Miért Robert Habeck? Tapasztalt, és gondol valamit a világról

Bukovics Martin

Szerző:
Bukovics Martin

2021.04.18. 17:10

Soha nagyobb szükség nem volt egy olyan emberre, aki bevallottan a kétkedést teszi meg politikája középpontjának. Egy olyan emberre, aki szánt szándékkal nincs jelen sem a Twitteren, sem a Facebookon azok érdemi kommunikációt ellehetetlenítő működésmódja miatt.

Miért Robert Habeck? Tapasztalt, és gondol valamit a világról

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Még fél évvel ezelőtt is képtelenség lett volna ilyet állítani, annyira magabiztosan vezette Angela Merkel CDU-ja a közvélemény-kutatásokat, de a helyzet az, hogy fél évvel a németországi választás előtt a maszkbeszerzésekkel és átláthatatlan lobbizásokkal kapcsolatos sorozatos jobboldali korrupciós botrányoknak köszönhetően benne van a levegőben, hogy a következő kancellárt a Zöldek adják. A német sajtót és közvéleményt lázban tartó kérdés ezért hónapok óta az, hogy a két társelnök közül végül melyikre essen a párt választása: a női társelnökre, a jogász Annalena Baerbockra, vagy a férfi társelnökre, az író-filozófus Robert Habeckre?

ROBERT HABECK ÉS ANNALENA BAERBOCK. FOTÓ: A ZÖLDEK SAJTÓSZOLGÁLATA

A német sajtó tele van Baerbockot a szorgalma, az ambíciója, az energikussága miatt méltató tévéshow-kkal, véleménycikkekkel, Twitter-posztokkal. (Techet Péter is írt ilyet az Azonnalira, megtudtuk belőle, hogy Baerbock szorgalmas és ambíciózus. Köszönjük.) Ez persze óriási dolog, a női kvótára oly büszke pártban régóta nem volt olyan női politikus, akire a párt irányába eleve kicsit elfogult német sajtó ráillesztette volna az a szót, hogy kanzlerfähig, azaz kancellárnak való.

Baerbock a karrierje alapján alapvetően egy tisztes pártkáder, aki a Zöldek tagsági ügyeit intézte sokáig, így rendes HR-esként rengeteg emberről tudott a nevén kívül rengeteg fontos apróságot. Olyan mondata vagy gondolata, amivel valaha is észrevetette volna magát, neajdisten botrányt váltott volna ki, nem volt. Négy éven keresztül vezette a főleg nyugaton és nagyvárosokban erős pártot a keleti és kifejezetten vidékies tartománynak számító Brandenburgban, amely főleg a Berlinből az agglomerációba költözők miatt tudott egyáltalán bekerülni a potsdami parlamentbe.

Baerbock húzása, hogy elment a lesajnált keletre átvenni egy helyi pártszervet, beleillik a nyugatnémet elit rendszerváltás utáni, NDK-t gyarmatosító logikájába:

rengeteg, kelet-németországi, pártot, állami hivatalt, céget vagy akár tartományt irányító ember kötődése ugyanis annyi az „új tartományokhoz” (ez a német PC neve a keletnémet résznek), hogy elveszi a keletnémetek munkáját és lehetőségeit az igazán jó posztokhoz való hozzáférésben. Valahol persze igaza van: Baerbock szülővárosához, Hannoverhez képest a porosz királyok székhelye, a nagy karriert befutott német sikeresek és gazdagok kedvenc lakóhelye, Potsdam tényleg óriási szintugrás életminőségben.

Mint azt a múlt vasárnapi Neue Zürcher Zeitung portréja felidézi: amint a Zöldek két szárnya, a baloldali-környezetvédő fundamentalisták/fundik, valamint a pragmatikus-gazdaságbarát realisták/realók küzdelmében egyensúlyt, hovatovább a küzdelem végét ígérő Baerbock-Habeck-párost választották meg a párt társelnökeinek,

a média mindig csak Habeckre volt kíváncsi.

A jóképű filozófussal, a beszédei közben is elgondolkodó, elkalandozó, önreflexív, az „erre a kérdésre nem tudok válaszolni” választ rengetegszer bevállaló, hezitálásairól, kételyeiről nyíltan beszélni képes politikussal ugyanis nem nagyon tudtak mit kezdeni a férfi politikusoktól talkshow-beli szurkálódásokhoz, duzzadó ambíciókhoz, határozott iránymegadásokhoz, tesztoszteronhoz szokott berlini újságírók. Ilyet még nem láttak. Olyat pláne nem, hogy külön figyel arra, hogy ne szerepeljen túl sokat, és amennyiben túlzottnak találja a neki szóló médiaérdeklődést, rendre átadja a szót Baerbocknak, mondván két társelnöke van a pártnak. Az első feminista a német politikában.

Habeck Baerbockhoz hasonlóan 2009 óta politizál az élvonalban, ám ő sikeres tudott lenni odahaza is, az északi Schleswig-Holsteinben. 2009-ben rögtön pártja tartományi frakcióvezetője lett, 2012-ben már a Zöldek helyi listavezetője, attól az évtől kezdve egy CDU-val való koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese. Kielben olyan tárcák tartoztak hozzá, mint környezetvédelem, energiaügy, agrárium, digitalizáció – még a polgári-liberális FDP is ezeket tekinti a jövő kulcsügyeinek. Habeck ráadásul szánt szándékkal nincs jelen sem a Twitteren, sem a Facebookon azok érdemi kommunikációt ellehetetlenítő működésmódja miatt.

Ha van olyan párt, amely nem szorul rá arra, hogy kicsit is feministára fesse magát, az a Zöldek: ha valakik megengedhetik maguknak, hogy ne nőt indítsanak, azok ők – ezt már a Spiegel egy március végi kommentárja írja. „Annalenával 17-19 százalék között szerepelnénk. Roberttel 14-24 százalék között” – idézi a hetilap a Zöldek egyik neve elhallgatását kérő befolyásos emberét. Ha ránéz valaki Baerbockra, az önbizalom jut róla eszébe, ha Habeckre, a kétkedés.

Tényleg Baerbock lenne tehát a merész húzás? Abban az értelemben, ha egy tapasztalt és egy tapasztalatlan jelölt közt teszünk különbséget, igen. Csakhogy itt Németország kancellári posztjáról és a változás ígéretéről van szó, nem arról, hogy kivel lehet jobb talkshow-t csinálni.

Ki fog tárgyalni Joe Bidennel, Vlagyimir Putyinnal, Emmanuel Macronnal, Xi Jinpinggel, akár Orbán Viktorral? Az a Baerbock, aki nemzetközi tapasztalatként annyit tud felmutatni, hogy egy EP-képviselő brüsszeli irodavezetője volt, 16 évesen nyaralt egy évet Floridában, és az Európai Zöld Párt elnökségében ült pár évet? (Csak a német Zöldekhez képest apró LMP-ben van ennél öt relevánsabb tapasztalattal rendelkező ember, eszerint nem csoda, hogy a német Zöldek 2019-ben akár a magyar Kendernay Jánost is felrakták volna az európai parlamenti választási listájukra.)

Vagy az a Robert Habeck, aki 2017-ben ott volt a végül meghiúsult Jamaika-tárgyalásokon, és pontosan tisztában van azzal, milyen trükkjei vannak Angela Merkelnek, Horst Seehofernek, Markus Södernek és Christian Lindnernek, azaz nagyjából a kontinens legjobban tárgyaló politikusainak?

Aki kieli miniszterelnök-helyettesként egy az egyben ledugta az Európai Bizottság torkán az ökoagrárprogramját, pártelnökként pedig véget vetett az évtizedes fundi-realo szembenállásnak?

Nem lesz könnyű dolga, a német politika legfajsúlyosabb nagyvadai várják a ringben. A CDU/CSU kancellárjelöltje is bizonyított már, legyen az akár a legnépesebb és leggazdagabb német tartományt vezető Armin Laschet, vagy épp a második legnépesebb és leggazdagabb Bajorországot vezető Markus Söder. Nem beszélve a szociáldemokrata kancellárjelöltről, a sokáig hamburgi főpolgármester Olaf Scholzról, aki az utóbbi években Merkel alkancellárja volt.

Aki olvassa a német sajtót, tudja, aki nem, olvassa el a New Yorker portréját, és megtudja: Angela Merkel úgy lett Németország kancellárja nőként, hogy még férfiasabb volt a férfiaknál, brutálisabb Kohlnál, agyafúrtabb Schäublénál, rámenősebb Merznél. Baerbock ugyanilyen törtető, csak míg Merkel ezeket a férfiakat egy férfiklubban szó szerint legyőzte, addig a Zöldek valami furcsa feminista ihletésű illendőségből az eleve könnyített pályán idáig jutó Baerbock alá raknák a széket.

Robert Habeckkel a Zöldek Németországnak olyan kancellárt adhatnak, akinek a párt mainstreamjétől megszokott felszínes moralizálás helyett ún. gondolatai is vannak. A német politikába nem egy újabb sorozatgyártott „profi politikus” fogja elhozni a változást: a biojóga-szójalatte-refugeeswelcome-butnotinmybackyard törzsbázis igényeire szabott tartalmakon és arcokon túl többre van szükség ahhoz, hogy a Zöldek akár nyerni is tudjanak. A koronavírus-járvány utáni világnak jót tenne, ha Németország vezetője egy filozófus, nem egy évtizedek múlva akár egy algoritmus által is helyettesíthető, a média által felkapott pártkatona lenne.

A bioetika, a mesterséges intelligencia, a lockdownhoz való Stockholm-szindrómás vonzódás meghatározta közeljövőben éppen egy olyan politikusra lesz szükség, aki bevallottan a kétkedést teszi meg politikája középpontjának.

A Zöldek győzni olyan jelölttel tudnak csak, aki láttán a tévében akár az SPD és a CDU/CSU centerszavazói is azt tudnák mondani: ez mond valamit. De ehhez tudni is kell mondani valamit. Aki tényleg az emberközpontúság, a sokszínűség, a tartalmi és stílusbeli változás híve, Robert Habecket kívánja a Zöldek kancellárjelöltjének.

Annalena Baerbock mellett Techet Péter írt cikket. Robert Habeckkel az Azonnali készített elsőként interjút a magyar sajtóban: olvasd el, miket mondott!

FOTÓ: A Zöldek sajtószolgálata

Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali főszerkesztője

Terenzuola Vigne Basse Colli di Luni 2019.

olvass még a szerzőtől
Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali főszerkesztője

Terenzuola Vigne Basse Colli di Luni 2019.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek