Ha a szervezeti értékeket csak deklarálják, de a valóságban nem érvényesítik, akkor a szervezeti tagok cinikussá válnak és a vallott érték – mondjuk a sokszínűség – csak egy üres hívószó lesz, amin a teakonyhában lehet viccelődni.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
„Ennek a társadalomnak nincs joga addig az emberi méltóság sérelmeiért komoly súllyal panaszt tenni, amíg meg nem tanulja, hogy az emberi méltóság egy és oszthatatlan, s aki olyan társadalomban akar élni, amely az ő és hozzátartozói emberi méltóságát minden sérelem ellen biztosítani akarja, annak legelső dolga az emberi méltóság mindenféle sérelmét a maga ügyévé tenni...”
(Bibó István: A rendőrség és az internálások ügye)
„Én minden német kancellárja vagyok, és ebbe beletartozik mindenki, aki tartósan itt él” – nyilatkozta Angela Merkel 2015 januárjában. Hozzátette azt is, hogy „származástól függetlenül”.
Ekkor egy ideje már Németországban éltem és kifejezetten szívet melengető volt olvasni a kancellár szavait – azért is emlékszem rá élénken a mai napig. (Nem kell odakommentelni, magamtól is tudom: takarodjak vissza, ha annyira szívet melengető volt.)
Merkel a „mindenkibe” – mindenki más mellett – beleértett engem, beleértette a Herthánál éppen akkoriban kapusedzősködésbe kezdő Petry Zsoltot és beleértette a többi néhány százezer honfitársunkat, aki Németországban élt már akkor is.
Az ilyen egyenes, sallangmentes és személyes deklaráció ereje falat dönt.
A közösség vezetője éppen azzal teszi egyértelművé, hogy a közösséget ő vezeti, hogy valóságosan, nyílt sisakkal kiáll a közösség minden tagjáért és a közösség értékeiért.
Az ilyen hadvezérért vérüket adnák a katonák.
A Hertha vezetői is ennek szellemében jártak el a minap: azonnal, habozás nélkül léptek. Nem hagytak kétséget afelől, hogy szívesen látják-e akár az Európán kívülről érkezetteket is a Hertha szurkolói, a csapat körül sürgölődő önkéntesek, a szponzorok, a játékosok, a tulajdonosok és a munkatársak között.
Nem csöndesen, mismásolva, hanem az indokolás nyilvánossá tételével mondtak fel Petrynek.
Petry nyilatkozata egyszerűen szalonképtelen volt. Mintha küldött volna egy pornóvideót a haveroknak, amire véletlenül rácécézte a személyzeti igazgatót is.
Merkelt vagy a Hertha vezetőit azért tisztelik, mert a tökük a helyén van (még ha Merkel esetében ez képzavar is): a nyilatkozataik a tetteikkel összhangban állnak. Ganxsta Zolee szavaival: vizet prédikálnak és isszák is a vizet.
A sokszínűség melletti kiállás nem azt jelenti, hogy a sokszínűséggel össze nem egyeztethető véleményeket is tűrjük, hanem azt, hogy bátorítjuk és üdvözöljük, hogy a világ minden tájáról mindenféle emberek jöjjenek ide és azt gondoljuk, hogy ez önmagában is értéket teremt, nem pedig az „erkölcsi leépülés megnyilvánulása”.
A sokszínűség mellett nem lehet úgy kiállni, ha közben megtűrjük, hogy a szószólónk a nyilvánosságban a sokszínűséggel össze nem férő nyilatkozatokat tegyen.
Ha a szervezeti értékeket csak deklarálják, de a valóságban nem érvényesítik, akkor a szervezeti tagok cinikussá válnak és a vallott érték – mondjuk a sokszínűség – csak egy üres hívószó lesz, amin a teakonyhában lehet viccelődni.
Az ilyen cinikus szervezetben az emberek gyorsan átlátják, hogy az értéknyilatkozathoz való csatlakozás csak a pávatánc része, nem gondolják komolyan a vezetők sem.
Ha pedig egy hívószó csak üres frázis, akkor joggal gondolhatják az érintettek, hogy a vezetés összes többi elvárása is csak szólam, amelyet nem kell olyan komolyan venni.
Egy ilyen típusú kultúra pedig magyaros, beleszarogatós viszonyokat eredményez. Ha a vezetés elpávatáncolja az értékeket, akkor a csapat meg majd páváskodik a pályán: beadják a semmit félgőzzel.
Az alapvonal mellett poroszkáló színes bőrű játékosok pedig pontosan tudni fogják, hogy nem azért nem huhognak már a lelátóról, mert már nem tartják őket labdakergető csimpánzoknak, hanem azért, mert a szövetség bünteti a huhogást.
A Herthánál minden bizonnyal nem ilyen viszonyok között kívánnak dolgozni. Éppen ezért szeretnének amúgy sokan a Herthánál dolgozni.
(Mondtam már, hogy nem kell odakommentelni, magamtól is tudom: takarodjak vissza, ha ez nekem annyira tetszik.)
A szerző nem érti a lesszabályt és jó esetben hármat tud dekázni. Olvass még Deme Zoltántól az Azonnalin! A Petry-ügyről Schiffer András és Böcskei Balázs is írt az Azonnalin.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
