Amikor a meztelen Lenin elhozza a világosságot az emberiségnek

2021.04.25. 09:30

A szocialista állam és annak művészete militánsan ateista volt, ám ahogyan ezt promoválták, az egyfajta vallási, kultikus jelleget vett fel. Illés Áron, a Tsúfos Tükör szerzője erre az ellentmondásra utal szobraival. Mutatjuk, hogyan!

Amikor a meztelen Lenin elhozza a világosságot az emberiségnek

Mi a közös Leninben és Jézusban? Vagy Marxban és a bibliai prófétákban? Ennek a dichotómiának a bemutatására vállalkozott Illés Áron, az Azonnali Tsúfos Tükör nevű rovatának alkotója. Mint mondta, őt leginkább az államszocialista rendszerek azon ellentmondása izgatta, hogy míg militánsan ateisták voltak, addig

„mégis minél inkább üldözték magát a vallást, annál inkább utat tört annak torz helyettesítése, a szovjet állami kultusz, amely sok tekintetben vallási jellegű volt, és ugyanúgy dogmatikusan szemlélte a világot, mint az egyházak”.

Az alkotó időben egymástól távoli két korszak művészetét, az 1917 utáni szovjet művészet és a különböző ókori kultúrák (Babilon, Sumer) művészetének összedolgozásból merítve készítette el szobrait.

A MUNKÁS ÉS A KOLHOZNŐ. VERA MUHINA 1937-ES ALKOTÁSA, AMELY A SZOCIALISTA REALIZMUS EGYIK LEGTISZTÁBB MINTÁJA. ONNAN LEHET ISMERŐS, HOGY MINDEN SZOVJET FILM ELEJÉN FELBUKKAN. FOTÓ: LIMITCHIK / WIKIMEDIA COMMONS

Szocialista archaizmus

LENIN-SZOBOR

+ A Lenin-szobor estében az alapötlet egy szovjet emberpár ábrázolása lett volna, ám ez a gondolat később átformálódott Leninné. „Az akartam megmutatni, hogy milyen az ideális férfi a szovjet művészetben, amelyet egyfajta héroszként, Prométeuszként ábrázoltak.” A megszokott szovjet formaművészethez illesztette hozzá a szovjet szobrokhoz társított tudatalatti mitikus tartalmat.

Lenint ezért ábrázolták önmagát feláldozó Prométeuszként, „amely elhozza a világosságot, az új kort az emberiségnek”.

A szobor másik eleme pedig ennek a mitizálásnak a lecsupaszítása: így lett Lenin meztelen, amellyel a szovjet művészetben rejlő ellentmondásosságra hívja fel a figyelmet.

ROGYINA MATY

+ A Rogyina maty szobor: A művészi előképe az alkotásnak a termékenység istennője volt, amellyel az alkotó arra kívánt rámutatni, hogy egyes kultúrák hogyan tekintettek a nőkre, a nőiségre. Szerinte izgalmas, hogy a szovjet nőkép összefügg a kommunizmus politikai üzenetével:

„még izmosabbak, keményebbek az ábrázolt nők, mint a férfiak”, mivel a kommunizmus nemi emancipációt hirdetett és szükség volt a nőkre a forradalomban is.

A GAGARIN-KOCSI

+ Gagarin-kocsi

Ez maga a modern ateista mítosz: vagyis a tudomány diadala a vallás fölött.

A kompozíció tetején Gagarin áll, mögötte a Vosztok-1 űrhajó. Az egészet a szovjet nép reprezentánsai veszik körül, leghátul pedig a pártvezetés: Nyikita Sz. Hrucsov és Leonyid Brezsnyev állnak.

BURZSOÁ ÉS IMPERIALISTA DÉMON

+ Ellenségpropaganda (démonok): Illés elmondta, hogy ezek a művek a szovjet propagandán alapulnak. A burzsoák ábrázolásánál a megszokott szovjet negatív tulajdonságokat társította hozzájuk: kövér, cilinderes „disznószerű”, kapzsi, pénzeszsákot szorongató alakot hozott létre.

FASISZTA DÉMON

+ Fasiszta démon: „Hitlert előszeretettel ábrázolták hüllőszerű, ilyen furcsa előreugró orrú karmos lényként”, mondta a fenti alkotásról a művész. Szerinte ez az alkotás a Leninéhez hasonló meztelenséggel ugyancsak a szovjet propaganda ellentmondásosságát mutatja meg.

SZTÁLIN-SZOBOR

+ A Sztálin-szobor egy téglafaragvány, rajta egyetlen robosztus tömbben jelenik meg Sztálin mint hadvezér, különböző harci eszközök tarkítják a testét.

„Sztálin nagyon szeretett katonai egyenruhában pózolni, hadiistenként tetszelegni”,

magyarázta Illés Áron a Sztálin-szobor formavilágáról. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Sztálin-szobor egy tömb, ez a robosztusság pedig

a sztálini rendszer merevségét szimbolizálja, míg a Lenin-szobor mozgékonysága a forradalmi aktivizmust, amelyet Sztálin szüntetett meg az 1930-as években.

MARX-SZOBOR

+ A Marx-szobor formavilága mezopotámiai és bibliai előképeket idéz meg.

„Marx tökéletes választás volt, mert régen pontosan így, nagy szakállal képzelték el a bibliai prófétákat”, magyarázza Illés Áron.

A Marx-szobrok statikusságáról szólva Illés is azon a véleményen volt, hogy míg a Marx-szoborok robosztusak, addig a Lenin-szobrok aktívak. Vagy keresztény tipológiával élve:

„Lenin volt, aki elhozta az igét, akiben megtestesült az istenfiú, Marx pedig Mózeshez hasonló, prófétaszerű figura, aki megjövendölte az igét”.

Elmesélte azt is, hogy csak a szovjet variánssal kívánt foglalkozni, mivel úgy véli, hogy az 1945 utáni államszocialistává vált országok művészetét már lehetetlen lett volna beépíteni a művészetébe. Ennek ellenére tanulmányozta a magyarországi államszocializmus művészetét  és szerinte a Tanácsköztársaság avantgárd művészei – Bíró Mihály vagy Uitz Béla – később világszínvonalú plakátművészetet alkottak. „Ez a magyar avantgárd nagyon sok mindenben kapcsolódott az európai és a szovjet, forradalmi avantgárdhoz” – mondta.

Az Azonnali Tsúfos Tükör-rovatának szerzője, Illés Áron Szocialista archaizmus címmel a fentebb bemutatott alkotásokat nyújtotta be az Országos Diákköri Konferenciára.

NYITÓKÉP: Azonnali-montázs

Antal Róbert-István
Antal Róbert-István az Azonnali újságírója

Történész, az erdélyi baloldal kutatója. Bármilyen furcsa, de szereti a románokat.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek