Pedofil volt Michel Foucault?

Egy francia kutató azzal állt elő, hogy a hatvanas években a neves francia filozófus, Michel Foucault gyerekekkel folytatott szexuális kapcsolatot temetőkben, amikor Tunéziában élt. Az állítással azonban az a gond, hogy hallomásokon kívül semmivel nincs alátámasztva. A francia közéletben inkább elhallgatni akarták a vádakat.

Guy Sorman, párizsi irodalomkritikus még márciusban adott nagyinterjút a France 5 közszolgálati adónak, ahol elsősorban arról beszélt, hogy szét lehet-e választani egy szerző és művének megítélését. Sorman ennek kapcsán mondta azt, hogy

Sorman aztán pontosította, mire is gondol: Foucault szerinte pedofil volt, és azon időkben, amikor a tunéziai Sidi Bou Said faluban élt – ugyanis a tuniszi egyetemen tanított – lefizethetett helyi kiskorúakat, akikkel aztán a helyi temetőben létesített szexuális viszonyt. Sorman a brit neokonzervatív Sunday Times napilapnak is beszélt erről, szerinte Foucault pedofil vonzalmairól mindenki tudott, egy-egy tunéziai látogatás során más párizsi értelmiségiek is hallhatták, hogy gyerekeknek pénzt ad Foucault, és találkozókat beszél meg velük esti órákban a helyi temetőben.

Sorman csak közvetett értesüléseket, sejtetéseket osztott meg a Sunday Times-szal az 1984-ben AIDS-ben elhunyt francia filozófusról. A brit lapban Sorman azt állítja, hogy hallott arról 1969-ben – amikor maga is látogatást tett a tunéziai faluban –, amint 9-10 éves kisfiúk futnak Foucault után, hogy „vigyél el engem is, vigyél el engem is”, és pénzt adott nekik, majd pedig éjszakai találkozót beszélt meg velük a temetőben.

Hogy miért most állt elő mindezzel Sorman? Azt állítja, hogy a metoo-mozgalom hatására cselekedett, ráadásul szerinte – amint a France 5-interjúban mondta – Foucault francia, fehér férfiként eleve hatalmi helyzetben volt a helyi arab gyerekekkel szemben, és ezt használta ki. Szerinte Foucault-t, aki maga az antikolonista baloldal egyik fontos hivatkozási pontja, „fehér imperializmus”, „kolonialista reflex” jellemezte, elvégre „ilyet soha nem mert volna tenni Franciaországban“” De azt állítja, hogy erről nemcsak ő tudott, hanem az egész francia sajtó is, elvégre újságírók is szem- és fültanúi lehettek ezen eseményeknek. De hozzáteszi: erről senki nem akart írni, mert

A francia sajtóban először elhallgatás kísérte Foucault szavait, egyedül a szélsőjobboldali Valeurs actuelles hetilap vette elő a témát. A baloldali Express hetilap ezzel szemben inkább azt hangsúlyozta, hogy Foucault angol recepcióját és eleve a Foucault-val beinduló, baloldali identitáspolitikai diskurzusokat akarhatja éppen a neokonzervatív Sunday Times az ügy felkarolásával roncsolni.

A Sunday Times azt is megemlíti, hogy Foucault az 1970-es években nyílt levelekben állt ki a pedofília dekriminalizálása mellett – Foucault azonban nem írt alá pedofilok mellett, egy általános levélben szorgalmazta a büntetőjog újragondolását a szexualitás kérdésében, ami munkásságának is egyik központi kérdése volt, elvégre többek között a normalitás és a perverzió, az egészség és a bolondéria közötti különbségekről mutatta ki, hogy azok társadalmi konstrukciók. Foucault egyik fő érdeklődési területe az elmegyógyászat és a büntetés-végrehajtás volt, amelyeket az állami elnyomás intézményeinek tartott.

Bizonyíték nincs, helyben senki nem emlékszik ilyesmire

Sorman állításainak részletesebben a német liberális Zeit hetilap ment utána. Itt Sorman korábbi élettársa, Chantal Charpentier megerősíti, hogy újságíróként ő is jelen volt a tunéziai faluban, amikor Foucault gyerekeknek temetői találkozókért pénzt adott. Charpentier azt mondja, hogy

De azért ő is hozzáteszi: konkrét bizonyítéka arról, hogy ilyen pedofil aktusok megtörténtek volna, neki sincs.

Jürgen Ritte, aki a párizsi Sorbonne-on tanít irodalomelméletet, azt mondja, hogy Sorman állításai nem többek, mint pletykák, ugyanis Foucault az akkori élettársával élt együtt Tunéziában, azaz nehezen képzelhető el szerinte, hogy pedofil tetteket tudott volna elkövetni.

A Jeune Afrique hetilap a helyszínre is elment, abba a tunéziai faluba, ahol a 1960-as években Foucault élt. Az észak-afrikai hetilap leírja, hogy Sidi Bou Saïd falva az 1960-as évekre számos értelmiségi, bohém kedvelt helye lett. A lapban nyilatkozó helyiek közül senki sem emlékszik olyan történetre – akár csak az utcán Foucault után futó kisfiúkra –, amiket Sorman emleget. A falu egyik lakosa elmondja, hogy mindenki tudott Foucault homoszexualitásáról, és hogy

Béji Caïd Essebsi egykori tunéziai elnök egyik ismerőse – a volt elnök maga is a faluból származik – arra emlékeztetett, hogy volt két pedofil eset helyben, de ezek helyi emberekhez kötődtek, akiket a rendőrség értesítése nélkül csendben kiutasítottak a helyiek maguk közül.

Az persze tény, hogy Foucault 1968-ban elég gyorsan hagyta el az észak-afrikai országot. A Jeune Afrique-nek nyilatkozó egyik helyi szerint emögött valóban az lehet, hogy a filozófusnak viszonya volt egy 18 éves fiúval, amit egyesek pedofíliának minősítettek. Az 1968-as távozás azért is fontos, mert Sorman azt állította: 1969-ben látogatta volna meg Foucault-t, bár elképzelhető, hogy 1969-ben is néha-néha visszajárt volna a filozófus.

A Jeune Afrique cikke után, ami szerint Foucault-nak legfeljebb nagykorú fiatalokkal lehetett szexuális kapcsolata helyben,

A francia médiában nem volt nagy visszhangja az ügynek. A Le Monde nem is írt róla, de az alaphangulat az volt, amit az Arrêt et images portál kifejezett: a vádakat jobboldali és külföldi médiák terjesztenék csak. A lengyel-zsidó származású Guy Sorman kapcsán arra is rá szokás ilyenkor mutatni, hogy egy jobboldali értelmiségiről van szó – a szabadkőműves Sorman Jacques Chirac és Alain Juppé mellett is tanácsadó volt –, ezért a francia baloldali média a Foucault elleni vádakat eleve a baloldal elleni lejáratásként értekelte inkább.

NYITÓKÉP: Michel Foucault / Informazione Libera, FB