A német Zöldek az összes friss kutatásban előzik a Merkel-pártot

Miközben a Zöldek olyan egységesek, mint még soha, a CDU/CSU-ban még mindig dúl a testvérháború, és még egy AfD-közeli botrányhőst is jelöltjükké választottak Türingiában. A jobb- és balközép abban bízhat: az Annalena Baerbock körüli felhajtásnak is olyan gyorsan vége lesz, mint 2017-ben a Martin Schulz körülinek.

Három, az elmúlt pár napban publikált közvélemény-kutatás is kimutatta: ha most vasárnap lenne szövetségi parlamenti választás Németországban, azt már nem a CDU/CSU, hanem a Zöldek nyernék. Az április 28-i Forsa-kutatás 28:22-es állást, az április 30-i Yougov 25:24-et, a május 2-i Kantar pedig 27:24-et mért az ökopárt javára. Azaz a Zöldek húzása, hogy a kancellári poszt betöltését két ciklusban maximalizálni akaró Annalena Baerbockot tették meg kancellárjelöltnek, egyelőre jó visszhangra lelt mind a német sajtóban, mind az általa alakított közvéleményben.

Ha közvetlenül kellene a németeknek kancellárt választaniuk, szintén Baerbock nyerne, 26 százalékot kapna. Az SPD kancellárjelöltje, Olaf Scholz pénzügyminiszter-alkancellár 16 százalékon, Armin Laschet CDU-elnök 15 százalékon áll, vagyis Merkel pártbéli utódjának kell a legnagyobb távot megtennie ahhoz, hogy szeptember 26-át követően a kancellári széket is elfoglalhassa.

A CDU-nak még mindig van jobbszéle

Az Angela Merkel elmúlt 16 éves kancellársága alatt szinte mindvégig vezető jobbközép CDU/CSU-szövetség még mindig gyengélkedik, annak ellenére is, hogy már van kancellárjelöltjük Armin Laschet észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök személyében. A német politikában ugyanis láthatóan felcserélődtek a szerepek: eddig a Zöldek számítottak kaotikus, össze-vissza beszélő pártnak, ahol egy hét alatt akár 180 fokkal ellentétes vélemények is elhangozhatnak csúcspolitikusok szájából, ám ők olyan egységesek, mint még soha,

A keleti Türingiában szombat este például azt a nyugatnémet Hans-Georg Maaßent választották meg az egyik választókerület CDU-s jelöltjének, aki a német szövetségi alkotmányvédelem korábbi vezetőjeként, egészen a leváltásáig olyan jó viszonyt ápolt a szélsőjobboldali-rendszerellenzéki AfD-vel, hogy tippeket adott nekik, hogyan kerülhetik el, hogy hivatala megfigyelje őket, és aki a jobboldali sajtóban Merkel egyik legnagyobb kritikusa lett. Miközben a Zöldek pont az ún. Merkel-szavazókra vadásznak, addig a CDU egyre több helyen mintha pont a mára országosan csak 10 százalékosra zsugorodott AfD táborából próbálna halászni. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint ennek hátterében egész egyszerűen az van, hogy míg nyugaton az AfD eljelentéktelenedett, a keletnémet tartományokban a szélsőjobboldali párt lett a jobbközép fő ellenfele, a keletnémet pártszervezetek pedig nem kirekeszteni akarják az AfD-t a politikából, hanem visszahódítani a jobboldali térfelet tőlük.

Csakhogy a CDU a nyugati tartományokban és szövetségi szinten inkább a Zöldekkel való együttműködést látja célnak, az AfD-vel való versenyt pedig bukott stratégiának gondolják, így Maaßen jelöltsége okozhat még problémákat nekik, amikor ezt a Zöldek, az SPD vagy épp a Die Linke tematizálni fogja a kampányban. Főleg mivel a Frankfurter Allgemeine ritka találóan megjegyzi:

Miután a pártelnökségnek nincs nagyon hatásköre arra, hogy egy területi szervezet kit tesz meg jelöltjének, senkit nem ért váratlanul, hogy a versenybe annak felnagyításának elkerülése érdekében addig inkább beleszólni nem akaró CDU-elnökség rögtön felszólította Maaßent jelöltsége megszavazását követően, hogy tegyen hűségesküt a CDU-nak, és határolódjon el az AfD-től.

Zöldülés és Schulz-hatás?

A CDU/CSU megítélését mindemellett beárnyékolja az is, hogy az uniópártok kancellárjelöltségéért folytatott küzdelemben alulmaradt CSU-elnök, Markus Söder a héten továbbra is tüzelt Armin Laschetre, ráadásul közben a Zöldek kancellárjelöltjét dicséri interjúkban. A CDU nagyöregje, Wolfgang Schäuble szerint azonban ez már csak a kancellárjelölti verseny lecsengése, nem kell megijedni a mostani közvélemény-kutatási számoktól, elvégre a választás szeptember 26-án lesz, a CDU pedig jó témákkal többséget fog tudni szerezni megint. Daniel Günther CDU-s schleswig-holsteini miniszterelnök szerint már kizárt, hogy kancellárjelöltet cseréljenek.

Ezt valamennyire maga Markus Söder is így látja egy vasárnap reggeli lapinterjúban: Laschet győzelme szerinte azon fog múlni, melyik párt tudja a legjobban összekötni a környezetvédelem és a gazdaság témáját. Szerinte míg a Zöldek csak a radikális környezetvédelmet látják, a liberális FDP pedig a gazdasági érdekeknek rendeli alá a dolgokat, addig a CDU/CSU az egyetlen párt, amely képes összekötni ezt a két világot. Csakhogy Laschet közben épp azon szintén Merkel-kritikus Friedrich Merzet nevezte meg csapata első tagjának, aki inkább az ipari lobbihoz és a CDU gazdaságbarát szárnyához áll közel, és maga is az FDP-vel kormányoz együtt tartományában – a kamerák kedvéért már fákat is ölelgető Söder zöldülős megjegyzései így indirekt módon újabb, Laschetnek szánt kritikaként értelmezhetőek.

Kérdés persze az is, mennyire lesz tartós a zöld Baerbock körüli hype. A Spiegel múlt heti vezércikke emlékeztet: pár napja arra az egyszerű kérdésre sem tudott a zöld kancellárjelölt válaszolni egy tévéinterjúban, hogy az ápolóknak mekkora bért tartana jónak. Annyit mondott csak, hogy bizony szerinte is nagyon figyelni kell erre a témára, túl nagy ugyanis a bérkülönbség, de figyelembe kell venni a közalkalmazotti bértáblát is. Nulla szám, csak ködösítés, summázta a hetilap.

Ő a szociáldemokrata SPD 2017-es kancellárjelöltjeként volt, hogy 30 százalék fölé is fel tudta tornászni a párt aktuális támogatottságát, ám tanácsadói későn kapcsoltak, és mikor már a változás szükségességéről szóló bullshitelést felváltották nála a jó, de hogyan kérdésre válaszoló tények, már nem hitték el neki a választók: a választási eredmény a párt számára katasztrofális 20,5 százalék lett végül. Azóta 13-15 százalékra mérik az egykorvolt nagy balközép néppártot, amely előreláthatólag sem a CDU-t, sem a Zöldeket nem fogja kímélni a kampányban.

A Zöldek annyit tanultak az SPD bukásából, hogy egy 137 oldalas programmal vágnak neki a kampánynak, benne olyan ígéretekkel, mint hogy bele lesznek írva a német alaptörvénybe a párizsi klímaegyezmény céljai, az ipar számára széndioxid-semleges alapanyagokra vonatkozó kvótákat írnak elő, az üvegházhatású gázok kibocsátását pedig a mostani 55 százalék helyett 70 százalékkal csökkentenék. Meg olyanokkal, hogy minden házra kell napelem, a rövidebb repülőutakat felszámolnák, a tömegközlekedést igénybevevők számát megdupláznák, az alaptörvénybe beleírt adósságféket fellazítanák, de hogy azért legyen pénz, bevezetnék a vagyonadót. Ha Baerbocknak sikerül ezeket a nála sokkal tapasztaltabb ellenfeleivel szemben kellően határozottsággal és felkészültséggel képviselnie, és egyben megtartani az érzelmekre ható üzeneteket is, elkerülhető lesz a Schulz-féle bukás.

FOTÓ: Annalena Baerbock / Facebook