+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2021. április 14. szerda, 07:10
A német kommunisták egykori frakcióvezetője új könyvében nekimegy a baloldali fősodornak, és bírálja az ottani liberális konszenzust. Sahra Wagenknecht azonban éppen nem a kivonulását, hanem a visszatérését készíti elő: a legnagyobb német tartományban vezeti majd a Linke listáját – és akadályozhatja majd meg, ha a párt kompromisszumokat kötne a szocdemekkel és a zöldekkel.

Sahra Wagenknecht a német kommunista Die Linke egyik legismertebb arca –

 

ismertsége azonban több fejtörést okot a pártnak, mint örömöt.

 

A politikusnő 2019-ig a Bundestag-frakció élén állt, de már akkor is ismert volt arról, hogy szereti másképp értelmezni a baloldaliságot, mint a Linke többsége. Ha leginkább le kéne írni, akkor azt lehetne rámondani, hogy hasonló nézeteket vall, mint azon brit munkáspártiak, akik baloldali okokból támogatták a brexitet 2016-ban. Wagenknecht egyáltalán nem híve az európai integrációnak, eleve kétkedve figyel mindent, ami a nemzetállami határokon túlnyúlik – mert szerinte

 

a demokráciának a végső, a jóléti államnak pedig az egyetlen lehetséges kerete a nemzetállam.

 

Amikor 2019-ban visszalépett a frakció éléről, elég sokan örültek a pártjában, hogy megszabadulnak tőle – legfeljebb majd a könyveiben és a talk show-kban fejtheti ki mindig a véleményét. Wagenknecht már korábban se volt minden linkésnél népszerű. 2016-ban a Linke egyik kongresszusán magukat antifasisztáknak nevező aktivisták tortát nyomtak az arcába. Ezt azért kapta, mert 2015-ban – gyakorlatilag az AfD mellett majdnem egyedüliként –

 

élesen bírálta a merkeli menekültpolitikát, mert az szerinte csak növeli a szociális feszültségeket,

 

és eleve csak a tőkének kedvez, amely a menekültekben olcsó munkaerőt lát – azaz velük növelhetné a bérversenyt a német munkavállalókkal szemben.

 

Wagenknecht szeret kitáncolni széljobbra – legtöbbször persze csak a retorikájában. A konzervatív Frankfurter Allgemeine egyenesen nemzeti bolsevikként írta le egykoron. Ebben közel áll élettársához, Oskar Lafontaine-hez. Az egykori szocdem pártelnök, aki a Die Linke 2005-ös megalakulásában nagy szerepet vitt, maga is szereti a német munkás érdekeit szembeállítani a bevándorlókéval. Nem egyszer éppen ezért nem a politikailag korrekt vendégmunkás (Gastarbeiter), hanem a nácik időkben használt idegenmunkás (Fremdarbeiter) kifejezéssel írta le a Németországban dolgozó külföldieket.

 

AZ EGYKORI SPD-ELNÖK ÉS MAJDANI LINKE-ALAPÍTÓ; A MÁRA MÁR TELJESEN VISSZAVONULT OSKAR LAFONTAINE ÉLETTÁRSÁVAL, SAHRA WAGENKNECHTTEL (JOBBOLDALT) KÖZÖSEN A NÉMET NEMZETI BALOLDALT KÉPVISELI. FOTÓ: SW / FB

 

Wagenknecht attól tart: ha a Linke is beleáll egy baloldali-kozmopolita konszenzusba, akkor legfeljebb a Zöldekkel versenyezhet a városi, tanult, felvilágosult rétegekért, de

 

az alsó osztályokat elveszítheti – az AfD javára.

 

Az AfD kelet-németországi sikere részben Wagenknecht jóslatát igazolja: a Linke már nem a keleti kisember elsődleges pártja, mint még az 1990-es években (akkor még PDS néven) volt.

 

Főleg az identitáspolitikában látszik, hogy Wagenknecht régivágású munkáspártot akarna, amely nem identitáspolitikai vitákkal foglalkozik, hanem kizárólag az őshonos lakosság szociális kérdéseivel. A kozmopolita, értelmiségi, zöld és EU-párti baloldallal szembeni ellenérzésének a politikusnő – aki filozófiát tanult és közgazdaságból doktorált – egy most megjelent könyvében adott élesen hangot. Ebben

 

Wagenknecht lifestyle-baloldalról beszél – azon körökről, akik igazából nem vennék észre, hogy baloldalinak gondolt életük felsőközéposztálybeli privilégiumaik eredménye.

 

Ők engedhetik meg maguknak, hogy elektromos autót vegyenek, bioélelmiszert fogyasszanak, nyelveket beszéljenek és a világ bármely pontján otthon lehessenek – elvégre őket nem köti a munka annyira egy helyhez, mint egy gyári melóst –, és a bevándorlás negatív következményeit se ők élik meg, elvégre olyan villa- vagy belvárosi negyedekben laknak, ahol nem magas a külföldiek aránya.

 

ÁPRILISBAN MEGJELENT ÚJ KÖNYVÉBEN SAHRA WAGENKNECHT KEMÉNYEN NEKIMEGY A BALOLDALI IDENTITÁSPOLITIKÁKNAK, A KÖRNYEZETVÉDELEMNEK, AZ EU-NAK, ÉS EGY NEMZETÁLLAMISTA, CSAK AZ OSZTÁLYKÉRDÉSRE FÓKUSZÁLÓ BALOLDALT SZORGALMAZ. FOTÓ: SW / FB

 

Wagenknecht szerint ez a baloldal olyan vitákba – mondjuk a gender kapcsán – bonyolódik bele, amely az egyszerű emberek életét nem érintik. Hasonlóval vádolta meg a szocdemeket nemrég Wolfgang Thierse, a Bundestag egykori szocdem elnöke, aki szerint pártja nem az egyszerű emberek valós gondjaival foglalkozik – ő is a genderkérdést és a feminizmust hozta fel –, amire azonban az SPD rögtön maradiként marasztalta őt el. Thierse több nemzeti és kevesebb posztmodern identitást szorgalmazott a konzervatív Frankfurter Allgemeinéban publikált esszéjében.

 

AZ EGYKORI KELET-NÉMET POLGÁRJOGI AKTIVISTA, AKI AZ SPD SZÍNEIBEN VOLT A BUNDESTAG ELNÖKE, WOLFGANG THIERSE NEMRÉG EGY KONZERVATÍV LAPBA ÍRT KIÁLTVÁNYÁBAN BÍRÁLTA AZ IDENTITÁSPOLITIKÁT. FOTÓ: RIVERBOAT / FB

 

Gyakorlatilag Wagenknecht is

 

a fehér, idősödő férfi melósok hangja akarna lenni a kozmopolita, feminista, határtalan és nagyon bio újbalosokkal szemben.

 

Wagenknecht szerint – amint a könyvében írja –

 

a posztmodern baloldalt „az a hajlam teszi sok ember szemében annyira ellenszenvessé, hogy saját privilégiumaikat erényekként állítják be”.

 

Szerinte ezért van az, hogy mára a baloldali pártok szavazói nagyvárosok elegánsabb negyedeiben, egyetemi városokban élnek – és a baloldal folyamatosan veszti el a talajt a vidékiek vagy az ipari, szegényebb városok lakói között.

 

Könyvében Wagenknecht keményen

 

nekimegy a Friday for Future-mozgalomnak is, ami szerinte tipikus középosztálybeli hobbi:

 

egyrészről követeléseik nagyrészét csak a jómódúak tudnák betartani, másrészről a szociális kérdésekről eltereli a figyelmet egy moralizáló vitába, amelyben a környezetvédelem címszó alatt akár éppen a melósoknak kedvezőtlen politikát is támogatnak (például gyár- vagy bányabezárásokkal). Wagenknecht úgy véli, hogy a különféle moralizáló diskurzusok – a környezetvédelem, a menekültek jogai, a feminizmus stb. – helyett megint a pőre osztálykérdést kéne egyedüliként a középpontba állítani.

 

Az identitáspolitikai vitákban, ahol minden kis marginális csoport a maga sérelmeivel, érzéseivel felértékelődik, elveszik az osztály kategóriája.

 

Az identitáspolitika túlhangsúlyozása miatt bírálja könyvében Wagenknecht a Black Lives Matter-mozgalmat is – amiért párttársainak egy részétől megkapta a rasszista vádját.

 

A könyv tehát egy hosszú vádirat gyakorlatilag az uralkodó baloldali diskurzus és pártok ellen. Ennek megfelelő volt a reakció: elutasítás vagy kínos hallgatás. Wagenknecht könyve azért szólt nagyot mégis, mert

 

az esszével éppen nem a kivonulását – ahogy sokan gondolták –, hanem a közelgő visszatérését akarja megalapozni.

 

Észak-Rajna-Vesztfáliában, azaz a legnépesebb német tartományban fogja a politikusnő a párt listáját az őszi Bundestag-választáson vezetni. A küldöttek 60 százaléka mondott rá igent – ez nemcsak azt mutatja, hogy megosztó személy, de azt is, hogy van azért erős tábora továbbra is.

 

A párt más politikusai viszont azt kifogásolják, hogy Wagenknecht a tényleges politikában alig venne részt. Már most is alig jelenik meg a Bundestag ülésein – noha képviselő –, a bizottsági üléseket teljesen kihagyja. Kritikusai szerint Wagenknecht saját könyveinek reklámozásával van leginkább elfoglalva,

 

a konkrét pártélet, éppen az általa védendőnek gondolt kisemberek világa nem nagyon érdekli.

 

Ha Wagenknecht dolgozni nem is szeret a parlamentben, képviselőként és a Linkén belül továbbra is azért fontos politikusként keresztbe tehet a nemrég megválasztott vezetésnek, amely szeretne kompromisszumokat kötni, hogy koalícióképessé tegye magát a szocdemek és a zöldek irányába. Wagenknecht ellenzi ezen kompromisszumokat, ahogy azt is, hogy a párt engedjen a külpolitikai oroszpártiságából és NATO-ellenességéből. (Hogy a Linkének milyen akadályokat kellene legyőznie egy kormányzati részvételért cserébe, arról itt írtunk.)

 

AZ AFD EGYIK SZÁSZ-ANHALTI POLITIKUSA MÁR WAGENKNECHT FOTÓJÁVAL ÉS EGYIK IDÉZETÉVEL KAMPÁNYOL A FACEBOOK-OLDALÁN. FOTÓ: DR / FB

 

Wagenknecht azonban talál egyetértést is.

 

Az AfD üdvözölte a linkés politikusnő könyvét,

 

a szélsőjobboldali párt egyik politikusa AfD-logós Wagenknecht-képet posztolt a Facebookon – noha Wagenknecht tiltakozott ez ellen. Jan Wenzel Schmidt, az AfD ifjúsági tagozatának elnöke azt mondta, hogy pártjában nagy tiszteletnek örvend Wagenknecht, mert „azt a régi baloldalt képviseli, amely a nemzetet is figyelembe veszi”.

 

NYITÓKÉP: Sahra Wagenknecht 2018-ban a Linke kongresszusán / SW, FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Európában máshol is bőven voltak és vannak olyanok, akik úgy lettek kormány- vagy államfők, hogy angolul rosszul beszéltek. Összeszedtünk párat!

A járvánnyal kapcsolatos álhírterjesztésért megítélt érdemrendet így senki nem vette át – a DK miniszterelnök-jelöltje azért nem kell szomorkodjon, meg fogja azt kapni postán.

A szükségállapot meghosszabbítását a parlamentnek is meg kellene szavaznia, de azt kormánypárti képviselők sem támogatják. Magyarországon akár őszig is maradhat a veszélyhelyzet.

Lodban a rendőrség elveszítette a város feletti irányítást. A fellázadt arab lakosok és zsidó szomszédaik a sötét utcán, spontán egymásra támadtak.

Mind a gázai terrorcsoportok, mind az izraeli hadsereg további, súlyos csapásokkal fenyegeti a másikat. A Vaskupola-rendszer működéséről azonban bámulatos videók készültek.

Az utolsó nagy kérdésben is sikerült dűlőre jutnia a hatpárti ellenzéki összefogásnak.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás