+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Techet Péter
2021. április 22. csütörtök, 12:24
Egy francia kutató azzal állt elő, hogy a hatvanas években a neves francia filozófus, Michel Foucault gyerekekkel folytatott szexuális kapcsolatot temetőkben, amikor Tunéziában élt. Az állítással azonban az a gond, hogy hallomásokon kívül semmivel nincs alátámasztva. A francia közéletben inkább elhallgatni akarták a vádakat.

Guy Sorman, párizsi irodalomkritikus még márciusban adott nagyinterjút a France 5 közszolgálati adónak, ahol elsősorban arról beszélt, hogy szét lehet-e választani egy szerző és művének megítélését. Sorman ennek kapcsán mondta azt, hogy

 

„mindaz, amit Michel Foucault fiatalokkal Tunéziában művelt, és amit én már akkor is elítéltem, nem jelenti azt, hogy Foucault életművét is elvetem”.

 

Sorman aztán pontosította, mire is gondol: Foucault szerinte pedofil volt, és azon időkben, amikor a tunéziai Sidi Bou Said faluban élt – ugyanis a tuniszi egyetemen tanított – lefizethetett helyi kiskorúakat, akikkel aztán a helyi temetőben létesített szexuális viszonyt. Sorman a brit neokonzervatív Sunday Times napilapnak is beszélt erről, szerinte Foucault pedofil vonzalmairól mindenki tudott, egy-egy tunéziai látogatás során más párizsi értelmiségiek is hallhatták, hogy gyerekeknek pénzt ad Foucault, és találkozókat beszél meg velük esti órákban a helyi temetőben.

 

Sorman csak közvetett értesüléseket, sejtetéseket osztott meg a Sunday Times-szal az 1984-ben AIDS-ben elhunyt francia filozófusról. A brit lapban Sorman azt állítja, hogy hallott arról 1969-ben – amikor maga is látogatást tett a tunéziai faluban –, amint 9-10 éves kisfiúk futnak Foucault után, hogy „vigyél el engem is, vigyél el engem is”, és pénzt adott nekik, majd pedig éjszakai találkozót beszélt meg velük a temetőben.

 

Hogy miért most állt elő mindezzel Sorman? Azt állítja, hogy a metoo-mozgalom hatására cselekedett, ráadásul szerinte – amint a France 5-interjúban mondta – Foucault francia, fehér férfiként eleve hatalmi helyzetben volt a helyi arab gyerekekkel szemben, és ezt használta ki. Szerinte Foucault-t, aki maga az antikolonista baloldal egyik fontos hivatkozási pontja, „fehér imperializmus”, „kolonialista reflex” jellemezte, elvégre „ilyet soha nem mert volna tenni Franciaországban“” De azt állítja, hogy erről nemcsak ő tudott, hanem az egész francia sajtó is, elvégre újságírók is szem- és fültanúi lehettek ezen eseményeknek. De hozzáteszi: erről senki nem akart írni, mert

 

„Foucault volt a filozófuskirály, olyan volt ő Franciaországban, mint az istenünk”.

 

A francia sajtóban először elhallgatás kísérte Foucault szavait, egyedül a szélsőjobboldali Valeurs actuelles hetilap vette elő a témát. A baloldali Express hetilap ezzel szemben inkább azt hangsúlyozta, hogy Foucault angol recepcióját és eleve a Foucault-val beinduló, baloldali identitáspolitikai diskurzusokat akarhatja éppen a neokonzervatív Sunday Times az ügy felkarolásával roncsolni.

 

A Sunday Times azt is megemlíti, hogy Foucault az 1970-es években nyílt levelekben állt ki a pedofília dekriminalizálása mellett – Foucault azonban nem írt alá pedofilok mellett, egy általános levélben szorgalmazta a büntetőjog újragondolását a szexualitás kérdésében, ami munkásságának is egyik központi kérdése volt, elvégre többek között a normalitás és a perverzió, az egészség és a bolondéria közötti különbségekről mutatta ki, hogy azok társadalmi konstrukciók. Foucault egyik fő érdeklődési területe az elmegyógyászat és a büntetés-végrehajtás volt, amelyeket az állami elnyomás intézményeinek tartott.

 

Bizonyíték nincs, helyben senki nem emlékszik ilyesmire

 

Sorman állításainak részletesebben a német liberális Zeit hetilap ment utána. Itt Sorman korábbi élettársa, Chantal Charpentier megerősíti, hogy újságíróként ő is jelen volt a tunéziai faluban, amikor Foucault gyerekeknek temetői találkozókért pénzt adott. Charpentier azt mondja, hogy

 

„Foucault úgy viselkedett, mint egy borzalmas gyarmatosító, és nem is szeretném elképzelni, miként járt el szexuálisan a a falusi gyerekekkel”.

 

De azért ő is hozzáteszi: konkrét bizonyítéka arról, hogy ilyen pedofil aktusok megtörténtek volna, neki sincs.

 

Jürgen Ritte, aki a párizsi Sorbonne-on tanít irodalomelméletet, azt mondja, hogy Sorman állításai nem többek, mint pletykák, ugyanis Foucault az akkori élettársával élt együtt Tunéziában, azaz nehezen képzelhető el szerinte, hogy pedofil tetteket tudott volna elkövetni.

 

A Jeune Afrique hetilap a helyszínre is elment, abba a tunéziai faluba, ahol a 1960-as években Foucault élt. Az észak-afrikai hetilap leírja, hogy Sidi Bou Saïd falva az 1960-as évekre számos értelmiségi, bohém kedvelt helye lett. A lapban nyilatkozó helyiek közül senki sem emlékszik olyan történetre – akár csak az utcán Foucault után futó kisfiúkra –, amiket Sorman emleget. A falu egyik lakosa elmondja, hogy mindenki tudott Foucault homoszexualitásáról, és hogy

 

„el volt csábulva a helyi fiúk láttán” – de egyrészről ezek már idősebb fiúk voltak, másrészről szerinte nem történt velük se szexuális aktus.

 

Béji Caïd Essebsi egykori tunéziai elnök egyik ismerőse – a volt elnök maga is a faluból származik – arra emlékeztetett, hogy volt két pedofil eset helyben, de ezek helyi emberekhez kötődtek, akiket a rendőrség értesítése nélkül csendben kiutasítottak a helyiek maguk közül.

 

Az persze tény, hogy Foucault 1968-ban elég gyorsan hagyta el az észak-afrikai országot. A Jeune Afrique-nek nyilatkozó egyik helyi szerint emögött valóban az lehet, hogy a filozófusnak viszonya volt egy 18 éves fiúval, amit egyesek pedofíliának minősítettek. Az 1968-as távozás azért is fontos, mert Sorman azt állította: 1969-ben látogatta volna meg Foucault-t, bár elképzelhető, hogy 1969-ben is néha-néha visszajárt volna a filozófus.

 

A Jeune Afrique cikke után, ami szerint Foucault-nak legfeljebb nagykorú fiatalokkal lehetett szexuális kapcsolata helyben,

 

végül Sorman is elismerte: a gyerekek életkorát nem tudja biztosan megsaccolni.

 

A francia médiában nem volt nagy visszhangja az ügynek. A Le Monde nem is írt róla, de az alaphangulat az volt, amit az Arrêt et images portál kifejezett: a vádakat jobboldali és külföldi médiák terjesztenék csak. A lengyel-zsidó származású Guy Sorman kapcsán arra is rá szokás ilyenkor mutatni, hogy egy jobboldali értelmiségiről van szó – a szabadkőműves Sorman Jacques Chirac és Alain Juppé mellett is tanácsadó volt –, ezért a francia baloldali média a Foucault elleni vádakat eleve a baloldal elleni lejáratásként értekelte inkább.

 

NYITÓKÉP: Michel Foucault / Informazione Libera, FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A tüntetők közel nyolc órán át állták körbe a bevándorlási hivatal autóját, így végül nem tudták deportálni a két indiai férfit. Az eset miatt Skóciában többen is azt követelik, hogy Skóciának legyen saját bevándorláspolitikája.

Szombattól korlátozás nélkül utazhatnak a beoltott magyarok és csehek a két ország között, jelentette be Szijjártó Péter.

Szijjártó Péter Pozsonyban azt mondta: nem hagyják, hogy az ügy lekerüljön a napirendről.

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

Gulyás Gergely szerint a PCR-tesztek nem adnak elég bizonyosságot. Viszont jöhetnek a lakodalmak és lassan a koncertek is. Mutatjuk, miről volt szó az eheti kormányinfón!

A miniállam mindeközben 50 euróért árulja turistáknak az orosz vakcinát, cserébe el kell tölteni hat éjszakát náluk.

Hogy melyik párt frakciójába csatlakozna be az előválasztáson miniszterelnök-jelöltként is elinduló Márki-Zay, azt viszont egyelőre nem tudni.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás