A nap, amit megtölthetnénk tartalommal, de helyette ugyanúgy csak szemetelünk

2021.04.22. 15:15

Április 22-e a Föld napja, amikor mindenki ígéretet tesz, hogy a jövőben sokkal inkább odafigyel a környezetére, és visszafogja a fogyasztását. De ezek csak semmitmondó, tartalom nélküli üzenetek, amiket senki sem tart be. Így április 22-e, ahelyett, hogy a Föld napja lenne, egy ugyanolyan átlagos nap, mint az év többi napja.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Április 22-e a Föld napja, amikor a politikusok Facebook-oldalait ellepik a környezetvédelem fontosságát hirdető irományok, amikor az általános és középiskolákban valakit kijelölnek, hogy tartson kiselőadást, hogy évente mennyi vizet pazarolunk el a rossz csapok miatt, és a nap, amikor egy mínuszos kishírben az esti híradóban is beszámolnak, hogy amúgy ezen a napon volt a Föld napja.

Pedig április 22-e egy fontos nap is lehetne, amikor a kötelező „védjük meg a környezetünket!” tételmondatú kiüresített üzenetek, illetve az unalmas kiselőadások helyett valódi témákról is beszélhetnénk.

Például arról, hogy mit teszünk azellen, hogy minden évben egyre hamarabb fogyasztjuk el a bolygónk egy év alatt megtermelt erőforrásait?

Vagy hogy miért számít normának, hogy ha valami toxikus anyagot találtunk, akkor csak egyszerűen beleöntjük a tavainkba és folyóinkba, ha pedig radioaktív anyagról beszélünk, akkor az óceánba, és a probléma ezzel meg is lett oldva?

Pedig ezek fontos kérdések lennének, amire legalább egy nap gondosan odafigyelhetnénk, amikor valódi párbeszédet folytathatnánk arról, hogy a műanyaggyártók átvernek minket, és a PET-palackokat mindössze elhanyagolható mennyiségben hasznosítják újra, hiába került fel az a kis jel minden csomagolásra.

De emellett arról is beszélhetnénk, hogy a legtöbb műanyag egyáltalán nem újrahasznosítható, és csak azért gyártjuk őket, hogy öt percnyi használat után a szemetesben végezzék, aminek tartalmát – teljesen logikus módon – egy szintén nem lebomló műanyagzsákba gyűjtjük.

Ugyanis fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a műanyagok jelentős része egyáltalán nem hasznosítható újra, így

a fejlett nyugati államok évente többmillió tonna szemetet exportálnak a szegény országokba,

hogy még csak elszörnyesztő mementóként se álljanak a szemünk előtt a szeméthegyeink.

Ehelyett minden évben eljátsszuk ugyanazt a semmitmondó, tartalom nélküli, konformista színdarabot, hogy a nap végén egymás hátát megveregethessünk, hogy ma is helyesen cselekedtünk, és megint elértük azt, amit tavaly: a nagy büdös semmit.

Pedig ha tényleg komolyan vennénk a Föld napját, illetve a bolygónk és környezetünk védelmét, akkor

ezen a napon megvitatnánk, hogy az emberiségnek sikerült egy olyan gazdasági rendszert kiépítenie, aminek a célja a túlfogyasztás,

és a nyersanyagok nem hatékony felhasználása, hiszen a különböző csomagolóanyagok mellett gyakran az ételeink is a kukába kerülnek, „régi” – azaz maximum két éves – mobiltelefonjaink és elektronikai eszközeink, hiszen a GDP-fetisiszta gazdasági logika azt követeli meg, hogy minden évben újabb felesleges kacatokkal ruházzuk fel magunkat, miután a tavalyi felesleges kacat már „elhasználódott”.

A Föld napjának egy égbekiáltó felkiáltójelnek kéne lennie, egy napnak, amikor megemlékezünk azokról az eseményekről, amikor az emberiség Istent játszva szándékosan pusztította környezetét,

pedig az ember nem egyedüli és kizárólagos lakója a Földnek. De mi még azt a kérdést sem tesszük fel magunknak, hogy miért vált megszokott normává, hogy ennyi felesleges szemetet termelünk.

A kínai koronavírus-járvány remek lehetőséget adott volna arra, hogy egyénileg és kollektíven is olyan kérdéseket vizsgáljunk, hogy milyen kapcsolatban állunk környezetünkkel, és hogy mennyire tesszük tönkre a jövőnket a nemtörődömségünkkel, beletörődésünkkel, de ezt a lehetőséget ugyanúgy elszalasztottuk, mint az összes Föld napját, annak 1970-es megalapítása óta.

Pedig mikor máskor, ha nem ezen a napon kéne valódi párbeszédet folytatni, hogy a multinacionális vállalataink milyen nagy mértékben járulnak hozzá bolygónk elfogyasztásához, és a felelősséget próbálják az egyszerű egyénre tolni.

Persze ettől függetlenül egyéni szinten is sokat tehetnénk a környezetünkért, és beszélhetnénk arról, hogy milyen zöld alternatíváink vannak a jelenlegi környezetromboló megoldásaink helyett, és megvitathatnánk akár azt is, hogy egyéni és kollektív szinten mit tehetnénk a bolygónkért. De mi ehelyett csak a nyersanyagaink nem túl hatékony felhasználására állítunk tökéletes példát, amikor kiplakátoljuk, hogy április 22-e a Föld napja, és felszólítjuk egymást, hogy védjük a környezetünket.

Félreértés ne essék, most nem az emberiség lassú és fájdalmas kihalásáról elmélkedem, mert szerintem a jövőnk még megmenthető lenne. De ahhoz az is kéne, hogy mindenki – beleértve az egyént, a döntéshozókat és a globális vállalatokat – cselekedjen, ne pedig csak szabadkozzunk, hogy a jövőben nemcsak saját egészségünkre, hanem a környezetünkre is tekintettel leszünk. De ezek helyett

április 22-e egy ugyanolyan tartalom nélküli, üres nap, mint az év további 364 napja.

Olvass még Karóczkai Balázstól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali újságírója

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől
Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali újságírója

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek