A nap, amit megtölthetnénk tartalommal, de helyette ugyanúgy csak szemetelünk

2021.04.22. 15:15

Április 22-e a Föld napja, amikor mindenki ígéretet tesz, hogy a jövőben sokkal inkább odafigyel a környezetére, és visszafogja a fogyasztását. De ezek csak semmitmondó, tartalom nélküli üzenetek, amiket senki sem tart be. Így április 22-e, ahelyett, hogy a Föld napja lenne, egy ugyanolyan átlagos nap, mint az év többi napja.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Április 22-e a Föld napja, amikor a politikusok Facebook-oldalait ellepik a környezetvédelem fontosságát hirdető irományok, amikor az általános és középiskolákban valakit kijelölnek, hogy tartson kiselőadást, hogy évente mennyi vizet pazarolunk el a rossz csapok miatt, és a nap, amikor egy mínuszos kishírben az esti híradóban is beszámolnak, hogy amúgy ezen a napon volt a Föld napja.

Pedig április 22-e egy fontos nap is lehetne, amikor a kötelező „védjük meg a környezetünket!” tételmondatú kiüresített üzenetek, illetve az unalmas kiselőadások helyett valódi témákról is beszélhetnénk.

Például arról, hogy mit teszünk azellen, hogy minden évben egyre hamarabb fogyasztjuk el a bolygónk egy év alatt megtermelt erőforrásait?

Vagy hogy miért számít normának, hogy ha valami toxikus anyagot találtunk, akkor csak egyszerűen beleöntjük a tavainkba és folyóinkba, ha pedig radioaktív anyagról beszélünk, akkor az óceánba, és a probléma ezzel meg is lett oldva?

Pedig ezek fontos kérdések lennének, amire legalább egy nap gondosan odafigyelhetnénk, amikor valódi párbeszédet folytathatnánk arról, hogy a műanyaggyártók átvernek minket, és a PET-palackokat mindössze elhanyagolható mennyiségben hasznosítják újra, hiába került fel az a kis jel minden csomagolásra.

De emellett arról is beszélhetnénk, hogy a legtöbb műanyag egyáltalán nem újrahasznosítható, és csak azért gyártjuk őket, hogy öt percnyi használat után a szemetesben végezzék, aminek tartalmát – teljesen logikus módon – egy szintén nem lebomló műanyagzsákba gyűjtjük.

Ugyanis fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a műanyagok jelentős része egyáltalán nem hasznosítható újra, így

a fejlett nyugati államok évente többmillió tonna szemetet exportálnak a szegény országokba,

hogy még csak elszörnyesztő mementóként se álljanak a szemünk előtt a szeméthegyeink.

Ehelyett minden évben eljátsszuk ugyanazt a semmitmondó, tartalom nélküli, konformista színdarabot, hogy a nap végén egymás hátát megveregethessünk, hogy ma is helyesen cselekedtünk, és megint elértük azt, amit tavaly: a nagy büdös semmit.

Pedig ha tényleg komolyan vennénk a Föld napját, illetve a bolygónk és környezetünk védelmét, akkor

ezen a napon megvitatnánk, hogy az emberiségnek sikerült egy olyan gazdasági rendszert kiépítenie, aminek a célja a túlfogyasztás,

és a nyersanyagok nem hatékony felhasználása, hiszen a különböző csomagolóanyagok mellett gyakran az ételeink is a kukába kerülnek, „régi” – azaz maximum két éves – mobiltelefonjaink és elektronikai eszközeink, hiszen a GDP-fetisiszta gazdasági logika azt követeli meg, hogy minden évben újabb felesleges kacatokkal ruházzuk fel magunkat, miután a tavalyi felesleges kacat már „elhasználódott”.

A Föld napjának egy égbekiáltó felkiáltójelnek kéne lennie, egy napnak, amikor megemlékezünk azokról az eseményekről, amikor az emberiség Istent játszva szándékosan pusztította környezetét,

pedig az ember nem egyedüli és kizárólagos lakója a Földnek. De mi még azt a kérdést sem tesszük fel magunknak, hogy miért vált megszokott normává, hogy ennyi felesleges szemetet termelünk.

A kínai koronavírus-járvány remek lehetőséget adott volna arra, hogy egyénileg és kollektíven is olyan kérdéseket vizsgáljunk, hogy milyen kapcsolatban állunk környezetünkkel, és hogy mennyire tesszük tönkre a jövőnket a nemtörődömségünkkel, beletörődésünkkel, de ezt a lehetőséget ugyanúgy elszalasztottuk, mint az összes Föld napját, annak 1970-es megalapítása óta.

Pedig mikor máskor, ha nem ezen a napon kéne valódi párbeszédet folytatni, hogy a multinacionális vállalataink milyen nagy mértékben járulnak hozzá bolygónk elfogyasztásához, és a felelősséget próbálják az egyszerű egyénre tolni.

Persze ettől függetlenül egyéni szinten is sokat tehetnénk a környezetünkért, és beszélhetnénk arról, hogy milyen zöld alternatíváink vannak a jelenlegi környezetromboló megoldásaink helyett, és megvitathatnánk akár azt is, hogy egyéni és kollektív szinten mit tehetnénk a bolygónkért. De mi ehelyett csak a nyersanyagaink nem túl hatékony felhasználására állítunk tökéletes példát, amikor kiplakátoljuk, hogy április 22-e a Föld napja, és felszólítjuk egymást, hogy védjük a környezetünket.

Félreértés ne essék, most nem az emberiség lassú és fájdalmas kihalásáról elmélkedem, mert szerintem a jövőnk még megmenthető lenne. De ahhoz az is kéne, hogy mindenki – beleértve az egyént, a döntéshozókat és a globális vállalatokat – cselekedjen, ne pedig csak szabadkozzunk, hogy a jövőben nemcsak saját egészségünkre, hanem a környezetünkre is tekintettel leszünk. De ezek helyett

április 22-e egy ugyanolyan tartalom nélküli, üres nap, mint az év további 364 napja.

Olvass még Karóczkai Balázstól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi főszerkesztő-helyettese

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől
Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi főszerkesztő-helyettese

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek