A foci mindig is a pénzről szólt, miért éppen most lenne másképp?

Vági Márton

Szerző:
Vági Márton

2021.04.20. 11:26

Az új Szuperliga esélyt adhat az európai focinak, ami ma már a nagy streamingszolgáltatókkal van versenyben. A futball ráadásul mindig is üzlet volt – kár, hogy százötven év alatt sem tudtuk ezt megszokni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A napokban derült ki, hogy tizenkét európai topcsapat Szuperliga néven egy új, zárt rendszerű ligát hozna létre, amely alapjaiban bolygatná meg az UEFA égisze alá tartozó labdarúgás jelenlegi rendszerét. A pontos részletek még nem ismertek, azonban tizenkét alapító csapat (Chelsea, Liverpool, Manchester City, Manchester United, Arsenal, Tottenham, Real Madrid, Barcelona, Atlético Madrodi, Juventus, Milan, Inter) további három állandó tagot próbál meggyőzni a csatlakozásról – a PSG-t, a Bayern Münchent valamint a Dortmundot. Ezen kívül öt kiadó hely lenne, amelyet bizonyos szisztémák szerint osztanának el évről évre.

Aki követi az európai kosárlabdát, annak ismerős lehet ez a rendszer: 2015-ben az Euroliga alakult át radikálisan, a sztárklubok nyíltan mentek szembe a Nemzetközi Kosárlabda Szövetséggel (FIBA),

és létrehozták a saját, zárt rendszerű elitbajnokságukat.

A sorozatnak tizenegy állandó szereplője van, további hét hely kiadó, amit például az ABA-liga bajnoka, a másodikszámú kupasorozatnak tartott EuroCup győztese, vagy éppen a német első, orosz második, illetve két szabadkártyás csapat kaphat meg. Az eredmény egyértelmű: európai szinten top klubok komoly vásárló- és tőkeerőt vonzó sorozata, teremsportokhoz mérten nagyon komoly nézőszámokkal. 

Az utolsó „hagyományos” Euroliga-szezonnak csupán 7332 fő volt az átlagnézőszáma – köszönhetően annak, hogy az olasz Sassari 3300, a lengyel Góra 3500, a horvát Cedevita és a török Karsiyaka 3700, a francia Limoges pedig mindössze 4300 embert tudott átlagban megmozgatni. Ezzel szemben Tel-Avivban, Kaunasban, Madridban, Belgrádban, Athénban 10 ezer felett alakult az átlagnézőszám.

Az új formáció érezhetően tetszett az embereknek, a 2016-2017-es szezonra 8472 főre ugrott az átlagos nézőszám,

aztán a következő három szezonban is ekörül alakult, pedig korábban többször is előfordult az a szégyen, hogy a 7000 főt sem érte el.

És most nézzük, mi is történik az európai fociban. Felmerültek olyan hangok, hogy mégis kit fog érdekelni egy Liverpool-Real vagy Juve-Chelsea, ha minden évben lesz belőlük több mérkőzés is. Egyrészről most is van: a BL egyenes kieséses szakaszának a szereplői nagyjából ugyanazok a csapatok, másrészről a férfi kosárlabda Euroligában hiába van minden évben Zalgiris-Barcelona- vagy Maccabi-Fenerbahçe-mérkőzés, láthatóan a nézők élvezik, ha minőségi ellenfelek ellen játszanak egy olyan ligában, ahol nagyjából kiegyensúlyozottak az erőviszonyok.

Amíg egy Juventus-Crotone, Barca-Eibar vagy Manchester City-Watford találkozó jellemzően könnyen kiszámítható eredménnyel fog végződni, addig

egy ilyen szuperligának éppen az izgalomfaktora lenne óriási: szemben a nemzeti bajnokságokkal, itt hellyel-közzel hasonló erősségű csapatok csapnának össze hétről hétre.

Attól aligha kell félnie egy potenciális Szuperliga-klubnak, hogy a mérkőzéseikre ne lennének kíváncsiak akár a helyszínen, vagy ami még fontosabb, a televíziók előtt. A jegy- és bérletbevételek ugyanis már alig számítanak. A koronavírus-járvány megmutatta, hogy az európai foci köszöni szépen, nézők nélkül is elvan, mennek a mérkőzések, ugyanis a fő bevételi forrás már nagyon régóta nem az a pár tízezer ember, aki jegyet vesz, hanem az a sok tíz, adott esteben százmillió, aki tévében megnézni a meccseket.

Akik esetleg azon akadnak ki, hogy az a réteg, akinek a futball eredetileg szólt – a városi munkásság – most majd kiszorul a stadionokból, azoknak jelezném, hogy ez már réges-rég, még a 90-es években megtörtént, Angliában mindenképpen. Tegyük hozzá: azok az állapotok, amik a 80-as évek angol lelátóit jellemezték, azt hiszem, senkinek sem hiányoznak. Hangulat most is van, cserébe balhé jóval kevesebb, bevétel annál több.

Ha pedig a televíziós társaságoknak választania kell majd az Atletico-Manchester United vagy a Fradi-BATE Boriszov között, nem kérdés, hogy melyiket fogják választani.

Az UEFA izmozhat a klubokkal, de olyan pókerpartin ülnek, ahol nekik nem osztottak lapot – legjobb esetben az italokat szervírozhatják, de a dolgok menetébe már nincs beleszólásuk. Ezeknek a kluboknak a globális népszerűsége olyan mértékűre nőtt, hogy gyakorlatilag bármit megtehetnek, az UEFA pedig maximum verheti a fenekét a földhöz. Kizárják az Intert, a Milant és a Juventust a Serie A-ból? És akkor ki fog fizetni a Verona-Fiorentina vagy Sassuolo-Empoli mérkőzések közvetítési jogáért?

Nem indul jövőre a Bajnokok Ligájában a Barca-Real-Atlético trió? Rendben, de kit fog érdekelni a Sevilla, a Villareal, a Betis?

A topklubok egyértelműen a legfontosabb játékosok az asztalnál, tulajdonképpen az a csoda, hogy eddig vártak ezzel az egésszel. Miattuk érkezett a pénz az UEFA-hoz, de közel sem kaptak vissza annyit, amennyit adtak, emellett agyon voltak terhelve, idiótábbnál idiótább kupákban kellett szerepelniük. Ráadásul a halom euróért megvásárolt, és nagyon sok euróért fizetett játékosaikat kénytelen-kelletlen kellett elengedniük a válogatotthoz, hogy ott jellemzően lesérüljenek.

Ha én klubvezető lennék, a hátamon felállna a szőr az ötlettől is, hogy az a játékos, akit én fizetek, máshol is játsszon, és sérülésveszélynek tegye ki magát.

Hölgyeim és uraim: lehet romantizálni, de a futball üzlet. Már akkor is az volt, amikor 1893-ban Willies Groves játékjogáért 100 fontot adott az Aston Villa a WBA-nak.

Az UEFA jelen helyzetben egyvalamit csinálhat: kanosszát járhat a kluboknál, könyöröghet nekik, hogy maradjanak, ígérhet több pénzt, több jogot, nagyobb érdekképviseletet. Az UEFA ehelyett most izmozik, kizárással fenyeget. Gondolhatjuk, mennyire fogja meghatni ez a ligát szervező topcsapatokat, tudván, hogy a világ összes televíziós társasága kész soha nem látott vagyonokat kifizetni számukra, ha megalapítják a Szuperligát. Minden hatalom az ő kezükben van.

És most őszintén: a Juventust miért érdekelje az, hogy majd ettől nehéz helyzetbe kerül a Cagliari? A Real Madrid miért foglalkozzon a Getafe sorsával?

Tény: ha a Szuperliga megvalósul, és az UEFA valóban kizárja ezeket a csapatokat a nemzeti bajnokságukból, akkor a topligák kisebb klubjai fognak igazán pórul járni, akiknek annyi sem fog pottyanni a televíziós bevételekből, mint amennyi most jut. Azonban ez továbbra is üzlet, ahol altruizmusnak mérsékelten van helye.

Aligha érdekelte az Apple-t a tény, hogy a Nokia majd nehéz helyzetbe kerül az amerikai gyártó okostelefonjai miatt.

A ligát szervező klubok maguktól ráadásul nem is akarnának távozni a nemzeti bajnokságokból, ez egyedül az UEFA fenyegető reakciója volt a Szuperliga ötletére. A férfi kosárlabda Euroligában résztvevő klubok is részt vesznek hazájuk nemzeti bajnokságaiban – igaz, a különböző VB- és EB-selejtezőkre már nem engedik el a játékosaikat. Könnyen lehet, hogy a labdarúgásban is egy ilyen modell valósulna meg. Ez pedig teljesen érthető: ezek a klubok jelenleg azért fektetnek rengeteg pénzt egy-egy futballista leigazolásába, felépítésébe, vagy épp a fizetésébe, hogy aztán egy teljesen érdektelen Nemzetek Ligája, vagy egy Grúzia elleni EB-selejtező alkalmával sérüljenek le a legnagyobb sztárjaik. 

A professzionális sportra ráadásul minden eddiginél komolyabb veszély leselkedik: a Netflix és különböző streamingszolgáltatók. Oliver Kahn a ZDF podcastjében már arról beszél, hogy

a Bayern München új riválisait úgy hívják, hogy Netflix és Amazon Prime.

„Ebben az évtizedben hatalmas változásokat fogunk tapasztalni. A fiatalabb generációk megszólításáért a Netflixszel vagy az Amazon Prime-mal kell versenyezni. A futball az elmúlt húsz évben folyamatosan növekedett, de nem feltételezhetjük, hogy ez mindig is így marad” – mondja a legendás német kapus. A Z-generáció többsége aligha fog leülni a televízió elé a Lyon-Leverkusen kedvéért, egy olyan szuperliga azonban még számukra is vonzó lehet, ahol valódi gigászok játszanak, évről évre ismeretlenek az erőviszonyok, új sztárok tűnnek fel, és a bajnokság végkimenetele is kiszámíthatatlan. 

Az UEFA a legjobb esetben még meggyőzheti ezeket a klubokat, hogy maradjanak, ha az ő szájuk ízlése szerint alakítják át a Bajnokok Ligáját (erről is van terv) – azonban fenyegetőzéssel itt már csak veszíteni lehet. Nem indulhat a Barca a La Ligában? Senkit nem fog érdekelni a La Liga.

Nem mehet Messi, Ronaldo, Kane a következő VB-re? Mégis, ki a fene fog VB-meccseket nézni, B- és C-kategóriás válogatottakkal?

A futball üzlet, mondják sokan. Az igazság az, hogy a futball mindig is üzlet volt. Kár, hogy százötven év alatt sem tudtuk ezt megszoktni. 

A cikk szerzője diplomás sportmenedzser, doktorandusz. Olvasnál még tőle? Ide kattints! Ha hozzászólnál, vitatkoznál, írj nekünk!

Vági Márton
Vági Márton vendégszerző

PhD-hallgató.

olvass még a szerzőtől
Vági Márton
Vági Márton vendégszerző

PhD-hallgató.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek