Katonai puccs készül vagy öreg tábornokok bohóckodnak Franciaországban?

Szokatlan nyílt levelet tettek közzé nyugalmazott francia tábornokok egy szélsőjobboldali hetilapban. Egy vélt „polgárháborúra“ hivatkozva gyakorlatilag belengették egy katonai puccs lehetőségét, és halottak ezreit jósolták, ha nem történik kemény politikai fellépés a jelenlegi állapotok ellen. Mostanra több, mint ötezren csatlakoztak a felhíváshoz. Mennyire kell őket komolyan venni? Kinek használ egy ilyen felhívás?

A szélsőjobboldali francia Valeurs actuelles hetilap egy szokatlan nyílt levelet közölt le az aktuális számában. Ebben húsz egykori francia tábornok és egyéb korábbi vezető katona bejelenti: készek beszállni a politikába, hogy Franciaországot megmentsék egy szerintük lehetséges polgárháborútól.

Szerintük Franciaországban „egy bizonyos antirasszizmus” arra készül, hogy gyűlöletet szítson a társadalom különböző csoportjai között, és ezért „polgár- és faji háború fenyeget, ha nem csinálunk valamit, hogy ennek véget vessünk”. Egy volt katonáknak szóló blogoldalon is lejött a levél, amihez mostanra

Az aláírók közül azonban csak 1500 nevet hoztak le a kezdeményezők, ezeknél nem derül ki, hogy nyugállományban vannak-e már, a francia sajtó és politika pedig csak a 20 nyugdíjas volt katonára fókuszál. A Le Parisien bulvárnapilap azt írta, hogy

A napilap úgy értesült: a francia honvédelmi minisztérium – miközben főleg a 20 nyugdíjas katonára koncentrál a sajtónyilatkozataiban – megkezdte a nyomozást, hogy mekkora a támogatottsága a puccsfelhívásnak az aktív katonai vezetők között.

Kik ezek a csoportok, akiket emlegetnek?

A csoportok közötti gyűlölettel a francia politikai nyelvezetben communautarisme-nak nevezett ideológiára utalnak, amely szerint a francia nemzet nem egységes, hanem multikulturális, azaz több csoportból áll, akiknek bizonyos kisebbségi jogok járnak. Miközben az angolszász világban ez egy elfogadott társadalmi berendezkedési modell,

Ezt a nézetet maga Emmanuel Macron államelnök is képviseli. Amikor tavaly – amint arról az Azonnali beszámolt – „szeparatizmussal” vádolta meg a franciaországi iszlámot, éppen arra utalt, hogy egyetlen csoport vagy közösség se vonhatja ki magát a francia nemzet alól. A „szeparatizmus” vádját egykoron – a 19. század végén, 20. század elején – a francia baloldal a Róma iránti hűségük miatt illojalitással vádolt katolikusokkal szemben fogalmazta meg.

akik az angolszász világ posztkolonialista, multikulturalista elméleteit behoznák a francia nyilvánosságba is.

Ez ellen Macron két minisztere is kikelt. Az oktatási minisztere „iszlamo-baloldaliságról” beszélt (ez ellen több francia kutató, köztük Erőss Gábor, Józsefváros párbeszédes alpolgármestere is, tiltakozott), a felsőoktatási miniszter pedig még tovább ment, és ő már azt szorgalmazta, hogy a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ vizsgálja meg a folyó kutatásokat, hogy ne legyenek azok posztkolonialisták és multikulturalisták. Az, hogy mindezek a javaslatok Macrontól és környezetétől jönnek, mutatja: a francia államelnök egyre jobbrább tolódik, és láthatóan a jobboldali voksokkal akarja 2022-ben az elnökválasztást a maga javára eldönteni.

Polgárháború, halottak ezrei, veszélyes küldetés

A katonák azonban többet akarnak, mint Macron, mert szerintük „nem maradhatunk indifferensek a gyönyörű országunk sorsát látva”. Az egykori katonai vezetők arról írnak, hogy „az iszlamizmus és az elővárosok hordái” olyan dogmákat akarnának érvényesíteni, amelyek ellentétesek a francia alkotmánnyal, ezért határozottabb fellépést követelnek – elsősorban Macron elnöktől, de felajánlva a saját segítségüket is: „Készek vagyunk azon intézkedéseket támogatni, amelyek nemzetünk védelmét figyelembe veszik”.

Azonban túlmennek a puszta támogatáson, amikor azt is írják:

Levelüket azzal fejezik be a volt katonák, hogy

A baloldal puccskísérletet emleget, a széljobb üdvözli a levelet

Ez az a rész – mármint az aktív katonák beavatkozásának felemlegetése –, amit a francia közéletben sokan puccsfelhívásként értékeltek. Jean-Luc Mélenchon, a nacionálkommunista Lázadó Franciaország párt elnöke büntetőjogi következményeket szorgalmazott a volt katonák ellen, mert szerinte azok lázadásra szólítanak fel. Benoît Hamon, a szocialisták egykori államfő-jelöltje szerint puccskísérletről van szó. Florence Parly védelmi miniszter felelőtlennek nevezte a volt katonák levelét, de arra emlékeztetett, hogy már nyugállományban lévő katonai vezetőkről van szó, azaz

Parly azonban közölte: kezdeményezni fogja a hadseregnél, hogy induljon eljárás a volt katonák ellen.

A szélsőjobboldalon ezzel szemben egyetértés fogadta a nyílt levelet. Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés elnöke azt üzente a volt katonáknak, hogy

Le Pen szerint a volt katonák elemzése teljesen leírja a jelenlegi franciaországi állapotokat, de szerinte nem elég most a buzdítás, hanem cselekedni kell – amiből nem derül ki, hogy Le Pen akkor támogatna-e egy katonai puccsot, vagy sem.

Le Penre reagált azon Place d´Armes blogoldal is, ahol a levél melletti aláírásokat gyűjtik. A blogoldal névtelen állásfoglalása elhatárolódik Le Pentől, mert szerintük nem helyes, ha a Nemzeti Tömörülés elnöke a saját pártpolitikai céljai szolgálatába akar állítani katonákat. De leszögezik:

Az állásfoglalás azt is bírálja, hogy Le Pen – amint az egész francia sajtó – csak a kezdeményező 20 nyugdíjas katonai vezetőre koncentrál, mert ezzel semmibe veszik mindazon katonákat, akik ugyan nem tábornokok, de akik nélkül egyetlen hadsereg se tudna működni. Azonban az az állásfoglalásból se derül ki, hogy a mostanra már több, mint 5000 aláíró között van-e aktív katona is.

A 20 nyugdíjas katona támogatást a mérsékelt jobboldalról is kapott. Henri Leroy, az ellenzéki Republikánusok szenátora azt mondta a France Bleu rádiónak, hogy a katonáknak igazuk van, „Franciaországot meg kell megmenteni”, de hozzá tette: „Le Penhez sohasem fogok csatlakozni”.

Szintén üdvözölte a volt katonák felhívását Nicolas Dupont Aignan, a szélsőjobboldali Előre Franciaország párt elnöke – a politikus a 2022-es elnökválasztáson indulni fog, mint eddig is, és ugyanazon szavazói rétegekre hajt, mint Le Pen. Dupont Aignan a radikális Radio Sudnek nyilatkozva azt mondta, hogy a volt katonák levele „nagyon visszafogott, és azt állapítja meg, amit mindenki lát”. Dupont Aignan arra emlékeztetett, hogy

Az utalás egyértelmű. Franciaország újkori történetében ugyanis volt már egy katonai puccs – gyakorlatilag a mostani Ötödik Köztársaság is egy puccs következtében született.

1958 májusában ugyanis az akkor még francia megszállás alatti Algériából a hadsereg puccsal akarta megdönteni a párizsi kormányt, mert az engedményeket tett volna az algériai felkelőknek. A puccs Algériában sikeres is lett, ahol Raoul Salan tábornok egy puccsista kormány nevében át akarta venni a Franciaország feletti hatalmat is – a párizsi kormány azonban csak az Algéria feletti hatalmat adta meg Salannak.

Charles De Gaulle tábornok körei – akik már régóta tervezték a tábornok politikai visszatérését – kihasználták a kaotikus helyzetet, hogy De Gaulle legyen egy kompromisszumos megoldás a párizsi kormány és az algériai puccsisták között. Salan végül „éljen De Gaulle” kiáltással le is mondott a hatalmáról Algériában.

a feltétele viszont egy új – az ötödik – köztársaság kikiáltása volt, amelynek alkotmányát végül népszavazáson fogadtatta el. A mai napig vita tárgya, hogy De Gaulle mennyiben tudott az egész algériai puccsról – esetleg az egész akció csak az ő visszatérését szolgálta-e.

Kik a mostani katonák?

Az akkori puccsban azonban valóban aktív katonák vettek részt.

Jean-Pierre Fabre-Bernadac, a levél kezdeményezője például 1993 és 1994 között még a Jean-Marie Le Pen vezette Nemzeti Front biztonsági szolgálatában vett részt. Három másik aláíró pedig a Nemzeti Front (Nemzeti Tömörülés) vagy az Előre Franciaország színeiben helyi választásokon is indult már. Három másikról pedig eddig is lehetett tudni, hogy a neofasiszta író, Renaud Camus hívei – Camus az, aki könyveiben azt hirdeti, hogy tudatos lakosságcsere zajlik Franciaországban. Az aláírók között van Christian Piquemal, aki

Miközben a baloldal puccsal rémisztget, Le Pen pedig – noha ő az utóbbi időben igyekszik mérsékelt képet mutatni magáról – kiállt a volt katonák mellett, Macron nem szólalt még. Egyrészről ezzel se akarhatja a nyugdíjas katonák magánakciójának jelentőségét növelni. Másrészről viszont Macron számára egy ilyen fenyegetés jól jöhet: Le Pent ismét visszatolhatja a széljobbra, számos Macrontól eltávolodott baloldali szavazó számára pedig ő jelenhet meg a kisebbik rosszként.

Még tavaly felmerült az, hogy esetleg a 2022-es államfőválasztáson Pierre de Villiers, aki 2017-ig volt a francia hadsereg főparancsnoka, elindulna. Egy akkori felmérés szerint a franciák 20 százaléka már az első fordulóban hajlandó lett volna rá szavazni.

NYITÓKÉP: Francia hadsereg, FB (a kép csak illusztráció, a francia hadsereg nem támogatja a levélírókat)