Úgy néz az ország egyik fele a másikra, mint gyújtogató a vizes szénakazalra

A politikusok elhozták nekünk a fortyogó gyűlöletet, de még ebben a helyzetben is meg kell maradnunk embernek, vallja az ország legfoglakoztatottabb és legkarcosabb orgánumú színésze, Thuróczy Szabolcs, aki szerint, ha valami jó művészet, az úgyis el fog jutni az emberekhez. Az Aranyélet érző szívű maffiózója, az HBO legújabb, készülő sorozatának tartótisztje az Azonnali podcastjában mesélt a koronavírus alatt töltött időkről, nyírségi identitásáról, megmásított rendszerváltásról és arról, hogy mivel lenne érdemesebb foglalkozni egy sima hétköznapon. Interjú!

Inkább meghallgatnád az interjút? Gyere, itt van podcastben!

Az egyik legjobb barátodhoz, Bödőcs Tiborhoz hasonlóan a személyes brandednek nagyon fontos része az, hogy vidéki gyerek vagy. Kelet-Magyarországról jöttél. Miben más a kelet-magyarországi, nyíregyi identitás mondjuk a zalai identitásához képest? 

Nem hiszem, hogy kulcsszerepet játszana a mindennapokban, így nem is akarok nagy hype-ot adni ennek. De sokszor szoktam viccelődni azzal, hogy mennyi fura arc jött onnan, abból a homokos, békés környezetből, ahonnan fakad egyfajta jó értelemben vett férfiasság. De miért ne jöhetne ugyanez Pécsről vagy Mosonmagyaróvárról? Nyíregyháza esetében nálam nem arról volt szó, hogy meg kellett szeretni azt a környéket, mert én mindig szerettem, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg az ország egyik leglakottabb megyéje, amely határos Romániával, Ukrajnával, így

Nagyon sok érdekes és tehetséges ember indult Nyíregyházáról, humoristák, zenészek, és én nagyon szeretek ott lenni. Nyugalmat ad, gyönyörű a táj, nagyon jó a pálinka, a gyümölcs és szinte minden rokonom ott él.

És mennyit jársz vissza?

Most már nem annyira sokat, bár jóval gyorsabban ott lehetne lenni. Régebben, ha megnyomtad a zsigulinak, ott voltál Gyöngyösön 3 óra 40 perc alatt, most már 1 óra 40 az út. De a pandémia alatt direkt nem indultam haza, hogy óvjam a szüleimet, ugyanakkor nagyjából minden évszakban igyekszem ellátogatni hozzájuk. Olyankor mindig azokat a köröket járom, amiket szeretek, elmegyek Sóstóra vagy fürdőbe, vagy egyszerűen csak sétálni.

Inkább inspirációs jelleggel jársz már oda?

Igen, meg a húslevesért és a töltött húsért, amiket édesanyám készít. Ezek a nyugtató ételek számomra.

Hogyan látod a Nyírség, Kelet-Magyarország helyzetét ma?

Ne essünk abba a hibába, hogy úgy tűnjön, mintha szociológus lennék, mert a végén még úgy fog tűnni, hogy a hülye okoskodik, az okos meg hülyéskedik.

Arra akarom kifuttatni a kérdést, hogy több, mint 20 éve dolgozol együtt Pintér Bélával, Magyarország egyik legsikeresebb színházi rendezőjével. Pintérrel sokszor nyúltok a népi kultúrához a darabokban, de az egésznek a formavilága, esztétikája mégiscsak egy budapesti közönségnek szól, hozzájuk jut el.

Nézd, Pintér Béla világ életében budapesti volt, szóval szerintem nem biztos, hogy a vidékiségből gyökeredzik az, ha valaki ilyen kérdésekkel foglalkozik. Tehetség kérdése, hogy ezt miként ülteti át magába, onnan pedig hogyan interpretálja színpadra, filmre. Attól, hogy Till Attila a Flórián tér mögött nőtt fel, még ugyanúgy meg tudta csinálni a Csicskafilmet, és szerintem Scorsese sem arra vágyott egész életében, hogy minden áron emberekre lövöldözzön, de mégis hitelesen tudta átadni az ilyesmit a filmjeiben.

de lassan hosszabb ideje élek Budapesten, mint vidéken. De persze, valahol evidencia, hogy a karakterünkben ez benne van.

Hogy állnak most a forgatások? Ha jól tudom, még mindig zajlik a forgatása annak a sorozatnak, amiben egy tartótisztet alakítasz a nyolcvanas években.

Igen, ez még tart, március elején kezdődött és június 20-ig tart. Ez egy HBO-sorozat lesz, és egy nagyon izgalmas időszakot dolgoz fel a nyolcvanas évek közepének puhapöcsű szocializmusának időszakából. A történet elsősorban egyetemisták, diákok életét fogja megmutatni, hogy hogyan befolyásolta őket a politika, illetve a kultúrát az akkori szellemiség, amely a mi volt, mi lett és mi lehetett volna kérdéskörében fog mozogni. Semmit nem kijelentve: tehát nem úgy kell elképzelni, hogy

Szerinted lehet még egy ilyen témát úgy megközelíteni, hogy ne jobb- vagy baloldali szemlélet nélkül tegyük? Itthon most nagyon kiélezettnek tűnik a rendszerváltás időszakának ideologizálása.

Nézd,

Szerintem konkrét szembeköpése a magyar politikai kultúrának az, hogy gyakorlatilag kihagytak ebből olyan figurákat, mint Csengey Dénes, Krassó György, Petri György, Eörsi István vagy Cserhalmi György, aki ugyanúgy beszédet mondott. Olyan fokon gyűlölöm ezt a hozzáállást, hogy szinte beszélni sem merek róla, nehogy elpattanjon az agyam. (Érdemes megjegyezni, hogy Krassó vagy Csengey szerepel az emlékév alkalmából kiadott emlékbélyegeken, és több egykori demokratikus ellenzéki családtagja maga tiltotta le felmenője, hozzátartozója az emlékév keretében történő szerepeltetését – a szerk.)

Egyszerűen fájdalmas, amikor csúsztatnak és aljas módon elhazudják a történteket, és ilyenkor jó, ha az ember tisztán látja a dolgokat. Ilyenkor nagy szükség van az olyan emberekre, mint például Ungváry Krisztián, akit soha nem tudnának kilóra megvenni azért, hogy írjon oda egy mondattal többet azért, hogy üssön egyet a másikon. A történelem tényeken alapul, ez tudomány, és minden, ami ennek mentén akarja magát felkenni és felmagasztosítani, a porba fog hullani, mert a tények nagyon makacs és kegyetlen dolgok.

Mi alapján vállalsz el egy ilyen szerepet?

Szerencsére elmondhatom, hogy nagyon hosszú és tartalmas kapcsolatom van az HBO-val, amiről tudjuk, hogy nagyjából 20 éve jelen van Magyarországon. Mindig, amikor velük forgattam, olyan volt, mintha egy külföldi filmben szerepelnék. Angolok a főnökök, akikkel a kapcsolatot tartják a producerek, az egész produkció elképesztően profi. Persze attól, hogy

Nagyon jók a színészválasztásban, nagyon sok fiatal vesz részt a produkcióban, új arcok jönnek be, és ezért már majdnem úgy voltam, hogy elég fantáziátlan lenne, ha ezt a sorozatot is rám bíznák, de mégis, az író és a főrendező, Szentgyörgyi Bálint azt gondolta, hogy engem szeretne, és ez nekem kurva nagy megtiszteltetés és öröm. Aztán elolvastam a forgatókönyvet, és egyből elkezdett a fantáziám beindulni, hogy milyen jó, hogy még mindig bíznak bennem. És hát szenzációs a forgatás is. Ahogy rám kerülnek a jelmezek, ahogy meglátok egy tűzzománcot, egy hamutartót, vagy egy réz vázát, máris ott vagyok a szerepben.

Úgy hírlik, hogy nem is nagyon vállalsz olyan szerepet, amit nem érzel magadénak.

Igen, de most már talán nem is keresnek olyannal, amiről sejtik, hogy nem vállalnám. Egy-két ilyen volt korábban, amit visszaadtam, de azokat sem pökhendiségből, vagy mert derogált volna, hanem mert nem szeretek ipari szerepeket vállalni.

Másfelől, ha elolvasom a forgatókönyvet, és bár tudom, hogy nagyon jók a kollégák, ha nincs mit eljátszani, mert a történet egy fogpasztareklám mélységét rejti magában, akkor azt nem fogom tudni megcsinálni, mert csak rossz lennék benne. Nem érezném jól magam, nem tudnék elmélyülni benne, és hiába lenne ott érte az a pármillió, inkább csak visszavetne a lépcsőn, semmint, hogy előre lökne.

Az elmúlt egy évet hogyan élted meg? Talán üdvözítő hír, hogy nyitnak a színházak.

Annyira többszintű a helyzet, hogy nem egyszerű belőle fellélegezni. Nem úgy megy ugyanis, hogy ha szerdán bejelentik, hogy csütörtökön mehetnek az emberek színházba, akkor a színház készen fogja várni őket. Senki nem tudott hónapokig semmit, a színházi dolgozók, akik szervezőkként, titkárokként ott tudtak maradni, hülyére dolgozták magukat, de nem tudsz felépíteni úgy egy biztonságos évadot, hogy teljes bizonytalanságban voltál addig. Arról nem is beszélve, hogy az sem úgy működik, hogy egy évig nem játszottál, aztán rád szakad húsz előadás és ugyanúgy fogod tudni hozni a színvonalat.

emellett el kell adni a jegyeket, közönséget szervezni, betartatni az új szabályokat, szóval nem igazán látom magam előtt ezt az egészet rendesen megvalósulni. A nyári szabadtéri rendezvényekre már látok valamivel nagyobb esélyt, ha júniusban elkezdik a fiatalokat is oltani.

A ti esetetekben mi a helyzet, Pintér Béla társulatánál?

Mi nem játszunk, csak szeptembertől.

Tehát akkor meg sem kockáztatjátok?

Nem. Pintér Béla készül az új darabjával, aminek szerintem nyáron lesz a próbája, és ha az oltásokkal is olyan arányban fogunk már állni, hogy az emberek hajlandóak lesznek menni moziba, színházba, akkor lehet majd 100 százalékosan elkezdeni a színházat.

Van védettségi igazolásod, bemehetsz majd nézőként?

Én még az első káoszban kaptam meg az első Astra-oltásom, március 7-én és májusban kapom meg a másodikat.

Mi a véleményed egyébként a magyar járványkezelésről úgy általában?

Még inkább világossá vált, hogy mennyire gyarló, mocskos dolog a politika. Hogy száz nyilatkozatból kilencvenkilencből süt az őszintétlen szándék, hogy amikor minden újság és rádió halálozási adatokat közöl, azt úgy adják elő a kormány részéről, mintha siker volna. Nekünk ez már fel sem tűnik, de

És akkor elgondolkodtam, hogy az ilyesmi már tényleg fel sem tűnik, csak egy 16 éves gyereknek. Az egyetlen pozitívuma ennek az egésznek az lehet, hogy talán nem fog rámenni még egy évünk.

Milyen jellegű munkáid vannak, hogyan lehet megélni most színészként? 

Ilyen szempontból nekem szerencsém van, mert épp dolgozom ugye az HBO-n, illetve tanulom Bödőcs Tibinek a Meg se kínáltak című könyvéből készülő monodrámánk szövegét, ami egy elég nagy szövegfolyam, és ezekkel elvoltam az utóbbi egy évben. De közben csináltam a Spektrumon futó Tabuk nélkül című sorozatom egyfajta lazább folytatását, aminek a címe Tiltott zónák lesz, és amibe már egy kicsivel többet tehetek bele az egyéniségemből.

Ebben különleges szakmákkal foglalkozunk, ami rendkívül izgalmas lesz, de persze a pandémia miatt nem engedtek be rengeteg olyan helyre, ahol szerettünk volna forgatni – de ez is halad, nyáron pedig mindenképp szeretnénk szabadtéren bemutatni Bödőcs Tibivel ezt a monodrámát, Keresztes Tomi rendezésében. Szóval azt hiszem, hogy ezt a csomagot nézve szerencsés vagyok, figyelembevéve, hogy mennyi szuper kollégám szenved, úgyhogy én befoghatom a pofám.

Mi fog tudni megvalósulni a nyárból?

A kisebb fesztiválok szerintem igen, Kapolcs, Ördögkatlan, ilyenek, de ez azon múlik, hogy az emberek hogyan oltatják majd be magukat. Azt látjuk, hogy megbízható orvosok is erre buzdítanak, de még mindig csak statisztikákat és számadatokat olvasunk, hogy hányan haltak meg, amit most már csak tovább lapozunk. Közben gondolj bele, hogy hány családot jelent ez, mennyi fájdalmat. Szóval el kell indulni azon az úton, hogy ebből kijöjjünk.

Hogyan fogunk szerinted ebből kijönni annak tükrében, hogy ilyen mértékben hiszterizálva vannak az emberek? Ha megnézed a kommentmezőket, látszik, hogy mennyi frusztráció és gyötrelem van bennük.

Ahogy mondtam az elején,

– ahogy Bödőcs Tibi mondta. Tényleg nem tudok mást mondani, minthogy elképesztő az a pofátlanság, amilyen mértékben belenyomták a politikát a mindennapjainkba.

Érted, a kilencvenes években senkinek gőze nem volt róla, hogy ki az ipari miniszter, mert senkit nem is érdekelt, és nem is kellett, hogy érdekelje. Ha akartad, megvetted a Népszabadságot vagy a Magyar Nemzetet és nem volt az, hogy

És sokkal jobb lenne ebből hátrébb lépni, de egyszerűen nem lehet, mert beszivárog az ereidbe azzal, hogy mindenben véleményt kell nyilvánítanod, állást kell foglalnod. Eljövök egy ilyen beszélgetésbe és attól kell tartanom, hogy ha véleményt mondok az SZFE-ről, akkor azt hogyan forgatják majd ki, hogyan címkézik majd fel a cikkeket, hogy mit mondott Thuróczy Szabolcs.

Kaptál egyébként azért, mert kiálltál az SZFE-s diákok mellett?

Szerencsére nem kaptam, mert olyan helyeken dolgozom, ahol szabadság van. És bármennyire szétlúgozott szó lett a „szabadság”, az HBO-nál, a Spektrumnál, a Pintér Béla Társulatánál, a Bödőcs vagy Till Attila mellett azt mondhatok, amit akarok. De ez egy szerencsés helyzet, mert persze, mindenki azt mond mindenhol, amit akar, csak aztán máshol előfordul, hogy egyszer csak behívnak, hogy figyelj csak, a testvéred kapcsán akartunk szólni, hogy holnap már nem kell bejönnie dolgozni.

Mennyire rímel ez a helyzet arra a korra, amiről most épp forgatsz az HBO-val? Én a nyolcvanas évek közepén születtem és sokszor gondolkodtam rajta, milyen lehetett úgy élni, hogy névlegesen mondhatsz, amit akarsz, de végül mégis következményei lesznek. Lehet egy ilyen légkörben élni, létezni, alkotni?

Ha állandóan ezen gondolkodsz, előbb-utóbb megtébolyodsz. Nyilván vannak olyan munkaterületek, ahol egyáltalán nem lényeges, hogy ki mit gondol. Ha valakinek van egy baromi jó asztalosműhelye, az valószínűleg egy biztonságos környezet arra, hogy azt mondhass, amit akarsz. Előfordulhat, hogy lesz olyan megrendelés, hogy valaki Nagy-Magyarország-térképet akar az asztalba, vagy Che Guevara-portrét, de nagyon nem fogja a munkádat befolyásolni a politika. Ha viszont a művészetbe szivárog be az, hogy kurzusfilmet lehet csinálni, az rengeteg kérdést felvet.

Fog tudni segíteni a színházi és a filmes szakma, illetve általában a művészet abban, hogy Magyarország ki tudjon lábalni ebből a teljesen neurotikus helyzetből, amit a járvány csak tetézett?

Biztos, hogy hatással lesz rá. Épp most olvastam Háy János Karanténnaplóját, és szenzációs, ahogy megfogja ezt az egész helyzetet. Biztos, hogy jönnek ezzel kapcsolatos tematikák, mind filmben, mind színházban. Az más kérdés, hogy

Kiszedhető egy társadalom abból a helyzetből, hogy ne csak jobb- és baloldaliság mentén ítéljen meg egy művet?

Ha valami jó művészet, az úgyis el fog jutni az emberekhez.

Ha nem mennek el, akkor szerintem kár arra fogni, hogy át van politizálva, mert valószínűleg inkább nem elég jó. Aztán van olyan helyzet, mint a Kojot című filmé, aminek gyakorlatilag nem volt mozis bemutatója, mégis az elmúlt tíz év egyik legjobb magyar filmje.

És szerinted oldódni fog ez a társadalmi feszültség?

Mondom, nem vagyok tudós, nem ez a szakterületem, így fogalmam sincs, de például azt szeretném, hogy kevesebbet beszéljünk egymással a politikáról.

Jobb szeretném, ha lenne mondjuk egy szolidabb hétköznap, mikor arról szólnak a hírek, hogy farkasok költöztek a Bükkbe. Ezek sokkal emberibb és izgalmasabb dolgok, mint azok, amikkel jelenleg vagyunk foglalkoztatva, hogy a baloldal oltásellenes, vagy hogy a jobboldal hazudik. Ez egy egyirányú utca, ahol az egyik ökrösszekérrel megy, a másik pedig tankkal a másiknak, és az nyer, amelyik le tudja tolni a másikat. Csak hát tudjuk, hogy a tank fog nyerni.

NYITÓKÉP: Szabó Gábor / Spektrum TV / Tabukról tabuk nélkül