A francia szélsőjobboldali voksokért nem csak Marine Le Pen harcol. Ha túl sok jelölt indul el azon az oldalon a 2022-es államfőválasztáson, akkor a második fordulóba jutást is veszélyezetik. Egy kisebb szélsőjobboldali párt elnöke ezért most az összes lehetséges jelöltet egy közös indulásra szólította fel.
Noha a francia szélsőjobboldalról külföldön általában csak a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülést szokás ismerni,
Persze Le Penre a legveszélyesebb az lenne, ha Eric Zemmour iszlámellenes publicista is bejelentkezne, ő ugyanis elvihetne annyi voksot Le Pentől, hogy végül egyikük se jusson tovább a második fordulóba.
A zsidó származású Zemmour maga még nem jelentette be, hogy indulna, de támogatói már akadnának: egy márciusi felmérés szerint 13 százalékra lenne esélye. Hívei el is indítottak egy oldalt, ahol alá lehet írni mellette – ez azért is fontos, mert francia elnökjelölt csak az lehet, aki legalább 500 valamilyen választott tisztségviselő támogatását megszerzi.
Egy hete pedig Aix-en-Provence városában – a délfrancia Provence hagyományosan a szélsőjobboldal egyik bástyája – egy hatalmas Zemmour-plakát jelent meg, amely már gyakorlatilag elnökjelöltként hirdette őt, noha a publicista tagadta, hogy bármi köze lenne ehhez. Már létrejött egy „Z-generáció“ nevű csoport, amely főleg Zemmour fiatal támogatóit tömöríti.
De Zemmour mögött már most felsorakoztak széljobbos húzónevek, többek között Jacques Bompard, aki egykoron Jean-Marie Le Pennel volt közösen a Nemzeti Frontban, de mivel a mára Nemzeti Tömörüléssé vált pártot túl mérsékeltnek tartja, ma Déli Liga néven szervez új pártot – egyben több, mint negyedszázada a délfrancia Orange városának polgármestere. Vagy Morgan Trintignant, aki a Napóleon-párti szélsőjobboldal egyik vezéralakja (a napoleonisták állították a Zemmour-plakátot is), valamint a 27 éves Sarah Knafo, aki hivatalosan még a konzervatív Republikánusoknál van. A szefárd zsidó származású Knafo a Zemmour mögötti értelmiségi világot szervezi. Knafo
amennyiben két ellenlábasával, egyrészről unokahúgával, Marion Maréchal Le Pennel és az Előre Franciaország párt elnökével, Nicolas Dupont Aignant-nal közösen szervez konferenciákat. Egyedül a királypártiakat nem tudták még meggyőzni, ők Marine Le Pen mellett tartanak ki. Zemmour magát inkább a bonapartista (napoleonista) hagyományban helyezi el,
Maga Zemmour is hozzájárul ahhoz, hogy esetleges indulásáról szólnak a hírek. Nemrég a konzervatív Le Figaro napilapban Jacques Bainville egykori royalista esszéistáról írt cikket, és afeletti sajnálkozásából, hogy Bainville a két világháború között nem mert egyértelműbb politikai szerepet vállalni, nem mert publicistából politikussá válni, sokan azt hallották ki, hogy Zemmour éppen erre a váltásra készülne.
amely Marine Le Pen mögött egy második fordulóban 40 százalék felett szerezne (egy esetleges baloldali ellenjelölttet szemben pedig győzne is). Ráadásul ha Zemmour nem is indul, Le Pen akkor sem egyedül versenyez a széljobb voksokért – nagy valószínűség szerint ott lesz a jelöltek között:
+ Nicolas Dupont-Aignan, a konzervatív-széljobbos Előre Franciaország elnöke;
+ Florian Philippot, a Nemzeti Tömörülés egykori alelnöke, akinek azonban megromlott Le Pennel a viszonya, mert nem értettek egyet abban, hogy a Nemzeti Tömörülés legyen-e az új munkáspárt (Philippot emellett van, és ezt a széljobbos-szociális programot ma a Patrióták párt keretében képviseli);
+ François Asselineau, az EU-ból való kilépést (azaz a frexitet) támogató Népi Republikanus Unió elnöke.
Szintén a széljobbra mehettek volna rá, de már bejelentették, hogy nem indulnak: Michel Onfray filozófus, Marion Maréchal Le Pen, Le Pen unokahúga, vagy Pierre de Villiers, a francia hadsereg egykori főparancsnoka (noha őt egy tavalyi felmérés szerint már az első fordulóban 20 százalék ikszelte volna). Zemmour tehát az egyetlen bizonytalan tényező.
Most azonban éppen az egyik biztos jelöltnek számító politikus, Dupont-Aignan tett közzé egy nyílt levelet a szélsőjobboldali Valeurs actuelles hetilapban (ebben az újságban jelent meg az egykori katonák „puccsfelhívása“ is), amiben a szélsőjobboldal lehetséges jelöltjeit, illetve fontos értelmiségijeit arra kéri:
Ahelyett ugyanis, hogy a Nemzeti Tömörülés elnöke mellett állna ki, azt kéri számos széljobbos politikustól és értelmiségitől – többek között a már említett Zemmourtól vagy a filozófus Onfray-től –, hogy „válasszák ki a legjobb jelöltet“, aki győzelemre viheti a szélsőjobboldalt Macronnal szemben. Azaz gyakorlatilag egyfajta előválasztást szorgalmazna – mintha egyébként nem lenne világos, hogy Le Pen a legnépszerűbb ezek között.
Ez azzal is összefügghet, hogy
Miközben a politikus egykori baloldali gazdaságpolitikáját már feladta, és apjához hasonlóan maga is neoliberális nézeteket vall e téren, az állam és a vallás kapcsolatában olyan laicista politikát ígér, amely a monarchistáknak és az ultrakatolikusoknak – akik főleg Marion Maréchal Le Pen és Dupont-Aignan mögött sorakoznak – kevéssé tetszik, ők elvárnák, hogy család- és egyházpolitikában is sokkal katolikusabb irányt vegyen Le Pen. E téren amúgy Zemmour is a tradicionalistákkal van, és elutasítja a francia laicista modellt.
NYITÓKÉP: Nicolas Dupont-Aignan és Marine Le Pen a 2017-es választásokon / David Rachline, FB
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.