+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Tóth Csaba Tibor
2021. április 27. kedd, 11:07
Parancsra zárunk, parancsra nyitunk, parancsra félünk és parancsra is könnyebbülünk meg. Közben oltáskártyákkal felszerelkezve sorakozunk majd az uszoda előtt. Íme az új, keresztény szabadság!

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Vége hát a több hónapos korlátozásnak, a kvázikaranténnak, a folyamatos időtlenségbe taszító digitális életnek, vagy éppen az illegálisan megtartott házibulik korának egy darabig. Szombaton mi is fotóriporttal jelentkeztünk arról, ahogy a magyar városok egy csapásra visszatértek az élők sorába, sőt, az estét már tumultuózus jelenetek kísérték. A morális pánik és az aggodalom persze azonnal kísérteni kezdte a bulizókról a média által (általunk is) szorgalmasan készített fotókat, amiket aztán egyik portál aggódva, fejcsóválva, kéztördelve, másik kitörő vagy óvatosabb lelkesedéssel pakolt ki.

 

A forgatókönyv unalomig ismert. Az elmúlt idők váltakozó, alig-alig követhető lezárási-nyitási terveinek ritmusát minden stádiumban kísérték a lezárások miatt háborgók, a lezárásokat akarók és a járvány veszélyeire figyelmeztető óvatos felháborodottak kommentcsatái. Mindegyik fél saját szakértőivel, influenszereivel és grafikonjaival felfegyverkezve érkezik és érkezett minden nap, tovább göngyölítve a morális szempontból szinte feloldhatatlan vitát:

 

mi fontosabb, a kórházak elkeserítő helyzetének javítása, vagy az alapvető szabadságjogaink?

 

Alapvetően beszédes, hogy egyesek az országos kocsmaterasznyitást, az önfeledt szórakozást tartják az emberi szabadság esszenciájának. Ezen csak akkor van mit csodálkozni, ha a folyamatos ujjrázással elsősorban mindig az a célunk, hogy rámutassunk „ezekre” a piáló tizen-huszonévesekre, vagy ízlés szerint a felelőtlen idősebb korosztályra: miattuk, a „buta többi birka magyar” miatt nem lesz soha vége a járványnak, nem lehet itt nyugalom, nem lehet „nyugati, európai” ország, és a sort még lehetne folytatni.

 

Pedig abban, hogy pár korsó csapolt sör, esetleg pár pohár bor elfogyasztásának lehetősége azonnal ennyi embert csődített ki a köztérre, semmi meglepő nincsen. Az elszigeteltség, az agyrohasztó Zoom-órák és az internetes algoritmusok fogságából menekülő egyetemisták kirajzása hosszú hónapok bezártsága után mégis hirtelen és meglepő, hiszen tudjuk, milyen lehetetlenül rosszak a járványadataink.

 

Ezeket az adatokat viszont éppen a látszólag az égvilágon semmire nem jó kijárási tilalom, a közben hónapokig tömött plázák és nyitott iskolák karéjában hoztuk össze.

 

Lehet tehát azon elmélkedni, ismét, negyvenedszerre, hogy az emberek milyen felelőtlenek, mennyire nem érdekli őket az egészségügyisek helyzete, ez azonban egy hónapokig elhúzódó, számtalan állásba, életbe, egzisztenciába kerülő, sokakat az amúgy is népbetegség depresszióba, vagy éppen elviselhetetlen családi körülményeibe visszalökő korlátozások (az osztrák-magyar „fura lockdown”) után történik.

 

Nincs itt másról szó, mint egyfajta online rendeléses, szorongásűző fogyasztási forma helyett az abszolút boldogság kergetéséről. A 2020 őszén magunk mögött hagyott „nosztalgikus” fogyasztói logikába való visszatántorgásról.

 

Fölösleges ezen különösebben elcsodálkozni, végképp fölösleges előadni, hogy mindezért a kocsmateraszokon torlódó emberek egyenként a felelősek, hiszen hiába beszélnek nekik a technokrata elit szakértői.

 

Viszont ugyanígy el kell keseríteni azokat is, akik most szombat után azon lelkendeznek kitörő örömmel, hogy itt van végre az egyéni szabadság, a szabad fogyasztás visszatért, végre senki sem sérti szabadságjogainkat. Ha ugyanis megnézzük, ezt a nagy teraszos szabadságot egyenesen Orbán Viktor miniszterelnök vezényszavára, füttyentésére követte el mindenki. Hiába kínos talán azoknak erre gondolni, akik hónapokig a kormányt, az államot és az államigazgatást hibáztatták a lockdownpolitikáért, a „vírushisztiért”, vagy „Covid-kommunizmusról” panaszkodtak, a délután a várbeli teraszon lefotózott, söröspoharat szorongató Orbán engedélyével, parancsszavára kivonulni

 

éppen az a fajta történet, amire most neki szüksége volt, az ő politikai színjátékában vált mindenki egy napra biodíszletté.

 

Hiszen emlékezhetünk még élesen arra, a miniszterelnök már a 2021 februári gazdasági évnyitón nemzeti konzultációról, gazdasági újjáéledésről, villámgyors oltási programról és húsvéti nyitásról beszélt. Nem is véletlenül, hiszen éppen ő igazán sejthette: az, hogy a magyar társadalom, minden európai társadalommal együtt a tomboló járvány közepén, januárban vagy februárban még nem nyithat, felvetette annak a lehetőségét: talán nem is igaz az, amit Orbán a saját lábon állásról, a piacon való megélésről, fogyasztásalapú gazdaságról eddig „munkaalapú társadalom” címen összehordott. És talán nem igaz az sem, a halálozási mutatókat látva jó ötlet volt leépíteni és bújtatott privatizációnak alávetni kórházainkat és a közegészségügyet, ahogyan ötezer orvos és ápoló szolgálati jogviszonnyal a rendszerből való kiűzése is szarvashiba volt.

 

Az Orbán által kiépített rendszer márciusban bizony korrigálni volt kénytelen: húsvétra semmiféle nyitás nem jött, újabb lezárásokra került sor. Az ellenszert ugyan gyorsan megtalálta, hiszen a hasonló jellegű szerb autokrata rendszerrel együtt felismerte: Magyarországnak is van két olyan ütőkártyája, amivel 2021 elején fordítani lehet képes a Covid-járványon. Az egyik, hogy az Európai Unió gyógyszerügynökségével szembemenve keleti vakcinák rakományait hozathatja át, és központosított, parancsuralmi államigazgatással gigantikus oltási programot is tud szervezni.

 

Mindez meg is történt, és így a vakcina, a védőoltás vált a leegyszerűsített történet központi szereplőjévé.

 

Ebben a történetben persze lehetnek lukak: például kiderült, az óriási oltási lázban kimaradt a 80 éven felüliek egy egész garmadája, nekik mindössze 49 százalékuk kapott védőoltást,

 

vagy például a „védettségi igazolvány” egyvalamit nem garantál: a biztos védettséget, ugyanis egyetlen olyan, jelenleg használt vakcina sincsen (miután a Johnson&Johnson beadását leállították), ami egy dózis után biztossá teszi, hogy nem betegszünk meg, vagy hogy egy-két hétig nem fertőzünk.

 

De most hiába mutatnak erre rá annyian: a kártyák körüli egyenlőtlenséget, a jogi megkülönböztetést, ami a legújabb, készülő kormányrendelet után nyomban meg fog jelenni, egyelőre felülírja a berendezett Nagy Esemény: a nyitás. Ahol a sör kortyolgatása, esetleg egy-két cigaretta elszívása közben talán el sem gondolkozunk azon: ismét a vezérmese részei leszünk, akkor kapjuk vissza „a teljes életünket” (ami alatt a 2020 előtti fogyasztói identitásunkat értjük manapság), amikor Viktor kiül a Karmelita elé.

 

Ez volt az a népünnepély-hangulat, sokaság, mémesíthető fotó, amire a lassan a kampányra teljesen ráforduló Orbánék vadásztak: a nép fia, a „sokaság” élén álló, karizmatikus vezető kinyitja a karámajtót,

 

a vele tartó, szórakozó nép mintegy karneváli hangulatban az udvarában iszik, szimbolikusan mindenki a vendége, az udvari bolondok meg körülötte táncolnak.

 

Aki esetleg csodálkozna azon, hogy mégis mire számít Orbán, nem fél-e attól, hogy ebből nyárra ismét óriási járvány lesz, hiszen akad még bőven oltatlan, az egyrészt nem gondol bele abba, hogy ez minden bizonnyal egy saját szakértőkkel kikalkulált, jól megtervezett lépés volt. Elképzelhető az is, hogy – miközben a közönség és a média, de még az egészségügyi dolgozók sem ismerhetik meg ezeket – a kormány látott már olyan hazai és nemzetközi átfertőzöttségi becsléseket, amelyek alapján nem fél immár semmiféle nagy góctól és járványrobbanástól.

 

Ez persze még a jobbik eset. A rosszabb az, ha valami miatt nem igazolja semmi a számításaikat. Erre azonban az oltási program közepén immár kevesebb az esély. Sok még a kérdés a lockdown hasznossága körül is, hiszen a nagyon szigorú maszkviselést és karantént bevezető, demokrata Kalifornia, és a mindezekre fittyet hányó republikánus Florida halálozási adatai nagyjából ugyanott állnak. Nem bizonyos tehát, hogy minden, 2020 márciusától megszokott és kisütött járványvédelmi gyakorlat megáll úgy, ahogyan azt jelenleg képzeljük.

 

Mindez azonban, attól tartok, ismét csupán a politikafüggő, keménymagos közönséget és a sajtót fogja érdekelni. A többiek szépen lassan betöltik a tömeges oltópontokat, a kocsma- és kávézóteraszokat, majd a színházakat, mozikat és edzőtermeket – utóbbiakat szigorúan az elég értelmetlen kártyák lóbálásával.

 

A nagy mutatvány egyelőre teljes siker, és ahogyan 2020 tavaszán vagy novemberében sikerült valódi politikai drámát csinálni a lezárásokból, így sikerülhet most hasonlóan vidám második felvonást is összekalapálni.

 

Hiszen ez itt Magyarország, és a járvány úgy viselkedik, mozog és hullámzik, ahogyan a kormányzati kommunikáció azt éppen szeretné.

 

Olvass még Tóth Csaba Tibortól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A budapesti főpolgármester immár hivatalosan is bejelentkezett az ellenzék miniszterelnök-jelöltségéért.

Noha a Varga Mihály-féle új adócsomag célja az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés, az leginkább kommunikációs húzásként értelmezhető. Elemzés!

A számok alacsonyabbak a hivatalos adatoknál, de a kórházba kerültek körében a halálozási arány magas.

Az eset miatt Skóciában többen is azt követelik, hogy legyen saját bevándorláspolitikájuk.

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

Szijjártó Péter Pozsonyban azt mondta: nem hagyják, hogy az ügy lekerüljön a napirendről.

A párt küldöttgyűlése döntött így. Karácsony szombatra nagy bejelentést ígért.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás