Hogyan használja a világ a vakcinákat diplomáciai fegyverként?

2021.05.08. 16:57

Az Economist Intelligence Unit nemrég közölt egy tanulmányt, miszerint Oroszország és Kína célja a vakcináikkal a geopolitikai érdekeik maximalizálása, és jelenleg ezzel nagyon jól is áll a két ország. De pontosan hogyan lehet a vakcinákat felhasználni geopolitikai fegyverként? Mik az elsődleges céljaik velük? És beszállt-e a nyugat is a vakcinadiplomáciába? Utánajártunk!

Hogyan használja a világ a vakcinákat diplomáciai fegyverként?

A kínai koronavírus egy olyan kihívás elé állította az emberiséget, amire már rég volt példa: versenyt futva az idővel fel kell venni a kesztyűt egy világjárvánnyal szemben. Világszerte szigorú járványügyi szabályokat és korlátozásokat vezettek be annak érdekében, hogy lassítsák a vírus terjedését, miközben annyi pénzt és energiát öltek vakcinafejlesztésekbe, amennyit még sohasem, mivel mindenki tudta, hogy ahhoz, hogy visszatérhessünk a pandémia előtti időkhöz, a vakcina a megoldás.

2020 decemberében kezdődött meg a világ legnagyobb oltáskampánya, közel fél év alatt már 1,21 milliárd adag vakcinát adtak be, ami azt jelenti, hogy naponta 19,7 millió, azaz két magyarországnyi ember kap vakcinát.

Azonban a vakcinák elosztása egyáltalán nem arányos: 

a világ 27 leggazdagabb országa kapta a vakcinák 35,6 százalékát, miközben a Föld populációjának mindössze 10,5 százalékát adják.

És emellett nem is igazán bőkezűek a gazdagabb országok: hiába hozták létre a szegényebbeket vakcinákkal ellátni szándékozó COVAX-programot – aminek a lényege az lett volna, hogy a világ országai ne külön válaszokat adjanak a globális pandémiára, hanem közösen győzzék le a vírust –, jelenleg úgy tűnik, hogy az elbukott.

A gazdag államok mohósága utat nyitott az orosz és a kínai befolyásszerésnek 

Hiába figyelmeztetett már február elején a WHO főigazgatója, Tedrosz Adhanom, hogy a világ „egy katasztrofális erkölcsi kudarc szélén áll” az egyenlőtlen vakcinaelosztás miatt, a világ országai megkerülve a COVAX-ot, saját maguk kötöttek megállapodásokat a vakcinagyártókkal, hogy minél inkább felpörgessék a saját oltáskampányukat, és minél hamarabb megkezdhessék a korlátozások feloldását.

Azonban a vakcinanacionalizmus miatt sok ország alig vagy szinte egyáltalán nem jut vakcinához, a COVAX-programon keresztül pedig nem tudnak elég oltást kiosztani, hiszen a különböző bilaterális szerződések miatt a gazdagabb országok előnyben részesülnek. A program szervezői még korábban úgy tervezték, hogy március végére már 100 millió adag vakcinát fognak tudni leszállítani, azonban eddig ennek mindössze töredékét, 38 millió adagot sikerült.

VAKCINASZÁLLÍTMÁNY MOLDOVÁBA A COVAX-PROGRAMON KERESZTÜL A PROGRAMRÓL BŐVEBBEN ITT ÍRTUNK. FOTÓ: GAVI / FB

A szegényebb országok bizonyos vakcinákat eleve drágábban tudnak csak megvenni, és később is kapnak belőlük, mivel a gazdag országok már a fejlesztés során is dollármilliókat adtak a vakcinagyártóknak, ezért ők jóval kedvezményesebb áron, jóval hamarabb kerülnek sorra.

Sok ország emiatt vásárol inkább orosz vagy kínai vakcinát: ezekhez gyorsabban hozzájutnak.

Vakcinák mint a soft power eszköze

A The Economist hetilapot is kiadó Economist Group kutatással foglalkozó része, az Economist Intelligence Unit nemrég közölt tanulmányt az orosz és a kínai vakcinadiplomáciáról. Az elemzés szerint a két ország a vakcináit nemcsak azért adja el, mert rövidtávon érdeke ez mind a vásárlónak, mind az előadónak, hanem hogy ezzel is megágyazzanak saját hosszútávú érdekeiknek is. 

Ugyanis ellentétben a nyugati vakcinagyártókkal, ahol a multinacionális gyógyszeripari vállalatok tárgyalnak az adott országgal,  

az orosz vakcinákat az Orosz Külföldi Befektetési Alap (RDIF) értékesíti,

amit még 2011-ben hozott létre az akkor épp miniszterelnöki posztot betöltő Vlagyimir Putyin és az akkori elnök, majd később 2020-ig a miniszterelnöki posztot betöltő Dimitrij Medvegyev, hogy a külföldre irányuló befektetéseket ez a piaci alapon működő cég kezelje. A legtöbb kínai vakcinát pedig eleve a kínai állami gyógyszeripari cég, a Sinopharm értékesíti.

De a tanulmány azt is megjegyzi, hogy Oroszország nemcsak egyszerűen eladja a vakcináit, hanem vakcinagyárakat is létesít több országban, ahol aztán kiképezi a feltörekvő országok helyi munkavállalóit. Például Szerbia nemrég jelentette be, hogy ők is elkezdik gyártani az orosz Szputnyik-vakcinát, de ugyanúgy áprilisban jelentették be, hogy OlaszországbanDél-Koreában, Egyiptomban és Indiában is gyártani fogják majd a szert.

Ugyanakkor ez csak gazdasági hasznot hoz Oroszországnak, azonban a vakcinaszállítmányokért cserébe néha mást is kérnek: például

Bolíviának azután sikerült megállapodnia a Szputnyik-beszerzésről, miután Bolívia elnöke, Luis Arce megegyezett Putyinnal, hogy orosz befektetőt beszállhatnak a bolíviai gáztartalékok kitermelésébe,

a bolíviai atomerőmű-projektbe, illetve a két ország megállapodott az együttműködésről a lítiumbányászat kapcsán is.

Az elemzés szerint Oroszország és Kína nemcsak gazdasági okok miatt döntöttek amellett, hogy azért árulják olyan országoknak a készítményeiket, ahova a nyugati államok által fejlesztett vakcinák nem jutnak el, hanem hogy ezzel befolyásukat is növeljék, hiszen így ők lesznek a „megmentők”.

Az elemzés szerint három csoportba lehet bontani azokat az országokat, ahova Oroszország és Kína vakcinákat ad el:

+ Azon feltörekvő országok, amelyek szomszédos vagy közeli államok;

+ ahol versenyben vannak a nyugati hatalmakkal és egymással is a befolyásért (például Kelet-Európa, Balkán),

+ vagy ahol eddig csak korlátozottan voltak jelen, például Latin-Amerikában, ami hagyományosan az USA befolyási körébe tartozik.

Az oroszok elsősorban azon országoknak szállítanak a szállítmányból, ahol már jelenleg is valamennyire be vannak ágyazva az orosz érdekek, és ezzel még inkább mélyíteni szeretnék a két ország közötti kapcsolatot. Míg Kelet-Európában és a Balkánon az a céljuk, hogy gyengítsék a nyugati államok befolyását azzal, hogy az oroszok válnak a térségben az egyik fő vakcinaszállítmányozójává.

A tanulmány szerint az EU-n belül leginkább az a céljuk, hogy a Szputnyikkal továbbélezzék az EU-n belüli konfliktusokat,

bár ez leginkább eddig csak abban merül ki, hogy vannak olyan országok, akik geopolitikai okokból nem szeretnének Szpuntyikot – például Lengyelország –, míg vannak olyan országok, akik szerint minél több vakcinát kell beszerezni, és ezek között ott lehetne az orosz is. Ilyen például Németország, ahol az egészségügyi miniszter, Jens Spahn nemrégiben jelentette be, hogy megegyeztek az oroszokkal a vakcinabeszerzésről.

IGOR MATOVIČ, KORÁBBI SZLOVÁK MINISZTERELNÖK TART SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT MÁRCIUS 1-JÉN, MIUTÁN KÉMFILMBE ILLŐ MÓDON SZEREZTEK BE AZ OROSZ VAKCINÁBÓL. FOTÓ: A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA / FACEBOOK.

A tanulmány szerint az oroszok ezenkívül azt a narratívát is fel akarják erősíteni a vakcinájukkal, miszerint a nyugati államok cserben hagyták a világ többi részét, ezért rájuk nem lehet számítani. Igaz, azt nem árt megjegyezni, hogy a nyugati cégek által fejlesztett vakcinákat több országban használják: a Szputnyik használatát eddig összesen 68 országban engedélyezték, míg az amerikai-német fejlesztésű Pfizer/BioNTech vakcináit 99, a brit-svéd Oxford/AstraZeneca vakcináit 111, az amerikai Moderna vakcináit 51, és a szintén amerikai Johnson&Johnson vakcináit 46 országban. A kínai vakcinák közül a CoronaVac 30, a Sinopharm pedig 52 országban kapott teljes vagy vészhelyzeti ideiglenes használatra engedélyt.

Aki csatlakozott az Egy övezet, egy út kezdeményezéshez, könnyebben jut kínai vakcinához

A tanulmány szerint Kína is hasonló célokat tulajdonít a vakcinájának, illetve azt is megjegyzi, hogy 

Kínában jelenleg ugyanannyi vakcinát adtak be, mint amennyit eladtak vagy elajándékoztak más országoknak.

Ezt részben annak köszönhetik, hogy Kínában a nagyon kemény lockdownokkal megállították a járvány terjedését, és a vakcinák nélkül is visszatérhettek már valamennyire a járvány előtti életükhöz: már tartanak koncerteket, illetve akár szabadon is utazhatnak az emberek.

A kínai vakcinák kedvezményezettjei többnyire olyan országok, akik az Egy övezet, egy út nevű kezdeményezéshez csatlakoztak, és Kína célja, hogy a vakcinákkal szorosabbá fűzze a kapcsolatát ezen országokkal.

De nemrégiben

Tajvan azzal is megvádolta Pekinget, hogy a vakcinaszállítmányokat arra használják fel, hogy ellehetetlenítsék a tajvani diplomáciát.

Tajvan szerint a kínaiak azért adományoztak Paraguaynak a vakcinájukból, hogy cserébe Paraguay szüntesse meg a hivatalos diplomáciai kapcsolatait Tajvannal, és helyette csak és kizárólag Pekinggel tartsanak fent ilyen kapcsolatokat, azonban a latin-amerikai állam kitartott Tajvan mellett. Kína már korábban is különböző gazdasági beruházások ígéreteivel maga mellé fordította Tajvan korábbi szövetségeseit, így teljesen elképzelhető, hogy a vakcinákkal is ugyanígy jár el. (A két ország kapcsolatáról, illetve arról, hogy lehet-e háború közöttük, bővebben itt írtunk.)

A tanulmány azzal számol, hogy a nyugati vakcinák térnyerésével visszaszorul a kínai és orosz vakcinák szerepe,

ugyanakkor a világ legtöbb országa csak 2022 közepén jut el az oltáskampányában a tömeges oltás szakaszáig, addig pedig Oroszország és Kína inkább a geopolitikai szerepüket próbálják erősíteni a vakcináikkal.

A SINOPHARM VAKCINÁJA CSOMAGOLÁSBAN. FOTÓ: CGNT RUSSIAN / FACEBOOK.

Igaz, Oroszországban számíthat az is, hogy egy közvélemény-kutatás szerint az oroszok 60 százaléka nem akarná beoltatni magát a Szputnyikkal, bár ennek az oka leginkább abban keresendő, hogy az oroszok egyszerűen nem félnek a koronavírustól, és azt nem gondolják túl veszélyes betegségnek. Míg Kínában az állampárt a kemény lockdownokkal képes megtörni a vírus terjedését. 

A nyugati világ eddig saját magával volt elfoglalva

A tanulmány szerint az EU, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok eddig nem vett részt a vakcinadiplomáciában, aminek az oka, hogy

a nyugati vezetők eddig leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy az oltáskampányukkal a saját hatalmukat megszilárdítsák.

Joe Biden részben ezért hirdette meg, hogy az elnöksége első napján 100 millió adag oltást fognak beadni az Egyesült Államokban, de mivel ezt jóval hamarabb elérték, ezért a végcél végül 200 millió adag lett – amit sikerült is teljesíteni. Boris Johnson pedig részben az oltáskampánnyal akarta bebizonyítani, hogy a britek jól döntöttek, hogy elhagyták az Európai Uniót, és elterelni a figyelmet brexit következtében kialakuló belföldi konfliktusokról – a kilépés miatt kialakuló bonyolultabb kereskedelmi ügyintézésről, illetve az északír protokoll miatti elégedetlenségről és tüntetésekről.

Míg az Európai Unióban leginkább azzal voltak elfoglalva a tagállamok, hogy az Európai Bizottságot bírálják az izraeliekhez, a britekhez és az amerikaiakhoz képest lassabb vakcinabeszerzés miatt, még az is felmerült, hogy a Bizottság német elnökének, Ursula von der Leyennek le kéne mondania.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a nyugati államok ne próbálnák a kommunikációs térben felvenni a versenyt az oroszokkal és a kínaiakkal: egyrészt a nyugati vakcinákat fejlesztő cégeket támogatják a vakcinaháborúban az orosz és a kínai termékekkel szemben, másrészt pedig von der Leyen próbálja magát és az EU-t úgy pozícionálni, mintha

csak és kizárólag az EU miatt nem omlott volna össze a globális ellátási lánc

– hiszen ellentétben az Egyesült Királysággal vagy az Egyesült Államokkal, az EU nem vezetett be exporttilalmat a vakcinákra, és a Bizottság által közölt legfrissebb adatok szerint április végéig 148 millió adag vakcina exportját engedélyezték az EU-ban, ahonnan 44 országba jutott így vakcina.

Ennek egy része azonban csak szerződések betartása az EU részéről, ugyanis ellentétben az orosz és a kínai vakcinákkal, az EU területéről exportált vakcináknál a legtöbb esetben nem az Unió kötött szerződéseket más országokkal, hanem az európai vakcinagyártók, az EU engedélye pedig csak ahhoz kellett, hogy a gyártó kivihessék a saját termékeiket. 

A Bizottság tájékoztatása szerint április 27-ig 779 exportkérelmet nyújtottak be, amiből csak egyet utasítottak el – bár az ausztrál kormány megvádolta az EU-t, hogy többmillió AstraZeneca-vakcinát tart vissza, amit a gyártó Ausztráliának szánt. (Arról, hogy az AstraZeneca miért nem tud elég vakcinát gyártani, itt írtunk bővebben.)

Az Egyesült Államok lassan beszáll a küzdelembe

A Biden-adminisztráció április 5-én nevezte ki Gayle Smitht, aki az amerikai vakcinadiplomácia koordinátora lesz, de emellett azt is bejelentették, hogy

az USA 2022 végéig egymilliárd vakcinát fog szétosztani India, Japán és Ausztrália mellett más délkelet-ázsiai országoknak is.

Smith a kinevezésénél arról beszélt, hogy a világnak „nagy szüksége van az amerikai vezetésre”, és szerinte ezt képes lehet ellátni a Biden adminisztráció.

Az Egyesült Államok először a vele szomszédos országoknak, Mexikónak és Kanadának adott vakcinát még márciusban, illetve május 5-én a Biden-adminisztráció bejelentette, hogy támogatják a vakcinaszabadalmak ideiglenes felfüggesztését, hogy minél több gyártó tudjon minél rövidebb idő alatt sok vakcinát gyártani.

Azonban mint arra Dewardic McNeal, az Obama-adminisztráció biztonságpolitikai tanácsadója felhívta a figyelmet

a koronavírus elleni vakcinalicenszek nyilvánosságra hozásával az USA célja az, hogy megtörje a kínai vakcinadiplomácia törekvéseit

– ezzel a lépéssel ugyanis a szegény országok olcsóbban juthatnak majd vakcinához, és nem feltétlenül kell majd Kínához fordulniuk. Ugyanakkor ez kétélű fegyver, hiszen ezzel egyidőben Kína is hozzájut azokhoz az információkhoz, amivel a saját mRNS-alapú vakcináit fejleszteni tudja, ami a későbbiekben árthat az amerikai gyógyszerkutatásoknak.

NYITÓKÉP: Gavi / Facebook

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi operatív vezetője

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek