+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Renczes Ágoston
2021. május 1. szombat, 17:10
Milyen volt az ünnep 1988-ban egy dél-szlovákiai óvodában? Mit keresett Lenin 1998-ban egy gimnázium faliújságján és egy kocsma kertjében? Miért olyan fontos a 2004-es május elseje? Miért szürreális a városligeti majális?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Május elseje van, én pedig a Városliget közelében lakom, ahol 2020 után idén sem lesz majális a koronavírus-járvány miatt, márpedig a városligeti majálisnál kevés szürreálisabb dolgot lehet átélni Budapesten. 

 

Valójában csak egy ilyenen vettem részt 2017-ben, el is mesélem, milyen volt, de előtte felidézem a jeles naphoz kapcsolódó korábbi élményeimet is, ez pedig – mivel már majdnem negyvenéves vagyok – immár történelmi visszatekintésnek is beillik, hiszen korszakokat és politikai rendszereket ível át.

 

Nech žije prvý máj!

 

1983-ban születtem Csehszlovákiában, hat éves voltam a rendszerváltáskor, úgyhogy csak homályos emlékeim vannak a szocializmusról és annak nagyszabású május elsejéiről. 

 

Emlékszem az óvónénik által mesélt történetre a jóságos Lenin bácsiról, aki hazakísért egy eltévedt kisgyereket.

 

Emlékszem, hogy az ovis kézműves foglalkozás végeredménye gyakran volt békegalamb.

 

A rendszerváltás előtti május elsejékről egy fénykép jut eszembe: nagyapám a felvonuláson halad Galántán, a járási központban, talán az 1970-es évek végén. Szikár, alig észrevehetően görnyedt, bajszos ember kalapban, hosszú kabátban, kezében cigaretta. Nem feltűnő, de én látom, hogy nem azonosul az eseménnyel: az apjának – a dédapámnak – korábban kovácsműhelye volt Felsőszeliben.

 

Összeszorított fogú katolikusként természetesen nem volt hajlandó belépni a szövetkezetbe, a kovácsműhelyét be kellett zárnia.

 

A nagyapám, aki szintén kovács volt, osztályellenségként éveken keresztül nem kapott rendes munkát, végül megbocsátott neki a rendszer és a járási iparvállalat lakatosaként érte el a nyugdíjkorhatárt. 

 

Egy rendszerváltás előtti május elsejére azonban emlékszem. Óvodások voltunk még, szokatlan időpontban, szürkületkor gyülekeztünk az óvoda udvarán, az óvó néni világító papírmasé mértani testeket lóbált a fejünk fölött – a szókincsünk kibővült a lampion kifejezéssel –; aztán

 

az egyik gyerek a kötelező-kellék békegalambot sült galambnak nevezte és kapott egy taslit.

 

A vonulásokat, a táblákat, a feliratokat és a tribünt az integető elvtársakkal csak hallomásból és képekről ismerem, például arról a képről, amin a nagyapám is szerepel.

 

Pionír már nem voltam (ez az úttörő csehszlovák megfelelője), de szikra még igen (ez meg a kisdobos, illetve 2021-ben Budapesten egy újbaloldali mozgalom neve – ki se maradhatott volna a május elsejei hírlevélből). Erre is emlékszem: betereltek minket, 83-as évjáratú kisgyerekeket a községháza egyik termébe, ahol ünnepélyesen kitűzőket szurkáltak a pulóverjeinkre. 

 

A pionírtáborok ijesztő rémét – a magyar gyerekek elszakadnak otthonról, és szlovák környezetben kell helyt állniuk, miközben nem beszélnek még szlovákul – azonban elsöpörte a rendszerváltás, mi pedig immár az alapiskola (vagyis az általános iskola, amit ma is alapiskolának hívnak Szlovákiában) alsó tagozatán, miután megtanultunk írni, még pár éven keresztül azzal voltunk elfoglalva, hogy a szocialista tankönyveinkből, amik helyett még nem nyomtattak újakat, a tanító néni utasítására

 

kihúzogattuk az elvtársakat és az elvtársnőket, és bácsikat meg néniket írtunk föléjük 

 

a még egészen frissen tanult kézírásunkkal.

 

Lenin már nem menő

 

A következő május elsejéhez fűződő emlékem már a Galántai Kodály Zoltán Gimnáziumból van: tabudöntögetésben érdekelt kamaszokként a padtársammal kitaláltuk, hogy május elseje alkalmából kirakunk egy Lenin-képet a faliújságra. A gimnáziumban még 1998-ban is a rendszerváltás előtti tankönyveket használtuk, valamelyikben volt kép Leninről, amit én kézzel átmásoltam – valamennyire tudok rajzolni – egy A4-es rajzlapra.

 

Lenin kikerült a faliújságra, majd a fiatal töritanárnőnk a lázadásunkat nem igazán értékelve elmagyarázta, hogy amúgy május elseje nem a Szovjetunióból jött, hanem az 1886-os chicagói munkássztrájkból. 

 

Lenin nemcsak a faliújságon jelent meg gimnáziumi éveim alatt. Galántát, az Esterházy-család egyik ágának ősi fészkét; a várost, ahol Kodály Zoltán gyerekként hallgatta a népdalokat; a várost, ami a csehszlovákiai magyarok egyik legnagyobb két világháború közötti sikerének, a Hanza Fogyasztási Szövetkezetnek a központja volt; 

 

a kedves mezővárost a szocialista városfejlesztés egy nagy panellakóteleppé változtatta,

 

központjában egy reprezantatív térrel, ahol május elsején a tribün szokott állni a tapsoló elvtársakkal.

 

Ezen a téren állt Lenin szobra is, ami a rendszerváltás után az egyik vendéglő kertjébe került, amely vendéglő kertje az alkohollal ismerkedő középiskolások törzshelye volt. Így láttam gyakran Lenint 1997 és 2001 között.

 

Mert az EU menő

 

2004-ben Komáromban jártam egyetemre – a Corvinus legendás (legalábbis az oda jártak számára legendás) kihelyezett képzésére – ez a képzés volt az alapja a szlovákiai magyarok egyetemének, a Selye János Egyetemnek. A Duna két partján fekvő két Komárom hagyományosan május elseje köré szervezi közösen a Komáromi Napok nevű rendezvénysorozatot, ami a két város több helyszínen folyó kulturális fesztiválja. 2004. május elsejéjének, az EU-hoz való csatlakozás előestjén, éjfél előtt a barátaimmal az Erzsébet-híd szlovákiai hídfőjénél vártuk, mint szilveszterkor, hogy éjfél legyen.

 

Ahogy arról már korábban is írtam: a visszaszámlálást eufória és katarzis követte.

 

Úgy mentünk fel a hídra és sétáltunk át Dél-Komáromba, hogy senki nem kérte az iratainkat.

 

A következő években a korábban torokszorító határellenőrzés szimbolikussá vált, aztán 2007-ben, amikor mindkét ország a schengeni övezet tagja lett, meg is szűnt. Azóta határátlépéskor egyenruhás határőr helyett csak egy sms jön a másik ország mobiltarifáiról.

 

Pillanatok alatt a legtermészetesebb dologgá vált, hogy akadály nélkül utazunk a két ország között – és ez így is volt egészen a koronavírus-járványig. Csak bízni tudok benne, hogy a szabad mozgást, ami az egyik legszuperebb dolog az EU-ban és gyógyír a huszadik század több traumájára is, hamarosan visszakapjuk.

 

Ligeti szürreál

 

2016-ban költöztünk Zuglóba, és 2017 május elsején a feleségemmel (akkor még a menyasszonyommal) megtekintettük a városligeti majálist. A Városliget ekkor még azt a lepukkant arcát mutatta, amit a Liget Projekt támogatói az egyik fő érvként szoktak felhozni a projektet kritizálókkal szemben: az kell a proliknak, nem pedig a szép, felújított Liget. 

 

A Liget Projekt beindulása előtt, de már a vele szembeni tiltakozások kifulladása után vagyunk ekkor.

 

A Liget általános képéhez már hozzátartoztak a Ligetvédők sátrai, akik eddigre már inkább csak hajléktalanok voltak, akik az üggyel legitimálták a közterületen lakást és a saját szomorú helyzetüket. Még évekig maradhattak a Ligetben, hogy néha felkereshessék őket az MTVA munkatársai, a Liget Projekt kritikusainak koncepciózus bemutatása céljából.

 

De vissza május elsejéhez. A lepukkant Ligetben több párt is rendezvényt tartott, a majális pedig olyan mély benyomást tett rám, hogy fel is jegyeztem az átélt eseményeket.

 

A még létező, és akkor az Olof Palme-háznál működő Kertem asztalai közt bóklászó néni engem talált elég szimpatikusnak ahhoz, hogy megkérdezze, hol találja a „dékásokat”. Remélem, ez csak a kék kabátom miatt volt.

 

A Párbeszéd négy-öt embert érdeklő majálisa végtelenül szomorú hatást keltett. Valaki fáradhatatlanul szónokolt, a szónoklatot egyik irányból a DK, a másikból az MSZP bulijának hangzavarja nyomta el.

 

A DK buliján egy fiatal duó Black Keys- és Amy Winehouse-feldolgozásokat játszott nagyon jól. Nem tudtam felfogni, mit keresnek ott.

 

A Munkáspárt színpadán a Hajmási Péter ment.

 

A Népi Front sátorjában egy szovjet zászló alatt Moldova György dedikált. 

 

A Momentum is kint volt, de ők nem voltak szürreálisak. Akkor még, azóta mintha kicsit változott volna a helyzet.

 

Két helyszínen pedig egy-egy komplett falusi búcsú pörgött ringlispírestől, dodzsemestől, happy hardcore technóstól.

 

Az élmény ahhoz volt fogható nagyban, mint amikor utólag rájöttem, hogy a Szomszédok, amit a szüleim is néztek a kilencvenes években, nem egy nyolcvanas évekbeli sorozat ismétlése volt, hanem maga a kilencvenes évekre rácsúszott nyolcvanas évek. 

 

A ligeti majálison is több idősík csúszott egymásra, és ez valójában csak a sűrített esszenciája volt az azóta is tartó mindennapi magyar valóságnak, ahol egy állampárt szabályozza az életünket, és

 

Kádár János reinkarnációjának vagyunk hálásak a terasznyitásért.

 

Remélem, május elseje alkalmából is megiszik egy pofa sört a teraszán.

 

Olvass még Renczes Ágostontól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

FOTÓ: Fortepan, 1981

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A budapesti főpolgármester immár hivatalosan is bejelentkezett az ellenzék miniszterelnök-jelöltségéért.

Noha a Varga Mihály-féle új adócsomag célja az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés, az leginkább kommunikációs húzásként értelmezhető. Elemzés!

A számok alacsonyabbak a hivatalos adatoknál, de a kórházba kerültek körében a halálozási arány magas.

Az eset miatt Skóciában többen is azt követelik, hogy legyen saját bevándorláspolitikájuk.

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

Szijjártó Péter Pozsonyban azt mondta: nem hagyják, hogy az ügy lekerüljön a napirendről.

A párt küldöttgyűlése döntött így. Karácsony szombatra nagy bejelentést ígért.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás