ahogyan egy évszázada Ady sürgette – csupán egy görcsös rögeszme.

 

A Klubrádió frekvenciafosztását követő – egyébként alapvetően jogos – felháborodásra épülő morális (és mint láthatjuk, olykor nagyon is gyakorlati) zsaroláshullám a rendszer ökle által ezúttal kevésbé sújtott orgánumokkal és munkatársaikkal szemben nem csak taszító és ostoba dolog – de komoly stratégiai hiba is.

 

A rezsimpáholyokból minden bizonnyal kéjesen szotyizva szemlélik az éhezők viadalát Érisz fonnyadt almácskáján.

 

S még ennél is szomorúbb, hogy azok a napról napra fogyó kevesek, akik éppen szakmai és erkölcsi okoknál fogva nem hajlandóak a NER propagandagyárának tartalomipari segédmunkásává szegődni, és a média helyett még nem kerestek maguknak nyugodtabb, biztosabb megélhetést – ezekben a hetekben tanulják meg gyűlölni egymást. S nyomukban a nem Rogán Antal titkárságából kéziszerkesztett, szűkülő nyilvánosság követői is egymásnak ugranak.

 

Felállnak az ellenzéki beléptetőkapuk, ahol mindenkinek a poggyászát ellenőrzik, s kizárólag az jut át, akinek a táskája pontosan beleillik a szellemi sablonba. Aki egy milliméterrel is kilóg, az a magyar közélet senkiföldjén ragad.

 

A mérce hétről hétre változik, mindig van egy nagybetűs ÜGY, amely mellett mindenkinek kötelessége kiállni, aki nem akarja, hogy rásüssék a „fideszbérenc” bélyegét. Kifogás, különvélemény nincs, már a szkepszis is az árulás biztos jele. A hangszórókból pedig teli torokból ordítanak a 21. századi wannabe Saint-Just-ök: „nemcsak az árulókat, de a közömböseket is büntetnetek kell”!

 

Így születik meg a NER-rel szemben egy pontosan ugyanolyan uniformizált jakobinuslelkű ellenkultúra,

 

amely éppen azokat taszítja ki magából, akik a legkövetkezetesebben képviselik azt a véleménypluralizmust, amelyet a hatalom több mint egy évtizede lépésről lépésre sorvaszt el. E mérgező levegőjű szellemi bantusztánban aztán hős gerillának álmodhatja magát néhány tálibellenzéki hitszónok, s közben észre sem veszik, hogy a rezsim éppen velük húzatja fel azt a drótkerítést, amely elzárja őket a valóságtól.

 

Az egyetlen hangon harsogó rendszer ellenzéke szükségszerűen sokszínű. Más és más fülünkbe ordító jelszóval van bajunk, természetes hát, hogy nem mindegyikre ugyanazt és ugyanolyan hangerővel válaszoljuk.

 

A NER-en kívüli nyilvánosságot egyetlen, vezényszóra kiabáló szavalókórussá formálni nemcsak értelmetlen (hiszen akkor mi is az igazi gondunk a rezsimmel?), de lehetetlen is.

 

A Fidesz médiafalanxával szemben egységes véleményhadsereget létrehozni nem lehetséges – legfeljebb egy saját ellenállásának heroikus nagyszerűségétől folyton betépett szűk körű exkluzív szektát. Ha van értelme bármit is bojkottálni, hát ez az.

 

A szerző Bencsik Jánosnak, a Polgári Válasz országgyűlési képviselőjének kommunikációs tanácsadója, az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel. Olvass még tőle! Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kalocsai Béla erről a Facebook-sztorijában posztolt a németekkel vívott történelmi 2-2-es döntetlen után.

Boris Palmer, Tübingen zöld polgármestere megint szembemegy a fősodrattal, és feltett pár kérdést a német-magyar focimeccs kapcsán.

Aki minőségi németezésre várt a meccs előtt, az ezt előbb kapja meg Svájcból, mint a magyar kormánypárt környékéről.

A Momentum így több jelöltjét is visszahúzva sorol be a például jobbikos Brenner Koloman, Csányi Tamás vagy Ander Balázs mögé, míg a Jobbik a Momentum által indított Szabó Szabolcsot vagy Szecsődi Andreát támogatja.

Közel 3 és fél évig tartották őket fogva, amiért megszervezték a spanyol kormány és legfelsőbb bíróság szerint illegális és alkotmányellenes függetlenségi népszavazást 2017-ben.

Bárki bármilyen ötletet bedobhat, és még egy
kis pénzt is kaphat érte.

A szocdemek bizakodóak: szerintük átmegy. A PNL belső harcai akár kapóra is jöhetnek.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás