+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Karóczkai Balázs
2021. április 22. csütörtök, 15:15
Április 22-e a Föld napja, amikor mindenki ígéretet tesz, hogy a jövőben sokkal inkább odafigyel a környezetére, és visszafogja a fogyasztását. De ezek csak semmitmondó, tartalom nélküli üzenetek, amiket senki sem tart be. Így április 22-e, ahelyett, hogy a Föld napja lenne, egy ugyanolyan átlagos nap, mint az év többi napja.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Április 22-e a Föld napja, amikor a politikusok Facebook-oldalait ellepik a környezetvédelem fontosságát hirdető irományok, amikor az általános és középiskolákban valakit kijelölnek, hogy tartson kiselőadást, hogy évente mennyi vizet pazarolunk el a rossz csapok miatt, és a nap, amikor egy mínuszos kishírben az esti híradóban is beszámolnak, hogy amúgy ezen a napon volt a Föld napja.

 

Pedig április 22-e egy fontos nap is lehetne, amikor a kötelező „védjük meg a környezetünket!” tételmondatú kiüresített üzenetek, illetve az unalmas kiselőadások helyett valódi témákról is beszélhetnénk.

 

Például arról, hogy mit teszünk azellen, hogy minden évben egyre hamarabb fogyasztjuk el a bolygónk egy év alatt megtermelt erőforrásait?

 

Vagy hogy miért számít normának, hogy ha valami toxikus anyagot találtunk, akkor csak egyszerűen beleöntjük a tavainkba és folyóinkba, ha pedig radioaktív anyagról beszélünk, akkor az óceánba, és a probléma ezzel meg is lett oldva?

 

Pedig ezek fontos kérdések lennének, amire legalább egy nap gondosan odafigyelhetnénk, amikor valódi párbeszédet folytathatnánk arról, hogy a műanyaggyártók átvernek minket, és a PET-palackokat mindössze elhanyagolható mennyiségben hasznosítják újra, hiába került fel az a kis jel minden csomagolásra.

 

De emellett arról is beszélhetnénk, hogy a legtöbb műanyag egyáltalán nem újrahasznosítható, és csak azért gyártjuk őket, hogy öt percnyi használat után a szemetesben végezzék, aminek tartalmát – teljesen logikus módon – egy szintén nem lebomló műanyagzsákba gyűjtjük.

 

Ugyanis fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a műanyagok jelentős része egyáltalán nem hasznosítható újra, így

 

a fejlett nyugati államok évente többmillió tonna szemetet exportálnak a szegény országokba,

 

hogy még csak elszörnyesztő mementóként se álljanak a szemünk előtt a szeméthegyeink.

 

Ehelyett minden évben eljátsszuk ugyanazt a semmitmondó, tartalom nélküli, konformista színdarabot, hogy a nap végén egymás hátát megveregethessünk, hogy ma is helyesen cselekedtünk, és megint elértük azt, amit tavaly: a nagy büdös semmit.

 

Pedig ha tényleg komolyan vennénk a Föld napját, illetve a bolygónk és környezetünk védelmét, akkor

 

ezen a napon megvitatnánk, hogy az emberiségnek sikerült egy olyan gazdasági rendszert kiépítenie, aminek a célja a túlfogyasztás,

 

és a nyersanyagok nem hatékony felhasználása, hiszen a különböző csomagolóanyagok mellett gyakran az ételeink is a kukába kerülnek, „régi” – azaz maximum két éves – mobiltelefonjaink és elektronikai eszközeink, hiszen a GDP-fetisiszta gazdasági logika azt követeli meg, hogy minden évben újabb felesleges kacatokkal ruházzuk fel magunkat, miután a tavalyi felesleges kacat már „elhasználódott”.

 

A Föld napjának egy égbekiáltó felkiáltójelnek kéne lennie, egy napnak, amikor megemlékezünk azokról az eseményekről, amikor az emberiség Istent játszva szándékosan pusztította környezetét,

 

pedig az ember nem egyedüli és kizárólagos lakója a Földnek. De mi még azt a kérdést sem tesszük fel magunknak, hogy miért vált megszokott normává, hogy ennyi felesleges szemetet termelünk.

 

A kínai koronavírus-járvány remek lehetőséget adott volna arra, hogy egyénileg és kollektíven is olyan kérdéseket vizsgáljunk, hogy milyen kapcsolatban állunk környezetünkkel, és hogy mennyire tesszük tönkre a jövőnket a nemtörődömségünkkel, beletörődésünkkel, de ezt a lehetőséget ugyanúgy elszalasztottuk, mint az összes Föld napját, annak 1970-es megalapítása óta.

 

Pedig mikor máskor, ha nem ezen a napon kéne valódi párbeszédet folytatni, hogy a multinacionális vállalataink milyen nagy mértékben járulnak hozzá bolygónk elfogyasztásához, és a felelősséget próbálják az egyszerű egyénre tolni.

 

Persze ettől függetlenül egyéni szinten is sokat tehetnénk a környezetünkért, és beszélhetnénk arról, hogy milyen zöld alternatíváink vannak a jelenlegi környezetromboló megoldásaink helyett, és megvitathatnánk akár azt is, hogy egyéni és kollektív szinten mit tehetnénk a bolygónkért. De mi ehelyett csak a nyersanyagaink nem túl hatékony felhasználására állítunk tökéletes példát, amikor kiplakátoljuk, hogy április 22-e a Föld napja, és felszólítjuk egymást, hogy védjük a környezetünket.

 

Félreértés ne essék, most nem az emberiség lassú és fájdalmas kihalásáról elmélkedem, mert szerintem a jövőnk még megmenthető lenne. De ahhoz az is kéne, hogy mindenki – beleértve az egyént, a döntéshozókat és a globális vállalatokat – cselekedjen, ne pedig csak szabadkozzunk, hogy a jövőben nemcsak saját egészségünkre, hanem a környezetünkre is tekintettel leszünk. De ezek helyett

 

április 22-e egy ugyanolyan tartalom nélküli, üres nap, mint az év további 364 napja.

 

Olvass még Karóczkai Balázstól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kalocsai Béla erről a Facebook-sztorijában posztolt a németekkel vívott történelmi 2-2-es döntetlen után.

Boris Palmer, Tübingen zöld polgármestere megint szembemegy a fősodrattal, és feltett pár kérdést a német-magyar focimeccs kapcsán.

Aki minőségi németezésre várt a meccs előtt, az ezt előbb kapja meg Svájcból, mint a magyar kormánypárt környékéről.

A Momentum így több jelöltjét is visszahúzva sorol be a például jobbikos Brenner Koloman, Csányi Tamás vagy Ander Balázs mögé, míg a Jobbik a Momentum által indított Szabó Szabolcsot vagy Szecsődi Andreát támogatja.

Közel 3 és fél évig tartották őket fogva, amiért megszervezték a spanyol kormány és legfelsőbb bíróság szerint illegális és alkotmányellenes függetlenségi népszavazást 2017-ben.

Bárki bármilyen ötletet bedobhat, és még egy
kis pénzt is kaphat érte.

A szocdemek bizakodóak: szerintük átmegy. A PNL belső harcai akár kapóra is jöhetnek.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás