Ha 2,4 millió holland megtehette, akkor mi miért nem?

2021.04.30. 08:38

A leggyakoribb tévhit, hogy a külföldön tartózkodó munkavállaló nem tesz bele a közösbe, és ezért ne is szóljon bele az ügyekbe Magyarországon. Érvek a levélszavazás mellett.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A Freie Ungarische Botschaft nevében mondhatjuk, hogy egyetértünk Dakó Józseffel, a Második Reformkor Alapítvány ügyvezetőjével, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy

nem életszerű és végképp nem elegáns az az elvárás, hogy mondjunk le az egyéni választókerületünkről, csak azért, mert külföldön tartózkodunk.

Annak ellenére, hogy nem állunk kapcsolatban Vona Gábor kezdeményezésével, egyet kell értenünk a felvetésével. Felemás helyzetet teremtett a kormány azzal, amikor egyszerű, oktondi huszárvágással kettéválasztotta a külföldön tartózkodó állampolgárokat. Ha nem laksz ott, szavazz levélben, de ha ott laksz, menj szavazni személyesen – válaszolt nekünk Gulyás Gergely a március 18-i kormányinfón.

Az Európai Unió 2009 után úgy határozta meg fő célkitűzéseit, hogy az éppen fennálló gazdasági problémákra is megoldást találjon az előtte álló évtizedben. Igy vált kiemelt céllá a mobilitás élénkítése. Több okból szükség volt erre. Bizonyára már az Erasmus-program során is sokan, akik nekiindultak egy félévre európai egyetemekre, szembesültek azzal, hogy a spanyol, az olasz és a görög társaik milyen reménytelen helyzettel néznek szembe a hazájukban. Néha sajnos annyira elvakítanak a saját problémáink, hogy nem tekintünk eléggé magunk köré, a nálunknál kevésbé szerencsés déli nemzetek irányába.

A déli ifjúság számára számos út állt nyitva, hogy munkavállalási esélyeiken javítsanak. Találkoztam olyan spanyol lánnyal Hollandiában, aki anno németül tanult otthon, mert munkája éppen nem volt. Laktam olyan görög lánnyal, aki a fővárostól távoli körzetből, a szüleitől a huszonévei közepén Amszterdamba költözve próbálta megalapozni a jövőjét egy mesterdiplomával. És volt éppen elég spanyol, olasz és görög munkatársam ahhoz, hogy lássam, szerencsés helyzetben vagyok – magyarral összeakadni ugyanis ritka élmény volt.

A mobilitás tehát kiemelt célkitűzése volt az Uniónak, az alapvetésen kívül: az Európai Unió biztosítja az áruk és szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlását. A mozgás több irányba történik, délről északra, északról délre, keletről nyugatra, és – nem meglepő módon – nyugatról keletre. Az arányokon és az összetételen lehet vitatkozni, azon viszont kevésbé, hogy az Unió kiemelt célja a szabadság megvalósulása: a „nincs határ” életérzés. Elfelejtkeztünk volna erről az egyszerű igazságról?

Jó emlékeztető lehet fellapozni a 2010-ben José Manuel Barroso által szignált, 39 oldalas, magyar nyelven olvasható bizottsági közleményt, amely azt hivatott előrevetíteni, milyen 2020-at lát maga előtt az Európai Unió és hogyan fog dolgozni azon, hogy megvalósítsa az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiáját. Ebből csak egy mondatot szeretnék kiemelni: „A siker elengedhetetlen feltétele az európai vezetők és intézmények felelősségvállalása.” Nem üzleti alapú trükkökről, szándékos terelésekről, megtévesztésről vagy félrevezetésről van szó tehát. A sort nálamnál képzettebb szakértők és újságírók, pláne az utca embere a végtelenségig tudná folytatni a hazai tapasztalatok alapján, amikor arról van szó, mit jelent nem felelősen bánni a hatalommal.

Mi jogon merül fel tehát az, hogy az Európa bármely országában munkát vállaló uniós állampolgár, gazdasági hiányt kitöltő szakápoló, orvos és képzett szakmunkás vagy a tehetségét külföldi, nagynevű egyetemeken próbára tevő ambiciózus és rendkívüli módon teherbíró diák kimaradjon abból, hogy alapvető demokratikus jogát gyakorolhassa? Továbbmenve, hogy ha már kint van, maradjon is inkább ott? Miközben az uniós állampolgárok 3-5 százaléka sorolható a mobil kategóriába, vagyis nem feltétlenül egyetlen országhoz kötik őket családi, gazdasági vagy kulturális kapcsolatok, amik rendszeresen mozgásra késztetik.



A magyar jogszabályok külföldön is vonatkoznak ránk – évszázadok óta a választójog az állampolgársághoz kötődik. Továbbá mindenki érdeke, hogy ezek az állampolgárok minél egyszerűbben részt vehessenek a politikai véleménynyilvánításban – hiszen ez mind szimbolikus, mind gyakorlati értelemben a hazájukhoz köti őket. Így csökkentve az eltávolodást és potenciálisan növelve a hazatérés esélyét.

Természetesen elismerjük, hogy az agyelszívás jelensége Magyarországon is létezik és kishazánk is ezt teszi a keletebbről származó munkavállalókkal. Valójában az a kérdés, hogy a magyar állam mit tehet azért, hogy minél többen visszatérjenek és esetenként nyugati knowhow-t is magukkal hozzanak; illetve hogy a kinnmaradók még nagyobb arányban segítsenek hazai ügyeket, többek között anyagi támogatással. A szavazás megnehezítése biztosan nem szolgálja ezeket a célokat.

A leggyakoribb tévhit, amit szeretnénk ezennel hangsúlyozni, hogy a külföldön tartózkodó munkavállaló nem tesz bele a közösbe, és ezért ne is szóljon bele az ügyekbe Magyarországon.

Amikor szakmunkások százezreiről beszélünk becslések szerint, akik elsősorban Nyugat-Európában végeznek munkát például a feldolgozóiparban, gondolnunk kell arra, hogy ők elsősorban vendégmunkások. Nemcsak otthon töltik a szabadságukat, de a fizetésük jelentős részét is hazautalják, és ebből fizetik a lakáshitelüket és tartják el a családjukat. Ez a család pedig vásárol, mégpedig Magyarországon. Az általános ÁFA-kulcs jelenleg 27 százalék – ami a legmagasabb az EU-ban –, és ez azt is jelenti, hogy 300 ezer forint elköltése után közel 81 ezer forint ÁFA landolhat az államkasszában.

Összehasonlításképpen Hollandiában 9 és 21 százalék az, amit a blokkon látunk, miután végeztünk a bevásárlással. Miközben a külföldön tartózkodó idősgondozó vagy a klasszikus vendégmunkás sem az autópályákat nem koptatja, sem a levegőt nem szennyezi, sem az alulfinanszírozott egészségügy szolgáltatásait nem használja. Ha pedig gyereke van, a család talán még a gyerekkedvezményt sem tudja kihasználni, amennyiben a képzeletbeli példánkban szereplő feleség nem dúskál az állásajánlatokban, mert például a lakosság azon 40 százalékához tartozik, akik 10 ezer fő alatti kistelepülésen élnek.

A gyakorlatban tehát ne járjon szavazati jog annak, aki nem adta fel a családját, hanem éppen azért küzd, hogy egyben tartsa, vagy értékes tapasztalatokat szerez és csiszolja a tudását, csak azért, mert például több száz kilométert kellene utaznia a legközelebbi nagykövetségre? A cél az, hogy ne legyen nagyobb erőfeszítés a külföldön élőknek szavazni, mint az otthoniaknak. Ez csak a levélszavazással lehetséges. A 83 milliós Németországban Berlinen kívül Münchenben, Stuttgartban és Düsseldorfban lehetett szavazni 2018-ban. Könnyű elképzelni, hogy az ország nem minden csücskéből egyszerű, sőt bizonyos szakmákban képtelenség egy napon eljutni a hatóságilag lepecsételt dobozhoz azzal a bizonyos szavazólappal.

Idő, pénz és elszántság kell hozzá. Nem feltétlenül a motiváció hiányzik elsősorban.

A mozgásukban korlátozottak helyzetébe nem is szeretnék belekezdeni. Nem csak az hallatlan, hogy utazniuk kell a külképviseletre, de az is, hogy a külképviseletek 30 százaléka nem akadálymentesített. A 118 külképviselet közül egészen pontosan harminchat, ahol összesen 6401 választópolgár regisztrált a legutóbbi országgyűlési választásokon. El lehet képzelni tehát, hogy voltak, akik amiatt nem mentek el végül, mert mint például Dublinban, ahol a Trinity College található, egész egyszerűen nem tudtak volna bejutni a szavazóhelyiségbe.

Talán nem véletlen, hogy 2018-ban mindösszesen 58 ezren kérték át magukat külföldi választási névjegyzékbe, és mindösszesen 52 ezren tudták megvalósítani a szándékukat. Miközben az ENSZ becslései alapján 632 ezer a mai Magyarország területén született magyar választópolgár él jelenleg másik országban, a vendégmunkások és a kettős állampolgárok száma miatt ennél jóval többen is tartózkodhatnak külföldön. Habár a koronavírus jelentősen átalakította az életünket és sok szektorban vesztették el az emberek a munkájukat, vagy éppen tértek haza a legutóbbi időkben, azért mégsem ez az általános.

A holland választásokat idén márciusban például nemcsak 3 naposra nyújtották, de biztosították azt is, hogy a 70 év felettieket ne tegyék ki feleslegesen a személyes szavazás veszélyeinek. Egész egyszerűen ez a humánus megoldás. Valószínűleg nemcsak az a 2,4 millió ember ért ezzel együtt, akinek ezt idén Hollandiában lehetővé tették, de minden családtagjuk hálás azért, hogy Hollandia ismét bizonyította: az emberi méltóság szem előtt tartása érték.

Ne tegyünk tehát úgy, mintha elfogadható lenne, hogy a jelenlegi szabályozás oktondi egyszerűséggel választja ketté – Európában egyedülálló módon – a magyar választópolgárokat. Miközben 267 ezer magyar honfitársunk élt a levélszavazás lehetőségével és szavazott pártlistára, a mérleg másik serpenyőjében mindösszesen 52 ezren vannak azok, akik nemcsak hajlandóak, de képesek voltak leadni a szavazatukat egyéni választókörzetükben.

Ezért indított idén tavasszal petíciót a külföldön tartózkodó, tehát ott élő, tanuló vagy dolgozó állampolgárok érdekeinek védelmében a berlini alapítású Freie Ungarische Botschaft (FUB). Azonban a projekt maga nem új: a magukat külföldön élő magyarként meghatározó önkéntesekből álló egyesület már 2018-ben is azon dolgozott az Itt Szavazok kampány keretében, hogy mindenki megkülönböztetés nélkül élhessen az általános választójogával.

Ennek a biztosítása pedig a kormány felelőssége. Ezért is címezzük kérésünket a legutóbbi választójogi törvény változását jegyző Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek és Dr. Varga Judit igazságügyi miniszternek: szüntessék meg ezt a durva kettéválasztást, és tegyék lehetővé a levélben szavazást azoknak is, akik személyesen nem tudnak vagy nem szeretnének élni az alapvető demokratikus jogukkal. A választókörzetünkhöz igenis ragaszkodunk, érzelmileg és gazdaságilag kötődünk a településünkhöz, és

nekem személy szerint fontos, hogy a Borsod megyei 7. számú választókörzetbe érkezzen be a szavazatom.

Mindenki, aki támogatja az ügyet, megteheti egy aláírással az aHang oldalán. A petíció az Így szavazok! - Levélszavazás a külföldön élő magyaroknak nevet viseli és 2021. március 8-ai közzététele óta már közel 15 ezer támogatót szerzett. Így szavazok! – úgy gondoljuk ugyanis, hogy természetesnek kellene lennie, hogy egyéni jelöltre szavazni így is lehet. Európában ugyanannyi ország alkalmazza ugyanis a személyes megjelenést, mint ahányan a levélszavazást biztosítja a külföldön élő honfitársaik számára. Azzal a kivétellel, hogy míg előbbinél 19 ország teszi ezt lehetővé, addig utóbbi esetben a magyar kormány döntése értelmében ez a szám csak 18 és fél. Ami számunkra elfogadhatatlan.

A szerzők: Pápai Nikoletta, az Itt Szavazok csapat tagja & Vojtonovszki Bálint, a FUB ügyvivője.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek