Nem ez a párt fogja elhozni a szükséges változásokat, amelyeket Merkel végig elaludt vagy eltolt. Söder is talán már a 2025-ös választásra készül. Kívánjuk neki, hogy egy szociálliberális kormánnyal kelljen neki akkor megmérkőznie. Németországnak nem a csendélet folytatására van szüksége.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A német alaptörvény lehetővé teszi, hogy az ország kancellárja ne csak a CDU-tól érkezzék. Ezen alkotmányos jogukkal azonban nem sokszor éltek a németek.
Azaz a CDU mindenkori elnökének statisztikailag is nagy esélye van német kancellárrá válni.
Folytatja a CDU/CSU?
Jelenleg a CDU-nak azonban Armin Laschet az elnöke, őt megelőzően – egy rövid Annegret Kramp-Karrenbauer-időszakot leszámítva – Angela Merkel 2000-től 2018-ig állt a párt élén. Ehhez képest még kevésnek is tűnhet azaz a 16 év (2005 és 2021 között), ameddig Merkel kancellár volt.
A politikusnő nem várta meg, mint az eddigi rekordtartó Helmut Kohl, hogy a választók köszönjék meg a munkáját, hanem már 2018-ben bejelentette: több ciklust nem vállal. A párt mostanra belekényelmesedett a hatalomba, sőt mi több, magához kényelmesítette a legtöbb német pártot (a szocdemeket mint állandó kistestvért, a liberálisokat mint rövid egyéjszakás kalandot, a zöldeket pedig mint tartós plátói szerelmet). Azaz most nemcsak a CDU áll itt 18 évnyi Merkel-éra után, de egész Németország is 16 évnyi Merkel-kancellárság után – és nem tudja, mit csináljon.
A CDU/CSU fél évvel a választások előtt, azaz az elkövetkezendő napokban fogja eldönteni, hogy Armin Laschet CDU-elnök vagy Markus Söder CSU-elnök legyen-e a kihívó.
Laschet mellett szól, hogy mégiscsak ő a CDU-s, és kissé unalmas stílusa a merkeli pangás éveinek folytatását ígéri – márpedig a német egy konzervatív nép, azaz nála lehet jópontokat szerezni azzal, ha valaki dögunalmas.
Söder ezzel szemben a bajor oroszlán, bár nagyon az esetében se tudni, mi lenne a megújulás – igaz, ő volt már minden: menekültellenestől zöld hippiig, azaz a csomagja tartogathat még meglepetéseket. Söder mellett szól az is, hogy vagy háromszor népszerűbb, mint Laschet. De egyrészről a CDU se hülye: ha átengedi a CSU-nak a kancellárságot, azzal akár – már ha nyernek – a fentebb ismertetett okokból akár több ciklusra kéne lemondaniuk a posztról. Azaz keserű győzelem lenne ez. De
Márpedig elbukhatják. Ha Söder nem lesz a napokban kancellárjelölt, az azt jelenti, hogy se a CDU, se Söder nem hülye: vigye el szépen a balhét Laschet, majd ráérnek utána egy alkalmas utódot találni. Kohlt, aki 16 évig volt kancellár és kerek 25 évig a CDU elnöke, se volt egyszerű követni: eltartott két évig (a mostani korrupciós ügyeknél súlyosabb, illegális pártfinanszírozási botrányokkal tarkítottan), amíg Wolfgang Schäublét és magát Kohlt is ki tudta csinálni Merkel.
Söder pedig abban is tanulhat Merkeltől, hogy a politikusnő elsőre hajlandó volt lemondani a kancellárjelöltségről. 2002-ben elegánsan átengedte a bukást Edmund Stoiber akkori CSU-vezérnek. Most Söder a CSU élén teheti ugyanezt meg – és
Még akkor se lesz 60 éves.
A CDU/CSU ne folytassa!
Reméljük, bejön Söder számítása. Nem azért, mert rajongunk a politikusért (bár el kell ismerni, hogy jó szervező és taktikus, minden bizonnyal jobb kancellár lenne, mint Laschet) – de főleg azért, mert Németországra ráfér a vérfrissítés.
a kancellár hiába volt hatalmon 16 évig, eredményeit egy üres könyvben is könnyen össze lehet foglalni.
– ordította a Bundestag egyik nemrégi ülésén az egyik párt frakcióvezetője. És messzemenőkig egyet lehet vele érteni. Kicsit sajátossá teszi persze a felszólítást, hogy nem más, mint Ralph Brinkhaus, a CDU/CSU frakcióvezetője mondta ezt – azaz azon pártszövetségé, amely ezen, már forradalom után kiáltó állapotokért, csendéletért felelős. De mondata igazságtartalmából ez mit sem von le:
+ Merkel alatt Németország teljesen kihagyta a digitális forradalmat, Németország e téren sokszor rosszabbul áll, mint egyes kelet-európai államok;
+ a beharangozott környezetvédelmi reformok (Energiewende, Atomausstieg) semmit nem eredményeztek, az atomenergiát sok tekintetben sikerült egyrészről atomenergia-importra, másrészről a barnaszénerőművekre leváltani;
+ Németország csendélete kihatott az európai politikára, amelyet ezért szintén az iránytalan teszetoszaság jellemzett, Merkel ideje alatt semmiféle nagy előrelépés nem volt az integráció tekintetében (legfeljebb sikerült megszorító csomagokkal megutáltatni a dél-európaiakkal az EU-t és hagyni kiépülni az EU egyetlen autokráciáját Magyarországon);
+ a rosszul kezelt menekültválság hatására pedig megjelent a szélsőjobboldal ismét a Bundestagban – talán az egyetlen maradandó eredménye Merkelnek;
+ a CDU/CSU-nál vallási dogmaként kezelt költségvetési konzervativizmus, az alkotmányba is bevitt költségvetési hiány tilalma a szükséges infrasrukturális megújulásokat, innovációt és a szélesedő társadalmi egyenlőtlenségeket eleve megoldhatatlanná tette.
Azaz igen, forradalmi változásra van szükség. Csak ne a CDU-tól és a CSU-tól remélje ezt bárki is.
Váltson zöldre a lámpa!
Ezért lenne igazi felüdülés, ha az országot ősztől egy szociálliberális koalíció vehetné át – vélhetően
Utóbbiaknak is jót tenne ez, elvégre ők 1982 óta teljesen a CDU/CSU-hoz kötötték magukat, pedig azért
A zöldek, a piros szocdemek és a sárga liberálisok koalíciója – azaz a közlekedésilámpa-koalíció – valóban hozhatna változásokat, ha a pártok okosan felosztják egymás között a területeket:
+ a Zöldekkel Németország ismét az európai integráció motorja lehetne, a környezetvédelem meg nem ad hoc reakciókból, majd azok visszavonásából állna;
+ a szocdemek végre korrigálhatnák a schröderi neoliberális reformokat, amelyek 2005-ben esetleg szükségesek voltak (Németországban akkor 6 millió munkanélküli volt, és Európa beteg emberének nevezte az Economist az országot), de később – mert a CDU/CSU egyszerűen csak beléjük ült – semmiféle korrekció nem történt;
+ a liberálisoknak pedig valóban ejteniük kéne az adópolitikát mint egyetlen témájukat, de cserébe megmutathatnák, hogy mit jelent a modernitás a digitalizációban, az innovációban, az oktatásban és az infrastrukturális változásokban.
mint a kisvárosi CDU romantikusai, hanem merész ecsetvonásokat is kipróbálók. Laschet, Söder vagy a kelet-vesztfáliai adótanácsadó Brinkhaus viszont csak csendéletet tud festeni.
Ezt a cikket – és még sok mást is – már péntek reggel hétkor megkapták a postaládájukba azok, akiknek jár a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.