Óda Szijjártó Péterhez

Renczes Ágoston

Szerző:
Renczes Ágoston

2021.04.11. 08:10

Miért hatódik meg egy Orbán-kormánnyal szemben messzemenően kritikus határon túli magyar, amikor Szijjártó Péter segít Szlovákiának és szépeket mondanak egymásnak Igor Matovičcsal?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Vannak, akik a magyar kormány külpolitikáját gúnyosan futsaldiplomáciának nevezik – én is közéjük tartozom. Egyúttal rettenetesen szomorúnak vélem, hogy a magyar külpolitikából kiszorultak a Fidesz klasszikus atlantista vonalát vivő szakemberek, mint Martonyi János és Németh Zsolt, a külügy pedig olyan figurákkal töltődött fel, akiknél nem a szakértelem volt a kiválasztás szempontja.

Kedves pillanatok

A futsaldiplomácia ikonikus figurája természetesen maga a miniszter, Szijjártó Péter.

 

Mivel vonzódom a szürrealizmushoz, számomra egészen kiváló szórakozás követni Szijjártó munkásságát;

 

egyszerűen csodálatosak a posztszovjet térségben turnézó miniszterről készült képek (érdemes körülnézni a Facebook-oldalán), és igazán emlékezetesek a kisfiúsan zavart pillanatai, mint amikor videotelefonált a Főnökkel, és Orbán leparancsolta róla a maszkot, vagy amikor az Adrián ringatózó luxusjacht fedélzetén leesett neki, hogy épp magyar újságírók fotózzák és hamarosan óriási botrány közepén találja magát. 

Ugyanakkor függetlenül attól, hogy mit gondolok a munkájáról,

 

kénytelen vagyok elismerni, hogy egészen lenyűgöző Szijjártó munkabírása.

 

A külügyminiszter szemmel láthatóan egy kivételesen megbízható talpas, aki a megfelelő irányítás mellett kiemelkedő teljesítményt nyújt, és a neki szánt keretben kétségkívül profi, legyen szó a keleti nyitással kapcsolatos tárgyalásokról, vagy a következetes, kizökkenthetetlen bullshitelésből, mint ahogy azt a jachtozását firtató újságírói kérdéseket lerázva magáról bemutatta.

Látszik az is, hogy Szijjártó nem az a tipikus fideszes ork, aki kizárólag arra jó, hogy a plebs azonosulni tudjon vele – bár a plebs nyelvét ő is beszéli és bármikor kapható egy kis brüsszelezésre és sorosozásra. Ugyanakkor ha a klasszikus értelemben vett külügyminiszternek nem is alkalmas, sokkal inkább illik a tárgyalóasztalhoz, mint mondjuk a Pesti TV kivételesen ronda vendégfotelébe.

Az pedig egészen kedves pillanat volt Szijjártó részéről, ahogy arra reagált, amikor még 2018-ban a momentumos Hajnal Miklós elcsípte Kiskunhalason az utcán valami eseményre menet. Hajnal megpróbálta több minden miatt kérdőre vonni a külügyminisztert, amire Szijjártó egészen barátságosan reagált, és bármennyire jogosak voltak is Hajnal kérdései, a végig barátságos Szijjártó jött ki jobban a produkcióból.

Valójában azóta kedvelem.

 

Miközben egyúttal mélyen el is ítélem a hazánkat Oroszország érdekeinek kiszolgáltató futsaldiplomácia miatt, és általában a NER tevékenysége miatt, amivel sem morálisan nem tudok azonosulni, sem gazdaságilag nem tartom azt helyesnek.

Dvaja bratia

Szlovákiai magyarként ebből a határozottan kormánykritikus álláspontból

 

hatódok meg mégis szinte minden alkalommal,

amikor azt látom, hogy az Orbán Viktor vezette magyar kormány és a Szijjártó vezette diplomácia valamilyen módon segít Szlovákiának. A koronavírus-járványban több ilyen is volt: az országos tesztelés során szakembereket küldtünk, amikor pedig januárban épp Szlovákiát temette maga alá a járvány, lélegeztetőgépekkel segítettünk.

Igen, tudom, hogy az egész lélegeztetőgép-beszerzés úgy ahogy van, bűzlik, mégis, amikor azt láttam, hogy Magyarország a lélegeztetőgépekkel annak a városnak segít, ahová én gimnáziumba jártam, és amely városnak a kórházat én is jól ismerem – Galántáról, a jórészt magyarok lakta Mátyusföld központjáról van szó, és a Szent Lukács-kórházról –, akkor az nekem is nagyon jól esett.

Magyarország újra kisegíti Szlovákiát: még március elején Szijjártó Péter közbenjárásával vásárolt be Igor Matovič a Szputnyikból, hogy aztán lemondani kényszerüljön az ebből kibontakozó kormányválság miatt; ezúttal pedig a Szlovákia által megvásárolt vakcinák bevizsgálásában segédkezünk – a szlovákoknál ugyanis nincsenek meg az ehhez szükséges feltételek; amire meg a szlovák gyógyszerfelügyelet eddig jutott, amiatt a gyártó visszakövetelné a már leszállított 200 ezer adag vakcinát.

Szijjártó és Matovič a csütörtöki közös sajtótájékoztatójukon nagyon szép dolgokat mondtak egymás országairól: Szijjártó az együttműködés gördülékenységét méltatatta, Matovič pedig arról beszélt, hogy többször bebizonyosodott: Magyarország barátja Szlovákiának. Ezt persze elintézhetnénk azzal, hogy a magyar külügyminiszter és a szlovák exkormányfő

 

a diplomácia kötelező köreit futották, csak hát tartalom is van mögöttük:

 

magyar oldalról az említett segítségek, szlovák oldalról pedig Matovič szlovákiai magyarokkal szembeni gesztusai és Magyarországhoz fűződő pozitív viszonya.

Érzelmek és traumák

A kilencvenes évek mečiari Szlovákiájában szocializálódtam, amikor tomboltak a nacionalista, magyarellenes indulatok, és olyan családból származom, aminek a tagjait a második világháború után Csehországba deportálták az onnan kitelepített németek helyére, így számomra – és nagyon sok szlovákiai magyar számára is, ajánlott megnézni az Azonnalinak ezt a videóját

 

tényleg jó érzés azt látni, hogy Magyarország és Szlovákia között ilyen baráti a viszony

 

– aminek nyilvánvaló minimumfeltétele, hogy a szlovákiai magyarok ne legyenek kitéve nacionalista indulatoknak és durva diszkriminációnak –, ahogy azt is nagyon jó volt látni, amikor 2020. június 4-én, Trianon századik évfordulóján Matovič a szlovákiai magyarokkal barátkozott és kért tőlük elnézést az őket ért sérelmek miatt. 

A határon túli magyarok közösségeit ugyanis a legtöbb esetben a traumák határozzák meg

 

– ahogy engem is meghatároz a nagyszüleim Csehországba deportálása, hiába születtem évtizedekkel később.

 

Az elnyomottság és a másodrendűség örökségét cipelve kétségbeesetten vágyunk arra, hogy

 

a többségi nemzet reflektáljon a nekünk a múltban okozott sérelmekre és kezeljen minket egyenrangúként,

 

miközben fátyolos tekintettel, vágyakozva nézzük az „anyaországot”, ahol nem jelenthetne hátrányt a magyarságunk, és

 

óriási csalódásként éljük meg, amikor azzal szembesülünk: ott sem akarnak minket egyenrangúként kezelni.

 

Ebből pedig az következik, hogy aki az „anyaországból” – ha csak a retorika szintjén is – a keblére öleli a határon túliakat, azt ők könnyebben fogják támogatni, akár hevesen rajongva értük és azonosulva még a „sorosmigráns liberálisvéleményterror” típusú baromságokkal is; azokat a magyarországiakat pedig, akik támadják a határon túliakat vagy az őket keblére ölelő anyaországiakat, a határon túliak el fogják ítélni, akár a lángoló gyűlölettel is.

Így lesz fideszes egy határon túli magyar

Ennyire egyszerű a határon túliak fideszességének képlete. Ami egyébként – a sztereotípiákkal szemben – egyáltalán nem jellemző általánosan a határon túliakra, hiszen az ő közösségeik is ugyanolyan sokrétűek, mint a magyarországi társadalom, és az Orbán-rajongóktól a DK-s lakossági fórumon születtek határon túli megfelelőikig nagyon sokféle ember van közöttük.

Az Orbán Viktor iránti erős elkötelezettségnek tehát egészen másmilyen jellegű érzelmi alapja van a határon túliaknál, mint az anyaországi fideszeseknél;

 

és ez az elkötelezettség nem valami infantilis lesajnálandó dolog, hanem egy nagyon is érthető reakció

 

olyan közösségek tagjaitól, amiknek a mellőzöttség és a másodrendűség formálta az identitásukat – még ha nem is közvetlenül  ők élték azt meg, hanem a szüleik-nagyszüleik. Mindehhez hozzájön a szimbolikus összetartozás-elményen túl az is, hogy nagyon sok határon túli magyar településen a magyar állam pénzén valósulnak meg olyan fejlesztések, amiket az adott ország elmulasztott: a határon túliak azt látják, hogy nemcsak „szeretetet” és elismerést kapnak az anyaországtól, hanem anyagilag is segít rajtuk. 

Ezek annyira erős érzelmek, hogy még én a virtigli kormánykritikus alapállásomból sem tudom függetleníteni magam tőlük.

 

Ha valaki tehát erőfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy a határon túliakat – akik egyszerre túszaik az országaiknak és a magyar kormány jóindulatának – szeretné leválasztani Orbánról, az lehetőleg ne azzal kezdje, hogy számon kéri rajtuk a kétharmadot, vagy hülyének, gonosznak, nacionalistának nézi őket, hanem inkább próbálja meg megérteni ezt az érzelmi köteléket, ami még engem is majdnem Szijjártó Péter hívévé tett.

 

Olvass még Renczes Ágostontól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől
Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek