Amíg a progresszívek kultúrharcolnak New Yorkban, Andrew Yang elviszi előlük a fődíjat

2021.04.29. 20:20

Teljesen hatástalan, hogy a demokraták trumpizmussal, a balos progresszívek meg rasszizmussal vádolják a feltörekvő polgármesterjelöltet, aki eközben a város multikulturális kisvállalkozóinak hősévé vált. Inkább a munkásosztályt kellene ellene képviselnie valakinek, ha akadna erre lelkes vállalkozó. Egyelőre nem akad.

Amíg a progresszívek kultúrharcolnak New Yorkban, Andrew Yang elviszi előlük a fődíjat

Hamarosan új polgármestert választ Észak-Amerika legnagyobb metropolisza, New York City.  A volt elnökjelölt és alapjövedelem-párti techvállalkozó, Andrew Yang polgármesteri indulása mindent megváltoztathat, gyakorlatilag a város eddigi teljes politikáját felboríthatja. Ezért aztán a jelenlegi polgármester, Bill de Blasio körül szerveződő demokrata elit eddig elég sikertelen negatív kampánnyal ekézi, a helyi progresszív szocialisták pedig kultúrharcolnának ellene. Egyik sem látszik bejönni, és jelen állás szerint Yang akár nyerhet is. De mit akar tulajdonképpen, és jó, vagy rossz lenne ez New Yorkban?

Bár valamennyire erre a lépésre mindenki készült, amikor Andrew Yang volt techvállalkozó és 2020-as demokrata előválasztási elnökjelölt bejelentette, hogy megcélozza New York City polgármesteri székét, mindenki egy kicsit megrettent. Olyannyira, hogy a várost évtizedek óta uraló, a polgármestereket a kétpárti elitből kijelölő városi tőkésréteg elég kemény negatív kampányba kezdett ellene.

A Biden-korszak új hőse

Van is okuk félni. A legutóbbi felmérések szerint Yang az elnökjelölti előválasztási kampánya után már eléggé ismert, felépített figura, aki széles értelemben liberális reformista programott hirdetett még elnökjelöltként. Számtalanszor hivatkozott az előválasztási versenyben a „valódi innovatív szabad piac kreatív káoszára” és hasonló jelszavakra, miközben világossá tette, hogy a vagyoni egyenlőtlenségek abszurd mértéke miatt immár neki és minden vállalkozónak, tőkésnek ki kell állnia az általános alapjövedelem bevezetése mellett.

ANDREW YANG JANUÁR 14-ÉN JELENTETTE BE, HOGY INDUL NEW YORK CITY POLGÁRMESTERI CÍMÉÉRT
Akkoriban teljesen jogosan mutatott rá arra is, mindez nem a kapitalizmust veszélyeztető ötlet, épp ellenkezőleg, a kapitalistákat sújtó nagy különadókat lehetne erre az intézményre kiváltani, és ezzel konzerválni a fennálló társadalmi berendezkedést a baloldali fenyegetések ellen.

Andrew Yangnél részben ez a demokrata elittől eltérő, ám mégsem Bernie Sanders logikáját követő gondolkodás a kezdetektől nem tetszett a mostani amerikai kormánypárttal szoros szövetségben működő nagy, liberális hírcsatornáknak. A nyomtatott és online fősodratú sajtó Yanggel is úgy bánt, mint Sandersszel: volt olyan előválasztási demokrata vita, ahol még a fényképét sem rakták fel, kampánya alatt szinte sohasem hívták be nyilatkozni sem az MSNBC-re, sem a CNN-re, és az iowai kaukuszt követően is igyekeztek kerülni a nevét.

Ehhez, és ahhoz képest, hogy a New York-i és ázsiai amerikai Yang teljesen új jelölt is volt, mindenesetre igen szép eredményt ért el a végére, a semmiből 7-8 százalékos népszerűségi eredményeket, és egy főleg Z-generációs egyetemistákból és fiatalokból álló, elkötelezett szavazótábort (Yang Gang) gyűjtött össze. 2020 februárjában, az előválasztási kampányból való kiszállása után pedig végül ő is beállt Biden mögé, akinek a sok Z-generációs Yang-támogató bizonyára ugyancsak jól jött Sanders ellen.

Ez az út, és az, hogy a 2020-as választás után Yang továbbra is aktív közéleti szereplő maradt, kiválóan megalapozták New York-i polgármesteri előválasztási indulását. Ezen a versenyen máris vezeti a felméréseket, egy igen jelentős, korai 22 százalékkal.

Teszi mindezt úgy, hogy a város közvéleményét uralni próbáló, de inkább globálisan jelentős New York Times a 2021 februári kampánystartja óta számtalan alkalommal elég felületes vagy nevetséges vádakkal próbálja nevetségessé tenni Yanget. Ellene több városi hivatalnok is elindult, de ők eddig kevésbé tudták megszólítani a városlakókat. Maya Riley, az egyik előválasztási jelölt, Bill de Blasio mostani polgármester jogtanácsosa például Yang ötleteit a szegényebbeknek járó, havi 167 dolláros New York-i alapjövedelemről, vagy arról, hogy ezért cserébe ne emeljék tovább az adókat, „őrültségnek” nevezte, majd arra utalva, hogy szerinte Yang csupán egyszerű populista, azt is hozzátette:

„New Yorknak nincs szüksége mini Trumpra!”

De ezenkívül – noha Yang főleg gazdaság- és adópolitikai terveket tárt eddig a nyilvánosság elé, a Demokrata Párton belüli jelöltekkel alig leplezetten szimpatizáló New York Times például az atlantai, ázsiai amerikaiak ellen elkövetett terrortámadás után azzal vádolta, „nem először fejezte ki részvétét”, indulása után röviddel pedig azt írták ugyanitt róla, nem helyes, hogy egy beszélgetésben bevallotta, hogy a covidjárvány elől tavaly egy vidéki, tágasabb házba költözött a gyerekeivel a manhattani kis lakásából, ugyanis nem minden New York-i teheti ezt meg.

Mindezek ellenére azonban Andrew Yang nem csupán vezeti a városban a demokrata előválasztás népszerűségi felméréseit (a városban a Trump-korszak után szinte kizárt, hogy egyhamar republikánus polgármestert válasszanak), de még a republikánus oldalról is megnyert magának hangokat.

YANG A 2020-AS DEMOKRATA ELŐVÁLASZTÁSI KAMPÁNYON TŰNT FEL ELŐSZÖR MINT FAJSÚLYOS POLITIKAI SZEREPLŐ. FOTÓ: GAGE SKIDMORE / WIKIMEDIA COMMONS

Hogy miért? Nem csupán azért, mert a városlakóknak elege van már a túlburjánzott, de alapvetően a kisemberek és vállalkozók dolgát egyaránt nehezítő demokrata bürokráciából, vagy azért, mert Andrew Cuomo és Bill de Blasio után változásra szomjaznak.

Yang nagyon ügyes, célzott stratégiával szólítja meg azt a politikailag aktív középosztályt, ami igazán számít az előválasztásokon és választásokon is.

A kultúrharc itt már nem fog menni

Yang azonban nem csupán a tehetős nagyvárosi elitnek nem tetszik, de kivívta a New Yorkban elég erős szocialisták és progresszívek haragját is. Legutóbb például azzal, hogy elítélte a járvány után a New York-i utcákon megsokasodó utcai árusokat, és megígérte, rendet tesz majd köztük. Yang legjobban pénzelt előválasztási ellenfele, a jelenlegi városi számvevőszék vezetője, Scott Stringer ez alapján feketék és latinók elleni rasszizmussal gyanúsította meg Yanget, mivel a szegény, munkájukat elvesztő, az utcán bizsukat kínáló illegális árusok túlnyomó többsége közülük kerül ki.

Stringer hiába a demokrata elit embere, a helyi progresszívek és szakszervezetek a támadás után jobb híján mögötte sorakoztak fel, Yanggel szemben.

A polgármesteri előválasztás fejleményeit nemrég összegző Matthew Thomas hosszan elemezte, miért működésképtelen ez a stratégia, sőt, akár kontraproduktív is lehet. Miköben ugyanis Andrew Yang kifejezetten olyan támogatókkal rendelkezik, akik az egyes New York-i kerületek legtehetősebb kereskedői, feltörekvő, középosztálybeli vállalkozói, az ő érdekük pedig a különböző városnegyedek (Chinatown, Queens) „kitisztítása és biztonságossá” tétele, ez pedig a „nem kívánatos” munkásosztály érdekeire egy Yang-féle városi adminisztráció alatt nagyon veszélyes lenne, addig a baloldal nem osztályalapon, hanem a rasszizmus és a Black Lives Matter kérdéskörével megy neki Yangnek.

Yang pedig ebből a kultúrharcból, amiből a legtöbb városi szavazónak már elege van, még jól is jöhet ki. Már csak azért is, mert az őt támogató, hagyományosan a 2000-es évektől lobbicsoportokba (BID) tömörülő felső-középosztály modernizáló, a New York-i bürokrácia csökkentését ígérő reformere lehet, a Biden-kor „új szakértője”, de ugyanakkor szociális problémákról is határozott véleménnyel rendelkező hőse, aki így szállna szembe a városi demokrata bürokrácia és szuperelit rendszerével.

Ezzel az ajánlattal szemben eddig az amúgy erős New York-i progresszívek sem erős karakterű jelöltet, sem pedig koherens programot nem tudtak eddig felmutatni.

Thomas szerint ennek éppen az az oka, ami már a 2019-2020-as Sanders-kampányban is látszott. Az osztálypolitika helyett az ilyen helyi, befolyásos szocialisták ismét rasszizmus-, és etnikaidiszkrimináció-alapon kritizálják az ifjú polgármesterjelöltet. Ugyanakkor mi sem állhat távolabb ettől a sugallt képtől. Hát még attól, ha Yang jobboldali, kis- és középvállalkozói és multikulturális bázisát, épp azt a bázist, amely az ország egyre több területén, növekvő mértékben Trumpot is támogatni tudta már, „fehér felsőbbrendűséggel” vádolják. A szerző ugyanis rámutat: ez nem fehér felsőbbrendűség, ez egyszerűen a kapitalizmus szegényhibáztató logikája, amikor a gazdagabb nem fehér az őt elnyomó városi adminisztráció helyett a sarki illegális bodegás konkurenciát fogja okolni.

Amikor ugyanis – Matthew Thomas szerint – Andrew Yang kiáll az illegális tacoárusok ellen, akkor egyben az ugyancsak latin etnikumú környékbeli étteremtulajdonosok pártolják és éljenzik. Amikor a nagyváros irtó drága elitiskoláinak szigorú felvételije és így a szegényebb fekete és latin diákok rosszabb középiskolai felvételi esélyei mellett tör lándzsát, akkor New York gazdagabb ázsiai-amerikai családjainak kedvez. Amikor pedig a palesztinpárti bojkottmozgalom, a BDS (róluk bővebben itt írtunk) polgármesterként való betiltását megígérte, akkor pedig Brooklyn és Queens egyre növekvő népességű és befolyású haszid zsidó közösségeinek kedvezett (ezek közül komoly és minősített kivétel a magyar gyökerű szatmári haszid közösség, akik ellenzik az Izrael-párti politikát).

Amit tehát Yang gondol, az nem koherens ideológia, hanem egy olyan, praktikus csomag, amivel New York City affluens, tehetősebb és ezért aktívabban is szavazó lakóit akarja megszólítani.

Ezek közé tartozik a republikánus Tajvan-támogató kínai-amerikai polgártól az új bevándorlókat már szidalmazó, jól menő costa ricai étteremtulajdonosig mindenki, aki pénzzel is tudja támogatni a kampányt, de nem a demokratákhoz közel álló helyi milliárdos. Sőt, a Joe Rogannek még 2019-ben adott interjújával minden bizonnyal a fehér jobboldaliak szívébe is belophatta magát.

Ez egyértelműen elég gyakorlatias és ügyes stratégia, ami akár a polgármesteri székig is repítheti Yanget. Minimáljövedelmes ötletét ugyan sokan támogatják, ez azonban még így sem feledtetheti hogy politikájának jellegzetességei miatt a kevesebb hatalommal és érdekérvényesítő képességgel rendelkező városi szegények politikája következtében egyre inkább kiszorulnának a metropolisz egyre nagyobb részéből. Ahogy arra is rámutathatnának, hogy egyik legnagyobb támogatója, Warren Huang például egyenesen elég gazdag és szélsőjobbos republikánusokat is támogató üzletember, aki eddig is sok gondot okozott már a középosztálynak is.

NYITÓKÉP: Andrew Yang Iowában, a 2020-as előválasztási kampányban / Fotó: Phil Roeder, Wikimedia Commons

Tóth Csaba Tibor
Tóth Csaba Tibor az Azonnali korábbi újságírója

Történészdiplomával rendelkezik, de 2013 óta főleg blogol, 2015 óta pedig újságcikkeket is ír. Sokszor Európáról és a Közel-Keletről. Az Izrael-párti sajtó kedvenc magyar firkásza. Eléggé baloldali.
Facebook
Twitter

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek