Miért kell egyáltalán foglalkozni a közélettel?

2021.04.12. 11:05

Az, hogy valami rossz, vagy hibásan működik, még nem elég indok, hogy onnantól kezdve ne foglalkozzunk vele, sőt: pont ekkor kell. A közéletben való részvétel nem egy öncélú tevékenység, és ugyan kivonulni egyszerűbb, de azzal nem segítünk a társadalmon, hanem végleg a tudatlanságba lökjük.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Varsányi Bence hétvégén írt egy publicisztikát arról, hogy miért nem érdemes hazai közélettel foglalkozni. Írásában leginkább azt járta körbe, hogy a magyar hipszter alt-righter, Bódi Ábel, illetve a magyar neomarxista Gulyás Márton vélt vagy valós hibái mennyire rontják a hazai közélet színvonalát.

Már azon is érdemes lenne persze megállni gondolkodni, hogy Varsányi miért e két szereplőt emelte ki – az összehasonlítással akarva-akaratlanul egyenlőségjelet téve közéjük –, mert Bódit nem tartom túl releváns szereplőnek, lévén, hogy a magyar alt-righterekhez híven szépen importálta a nyugaton már elbukott Milo Yiannopoulos nézeteit és az ő környezetében még valamennyire valós ellenségeit, és ugyanezen, itthon nem túlzottan értelmezhető „BLM-multikulti-LMBTQ-propaganda” triumvirátus ellen harcol. Mindezt úgy, hogy kiszínezi a történetet, és úgy állítja be, mintha ezek a folyamatok a szegény fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak eltűnését fogják okozni.

Azzal pedig végképp nem érdemes foglalkozni, hogy Gulyás Mártonon azt kéri számon, hogy többszázeurós cipőt hord. Ennyiből azt is felróhatnánk neki, hogy baloldaliként miért nem munkásszállón él, és miért nem kétkezi munkával keresi meg a pénzt a túlárazott – szerintem nem túl impozáns –, de neki valamiért tetsző műanyag lábbelijére. Én például kritikával illetem a globalizmust – elvégre miért normális, hogy egy spanyol zöldség olcsóbb Magyarországon, mint a magyar termék? –, de attól e soraimat még mindig egy Amerikában megálmodott és vélhetően ázsiai munkások által összeszerelt laptopon írom.

Varsányi úgy látja, e két szereplőn keresztül valamiért megértjük, hogy a közbeszéd és a közélet miért van ilyen rossz állapotban és alacsony szinten, miközben

azt már nem vizsgálja meg, hogy a közbeszédet leginkább tematizáló politikai pártok miként járulnak hozzá a közélet ilyen mértékű lezüllesztéséhez.

Azonban az, hogy valami rossz vagy hibásan működik, még nem elég indok arra, hogy onnantól kezdve ne foglalkozzunk vele. Sőt, pont ellenkezőleg: épphogy azért is kell a közélettel foglalkozni, hogy

a későbbiekben ne legyen elég a politikai szereplőknek különböző fröcsögésekkel, álellenfelek legyőzésével, álproblémák megoldásával letudni a feladatukat,

hanem igenis valódi, közérdeklődésre számot tartó ügyekkel és problémákkal foglalkozzanak.

Joseph Schumpeter még 1942-ben írta meg a Kapitalizmus, szocializmus, demokrácia c. művét, aminek egy részében azon tűnődik, hogy az ember miért tud racionális döntéseket hozni a családját érintő kérdések kapcsán, azonban a közügyek kapcsán ez már miért nem sikerül neki.

Schumpeter arra jutott, hogy minél inkább eltávolodunk a családi és üzleti élet szintjétől a „közügyek birodalma” felé, annál nehezebb racionális döntést hoznia az egyénnek, hiszen ehhez már olyan tudással és információkkal kellene rendelkeznie, ami számára fiktív – elvégre nem sokan látják az orosz tankokat Donbasz környékén, akkor mégis hogyan tudnák egyáltalán helyesen felmérni a problémát és a kérdés súlyát, nemhogy még helyesen dönteni erről a kérdésről. A probléma a saját életükre nincs hatással, vagy ha igen, akkor is csak közvetetten, amit pedig nem fognak itthon széles tömegek saját bőrükön megérezni.

Schumpeter szerint emiatt az egyén, aki helyesen fel tudja mérni, hogy számára vagy a családjának hol vegyen lakást, hogyan tartsa őket biztonságban, mibe érdemes befektetnie, egy geopolitikai kérdést már nem tud racionálisan felmérni. A gondolkodása alacsonyabb színvonalra esik vissza, aszociális és affektív jellegűvé válik, mivel számára egyáltalán nem áll fenn a „megvalósulás lehetősége” (azaz az ő életére közvetlenül nincs hatással az esemény, amiről döntenie kéne), így nem is igazán tudja felmérni a kérdés súlyát.

És hogy ez mégis mit jelent a magyar közéletre nézve, és miért fontos a címben feltett kérdés kapcsán?

Schumpeter szavait továbbgondolva

azért kell közélettel foglalkozni, hogy ezzel segítsünk azon társainkon, akik már nem tudják, vagy csak simán nincs idejük megérteni az itthoni eseményeket vagy a világ történéseit,

akik elveszettnek érzik magukat a sok információban, és akik emiatt Bódi Ábelektől tájékozódnak A Nagy Világ Eseményeiről És A Nagybetűs Fekete-LMBTQ-Keresztényellenes Terrorról.

Ez nem egy egyszerű munka – vagy hivatás? –, hiszen egy problémát nemcsak közérthetően kell elmagyarázni, hanem emellé még azt a kérdést is meg kell válaszolni, hogy a konkrét üggyel miért kell foglalkoznia, és hogy egy adott politikai döntés miként hathat ki az életére. Mindezt azért, hogy tisztábban lásson, hogy el tudja képzelni és az életében elhelyezni a problémát, és hogy az aszociális, affektív jellegű gondolkodás helyett komplexebben lássa a történetet, hogy majd a szavazófülkében lehetőleg ne a legnagyobb betarthatatlan ígéretet tevő politikusra szavazzon,

hanem racionálisan felmérje, hogy melyik képviselőjelölt tudná az ő és szűk környezetének érdekeit szolgálni.

Hogy jó-e ezzel foglalkozni? Nem, elvégre szabadidőmben én is szívesebben megyek kirándulni vagy eszek valami finomat. De kell-e ezzel foglalkozni, és érdemes-e? Igen, hiszen csak is így nyithatjuk fel valakinek a szemét, hogy ne a kétbites politikai kommunikáción keresztül értelmezze a világot és a politikát.

És ez kifizetődő munka? Ha csak legalább egy embert ezután az „úgyse lesz már jobb” beletörődés helyett gondolkodásra motivál, igen.

Ez a cikk válasz Varsányi Bence Miért nem érdemes foglalkozni hazai közélettel? c. cikkére. Olvasnál még Karóczkai Balázstól? Ide kattints! Vitáznál vele? Írj nekünk!

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi főszerkesztő-helyettese

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől
Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi főszerkesztő-helyettese

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek